TRICIA LEVENSELLER: A KALÓZKIRÁLY LÁNYA

EREDETI CÍM: DAUGHTER OF THE PIRATE KING

SOROZAT: A KALÓZKIRÁLY LÁNYA – I. KÖNYV

KIADÓ: KÖNYVMOLYKÉPZŐ

OLDALSZÁM: 288

EREDETI MEGJELENÉS: 2017

KIADÁS ÉVE: 2020

MŰFAJ: FANTASY

FORDÍTOTTA: SZABÓ KRISZTINA

FÜLSZÖVEG: 

Bőven lesz még idő, hogy jó alaposan elagyabugyáljam, miután megszereztem, amiért jöttem.

A tizenhét éves Alosa kapitány titkos küldetésre indul, hogy megszerezze a legendás kincshez vezető ősi térképet. Szándékosan elfogatja magát az ellenséggel, ugyanis át akarja kutatni a hajójukat. Alosa könnyedén kifogna a könyörtelen kalózlegénységen, ha nem állna az útjába a fiú, aki elfogta – a meglepően agyafúrtnak bizonyuló és aljas mód jóképű elsőtiszt, Riden. Persze nincs mitől tartani, ugyanis Alosának van néhány trükk a tarsolyában, és egyetlen magányos kalózhajó nem állhat a kalózkirály lányának útjába.

Tricia Levenseller első regénye, A kalózkirály lánya, bővelkedik akcióban, kalandban, romantikában, sőt, még némi varázslat is keveredik a nyílt tengeren játszódó, magával ragadó történetbe.

Ráadásul a történet folytatódik A szirénkirálynő lányában!

Ez a könyv teljesen véletlenül jött szembe velem. És mivel imádom a kalózos és a tengeren játszódó történeteket (tisztelet a kivételnek) nem is volt kérdéses, hogy elolvasom-e. Beszerzése nem volt gikszermentes. Először a könyvtárból szerettem volna kikölcsönözni, de mivel annyira népszerű, esélyem sem volt hozzájutni ezen a módon, ugyanis ha várok, hogy leteljenek az előjegyzések, akkor még most sem olvashattam volna el. Így maradt a megvétel. És milyen jól jártam :) Látva, hogy mennyire elérhetetlen ez a regény, mindjárt a második részt is begyűjtöttem, biztos ami biztos alapon. Könyvek esetében – is – igyekszem előrelátó lenni :)

A történet gyorsan beszippantott, és az erkélyen, napernyő alatt a kempingágyamban  olvastam végig alig három nap alatt. Tipikus young adult regénynek minősíteném, egy igencsak erős női karakterrel a főszerepben. Alosát – Kalligan kalózkirály lányát – nem kell félteni. Önbizalma épp akkora, mint a szája, bátorsága, rátermettsége és apja iránti tisztelete: „Bármit tett is az apám, szeretetből tette. Erőssé váltam. Így képes vagyok a túlélésre. Nem számít, hogyan jutottam el idáig. Harcos vagyok. Méghozzá a legjobb.” Az Ava-lee kapitányaként is lenyűgöző, legénységénk tagjait barátként, bajtársként kezeli: „Más jellemvonásokat tartok nagy becsben, nem azt, hogy kinek mennyire esik jól, ha nála gyengébbeket kínozhat. Én azt becsülöm, ha valaki eszes, őszinte és sokat bír. Bizalmon és kölcsönös tiszteleten alapulnak a kapcsolataim, nem pedig félelmen és kényszeren. ... És bár bűntudat nélül mészárolom a gonoszt, mások szenvedése éppúgy fáj nekem is, mint nekik. ... Olyanokkal is történnek rossz dolgok, akik nem érdemlik meg.” Alosa nem az a tipikus jókislány, mégis elnyeri rokonszenvünket és szimpátiánkat tüzes természetével, ahogy folytonosan visszavág „fogvatartóinak” az Éjvándoron, és kiverekszi magát a legkeményebb szituációkból is. A színészkedésben annyira nem perfekt, de csak azért, mert nehezen tudja visszafogni magát. Tervének része az ármány.

Azonban Riden elsőtiszt némileg átlát a szitán, és sejteni véli, hogy a lány nem teljesen olyan, mint amilyennek mutatja – hazudja – magát. Ő lesz az ügyeletes szépfiú a színen, és találgathatunk, vajon Alosa csábította el a kalózfiút, vagy épp fordítva. Szerencsére a srác jelleme sem válik tenyérbemászóvá, és az úgynevezett nyálfaktor is elkerüli. A romantika itt félig-meddig eszköz a szirénkirálynő lányának kezében, de hogy mikortól átverés és honnantól válik valódivá, ezt még a felek sem tudják teljesen eldönteni. Az események szépen csordogálnak, az izgalom úgy a regény második felében üti fel a fejét, addig viszont nagyon jókat szórakozunk Riden, Alosa és a kalózok szócsatáin. A lány mindenkinek meg tud felelni a maga karakán stílusában. A térkép utáni hajszában megnyilvánul megszállottsága, néha még szenvedni is képes, hogy elérje célját. Előnyére legyen mondva, látszólag méltósággal viseli a „megaláztatást” is. Főleg, hogy néha ő bulizza ki magának. Veszíteni viszont nem hajlandó. Draxen kapitány szívesen feszegeti Alosa hercegnő tűrőképességének határait. Ám hamarosan megtanulja, hogy nem jó szórakozni a félig szirén kalózlánnyal. Tetszett, ahogy Alosa állandóan kiszökik a cellájából, és mindig máshol bukkan rá Riden, ha épp rajtakapja. Noha nem mindig volt világos számomra, miért kell „elfogatnia” magát. 

Alosa hiába ölt férfiruhát, minden pórusa nőiességet sugároz, és ez nem csupán képességének köszönhető. Bár kemény, és próbál játszani önmaga és más érzéseivel is, a valódi érzelmek is feltörnek lelkéből, melyeket egyre nehezebben képes kontrollálni. Az elsőtiszt is éppúgy viaskodik saját magával, belül megtagadja kalózlétét, mégis köti őt a betyárbecsület. Ragaszkodik bátyjához, Draxenhez, de próbálja visszafogni annak bosszúval átitatott vérszomját. Nincs könnyű dolga, mert Alosa jórészt mindenkiből bolondot csinál, a végén önmagát is beleértve, egy visszás csavarnak köszönhetően. Érdekes fordulattal zárul a regény, amit én icipicit sejtettem, de ez semmit nem vont le az élvezhetőségből. Alosát megismerhetjük kapitányként is, ekkor látjuk igazán jellemének nemességét és őszinteségét. Nem válik angyallá, de az olyanokat, akik nem ártottak neki, nem bünteti. 

Alosa önmaga meséli el nekünk a történetet, ami nem tartogat minden oldalon csattanót és fordulatot, mégis olvastatja magát, lebilincsel. Az ábrázolt világ részletgazdag, ahogyan a hajón lévő hierarchia is szépen kidolgozott, a becsület és tisztelet leginkább a lány legénysége körében érződik. A szirének leírása is filmszerű, őket leginkább a hercegnő képességeinek bemutatása során ismerjük meg. Remélem, a királynővel is találkozhatunk a folytatásban. Örülök, hogy a románc nem ment a kalandok rovására, nem zselésítette el a sztorit, és változtatta később cseppfolyóssá. Riden és Alosa erős és makacs jellem, tehát miközben őrületbe kergetik egymást, azért ki is alakul köztük valamiféle kötelék. Olyan aranyosan szivatják egymást. A bajban – ami természetesen nem késik sokat – pedig összetartanak.  

Tricia Levenseller írónő

Én bátran ajánlom mindenkinek. Az írónőnek van fantáziája, és ezt szavakba is tudja foglalni, méghozzá gyorsan emészthető módon. Nálam a regény elérte a célját, maximálisan kikapcsolt, könnyen odaképzeltem magam a kalózhajóra, ahogyan kincsekre vadászunk a nyílt tengeren. 

TÖRTÉNET: Kalózok, szirének, kincsvadászat, emberrablás, menekülés, mindez élénk, vicces dialógusokkal tarkítva. Felráz, és egy olyan világba csábít, melyben agyafúrtnak és erősnek kell lenned, hogy sikerrel vedd az eléd gördülő akadályokat.  

BORÍTÓ: Egyszerű, mégis minden rajta van, ami a regény fő mozgatórugója: Alosa vázlata, térkép, hullámok, néhány vércsepp, mert ugye mégiscsak erős idegzetű világ a kalózoké. És persze, hogy örülünk, hogy végre megszületett a női Jack Sparrow kapitány :) 

KARAKTEREK: Folyamatosan alakuló jellemfejlődés, precízen kidolgozott szereplők. Általuk láthatjuk, hogy nem minden csak fekete és fehér. A főszereplőket gyorsan meg lehet kedvelni, ehhez nagyban hozzájárul párbeszédeik incselkedő hangneme. 

🌟🌟🌟🌟🌟