NEAL STEPHENSON - NICOLE GALLAND: A D.O.D.O. FELEMELKEDÉSE ÉS BUKÁSA

EREDETI CÍM: THE RISE AND FALL OF D.O.D.O.

KIADÓ: FUMAX

OLDALSZÁM: 616

EREDETI MEGJELENÉS: 2017

KIADÁS ÉVE: 2018

MŰFAJ: SCI-FI, FANTASY

FORDÍTOTTA: KODAJ DÁNIEL

FÜLSZÖVEG:

„Kegyelmed ​az mennyeknek országába készűl, de lehet, hogy ott fele annyi se az csodáknak száma, mint az huszoneggyedik században.”

A mágia nem több, mint dajkamese gyermekeknek. Meg titkos ügynököknek.

Ugyanis a mágia nem létezik…

Már.

Pucér vikingek túszejtő akciója a Walmart mirelit-osztályán, kormányszervekbe beépülő boszorkányok, a mágiától megfiatalodott magyar szépség, Kárpáthy Erzsébet – köszöntlek a világban, amit a D.O.D.O. adott nekünk!

Minden rendben volt, amíg Melisande Stokes nyelvész professzor le nem fordította a dokumentumokat, amelyek szerint a mágia igenis létező, működő jelenség volt 1851-ig. Meg is alakul a Diakrón Operációk Döntéshozó Osztálya, hogy építsenek egy szerkezetet, ami újra lehetővé teszi a varázslást, és annak segítségével többek közt az időutazást is.

A kormány azonban megvonja az anyagi támogatást, pedig az egyre nagyobbra duzzadó szervezet működtetéséhez pénzre van szükség. Sok pénzre. Ezt a múltban elrejtett, a jelenben kiásott ereklyék értékesítésével kívánják előteremteni. De ez nem olyan egyszerű, mint ahogy elképzelik. Mert ha belepiszkálsz a múltba, sosem tudhatod, mivé alakul a jövő…

Ez az egyedi, humorral és nyelvi leleménnyel átitatott fantasztikus regény a sokszorosan díjnyertes, és New York Times-sikerlista-vezető Neal Stephenson műveire jellemző őrült komplexitást és ötletességet ötvözi Nicole Galland közvetlen, emberközeli stílusával.

Kétségkívül ez a könyv az év eddigi legnagyobb meglepetése számomra, bár még csak a felénél járunk 2021-nek. A regény sok helyen összecseng a St. Mary krónikákkal. Nem csak az időutazás miatt vonható párhuzam a két történet között, más ponton is asszociálhatunk. (Én találtam hasonlóságot Melisande és Max személyiségében is, és ott a dodo... ha nem is ugyanabban a kontextusban...) Van egy olyan érzésem, hogy a D.O.D.O. szerzőpárosa ismeretséget kötött már Jodi Taylor múltjáróival. Szerintem. Na de ki az a Melisande? Ideje rendezni a soraimat a kicsit hirtelen in medias res után...

Én teljesen így képzelem Erzsébetet

Kezdjük a történelemmel. A history visszavág, ha belepiszkálnak, nem jó szórakozni vele. Azonban... „A történelem önmagában nem gonosz, még ha egyes szereplői gonoszak is.” Ez Kárpáthy Erzsébet – fiatal és egyben ősöreg boszorkányunk – álláspontja. (Max lehet, hogy tiltakozna fél strófányit az állítás ellen, de ez most Melisande Stokes és a dodonauták története.) A D.O.D.O. – Destruktív Óvodások Degenerált Osztálya Diakrón Operációk Döntéshozó Osztálya – mixeli az időutazást a mágiával, így kicsit eltolódunk a fantasy felé, de ez épp hogy előnyére válik a regénynek. Mondhatjuk, hogy lerágott csont az időutazás, és újat nem igen lehet már írni róla... és akkor ér a meglepetés. Mert igenis lehet. A könyv egyedisége kétségkívül a stílusában rejlik, mely először az 1851-es viktoriánus Angliában ragadt Melisande Stokes elbeszélése – írása – nyomán bontakozik ki, aztán később, ahogy terebélyesedik a D.O.D.O. szervezete, egyre többen válnak elbeszélővé. Hol dokumentációkból, hol netes információs csatornákon keresztül, hol pedig Gráinne levelei által folynak előttünk a történések. A tudományos – főként jogi – szakzsargon, a bürokrácia és a nem megfelelő táplálkozás is kap kis fricskát a szerzőpárostól. Kitűnő szatíra ez a könyv a társadalomról – „hájasok földjéről” – amit többek közt a Walmart Ének is erősít. „Walmartnak hívják a kincses kazamatát, / Hőbörgő hájpacni mutatta meg nekem”. 

Már említettem néhány szereplőt, akit be is mutatnék néhány mondatban. Dr. Melisande Stokes nem történész, mint Max, hanem nyelvész, aki főként a holt nyelveket vágja perfektül. Van egy mentora, Blevins, aki bár nagy koponyának hiszi magát, mégis csak egy idegesítő parazita, aki miatt nagyon sok esemény olyan fordulatot vesz, amitől a történelem joggal lesz durcás. És sajnos demonstrálja is, hogy még mindig ő az erősebb. Azt hiszem, ezt nevezik diakrón nyírásnak, aminek senki sem szeretne szem- fül és egyéb tanúja lenni. Tristan Lyons alezredes felbukkanásával – akinek személye körül minden államtitok – fordul ki négy sarkából Melisande világa. Ezután kénytelen elhinni azokat a dolgokat, melyek hihetetlenek. Léteznek boszorkányok, létezik mágia – pontosabban létezett, csak most dögrováson vegetál – és ha már homár... az időutazás is lehetséges. Bizonyos keretek között. ... „az derült ki, hogy a tudományos forradalom hajnalán (Kopernikusz 1543 és a többi) a mágia lényeges és mindennapos társadalmi jelenség volt, a boszorkányokat pedig a legtöbb helyen ugyanolyan félelem és tisztelet övezte, mint a hadvezéreket...” Oda szenszei, miután eldiskurál Tristanékkal és velünk Schrödinger macskájáról – hazudnék, ha azt mondanám, minden egyes szavát és elméletét kristálytisztán értettem – tudtán kívül lerakja a dodo alapköveit. Aztán betoppan Erzsébet, aki régi ismerőseként tartja számon Mel-t, holott még nem is találkoztak. Melisande-nak legalábbis nem rémlik. 

Gráinne...?

Vagy mégis? Szerintem Kárpáthy Erzsébet a legerősebb és legkarakánabb személyiség a regényben, aki kihasználva érzi magát, de motiválja, hogyha teljesíti a kéréseket – mert parancsokat nem fogad el, illetve csípőből elutasítja azokat – hazamehet Budapestre, és leköpheti az ellenségei sírját. Ám Erzsébet mellett ott van még egy olyan színes egyéniség, aki az egész regény aromáját adja. Ő nem más, mint Gráinne, az ír boszorkány, Grace O' Malley kéme, aki álcázásul kurtizánként tevékenykedik az Erzsébet-kori Londonban, és meg kell hagyni, nagyon jó benne. Leveleihez először nehezen szokhat hozzá a szemünk, megbotlunk minden sorban, de aztán hozzáidomulunk a stílushoz, ami fergeteges. Nem tudok mást írni. A fordító – Kodaj Dániel – egy zseni! Emelem kalapom tehetsége előtt, ugyanis maximálisan kihasználva édes anyanyelvünket, élénkebbre varázsolta a szöveget, mint amilyen az valójában. Nem mintha az eredeti rossz lenne. Gráinnét azonnal megkedveltem, nem csak azért mert ír származású, hanem azért is, ahogyan flegma eleganciával kezeli dolgait. Mindenkit lehengerel, néha a szó legszorosabb érelmében. Ő az, aki a legtöbb meglepetést okozza a múltjáróknak dodonautáknak. A regény nyelvezete több réteget foglal magába, a könnyed cinizmuson keresztül a kissé archaikus stílusban megnyilvánuló nyers és sikamlós naturalizmusáig. Van itt minden: tudományos elmélkedések, egyszerű elbeszélés, kicsit bonyolultabb elbeszélés, levelezés, naplójegyzetek, pergő vita hevítette párbeszédek mai és kevésbé mai nyelven előadva. A könyv egy komplett enciklopédia, mely dokumentálja a címben említett szervezet ténykedéseit. A sok mozaikszótól már zsongott az agyam, de a humor még ezekben is megjelenik. A történet keretbe foglaltan tárul elénk, az eleje lesz a vége, és utána, ami elkezdődik, azt a képzeletünk jegyzeteli tovább. Az időutazásos dolgokba én hajlamos vagyok belezavarodni, mert mindig továbbgondolom, de ha ennyire nem merülünk bele a részletekbe, nem akadunk fenn rajta. A töredezettség néha zavart kicsit, mikor Melisande elbeszélését megszakították a különféle naplójegyzetek, és egyéb helyről szivárgó információ áramlás. Aztán hozzászoktam. Szerintem teljesen követhető, rekonstruálható a történetfolyam. Még így is. Be tudunk kapcsolódni, sőt azonosulni is tudunk a szereplőkkel. Egy-kettővel különösen nem nehéz. 

Úgy érzem, a dodonauták felelőtlen időutazók, ugyanis esetükben az interakcióknak direkt, látható nyomaik vannak, mármint olyanok, amiket szándékosan idéznek elő. Ez veszélyes. Ami még érdekes, az a több szálon zajló időfolyam, melybe könnyű belezavarodni. Ez Melisande-nak is sikerül. Ha változtatni akarsz –  icipicit csalni, hogy vagyont szerezz – azért keményen meg kell dolgozni! 

Mindent összegezve egy kellemes olvasmány a D.O.D.O. mely egy újabb szemszögből közelíti meg az időutazást, és újabb szabályokat állít fel erre vonatkozóan. Mit szabad és nem szabad megtenni, mik a következmények, ha a „nem szabad” mégis becsúszik. Az anakron boszorkányok különféle módokon illeszkednek be a társadalomba, ez sok helyen humorforrás. Nagyon jól sikerült érzékeltetni a régmúlt és a jelen különbözőségét, a tudományról alkotott nézeteket. Előny-e vagy hátrány? Néhány hipotézis összecsap egymással, és mindegyikben van némi igazság. De nem is fűzöm tovább a szót... szerintem mindenképp megérdemel egy esélyt :) 

TÖRTÉNET: Izgalmas dokumentáció egy szervezetről, mely kezdetben a mágia feltámasztását tűzte ki célul, de aztán a dolgok valahol félrecsúsztak. Miért épp a boszorkányokat ne használják ki a felsőbb hatalmak, ha napirendre kerül egy újfajta meggazdagodási lehetőség? Finom humorral átszőtt kritika a társadalomról és a minden egyszerű dolgot túlbonyolító bürokratikus rendszerekről. Mindez fogyasztható formában tálalva, erősen ironikus-szatirikus éllel. 

BORÍTÓ: Én azonnal beleszerettem, amint megláttam. Igényes, figyelemfelkeltő, jólesik kézbe venni. Az idő szálai, a dúcpontok, és középen természetesen a dodo. Úgy gondolod, érted a világot? Gondold ezt át. Igen, ez mindent elmond.  

KARAKTEREK: Igazán színes kis társaság gyűlt össze a könyv lapjain, akik közül néhányan a tudatunkba égnek. Találkozunk átlagemberekkel, kissé szórakozott tudósokkal, anakron utazókkal, akik úgy érzik magukat a 21. században, mint Alice Csodaországban. Én gonosznak egyiküket sem nevezném, csupán megrögzött célorientáltnak, akik eszközeiket úgy válogatják, hogy sikerüljön az, amit elterveztek. 

5 / 🌟🌟🌟🌟🌙

CSILLAGTALAN TENGER BOOK TAG

Kedves Annie04 :) Köszönöm szépen az ismételt meghívást! :* 

1. Korona: kedvenc fikcionális uralkodóm

Ha friss élmény, akkor legyen Ozma, Ózfölde királynője, a Dorothynak meg kell halnia című könyv-sorozatból. Amint magához tért, bizonyítja is rátermettségét. 

2. Szív: melyik könyv törte össze a szívemet utoljára?

Nem tudok mást írni, mint a Heartless – Szívtelent, Marissa Meyertől. Az utolsó oldalakat könnyes szemmel, csendes mélabúval olvastam végig. 

3. Madártoll: egy könnyed olvasmány

Számomra könnyed, szórakoztató és élvezetes élményt nyújtott Sarah J. Maas-tól a Catwoman - Lélektoljvaj. Vannak szomorúbb részei, ez igaz, de mégis kárpótol minket Gotham City sziréneinek ténykedése, akik kicsit felbolygatják a milliárdosok csilivili életét. 

4. Kard: egy szereplő, aki folyton kihúzza a főhőst a pácból

Ambrózy Richárd báró mindig ott terem, mikor Hangay Mili kisasszonynak épp improvizálni támad kedve, vagy épp bajba keveredni. Hangay Emma is sokat köszönhet a bárónak, így választottam az Ambrózy báró esetei sorozat :) 

5. Méh: egy végkifejlet, amitől elakadt a szavad

Legyen akkor A D.O.D.O. felemelkedése és bukása, bár nem csupán a végkifejlettől akadt el a szavam, hanem úgy alapjáraton az egész könyvtől, különös tekintettel Gráinne leveleire, amik zseniálisak. Itt is megköszönöm a fordítónak, Kodaj Dánielnek ezt a nem semmi teljesítményt, de majd a Dodo bejegyzésemben külön kitérek rá :)

6. Kulcs: egy világ, amelynek ajtajához szívesen találnál kulcsot

Ha vége van Dorothy és a Jó boszorkányok ámokfutásának, valamint a hely újjáépítette önmagát, szívesen ellátogatnék Ózföldére, a Danielle Paige által alkotott világba, mert gyönyörű.  

+1 átírt kérdés.

7. Melyik könyvbe kerülnél bele, az egyik szereplő bőrébe?

Ez nagyon fogós kérdés. Hirtelen fogalmam sincs, de mégis... Ha zárójelbe tesszük az intenziv osztályon tett látogatásokat, és az időnkénti kómás állapotot, én nagyon szívesen lennék Denisa Wry, Mogorva –alias Daniel Belloq – oldalán a Halkirálynő sorozatban :) Még egy karaktert említenék, ő nem más, mint Madeleine Maxwell (Max), a St. Mary-krónikákból. Bár inkább vele ökörködnék és múltjárnék, mint a helyében, ezért ez csak félmegoldás :) Akkor legyen a Semmi lány, és máris költöznék Jenny Dove-ként a Frogmorton Farmra. :) 

Ő lenne akkor a mostani Book Tag, de megyek is, és rágyújtok egy történetre, mert az ihletem váratlanul visszatért. :)

DANIELLE PAIGE: A GONOSZ ÉBREDÉSE

EREDETI CÍM: THE WICKED WILL RISE

SOROZAT: DOROTHY MUST DIE - II. KÖNYV

KIADÓ: GABO

OLDALSZÁM: 360 OLDAL

EREDETI MEGJELENÉS: 2015

KIADÁS ÉVE: 2016

MŰFAJ: IFJÚSÁGI FANTASY

FORDÍTOTTA: TURCSÁNYI JAKAB

FÜLSZÖVEG: 

Amy ​Gumm vagyok – egy másik lány Kansasből.

Miután egy tornádó végigsöpört a lakókocsiparkunkon, Ózföldén kötöttem ki.

De ez az Ózfölde nem olyan volt, mint a könyvben és a filmben. Dorothy visszatért, és elkezdte kilopni a varázslatot a földből. A Varázsló is újra eljött.

Glindát már nem lehetett Jó Boszorkánynak nevezni. És ki maradt meg a Gonosz Boszorkányok közül? Egyesítették erőiket a Gonoszok Forradalmi Rendjében, ahová engem is be akartak sorozni.

A küldetésem? Megölni Dorothyt.

És amikor egy csapat egykori – vagy talán nem is csak egykori – gonosz boszorkány akar valamit, elég nehéz nemet mondani. Csakhogy a merénylői küldetésem nem a tervek szerint alakult. Dorothy még mindig életben van. A Rend eltűnt. És az otthonom, amelyet mindenáron magam mögött akartam hagyni, veszélybe kerülhet.

Ezen az eltorzult és megosztott helyen valahogy meg kell találnom Noxot és a Rend maradékát, megvédenem Ózfölde igazi uralkodóját, legyőznöm Dorothyt és csatlósait – miközben megpróbálok rájönni, mit keresek itt valójában. De kiben bízhatok meg egy olyan országban, ahol a jó és a rossz közötti határvonalat egy erősebb szél is átrendezheti?

KI AZ IGAZI GONOSZ?

„Egyszer volt, hol nem volt, egy Amy Gumm nevű lány, akit Ózföldére vetett egy tornádó. Keményen küzdött; hűségesen és vadul. Olyan dolgokat vitt véghez, amelyekre álmában sem gondolt volna. Megtanult varázsolni; kém lett. Hazudott, lopott és börtönbe vetették. Ölt, és nem bánta meg. Volt jó, gonosz és sok minden a kettő között. Sőt egyszerre a kettő, és már neki is nehezére esett különbséget tenni közöttük.”

Amy, csalódtam benned! :( Nagyon szomorú ezt leírni. Egyre nehezebb eldönteni, ki az igazi gonosz! És tudod, mi a gáz? Hogy már azt sem tudom, Te, hová tartozol. Eddig tudtam, de már nem vagyok biztos benne. Eddig kedveltelek, de most olyan nagy gebaszt okoztál, ami megbocsáthatatlan. És Amy, nem azzal van a gond, amit tettél – ez a hősök dolga – hanem azzal, ahogyan tetted! Nem csoda, hogy az immáron szárnyatlan majmok is rettegni kezdtek tőled. És még tovább fokozom, a legnagyobb probléma nem is a hogyan. Hanem az, hogy élvezted! Ám nem ítéllek el teljesen, mert tudom, mennyire nehéz megállni a helyed egy olyan világban, ami percről percre változik, és egyre szeszélyesebb. Ahol senki nem mond igazat neked, vagy a teljes igazság apró részleteit osztja csak meg veled. Kénytelen voltál improvizálni, és azt is értem, miért ragaszkodtál és bíztál meg abban, akiben nem kellett volna. Ha erről az oldalról nézem a dolgokat, felmentelek. Persze egészen nem tudlak. Haragszom rád a legnagyobb ballépésed miatt – rendben, jót akartál. Tudom, de... De előtte nem árt gondolkodni! Ha tudtad, Ozma mennyire fontos Ózfölde számára,  mégis milyen megfontolásból tetted azt, amit? Létezik rá logikus magyarázat? Ebből nem lesz könnyű kivakarnod magad! Ahelyett, hogy előlendítetted volna a dolgokat, ártatlan lények haltak meg. A Magril által őrzött Kétség Ködében vergődve meg voltál győződve arról, ki vagy valójában. Hogy tudod, ki vagy te! Hát én ezt erősen kétlem! Már senki nem tudja, ki vagy Te! Senki! Amy, nézd el a kifakadásomat, de nagyon felidegesítettél! Ám ettől függetlenül drukkolok neked a küldetésedhez, bár egy-két esemény átírt néhány dolgot, nem igaz? Dorothy – készakarva – besegített pár tételben, bár nem azért, hogy neked könnyebb legyen! 

Utadra engedlek, hajrá, Kansas lánya! De csak óvatosan azzal a sötétséggel, ne hagyd, hogy teljesen elemésszen! Bár haragszom, de bízok benned! 

Szóval... ez a második nekifutás Dorothy megölésére sokkal sötétebb szálakon zajlott. Bár a tájleírások, a mágia visszatérte, Lulu királynő otthona, az önáló életre kelt sárga téglás út, a Virágok Tengere, a Harcoló Fák erdeje, és a Szivárvány Citadella olyan gyönyörűen lett bemutatva, hogy többször is elolvastam és levetítettem magamnak 3D-ben. Az Elveszett Dolgok Szigete kissé szürreális színezetet öltött, mégis odaképzeltem magam. Egyáltalán nem nehéz vizualizálni a regényt, Danielle Paige mesterien ért a világépítéshez. (és romboláshoz) Amint a 3D véget ért, elszomorodtam, mert eszembe jutott, Ózfölde milyen gyönyörű hely is lehetne. Akárcsak a porig égett Smaragdváros. Az oroszlánnal vívott epic fight szép volt, és a dühödt motivációt is megértettem – szegény Star –, csak uralni kellene valahogy, és nem hagyni, hogy elnyeljen. Csábító tud lenni a sötét oldal, ha megmutatja mágikus hatalmát, és ezt első kézből tapasztalja meg Amy. Inkább úgy mondom, testközelből. Végre választ kapunk Pete és Ozma titkára is, kik ők valójában, és még néhány dologra, de emellett újabb kérdések garmadája születik. Glinda tovább rontja az amúgy is eléggé rossz helyzetet. Dorothy az egyetlen, aki ugyanolyan, mint volt. Viszont sejtem, mi tette gonosszá. Így akkor az ő megítélése is kettős mérce szerint kell, hogy megtörténjen. Aztán itt a Varázsló, aki szintén okoz meglepetést, nem csak az olvasóknak, hanem Dorothynak és Amynek is egyaránt. A gonosz pedig ébredezik, és már a mágiát is uralma alá kezdi vonni. Amy több részküldetést is kap, amit félig-meddig sikerül kiviteleznie, de inkább kevesebb, mint több eredménnyel. És az idő egyre csak fogy! 

Végülis nem nevezném rossznak ezt a történetet, csak Polikróm – a Szivárvány Lánya – miatt érzem úgy, hogy félresiklott valahol Amy hősködése. De nagyon! Az izgalom és a dinamika jelen van ugyanúgy, mint az első kötetben, és mindvégig fenn is marad. Újabb szereplőket ismerhetünk meg részletesebben, értve ezalatt Lulu királynőt, a kissé zakkant de jószívű és erőskezű szárnyatlan majom vezért. Ozma is kezd kibontakozni, körvonalazódni, ébredezni. Amy pedig belépett az ellentmondásos személyiségek táborába, akiket elméletileg szeretni szoktam. Majd elválik... adok neki esélyt, hogy visszanyerje szimpátiámat. :) Ha több hülyeséget nem csinál... Nox most nem sok vizet zavart, róla még mindig nem tudni sok mindent, de néhány dolog azért kiderül. Az a kis romantika ebbe a helyzetbe nem illett. Ehiszem, hogy Amy tartozni akar valakihez, de akkor bízzon meg jobban választott pasijában. Ha stabil a bizalom, akkor nagyon sok minden máshogy történt volna. De így... most már mindegy... A tét azonban egyre nagyobb, már nem csupán Ózfölde került veszélybe, úgyhogy jobb, ha a szentimentalizmust elhagyva, Amy arra koncentrál, ami előtte zajlik. Mert egyre globálisabb és aggasztóbb a probléma. 

TÖRTÉNET: Izgalmakban és gyönyörű – képzeletet tápláló – tájleírásokban gazdag eseménysorozatot kapunk az írónőtől. Színes világ tárul elénk, és rácsodálkozunk, milyen hatalmas is Ózfölde, de egyben arra is rádöbbenünk, mennyi csodát kellene megmenteni az ébredező gonosztól, ezért szomorúan pergetjük a lapokat. A fantasy elemek káprázatos sokasága tárul elénk kalandba, drámába és néhol kis horroba ágyazva. Ózfölde valóban elvarázsol, és aggodalommal tölt el helyzetének alakulása. 

BORÍTÓ: A selytelmes sötétség átszivárog a lapokról a borítóra, és mintha egy boszorkány alakját mutatná. Vajon a gonosz és a jó határa összemosódik vagy eltávolodik egymástól? Egyszerű mégis sokat sejtető. 

KARAKTEREK: Egyre ellentmondásosabbakká válnak, és nem csak számunkra, önmaguk számára is. Amy esetében sok lesz a belső dilemma, és szó szerint kell megvívnia belső démonaival. Ebben a csodavilágban a szereplők is erős kontúrokat kapnak, így lesz stílusuk és véleményük. Interakcióik csattanósak, olykor bizonytalan kimenetelűek. Elgondolkodhatunk rajtuk, kapcsolatba lépnek velünk. Érezni lehet őket, megérteni nem mindig. Néhányuk körül még nagy a homály, ettől függetlenül van egyéniségük. 

5 / 🌟🌟🌟🌟

BOOK TAG - HÚSVÉT (KICSIT MEGKÉSVE)

Hosszú idő után újra ismét egy Book Tag a blogomon :) Bár kissé megkésve, mert húsvét az bizony már elmúlt. De majd legközelebb jobban odafigyelek a dátumokra :) 

Köszönöm szépen a kihívást Annie04-nek :) 

1. Nyuszik – Egy könyv, amiből lehetne több is, azaz örülnél, ha lenne folytatása:

Tudom, hogy rengeteg része van így is, de Jodi Taylortól a St. Mary krónikák számomra megunhatatlan, szóval jöhetne még sok-sok. 

2. Tojás – Egy könyv, ami meglepett:

A második gondolatomat írom le, ami nem más, mint: A D.O.D.O. felemelkedése és bukása. A Tag írásakor még nem olvastam végig, de ez nem befolyásolja a meglepettségemet. Az csak mélyülhet... 

3. Vadászat – Egy könyv, amit nehéz volt megkaparintanod:

Nora Roberts: A tudás kulcsa című könyvére jó sokáig vadásztam, mert sem a könyvtárban, sem a könyvesboltban nem találtam, tehát előjegyeztem, és mikor már teljesen letettem róla, jött az értesítés, hogy küldik, ha szeretném. :) 

4. Bárányok – Egy gyerekkönyv, amit mai napig élvezel:

Sok ilyen van, de amit konkrétan rongyosra lapozgattunk anyuékkal, az A dzsungel könyve.

5. Tavasz – Egy könyvborító, ami a tavaszra emlékeztet:

Most úgy hirtelen: Fábián Jankától A könyvárus lány. 

6. Feltámadó a halálból – Egy könyv, egy elhunyt írótól:

Jane Austen: A mansfieldi kastély

7. Kosarak – Egy könyv, ami jelenleg a kívánságlistádon szerepel:

Nem olyan régen került fel ez a képregény. Eddig sosem tetszett annyira a DC világa, de mióta olvastam a Lélektolvajt, ez megváltozott. Harley Quinn-t mindig kedveltem, de most már olvasnám is :)  – Tehát legyen akkor a Harleen Stjepan Šejić-től :)

8. Cukorka – Egy könyv, ami édes:

Számomra az idei, 2021-es év egyik legédesebb könyve Jodi Taylortól a Semmi lány.

JODI TAYLOR: SEMMI LÁNY

EREDETI CÍM: THE NOTHING GIRL

KIADÓ: METROPOLIS MEDIA

EREDETI MEGJELENÉS ÉVE: 2014

KIADÁS ÉVE: 2021

MŰFAJ: ROMANTIKUS, FEJLŐDÉSREGÉNY

FORDÍTOTTA: SZENTE MIHÁLY

FÜLSZÖVEG:

Jodi Taylor szívet melengető és humoros.

Amikor a súlyos dadogástól és önbizalomhiánytól szenvedő Jenny Dove, a „Semmi lány” megpróbál véget vetni életének , megjelenik Thomas, a misztikus, aranyszínű, gyömbéres keksz illatú ló, melyet csak ő lát. Segítségével Jenny váratlanul szert tesz egy férjre – az elbűvölő és kaotikus festő, Russel Checkland személyében, s innentől már semmi sem úgy alakul, ahogy tervezte.

A túlságosan féltő és elnyomó rokonokkal valamint a világ legszétszórtabb házastársával megáldva, Jennynek vajon sikerül-e Semmi lányból Valami lánnyá válnia? Méghozzá gyorsan!

Jodi Taylor best-seller St. Mary krónikák sorozatának rajongói számára kötelező, de bárkinek ajánlható olvasmány ez az angol humorú, thrillerrel és egy csipet misztikummal megfűszerezett romantikus regény!

... „valaki semmi lánynak nevezett. Kétségkívül érzésekkel teli, forró pillanat volt, irigység, gyűlölet és árulás pattogott ide-oda a szobában, és ezek mindent megsemmisítettek, ami az útjukba került. De sok-sok évvel korábban, amikor még csak tizenhárom voltam, és küzdöttem azért, hogy megtaláljam a helyemet a világban, még mielőtt hozzám vágták volna ezt a kifejezést, én már az voltam. A Semmi lány.” 

A St. Mary krónikák közé beiktatva olvastam el Jodi Taylortól a Semmi lány című regényt, amivel egy barátnőm lepett meg, mert tudta, hogy oda meg vissza vagyok a szentmériésekért. Mivel egyszerűen imádom az írónő stílusát, előre sejtettem, hogy nem okoz majd csalódást Jenny Dove története sem. Azt viszont nem sejtettem, hogy annyira erőteljes hatással bír majd, hogy utána csak elemezgetem magamban, a plafon fehérségét bámulva. Ezt nevezem ezután aktív semmittevésnek. Én ennyire kifejezően – tartalmasan, kesernyés, később üdítő humorba ágyazva – még nem találkoztam a semmi érzés megszemélyesítésével, miközben hallgattam / olvastam Jenny élettörténetét. Ez a semmi mégis annyira sokminden, hogy alig győzzük befogadni a minket ért hatásokat. De akkor elölről... Jenny magánya szinte szétfeszíti a lapokat, kimászik a sorok közül, és lassan belénk ivódik. Stílusa mégis önironikus, angol humorba ágyazott szarkazmusoktól izzik. Érezni rajta az intelligenciát, a tartást, ami mégis megtörik egy ponton – „Én dadogok. ... a lelkem legmélyéről kaparom össze a szavakat.” – és megadja magát a szorongás szülte kényszer-kényelemnek. A padlásszobába száműzött – „gondoskodó” rokonai által félkegyelműnek tartott – lány rossz úton próbál menekülni sorsa elől, de szerencsére még időben észhez téríti őt Thomas, az aranyszínű, beszélő ló, így: „A vége az lett, hogy mégsem öltem meg magam.” – [széljegyzet margóra: felködlött előttem a Fairy Tail: Zero-ból Mavis és Zera szomorú története, mert ott is előhív a képzelet olyan szereplőket, akikre szükségünk van a szorító magány elől való meneküléshez.]

De mi képzelet, és mi valóság? Jenny stabilabban áll a lábán a könyvek és a képzelet világában, ám a gyökeres változások ideje elkezdődött, a lavinát Thomas indítja el, őt követi Russel Checkland és a vödrök. Utána már megállíthatatlanul szakad a külvilág Jenny nyakába. A képzetek elvakítják. Hirtelen tapasztal meg sokmindent egyszerre, úgy mint barátság, törődés, és úgy általában az emberek közti kapcsolatok bonyolult lélektani szövevényét. Kiderül, Jenny tökéletesen tud alkalmazkodni a maga módján: lehet szemlélni csendben is a világot, nem muszáj mindennek hangzatos véleményt adni. Persze mikor szükség lesz rá, már csípőből improvizál. A frogmorton farmi levegőváltozás épp annyira tesz jót neki, mint nekünk. Kivirul, és kezdi érezni, hogy él. Megtalálja önmagát. Mondhatjuk, hogy a Frogmorton Farm a szabadságot szimbolizálja, illetve az újrakezdést. Másképp nekivágni a valónak. Az is sokat lendít a helyzetén, hogy – Julia nénit és Richard bácsit hátrahagyva – olyan emberek veszik körül, akiktől az őszinteséget is megtapasztalja. Nem rajongják körbe álszent „törődömséggel” , hanem kimondják, amit gondolnak. Ez Tanya-ra különösen igaz, ő aztán nem köntörfalaz. Andrew inkább Russel lelkiismerete. Russel meg Jennyé. Néha ő mondja ki, amit a lánynak kellett volna, és néha ő is gondolkodik helyette. Persze van, hogy Russel egyáltalán nem gondolkodik, nem gondol bele abba, a másik mit érez – de erről hamar leszoktatja Tanya karakán temperamentuma. És látóvá lesz. A lepusztult Frogmorton Farm romantikus varázsbirodalommá válik előttünk, a megmentett állatkákkal és emberekkel. A lápvidéken elterülő farm mágikus bűverejét a lakóik adják. És a környezet. Kellett az a levegőváltozás! 

Russel-nek sem ártott, hogy ott van a közelében Jenny, mert jobban ment számára a felejtés, és az ihletettség is visszazubogott az ereibe. Mindenkinek vannak mélypontok az életében, csak ezt másként éljük meg. Van, aki úgy, mint Russel, és van, aki igyekszik láthatatlanná válni. Ez a semmiből valamivé válás lassú, tanulságos, ámde gyönyőrű metamorfózisa példaértékű lehet számunkra. Jodi Taylor patologikus pontossággal tárja elénk a folyamatot. A romantika itt nagyon aranyosan és viccesen képez szerethető egészet. A szereplőket pedig olyan gyorsan szívünkbe zárjuk, hogy képtelenség lesz őket kiengedni onnan. A párbeszédekben tetszett, hogy a komoly dolgokat intelligens humorral kezelik, nem elbagatellizálva. Russel, Andrew és Tanya kifakadásai is egyfajta sajátos hibridet alkotnak, megőrzik „hidegvérüket”, de közben adagolják az iróniát, ahogy nem szégyellik. Egy kis rejtéllyel is találkozunk, aminek megoldódása után néhány emberre másképp fogunk tekinteni, mint annakelőtte. 

Az egyik legszebb szimbóluma a regénynek Thomas, aki egyben a mágikus realizmust is képviseli a történetben. Akkor jelenik meg, mikor a legégetőbb szükség van rá, és akkor búcsúzik, mikor már minden a helyére billent. Mindenkinek szüksége van egy Thomasra, akinek létezését úgy értelmezzük, ahogyan nekünk tetszik. 

TÖRTÉNET: Elbűvölően bájos történet az önmagunkra találásról, melyhez sok-sok esemény láncreakcióján keresztül vezet az út, ami hepehupás ugyan, de abszolút nem járhatatlan. Az egyik legszebb, legaranyosabb fejlődésregény, amit valaha olvastam. 

BORÍTÓ: Tetszett ez a kissé posztmodern beütésű külalak, elején a lánnyal, aki csuklyája mögül végre előmerészkedik. Még nem szabadult meg tőle teljesen, menedékként ott van kéznél, de egyre inkább befogadóbb a valósággal szemben. És már a rózsák is nyílni kezdtek. Szépen, lassan.

KARAKTEREK: Nem túlzok ha azt mondom, régen találkoztam már ennyire elevenen lüktető, ezerféle érzéstől zsongó szereplőkkel, akiket szívesen tudnál a baráti körödben. Akiket nem felejtesz el olvasás után, akik beköltöznek a szívedbe, és onnan pulzálják tovább beléd az optimizmust, motivációt. 

Az öt csillag kevés is... 🌟🌟🌟🌟🌟🌟

VERSEK A KEDVENC KARAKTEREIMRŐL

Összegyűjtöttem a blogomra azokat a versecskéket, amiket a snitt.hu Ki vagyok? Játék zónájába írtam. Ez a bejegyzés valószínűleg bővülni fog az idők folyamán, de gondoltam, miért is ne indíthatnám útjára :) Van hely az oldalon bőven. Íme, a rögtönzéseim: 

A virtuális valóság elrabolta életem.

Sosem hittem, hogy végül itt talál rám végzetem.

Az élet-halál harc számomra nem játék.

Minden nap egy-egy újabb ajándék.

Mi les rám vajon ebben a világban?

Harcoljak én is, vagy csak úgy kivárjam?

Hősök születnek. Beállok a sorba.

Becsületemen immár nem eshet csorba.

Két valóság közt találom magam.

És társam lesz az igazi védőfalam.

Szerelmem, barátom, egy életen át.

Miatta érdemes túlélni a mát.

Elfek, tündérek, varázslatos földje.

Számomra egy ketrec félelmetes csöndje.

Lassan mégis csodássá válik ez a világ.

Amint társam eltörli a sok súlyos hibát.

Igazi kis tündér az én pici lányom.

A férjemmel s vele nyugalomra vágyom.

Összefolyik immár az álom és a való.

De kapcsolatunk igaz, lélekmélyre ható.

A bánat és öröm inog a határon.

Örökre elvesztem a legjobb barátom.

Szomorú mosollyal nézek fel az égre.

Onnan nevet le rám, s elönt a belső béke.

Yuuki Asuna – Sword Art Online

Egy őrült miatt vesztettem el életem.

Majd új világban fura lényként ébredtem.

Nem estem kétségbe azonnal.

Hamar megbékéltem ezzel a fazonnal.

Klasszikus fantasy vesz körül engemet.

Látok itt ogrékat, goblinokat és elfeket.

Kibékítem egymással a sokféle népet.

Ezzel javítva fel az összképet.

A tekintély elég. Véres harcok nélkül,

ez a világ itt egyre jobban szépül.

Tanárként is igyekszem megállni helyem.

Már senki sem mer ujjat húzni velem.

Becsület, hűség, barátok és béke.

Így épül fel lassan a jövő nemzedéke.

Rimuru Tempest – Tensei Shitara Slime Datta Ken

Mert különc vagyok, nem szeretnek.

Társaim harcban nem lehetnek.

Nevem sincsen, csak egy kódom.

A világ miatt nem aggódom.

Teszem mit kell, enerváltan,

míg megtalálom, kire vártam.

Ő nevet ad, én szerelmet.

Várjuk a Sorstól a kegyelmet.

Érzések kereszttüzében állva,

robbanunk bele a világba.

Kis csapatunk verhetetlen.

Nincs számunkra lehetetlen.

A végtelenben törünk utat a máig.

Lelkünk új világban egyesül, Darling.

Zero Two – Darling in the Franxx 

Vörös hajam rejti nevem.

Sokáig nem leltem helyem.

Kicsiként börtönbe zártak.

Megvertek és megaláztak.

Egy rejtélyes srác… el nem érem.

Az élettől csak őt kérem.

Gyűlölet szeretet és hála.

Ezt jelenti nekem a világa.

A tündérek erős harcosává váltam.

Céhes csapatommal a világot jártam.

Erőm beragyogja a csillagos eget.

Hogyha megtalállak, el nem eresztelek!

Erza Scarlet – Fairy Taill

A mosolyomból fakad igazi erőm.

A valóságban már sajnos nincs jövőm.

Mégis boldogan élek még a mának.

Kardom emléket farag a világnak.

Egy játékba rejtett tündérvilágban élek.

Bár közeleg végzetem, én mégsem félek.

Igaz barátnőm sírva ölel át a réten.

Könnye mossa arcom, én csupán őt féltem.

Megszorítom kezét, vár már rám a távol.

Csillogó szemmel búcsúzom a sok jó baráttól.

Konno Yuuki – Sword Art Online

Hosszú szőke hajam a vállamra omlik.

Hiába van álmom, az kötelességgé romlik.

Lelkemből a boldogság, a tapsviharérzés kizárva.

Egy dologért küzdök, eddig mindhiába.

Édesapám tiszteljen, szeressen, csak ez számít.

A gazdagság és hírnév engem el nem ámít.

A komorság felhője szép lassan eltűnik.

A szívem körüli kemény fal megszűnik.

Példakép s barátként a versengés is öröm.

Szinte kimondhatatlan, mennyire köszönöm!

Már az Angyalok táncát járom az égen,

és Főnixként szárnyalok a messzeségben.

Layla Hamilton – Kaleido Star

Tüskés hajam fújja a szél.

A testem olyan, mint az acél.

Fehér sál mindig a nyakamon.

Magamat soha nem hagyom.

Harcos tündérek közt élek.

Az ellenségtől sose félek.

Mindig jön a télre Nyár.

A családom visszavár.

Natsu Dragneel – Fairy Tail

Egyszer régen már meghaltam.

Most mégis élek, bár nem akartam.

Parázsként izzik bennem a gyűlölet.

Aki akkor megölt, az most megfizet!

Szívemre csúf csalás árnya vetül.

Az ármány démona üldöz kegyetlenül.

Nyílvesszőm szeli át a lelkek kék egét.

A szerelmem erős, de sosem lesz elég.

Kikyou – Inuyasha

Árva vagyok, nem volt nevem.

Elvesztettem mindkét kezem.

Gyerekkatonaként kezdtem.

A harcban majdnem odavesztem.

Most szerelmes leveleket írok.

A szavakkal néha alig bírok.

Egyetlen dolog, Téged kereslek!

Mit jelent az a szó, hogy szeretlek.

Violet Evergarden

Szőke vagyok, nem tagadom.

Bőgőmasina is nagyon.

Hobbim az alvás és evés.

A szabadidőm sajnos kevés.

Amikor a Holdra nézek,

magamban mágikus erőt érzek.

Kitárom vágyam szárnyait,

és megmentem az emberek álmait.

Tsukino Usagi (Sailor Moon) – Bishoujo Senshi Sailor Moon

Az első Tündér voltam régen.

A legenda száll földön s égen.

Mostoha sors jutott nekem.

Senki sem bánt szépen velem.

Mágikus illúzióban éltem,

így másoktól sosem féltem.

Teremtettem egy barátot,

kit rajtam kívül más nem látott.

Vele laktam egy szigeten,

míg ránk nem talált pár idegen.

Az új társakkal útra keltünk.

A csatákban mindig nyertünk.

Híres csapat éllovasa lettem,

de balsors kísérte egy tettem.

Átok szállt rám, átszőve életem.

Egy fekete mágus lett a végzetem.

Az idő megállt felettem örökre.

Létem egy gyermek testhez kötötte.

Mezítlábas talpam csattan a tájon.

A megváltás közel, én már alig várom.

Megnyílik előttem a végtelen határ.

Aki szeretett, gyűlölt, most karjaiba zár.

Együtt indulunk el erre az útra.

Nem gondolunk többé a fájdalmas múltra.

Minden más lesz! Szebb és jobb és fényes.

Új élet, új világ, új jövő, regényes.

Mavis Vermillion – Fairy Tail

Az életem egy nagy rejtély.

Élet s halál benne elfér.

Földi létem megszűnt hamar.

Felkavaró volt a zavar.

Gonosz voltam, bánom is már.

Csak azt kaptam, ami kijár.

Bántottam azt, aki vágyott

személyemben jó barátot.

Kigúnyoltam, kinevettem.

Szolgasorba is vetettem.

Ő mégis adott esélyt élni,

a mágiából előlépni.

Társa lettem rosszban, jóban.

A magánytól is megóvtam.

De mást rendelt a végzetem.

Csak illúzióként létezem.

Minden búcsú fáj és éget.

Ő nem akart ilyen véget.

Most már tudom, mi a szeretet, mi a jó.

S eltűnök lassan, mint egy illúzió.

Zera – Fairy Tail Zero

A csillagok közt fenn az égen,

az űrnek sötét rejtekében,

áll az én nagy vörös bolygóm.

A vállamon, két kis hollóm.

A Hold mágiája erőt ad és álmot.

Újra meg kell menteni ezt a világot.

Sok az ellenség, a királynőnk távol.

Így lehetek ismét harcos, aki bátor.

Hányadszor születtem újra eme testbe?

A gonosz ténykedését folytonosan lesve?

Az emlékeket őrzöm, a régmúlt már a jelen.

Nem engedhetem, hogy győzzön a félelem.

Öt fős kis csapattal csatasorba állunk.

Jöjjön bármi rossz, mi azzal harcba szállunk.

Mikor éppen nincsen kivel verekedni,

papnőként igyekszem a szentélyt rendbe tenni.

Vagy suliba járok, mint normális tini. 

Ha fiú vagy, byebye, ne próbálkozz, szivi! 

Valósággá vált rémálomként emészt,

ellenségként látni, kitől jövőt remélsz.

Ha én nyerek, ő veszít. A Föld forog tovább.

Fájón őrzöm lelkemben az emlékek sorát.

A Hold bűvkörében szövődik tovább álmom.

Az új kor hajnalának hősévé kell válnom.

Hino Rei (Sailor Mars) – Bishoujo Senshi Sailor Moon

Egy gyenge testbe zárva szunnyadok.

A legerősebb tündér mégis én vagyok.

Ébredésem közel, de nem várja senki.

Ha pallosom lecsap, nem marad semmi.

A Szaturnusz bolygó védelme alatt állok.

Mikor feleszmélek, eltűnnek világok.

Néma sikolyom hasítja a csendet.

Csak teljes pusztítással hozhatok új rendet.

Tomoe Hotaru (Sailor Saturn) – Bishoujo Senshi Sailor Moon

Mikor régi szentélyünk kútjába estem,

a középkori Japán fogadta be testem.

Nem létező démonok elől menekülök.

Azt hiszem, lassan tényleg megőrülök.

Összetévesztenek engem egy papnővel.

Meggyűlik a bajom egy nyavalyás ékkővel.

Ezer darabra hull, lehet összeszedni.

Amíg nem végzek, kár is hazamenni.

Magához térítem egy nagykutya fiát.

Ezzel elkövetek egy igen súlyos hibát.

Természete recés, egója magas.

Egy idő után mégis bejön a pasas.

Együtt kalandozunk hegyen-völgyön át.

Bennem már átszakadt mindenféle gát.

Társainkkal tartunk egy szebb jövő felé.

De számos akadály gördül még elé.

Igyekszem megállni helyem e világon.

Már itt vagyok otthon, ide köt az álmom.

Higurashi Kagome – Inuyasha

Egy félszellem okozta régesrég halálom,

mégsem sikerült az élettől megválnom.

Most se halott se élő lélek nem vagyok. 

Lényem a jövőre vetülő múlt árnyékeként ragyog. 

Apám szeretete nem enged át a túlvilágra. 

Úgy tekint rám, mint a legszebb virágra. 

Sorsom fonala erősen gúzsba köt.

Apám lelkében is egyre sűrűbb a köd. 

Szeretem, mégis le kell győznöm őt, 

hogy az emberek élhessenek egy szebb jövőt. 

Hogy ne köszöntsön be a hanyatlás kora. 

Hogy ne kelljen többé szenvednünk soha.

Milyen szép lenne, ha apa és leánya, 

letisztult lélekkel újra egymásra találna! 

Kívánságom végül valóra vált.

Elhagyhatom végre az életet s halált. 

Szomorú a búcsú, mosolyom mégis fényes.

Új mese kezdődik, kalandos, regényes. 

Rion – Hanyou no Yashahime

A középkori Japán az otthonom. 

Sok rémséggel osztozom e koron.

A gonosz szellem had embereket igáz, 

ezért lett belőlem erős démonvadász. 

Míg társaimmal a világot járom, 

egy nőfaló szerzetes lesz az én világom. 

Harcaink sora véres és kemény,

mégsem hagyjuk, hogy kihűljön a remény. 

Álmok szárnyán a jövőben járva, 

látom gyermekeim a csatasorban állva. 

Nem állíthat meg minket semmi sem!

Tündérmesénk igaz és végtelen! 

Sango – Inuyasha