KIRÁLYFALVI MIRA: PILLANGÓTÁNC

EREDETI CÍM: PILLANGÓTÁNC

KIADÓ: ENIGMA

OLDALSZÁM: 502

EREDETI MEGJELENÉS: 2022

MŰFAJ: NAPLÓREGÉNY 

FÜLSZÖVEG:

Létezik ​egyáltalán a tökéletes érintés? És ha igen, akkor mik a titkos összetevői?

„Férfiak jönnek hozzám megpihenni. Mintha menedéket keresnének nálam állandó hajszájuk közepette. Mind keresik a maguk kis békés szigetét. Én pedig megteremtem nekik vágyott illúzióikat. Elviszem őket egy szebb, boldogabb, szabadabb világba. Játszok az érzékeikkel, érzéseikkel és a képzeletükkel. S az egészbe belevegyül, még talán valamiféle szeretet is.”

A Pillangótánc egy magányos lány története, aki elhatározza, hogy a férfiak számára kikísérletezi a tökéletes érintést. A legfinomabb illatokat, a legkülönlegesebb olajokat és kezének leggyöngédebb mozdulatait használja, s arcát álarc mögé rejtve válik az érintés művészévé. Maya a Mirage szalon rejtett világában méltatlan alkut köt magával. Pénzre váltja kapcsolataiban soha meg nem becsült érzékiségét.

„A nővé válás útjára senki se lépjen rá vakmerően, mert ha egyszer elindult rajta, célhoz kell jutnia, különben elveszett. Ezen az úton kapkodva sietni annyi, mint hibázni, tétlenül várakozni annyi mint megfutamodni, eszelősen lázadozni, annyi mint feneketlen mélységbe zuhanni. Te, aki e könyv olvasásába kezdtél, ha végigolvasod és megérted, hatalmat kapsz kezedbe. Nőiességed eltökélt használatával képes lehetsz teremteni. Ám jól vigyázz, öncélú próbálgatása akár nyomorba is dönthet. Tégy hát vele, amit akarsz – a nem-tudás többé már nem lehet mentséged. Ha tiszta vagy, lámpás lesz előtted, ha erős vagy, fegyverré válik kezedben, ha bölcs vagy, bölcsebbé leszel általa. Ha azonban gyarló vagy, menthetetlenül vesztedbe vezet. S lelkiismeretedet a megbánás és örök nyugtalanság súlyával terheli meg.”

A Pillangótánc mind témájában, mind műfajában kiugrik az általam olvasott regények közül. Szerintem mindenki ezt fogja érezni, ha belevág Maya történetébe, aki naplószerűen mesél az általa megélt eseményekről, érzésekről, interakciókról, kapcsolatokról. Vágyakról, álmokról, az ezeket szétrepesztő valóságról. Ezek a kis történetek azonban erősen tanító jellegűek. Nem csupán arra szolgálnak, hogy szerzőjük megszabaduljon az okozott stresszélménytől azáltal, hogy papírra veti gondolatait, hanem próbál úgy fogalmazni, rendszerezni gondolatszinten, hogy a tanulság is kézzelfogható legyen. Lélektanilag levezethető, elemzett és átgondolt taralom virágzik ki Maya keszekusza érzelmi világából, amibe nővérét is beszippantja, hiszen a könyvben ő olvassa a „neki szánt” naplót. Emma is érzelmi viharba keveredik a sorok által, az analízis annyira működik, hogy nem csupán Maya világosodik meg, hanem ő is. 

„Pillangótánc... így nevezte Maya a tiszta vágyat. Azt az illékony tüneményt, amit színes és káprázatos játékával férfi és nő közösen képes létrehozni egymásra találásuk pillanatában. Ezt kereste Maya kezdetben öntudatlanul, később nagyon is eltökélten párkapcsolataiban. Vágyott e teremtő érzéki és érzelmi vonzalom megtapasztalására. Meg akarta ismerni ezt a rokonszenvből kibontakozó varázslatos izzást. De szerelmi együttlétei nagyon ritkán emelkedtek ilyen magasságokba.” 

Ha nagyon figyelmesek vagyunk, mi is érzékelni fogjuk, hogy több sors körvonalazódik szemünk előtt, amik hatással vannak egymásra. Egy rögös életútra lépünk, ami szépen válik láthatóvá, átélhetővé lépésről-lépésre. És a végére érve – ami igazából csak egy elágazás – megértjük, mi is az a Pillangótánc. Maya harca a szabadságért a vágyakkal, érzelmekkel, testiséggel, szellemiséggel – a valóra váltható álmokért. Ez a harc magába foglalja a lázadást önmaga és környezete ellen, érzelmei ellen, a mérgező kapcsolatok ellen – a pillangótánc maga a végső boldogság elérése. Maya akkor a legszabadabb, legboldogabb, ha táncolhat. Ekkor igazán önmaga. És ez az állapot akkor köszönt be, ha „a test vágya és a lélek kívánsága találkozik”.

A Newportban, a Mirage masszázsszalonban eltöltött idő sok mindenre megtanította a lányt, és a „minden rosszban van valami jó” tézis optimista kimenetet kap nála végül. Eleinte nehezen birkózik meg az őt ért lelki traumákkal, aztán mikor leülepszik benne minden, próbál úgy gondolni a történtekre, hogy megerősítették őt a célja felé vezető úton. Hibák tömkelege, amikből tanulni kell – bár elég keserű a szájíz kezdetben, később csak a javunkat szolgálhatja. 

A romantika naturalista kivetülésével is találkozhatunk. Az általa kiváltott pezsgő eufória és a csalódás okozta depresszív állapot ilyen részletgazdag elemzésével még nem találkoztam. Maya egy okos, intelligens, és kezdetben elég naiv lány, aki képes tanulni az általa elkövetett baklövésekből, sőt mások hibájából is. Néha-néha ugyan még belesétál érzelmi csapdákba, de aztán idővel megmakacsolja önmagát, és legyőzi a bensőjében lakozó szelídséget. Muszáj olykor vadabbnak lenni, ha túl akarsz lendülni egy lelki béklyón, széttépve azt. Idomulni kell a téged körülvevő világhoz. Nem kell lesüllyedni, hanem meg kell találni a megoldást arra, hogyan állhatsz szilárdan a talajon. Nem kell mindenkivel kompromisszumot kötni. Szükséged van barátokra, de nem minden áron. Szükséged van arra, hogy szeressenek, a kötődésekre, de a magány is gyógyító hatással bír – egy jó kis relexáló fürdő csodákra képes. Nem teljesen tudatosan, Maya életmód-tanácsadóvá válik, és nem árt odafigyelni ezekre a tanácsokra, ugyanis roppant hasznosak lehetnek számunkra. 

Királyfalvi Mira írónő – ahhoz képest, hogy első regényről beszélünk – olyan választékos szókinccsel és a lélektani palettát átívelő gondolatvilággal rendelkezik, ami egészen egyedülálló ebben a műfajban. A Pillangótánc nem gyors olvasmány, nem egy romantikus lányregény. Lassan haladunk a történetben, hiszen itt az azonosulás folyamata a lényeg, az, hogyan tegyük magunkává Maya gondolatiságát, hogyan igazodjunk el ebben a lélektani útvesztőben. Ez a könyv rávesz minket arra, hogy nézzünk szembe önmagunkkal. Ez megeshet velem is... nézzük, mit tehetek ellene... és még sok ilyen kérdés-válasz kombináció fog felvillanni előttünk. 

„Repkedett a pillangó lány, de eltévedt az árnyas útján.

Szép tisztását keresgélve, megrekedt a rengetegbe.

Ösztönök és félelmek, vágyak és ígéretek. 

Indítékok jól elrejtve, mennyi játszma meg nem fejtve.

...

A csábító megtanulta, választ vár a vágy ritmusa.

Tévelyegve s bolyongva, bölcsességet hozott útja. 

Elmeséli most neked, tétova szív mit tehet?

Fogd a kezét, elveszett útvesztőből kivezet.”

Mindenképp érdemes belevágni az olvasásba annak, aki szeretné jobban megismerni a típushibákat, melyekbe akarva-akaratlan belefutunk életünk során, és az esetleges megoldásokat, a háttér motivációt. Mi tehet erősebbé? Mitől leszünk gyengék? Hogyan tudunk ellazulni, ha túlságosan nagy a nyomás rajtunk? Sok választ kínál a Pillangótánc. Kész vagy szembenézni Maya által önmagaddal?  Ha igen a válasz, akkor a Pillangótánc egy Neked való regény! 

🌟🌟🌟🌟🌟

JOHN CURE - A LÁNY, AKIT ÉLVE ÁSTAK EL

EREDETI CÍM: A LÁNY, AKIT ÉLVE ÁSTAK EL – SOROZAT: MEDÚZA KRÓNIKÁK I.
KIADÓ: ENIGMA PUBLISHING
MEGJELENÉS: 2019
MŰFAJ: KRIMI / THRILLER

FÜLSZÖVEG:

Az ​Ördögkatlannak nevezett vörös szoba szörnyű kínok és halálsikolyok színhelye. Vérbrigádnak hívják magukat, és a saját otthonukból rabolnak el nőket, hogy aztán az internet legmélyebb bugyrában, a hírhedt dark neten keresztül tegyék közzé a haláltusájukról készült videókat.

A félholt lányt, egy félig megnyúzott nő holttestével együtt egy hajléktalan férfi kaparja ki a sáros földből. A lány a nevén kívül semmi másra nem emlékszik, és napjait egy szanatóriumban tölti az emlékeiért küzdve, miközben próbál megbarátkozni nőiességében megcsonkított testének látványával. Zorának hívják. Ő a Vérbrigád rémtetteinek egyetlen túlélője. Miután Zora kiléte napvilágra kerül, a nyomozást vezető rendőrtiszt, felismerve a lányt fenyegető életveszélyt, egy régi barátját hívja segítségül abban bízva, hogy ő képes lesz megtalálni és megállítani a Vérbrigádot.

Huszti Nimród visszavonultan él egy aprócska faluban, ahol ideje nagy részét sorsukra hagyott macskák és kutyák megmentésével tölti. Ugyan reflexei megkoptak, és a múlt démonaival is meg kell küzdenie, de a férfi teste és elméje még birtokolja azt a különleges tudást, amit két évtizeden keresztül a nemzet érdekében vívott titkos háborúkban tökéletesített. Viszont mindarra, amivel szemben találja magát, még ő sincs felkészülve.

John Cure legújabb regénye egy vérbeli, hátborzongató thriller, ami egyben a Medúza-krónikák felkavaróan izgalmas és sokkoló nyitánya.

Olyan nehezen találok vissza a szavakhoz, ugyanis kis idő kiesett a legutóbbi recenzióm óta, de próbálok lépést tartani saját magammal. Az ihletemet végre visszakaptam, így remélhetőleg peregnek majd a sorok az ujjam alatt ha a klaviatúra is úgy akarja. Ennyi bevezető után rá is térnék mindjárt a jelenlegi regény bemutatására. 

John Cure

John Cure ezúttal is egy izgalmas thrillerrel lepte meg rajongóit. Az író próbál mindig új élethelyzeteket belecsempészni regényeibe, hogy ezáltal is táguljon az olvasók világa, és olyan dolgokat ismerhessenek meg, amik a hétköznapi életben biztosan nem jönnének velünk szembe, mivel jóval túlmutatnak az általános műveltség tárgykörén. Előszeretettel nyúl a már-már tabu témának számító dolgok felé, és lesöpri róluk a port. Legyen szó abortuszról, vagy épp a gender témáról, ha John Cure regényének lapjain megjelenik, biztosan egy kalandos történetbe ágyazva lesz bemutatva. Emellett a tanító szándék is érződik, és nem szájbarágós módon, hanem természetesen beleszőve a történetszálakba. 

A lány, akit élve ástak el cím sok mindent sejtet. Nem egy könnyed témára enged következtetni maga a borító sem, ami szerintem teljesen visszaadja a regény borongós, baljóslatú hangulatát. Több kényes téma is előkerül, úgy mint az abortusz és a dark web, az ezek közötti kapcsolat pedig szépen felsejlik, ahogyan haladunk előre a történetben. A miszticizmus majdhogynem száműzve lett most, csak Huszti Nimród viaskodik olykor a múlt démonaival, akik a jelenbe is követik őt. A főhősünk tehát Nimród, akink érdekes előélete volt, láthatatlan hősként szolgálta a hazát, különféle, cseppet sem veszélytelen küldetésekben vett részt, Szókratész védőszárnyai alatt. De ne siessünk ennyire. Nimród végre azt hiszi, szakított múltjával, így már három éve viszonylagos nyugalomban él „illegális létszámú” macskapajtásával, és kutyáival egy kis faluban. De Váradi alezredes váratlan felbukkanása a másodperc tört része alatt robbantja szét ezt az idillt. A boldog jövő építésének várnia kell, a múlt jelenné válik újra Nimród életében.

Egy különösen kegyetlen szervezet, a Vérbrigád bukkant elő a semmiből, és fiatal nők tűnnek el örökre nyomtalanul. Mígnem egy becsúszott baki folytán az egyik áldozat túléli azt a tortúrát, melynek alávetették őt ezek a kegyetlen mészárosok. És ekkor megismerkedhetünk Zorával, a címszereplőnkkel, akit egy hajléktalan férfi kíváncsisága mentett meg attól, hogy a maradék élet is elszálljon belőle. Egy hajszálon függött minden. Zorát nagyon hamar sikerült kedvencemmé avatnom. A gyengeség és az erő érdekes keveréke jellemzi ezt a fiatal lányt, aki hullámzik az érzések között, és próbál megbirkózni a történtekkel. Szerencsére agyát blokkolja az amnézia, így az átélt borzalmak nagy része rejtve marad előtte, csak villámképek bukkannak fel néha-néha tudatalattijából. Nimródot belerángatják az ügybe, mivel a rendőrség tehetetlen. Nagyon kevés információ áll rendelkezésére, így igazi kihívást jelent számára ez a titkos magánnyomozás, de Zorát és a többi áldozat fényképét látva, nincs szíve nemet mondani. A lány, a lelki tartása, és a történtek ellenére is feléledő optimizmusa folytán, nagyon szimpatikussá vált a szememben. Erőt sugároz az olvasó felé, és gyengeségét legyőzi hatalmas élniakarása. Annak ellenére is képes talpra állni, hogy egy roncsnak érzi magát, mivel lelkileg megnyomorították, testileg pedig szinte összetörték. De tovább él benne a vágy egy szebb jövő iránt, és ez csírájában elfojtja feltörni készülő pesszimizmusát.  

John most egy olyan regényt írt nekünk, ahol több erős női karakterrel is találkozhatunk, akik teljesen eltérő személyiségűek. Karola és Rebeka felbukkanásakor szinte berobban a történet, és erőteljesen robog a végkifejlet felé. Mi köti össze az áldozatokat, akik a Vérbrigád mocskos kezei között végzik? Hogy jön a képbe a dark web mélyen kegyetlen birodalma? És kik azok az emberek,  akik titokban figyelik a bűnszervezetek minden egyes lépését, hogy a hétköznapi polgároknak nyugodt lehessen az álma? A rossz itt is elnyeri méltó büntetését? Nimród vajon időben képes megtalálni azt a bizonyos Vörös szobát, ahol két újabb áldozat várja kegyetlen sorsát? 

John nagyon jól felépíti ezt az árnyékban történő nyomozást, és nem sablonokkal dobál minket, hanem tanít, és olyan dolgokat is megismerhetünk általa, amik teljesen az újdonság erejével hatnak. Úgymond kicsit bepillantást enged a kulisszák mögé, és az informatika tudásunkat is felturbózza néhány szakszóval. A dark web-en épp csak annyira kalauzol végig, amennyire a történet szükségét érzi, nem ránt minket a mélyére. A lélektani folyamatokat is precízen ábrázolja, ahogyan a lányok feltörekvő életösztönét is. Nagyon élethűen mutatja be Karola és Rebeka félelmét, majd a beletőrődést sorsukba, de érzzük a háttérben pulzáló élniakarás erejét is. Ezek a nők éppoly erősek, mint amennyire gyengék, és ez a kettősség változtatja őket hús-vér karakterré. 

A történet Nimródot állítja a középpontba, így az ő előéletéről és elképzelt jövőjéről sok mindent megtudhatunk. Drukkolhatunk neki alakulóban lévő kapcsolatához Grétivel, és csak remélhetjük, hogy nem kell választania, és a boldogságot kizárnia azért, ha ismét árnyékban harcoló hőssé válik. 

Mindent összevetve úgy érzem, John Cure regényei közül nekem ez tetszett eddig a legjobban. John stílusa könyvről-könyvre egyre kiforrottabb lesz. Az izgalmat képes fenntartani, és az epikusabb részek is fontosak ahhoz, hogy a nagy egész végül összeálljon egy működő történetté. 

Örülök, hogy én is részese lehettem a regény alakulásának. 

BORÍTÓ: Nagyon hatásos, figyelemfelkeltő, a színvilága is előrevetíti, milyen hangulat száll ránk, ha belemerülünk az olvasásba. 

KARAKTEREK: John ismét sok szemszögből enged rálátást a dolgokra, így több, erős és határozott karakterrel is találkozhatunk. A jellemek tökéletes ábrázolása csak erősíti a történet kibontakozását.

TÖRTÉNET: Szépen felépülő, dinamikus és izgalmas történet, az eseményeket csak néhol szakíja meg egy-egy epikusabb kitekintés, mely a főhős életét mutatja be. 

JOHN CURE - A BOSZORKÁNY HAGYATÉKA

EREDETI CÍM: A BOSZORKÁNY HAGYATÉKA

KIADÓ: ENIGMA PUBLISHING

OLDALSZÁM: 512

MEGJELENÉS: 2018.10.29.

MŰFAJ: MISZTIKUS THRILLER

FÜLSZÖVEG:
1728 ​nyarán titokzatos alakok tűntek fel Szegeden.

Suttogó lázításuk hatására a várost sújtó könyörtelen szárazságot és éhínséget az ott megbúvó boszorkányokkal hozták összefüggésbe. Futótűzként kezdett terjedni a gyűlölet. A boszorkányüldözés végén tizenhárom, boszorkánynak tartott szegedi lakost küldtek a Tisza árterében felállított máglyákra.
2018 tavaszán egy szegedi kollégiumból négy középiskolás jó barát tűnik el nyomtalanul. A rendőrségi nyomozás döcögősen indul, mivel csellengőként kezelik őket.

Angyal Janka, az egyik eltűnt fiú nővére, nem tud belenyugodni, hogy napok telnek el eredménytelenül, így barátnője, Szépvölgyi Léna segítségével maga is testvére keresésére indul. Janka gyerekkora óta epilepsziával küzd, ráadásul a nagyobb rohamai alkalmával tragikus eseményeket lát előre, újabban pedig álmaiban egyre gyakrabban tűnnek fel fekete hollók, egy hátborzongató csontváz ló, valamint egy különös asszony, akinek egész testét fekete lepel borítja.

Néhány nap múlva, az egyik eltűnt fiú brutálisan megcsonkított holtteste a Boszorkány-szigetnek nevezett ártéri erdőben kerül elő. Innentől kezdve a rendőrségnek és a két lánynak is nyilvánvalóvá válik, hogy versenyt kell futniuk az idővel, mert a másik három fiú valahol egy könyörtelen gyilkos fogságában várja a végzetét.

Az izgalmas misztikus thriller, napjainkban játszódó történései mellett hitelesen eleveníti fel a 18. század elejéről Magyarország történetének legtöbb áldozatot követelő boszorkányüldözését.

John Cure, hazánk legolvasottabb horror és misztikus thriller írója, eddig négy sikerkönyvet tudhat maga mögött. Ötödik regényében – idegfeszítő cselekményen és valós történelmi eseményeken keresztül – ismét magabiztosan sodorja az olvasót a megoldás felé.

Manapság igen népszerűek a boszorkányok a fantasy irodalom berkein belül, megközelítésük hol realisztikusabb, hol meseszerűbb, és képességeiket is ekképpen határozzák meg. John Cure ötödik regényében szintén a boszorkányok válnak központi témává, de megközelítésük teljesen más irányból történik, mint azt korábban más fantasy regények esetében megszokhattuk.
A boszorkány hagyatéka már eleve misztikus thriller besorolást kapott, ami azt engedi sejtetni, hogy itt a hókuszpókuszon túl bizony a valóságnak több teret enged az író.

John Cure

A történet valóban több szállal kapcsolódik a való világhoz, mint a mesebelihez, a misztikus oldal is sötétebb, árnyaltabb és valószerűbb, mint a fantasy szféra boszorkányai.
John Cure mélyebb mondanivalót és valós élethelyzeteket tár elénk misztikus köntösbe bújtatva. A jelen kor problémái is utat törnek maguknak, úgy mint a kirekesztettség, a fel nem dolgozott trauma szörnyű hatásai. Mi változtat egy embert kegyetlen gyilkossá? Nyomozás zajlik tettesek és áldozatok után, és azt vesszük észre, hogy néha már nem tudjuk, ki melyik kategóriába sorolható. Gondolok itt Dobosi Márk őrnagy karakterére például, akit szörnyű veszteség ért, és míg próbál megbirkózni az előtte álló üggyel, a lelkében is belső csatát vív önmagával és lelkiismeretével.
John Cure ismét magyar helyszíneket és karaktereket választott. Kiskunvadkert egy Szegedhez közeli, kitalált település, valós környezetbe ágyazva. Innen származik két főszereplőnk, Angyal Janka és Szépvölgyi Léna, akik minden félelmüket és kétségüket legyőzve, belevetik magukat a nyomozás rejtelmeibe. De ami feltárul előttük, minden képzeletüket felülmúlja. Észre sem veszik, és egyik pillanatról a másikra az alvilági gonoszság és erkölcstelenség céltáblájává válnak.

Szépvölgyi Léna

Mindkét karakter „más”, mint az átlagemberek: Angyal Jankának generalizált epilepsziája van, Szépvölgyi Léna pedig egy transznemű lány. Mégis bebizonyítják, hogy, bár a társadalom hátrányos helyzetűnek könyveli el mindazokat, akik valamilyen „másság” halmazába esnek, nem lehetetlenség érvényesülni, és felülemelkedni az előítéleteken. Erő és kitartás mindenképpen szükséges ahhoz, hogy az általuk választott úton végigmenjenek, de pont ez a motiváció teszi őket túlélővé. Sokkal erősebbé, mint egy „normális” átlagembert, akinél az empátia és elfogadás aszerint alakul, vajon mit gondol a többség. Ha nem tanulsz meg küzdeni, beletörődsz abba, hogy képtelen vagy változtatni, akkor bizony örök vesztes maradsz, és könnyen beszippant a sötét oldal. John ezt a szemléletet is bemutatja nagyon szépen felépítve, például a biztonsági őr karakterével. Az állandósult kisebbségi komplexus és az önbecsapás jól kirajzolódik ennél a szereplőnél, de túl is mutat rajta, általános problémává változtatva ezt a fajta „beletörődő életstílust”.
A bűn és bűnhődés kérdésköre is sok szemszögből kerül megvilágításra. Amint fény derül a gyilkosság motivációjára, sokkal összetettebb lesz minden, és minket is elgondolkodásra késztet. Ki hibázott, mi hol csúszott félre? Ki az igazi bűnös és áldozat? Kedvelem az olyan történeteket, ahol az író nem kényszerít ki belőlünk egy bizonyos állásfoglalást, hanem hagyja, hogy mi ítélkezzünk. Ebben az esetben is ez történik.

Hogy jön a képbe a misztikum és a boszorkányság? John Cure óvatosan járja körül a témát, mely két idősíkra bomlik a regényében. A jelen kor boszorkánya kapja a misztikus felhangot oly módon, hogy látomások által elevenedik meg számára az emberek kegyetlen jövője. Az író érdekesen oldotta meg a fantázia és valóság kapcsolatát. Janka az epilepsziás nagyrohamok által kerül át a víziók világába. Visszautazva az időben, mikor a tudomány még gyerekcipőben járt, az inkvizíció és sok téveszme viszont virágkorát élte, az epilepsziás rohamokat valószínűsíthetően félremagyarázták, és arra az emberre, aki ilyen tüneteket produkált, gondolkodás nélkül rámondták, hogy a gonosz szállta meg. És miután már a boszorkányságot sem tagadták, nyugodt lelkiismerettel ítéltek halálra több ezer ártatlan embert. John Cure elkalauzol minket az emberi butaság sötét bugyraiba, ahol a tudatlanság nagyobb veszélyt jelentett, mint a tudás birtoklása. Így jutunk el az 1728-as szegedi boszorkányperek történetéhez. Ahogy korábban az 1692-es salemi boszorkányperek esetében, itt is elég volt annyi, hogy meggyőződés nélkül bevádoljanak olyan embereket, akik vagy bábák voltak, vagy értettek a gyógyfüvekhez, vagy egyszerűen csak rosszkor voltak rossz helyen. John emléket állít annak a tizenhárom, ártatlanul kivégzett polgárnak, akiket 1728-ban, a mai Szeged területén található Boszorkány-szigeten máglyahalálra ítéltek, és ki is végeztek. A Közjáték a múltból archaikusabb stílusban megírt részletei hűen tárják elénk a 18. század elejének eme sötét periódusát. John megfordítja a dolgokat, arcul csapva ezzel a begyöpösödött, elavult szemléletet, és a legrokonszenvesebb karakterekként ábrázolja a boszorkányokat, akik mély elismerést és rokonszenvet váltanak ki az olvasókból.
Az epilepszia során fellépő görcsök olyan hangokat válthatnak ki az emberekből, melyeket a tudomány el is nevezett

A boszorkány hagyatéka amellett, hogy szórakoztat, komoly társadalmi problémákra is rávilágít, és megadja a kulcsot ahhoz, mire van szükséged, hogy a korlátokon átlépve legyőzd önmagad, felülemelkedj a társadalom kényszerű normáin, és pillangóvá válj!

BORÍTÓ: Sejtelmes, jól kidolgozott, színvilága egyszerű, mégis sokat mesél. 5 pont

TÖRTÉNET: Egyszerre próbál szórakoztatni és tanítani. Elgondolkodtat és rávezet arra, hogy nyitott szemmel járjunk a világban, ne féljünk belekezdeni valami újba, és igenis küzdjünk a céljainkért. Azzá váljunk, akivé szeretnénk, ne olyan szerepet vegyünk fel, amit a társadalom kényszerít ránk. Nem minden fehér és fekete, nem minden olyan, amilyennek először láttuk vagy gondoltuk. 5 pont

KARAKTEREK: Hús-vér szereplőkkel találkozhatunk, akik megszemélyesítik a társadalom néhány problémakörét, de egyben megoldással és útmutatással is szolgálnak. A negatív karakterek sem céltalanul gonoszak. Minden a helyén van, mindenki olyan, amilyennek lennie kell. 5 pont