2021. június 29., kedd

NEAL STEPHENSON - NICOLE GALLAND: A D.O.D.O. FELEMELKEDÉSE ÉS BUKÁSA


EREDETI CÍM: THE RISE AND FALL OF D.O.D.O.
KIADÓ: FUMAX
OLDALSZÁM: 616
EREDETI MEGJELENÉS: 2017
KIADÁS ÉVE: 2018
MŰFAJ: SCI-FI, FANTASY
FORDÍTOTTA: KODAJ DÁNIEL

FÜLSZÖVEG:

„Kegyelmed ​az mennyeknek országába készűl, de lehet, hogy ott fele annyi se az csodáknak száma, mint az huszoneggyedik században.”

A mágia nem több, mint dajkamese gyermekeknek. Meg titkos ügynököknek.
Ugyanis a mágia nem létezik…
Már.

Pucér vikingek túszejtő akciója a Walmart mirelit-osztályán, kormányszervekbe beépülő boszorkányok, a mágiától megfiatalodott magyar szépség, Kárpáthy Erzsébet – köszöntlek a világban, amit a D.O.D.O. adott nekünk!

Minden rendben volt, amíg Melisande Stokes nyelvész professzor le nem fordította a dokumentumokat, amelyek szerint a mágia igenis létező, működő jelenség volt 1851-ig. Meg is alakul a Diakrón Operációk Döntéshozó Osztálya, hogy építsenek egy szerkezetet, ami újra lehetővé teszi a varázslást, és annak segítségével többek közt az időutazást is.

A kormány azonban megvonja az anyagi támogatást, pedig az egyre nagyobbra duzzadó szervezet működtetéséhez pénzre van szükség. Sok pénzre. Ezt a múltban elrejtett, a jelenben kiásott ereklyék értékesítésével kívánják előteremteni. De ez nem olyan egyszerű, mint ahogy elképzelik. Mert ha belepiszkálsz a múltba, sosem tudhatod, mivé alakul a jövő…

Ez az egyedi, humorral és nyelvi leleménnyel átitatott fantasztikus regény a sokszorosan díjnyertes, és New York Times-sikerlista-vezető Neal Stephenson műveire jellemző őrült komplexitást és ötletességet ötvözi Nicole Galland közvetlen, emberközeli stílusával.

Kétségkívül ez a könyv az év eddigi legnagyobb meglepetése számomra, bár még csak a felénél járunk 2021-nek. A regény sok helyen összecseng a St. Mary krónikákkal. Nem csak az időutazás miatt vonható párhuzam a két történet között, más ponton is asszociálhatunk. (Én találtam hasonlóságot Melisande és Max személyiségében is, és ott a dodo... ha nem is ugyanabban a kontextusban...) Van egy olyan érzésem, hogy a D.O.D.O. szerzőpárosa ismeretséget kötött már Jodi Taylor múltjáróival. Szerintem. Na de ki az a Melisande? Ideje rendezni a soraimat a kicsit hirtelen in medias res után...

Én teljesen így képzelem Erzsébetet
Kezdjük a történelemmel. A history visszavág, ha belepiszkálnak, nem jó szórakozni vele. Azonban... „A történelem önmagában nem gonosz, még ha egyes szereplői gonoszak is.Ez Kárpáthy Erzsébet – fiatal és egyben ősöreg boszorkányunk álláspontja. (Max lehet, hogy tiltakozna fél strófányit az állítás ellen, de ez most Melisande Stokes és a dodonauták története.) A D.O.D.O.  Destruktív Óvodások Degenerált Osztálya Diakrón Operációk Döntéshozó Osztálya  mixeli az időutazást a mágiával, így kicsit eltolódunk a fantasy felé, de ez épp hogy előnyére válik a regénynek. Mondhatjuk, hogy lerágott csont az időutazás, és újat nem igen lehet már írni róla... és akkor ér a meglepetés. Mert igenis lehet. A könyv egyedisége kétségkívül a stílusában rejlik, mely először az 1851-es viktoriánus Angliában ragadt Melisande Stokes elbeszélése  írása  nyomán bontakozik ki, aztán később, ahogy terebélyesedik a D.O.D.O. szervezeteegyre többen válnak elbeszélővé. Hol dokumentációkból, hol netes információs csatornákon keresztül, hol pedig Gráinne levelei által folynak előttünk a történések. A tudományos  főként jogi – szakzsargon, a bürokrácia és a nem megfelelő táplálkozás is kap kis fricskát a szerzőpárostól. Kitűnő szatíra ez a könyv a társadalomról  hájasok földjéről  amit többek közt a Walmart Ének is erősít. Walmartnak hívják a kincses kazamatát, / Hőbörgő hájpacni mutatta meg nekem”. 
Már említettem néhány szereplőt, akit be is mutatnék néhány mondatban. Dr. Melisande Stokes nem történész, mint Max, hanem nyelvész, aki főként a holt nyelveket vágja perfektül. Van egy mentora, Blevins, aki bár nagy koponyának hiszi magát, mégis csak egy idegesítő parazita, aki miatt nagyon sok esemény olyan fordulatot vesz, amitől a történelem joggal lesz durcás. És sajnos demonstrálja is, hogy még mindig ő az erősebb. Azt hiszem, ezt nevezik diakrón nyírásnak, aminek senki sem szeretne szem- fül és egyéb tanúja lenni. Tristan Lyons alezredes felbukkanásával  akinek személye körül minden államtitok  fordul ki négy sarkából Melisande világa. Ezután kénytelen elhinni azokat a dolgokat, melyek hihetetlenek. Léteznek boszorkányok, létezik mágia  pontosabban létezett, csak most dögrováson vegetál – és ha már homár... az időutazás is lehetséges. Bizonyos keretek között. ... az derült ki, hogy a tudományos forradalom hajnalán (Kopernikusz 1543 és a többi) a mágia lényeges és mindennapos társadalmi jelenség volt, a boszorkányokat pedig a legtöbb helyen ugyanolyan félelem és tisztelet övezte, mint a hadvezéreket...” Oda szenszei, miután eldiskurál Tristanékkal és velünk Schrödinger macskájáról  hazudnék, ha azt mondanám, minden egyes szavát és elméletét kristálytisztán értettem  tudtán kívül lerakja a dodo alapköveit. Aztán betoppan Erzsébet, aki régi ismerőseként tartja számon Mel-t, holott még nem is találkoztak. Melisande-nak legalábbis nem rémlik. 
Gráinne...?
Vagy mégis? Szerintem Kárpáthy Erzsébet a legerősebb és legkarakánabb személyiség a regényben, aki kihasználva érzi magát, de motiválja, hogyha teljesíti a kéréseket  mert parancsokat nem fogad el, illetve csípőből elutasítja azokat  hazamehet Budapestre, és leköpheti az ellenségei sírját. Ám Erzsébet mellett ott van még egy olyan színes egyéniség, aki az egész regény aromáját adja. Ő nem más, mint Gráinne, az ír boszorkány, Grace O' Malley kéme, aki álcázásul kurtizánként tevékenykedik az Erzsébet-kori Londonban, és meg kell hagyni, nagyon jó benne. Leveleihez először nehezen szokhat hozzá a szemünk, megbotlunk minden sorban, de aztán hozzáidomulunk a stílushoz, ami fergeteges. Nem tudok mást írni. A fordító  Kodaj Dániel  egy zseni! Emelem kalapom tehetsége előtt, ugyanis maximálisan kihasználva édes anyanyelvünket, élénkebbre varázsolta a szöveget, mint amilyen az valójában. Nem mintha az eredeti rossz lenne. Gráinnét azonnal megkedveltem, nem csak azért mert ír származású, hanem azért is, ahogyan flegma eleganciával kezeli dolgait. Mindenkit lehengerel, néha a szó legszorosabb érelmében. Ő az, aki a legtöbb meglepetést okozza a múltjáróknak dodonautáknak. A regény nyelvezete több réteget foglal magába, a könnyed cinizmuson keresztül a kissé archaikus stílusban megnyilvánuló nyers és sikamlós naturalizmusáig. Van itt minden: tudományos elmélkedések, egyszerű elbeszélés, kicsit bonyolultabb elbeszélés, levelezés, naplójegyzetek, pergő vita hevítette párbeszédek mai és kevésbé mai nyelven előadva. A könyv egy komplett enciklopédia, mely dokumentálja a címben említett szervezet ténykedéseit. A sok mozaikszótól már zsongott az agyam, de a humor még ezekben is megjelenik. A történet keretbe foglaltan tárul elénk, az eleje lesz a vége, és utána, ami elkezdődik, azt a képzeletünk jegyzeteli tovább. Az időutazásos dolgokba én hajlamos vagyok belezavarodni, mert mindig továbbgondolom, de ha ennyire nem merülünk bele a részletekbe, nem akadunk fenn rajta. A töredezettség néha zavart kicsit, mikor Melisande elbeszélését megszakították a különféle naplójegyzetek, és egyéb helyről szivárgó információ áramlás. Aztán hozzászoktam. Szerintem teljesen követhető, rekonstruálható a történetfolyam. Még így is. Be tudunk kapcsolódni, sőt azonosulni is tudunk a szereplőkkel. Egy-kettővel különösen nem nehéz. 
Úgy érzem, a dodonauták felelőtlen időutazók, ugyanis esetükben az interakcióknak direkt, látható nyomaik vannak, mármint olyanok, amiket szándékosan idéznek elő. Ez veszélyes. Ami még érdekes, az a több szálon zajló időfolyam, melybe könnyű belezavarodni. Ez Melisande-nak is sikerül. Ha változtatni akarsz   icipicit csalni, hogy vagyont szerezz  azért keményen meg kell dolgozni! 
Mindent összegezve egy kellemes olvasmány a D.O.D.O. mely egy újabb szemszögből közelíti meg az időutazást, és újabb szabályokat állít fel erre vonatkozóan. Mit szabad és nem szabad megtenni, mik a következmények, ha a „nem szabad” mégis becsúszik. Az anakron boszorkányok különféle módokon illeszkednek be a társadalomba, ez sok helyen humorforrás. Nagyon jól sikerült érzékeltetni a régmúlt és a jelen különbözőségét, a tudományról alkotott nézeteket. Előny-e vagy hátrány? Néhány hipotézis összecsap egymással, és mindegyikben van némi igazság. De nem is fűzöm tovább a szót... szerintem mindenképp megérdemel egy esélyt :) 

TÖRTÉNET: Izgalmas dokumentáció egy szervezetről, mely kezdetben a mágia feltámasztását tűzte ki célul, de aztán a dolgok valahol félrecsúsztak. Miért épp a boszorkányokat ne használják ki a felsőbb hatalmak, ha napirendre kerül egy újfajta meggazdagodási lehetőség? Finom humorral átszőtt kritika a társadalomról és a minden egyszerű dolgot túlbonyolító bürokratikus rendszerekről. Mindez fogyasztható formában tálalva, erősen ironikus-szatirikus éllel. 

BORÍTÓ: Én azonnal beleszerettem, amint megláttam. Igényes, figyelemfelkeltő, jólesik kézbe venni. Az idő szálai, a dúcpontok, és középen természetesen a dodo. Úgy gondolod, érted a világot? Gondold ezt át. Igen, ez mindent elmond.  

KARAKTEREK: Igazán színes kis társaság gyűlt össze a könyv lapjain, akik közül néhányan a tudatunkba égnek. Találkozunk átlagemberekkel, kissé szórakozott tudósokkal, anakron utazókkal, akik úgy érzik magukat a 21. században, mint Alice Csodaországban. Én gonosznak egyiküket sem nevezném, csupán megrögzött célorientáltnak, akik eszközeiket úgy válogatják, hogy sikerüljön az, amit elterveztek. 

5 / 🌟🌟🌟🌟🌙

1 megjegyzés: