LEDA D' RASI: VÉGZET

EREDETI CÍM: VÉGZET

KIADÓ: MOGUL KIADÓ

OLDALSZÁM: 226 

MEGJELENÉS: 2019

MŰFAJ: MISZTIKUS

FÜLSZÖVEG: 

Warrick Johnson nagybetűs rosszfiú: hivatásszerűen hazudik, csal, károsít meg másokat. Ez a munkája, napjai sikerét a másoktól kicsalt bankók száma határozza meg. Számára semmi sem szent, nincsenek álmatlan éjszakái, nincs lelkiismerete. Van viszont egy szép hosszú bűnlajstroma, ami felkelti Végzet figyelmét. 

Nina Andrews jó ember. Az a típus, akit a Warrick-félék imádnak: kedves, segítőkész, naiv és egy balek. Tehát épp olyan, akit a világon a legkönnyebb becsapni. 

Egy napon, a három szereplő élete összefonódik, a történet végére pedig mindenki számára egyértelművé válik a láthatatlan igazságszolgáltatás alapszabálya: Ha rossz ember vagy, ne bízd el magad! Mert menekülhetsz, de ugyan minek? Végzet végül úgyis megtalál téged! 

És mi történik, amikor Végzet nem csak megtalálja célpontját, de még piszkosul dühös is rá? A válasz egyszerű: csúnya dolgok…

„Ne bízd el magad... A bűnös mindig megkapja, amit érdemel!”

Kezdhetném ezzel az idézettel beszámolómat, ami nagyon szépen és tömören összefoglalja, miről is szól jelenlegi olvasmányunk. Leda D'Rasi visszatért... és ezúttal egy újabb írói oldalát mutatja meg nekünk. Végzet című kisregénye a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon debütált :) 

A jóság hatalma

Gondolom, Ti is jártatok már úgy, ahogyan Nina Andrews, aki jóhiszeműségének áldozata lett egy csaló által, aki mások kárán akart meggazdagodni. Sajnos nem példa nélküliek azok az esetek, mikor valaki adománygyűjtőnek adja ki magát egy szervezet nevében, ami persze nem is létezik. A legtöbb esetben a segítőkész adakozó rá sem jön arra, hogy csalás történt. Itt viszont Ninának „szerencséje” volt. Ezáltal be is indul a gépezet, mely sok történés mozgatórugója lesz. De ne szaladjunk előre. Ismerkedjünk meg előbb a becsempészett misztikummal, mely kicsit fantasybbá változtatja az eseményeket, így több zsáner is keveredik egy könyvön belül. 

Miután a Mindenség Teremtője megalkotta Világunkat, azaz „a lét körforgásának alappilléreit”, szüksége volt segítőkre, akik figyelik a dolgok alakulását, és ha kell, közbeavatkoznak. Ők voltak: Élet, Halál, Sors és Végzet. Mindegyikük hatalmas erővel bírt / bír, de konkrét (főbb)szerephez csak ketten jutnak jelen regényben. A cím ad némi támpontot, ki lesz egyikük, a másikat pedig megsúgom: ő Sors. 

Végzet pihenni készül, de Nina sorsa megérinti, mert szegény lány teljesen magába zuhan a történtek után. Rászakad a balek-érzés, ez erősödik benne, míg nyílt szíve köré egyre nagyobb páncél húzódik. Új érzésként megjelenik lelkében a félelem és a bizalmatlanság. Végzet pedig közbelép, nehogy elveszítsen egy érző szívet, mert azokra hatalmas szüksége van a világnak. Warrick Johnson sorsa pedig ezennel megpecsételtetett. 

Az írónő, eddigi szokásától eltérően, most férfi-szemszögből fókuszál az eseményekre, és egy antihőst tesz meg főszereplőnek, akit nem kímél, és megérdemelten zúdítja a nyakába mindazt, amit ő, Warrick, a viselkedésével kiérdemelt. 

Tehát jól vigyázz! Mindaz, amit az életben adunk, azt visszakapjuk, a jót épp úgy, ahogy a rosszat is.  Rajtad áll, hogy melyik utat választod. Végzet és Sors elől nem menekülhetsz. Sajnos Warricknak akkora az egója, mint a Világegyetem, és minden figyelmeztetés ellenére, ami sugallatként jut el hozzá, ott folytatja, ahol abbahagyta. Gátlástalanul gázol át másokon. 

Leda D' Rasi írónő

Az írónő az eset tanulságát Nina és Warrick szemszögéből is szépen levezeti, a lélektani vonal is átível az egész regényen. Sok igazságot kimond, mégsem szájbarágósan teszi mindezt, hanem példákon keresztül illusztrálja, mi lesz, ha letérsz a helyes útról. Egyben fogódzót is nyújt, hogyan lehet visszatalálni; Végzet és Sors senkivel sem igazságtalan, mindenkinek megadják az esélyt, hogy jóvá tegyék azt, amit elrontottak. Igyekeznek fenntartani az egyensúlyt, ami embertelenül nehéz. Warrick ténykedése sok mindenki sorsára kihatással van. Lépten-nyomon a rosszat vonzza, egy kedves szava sincs senkihez, önmagán kívül nem szeret senkit, és lelkileg elpusztítja azokat, akik így vagy úgy közel állnak hozzá. Végzet akcióba lendül, hogy Warrick már kezdje érezni a törődést. És érzi is. Nemsokára. Feltűnik neki, hogy az események nem épp úgy alakulnak, ahogyan azt ő eltervezte, és a helyzet napról napra egyre rosszabb. Fogy a pénze, hatalma, de egója töretlen. És logikai bravúrokra sem képes, mert még csak fogalma sincs arról, mért kezdtek a feje tetejére állni a dolgok. Ő nem hisz a Sorsban, csak magában, és magasról tesz az erkölcsre. Mindegy, más hogy jár vagy él, csak neki jó legyen. Kit érdekelnek mások? Ha azok olyan hülyék voltak, hogy bedőltek neki, megérdemlik, hogy szenvedjenek. Még ő maga is lenézi azokat, akiket átver. A pénzen kívül semmit nem tart értékesnek. Üres, lélektelen szociopata, akit csak az hajt, hogy mindene meglegyen. Hogy ehhez lelki dolgok is társuljanak? Az mellékes. A párkapcsolata is váz-szerű, és össze is omlik. Az érdek-barátságok is szertefoszlanak. Marad ő, és a nagy kérdés: miért? Miért száguld rakéta-sebességgel a gödör alja felé? Hát még mindig nem érti?

Nina lassan de biztosan visszatalál útjára, és barátai segítségével képes újra kinyílni. Leda nagyon szépen ábrázolja az ellentéteket, melyek a karakterek stílusában is megjelennek. Warrick vulgáris szóhasználata is önnön felsőbbrendűség-érzetét sugározza, míg Nina visszafogott, bátortalan de egyenes és őszinte mondatai az angyali jóságot vetítik elénk. Embertípusok jelennek meg előttünk, akiket a való élet alkotott. Kinek mit jelent a barátság fogalma? A lánynak nincs sok barátja, de akik igen, ők őszinték, és ott vannak mellette, ha segítségre van szüksége. A sötét oldalon Warrick gárdája lassan eltűnik a ködben, a szívességek egyoldalúak maradnak, az érdek szétfeszít mindent. Ha nem áll mögötte semmi haszon, a segítség elmarad. Ilyen talapzatra építeni világunkat elég nagy felelőtlenség. A stabilitás hiánya miatt bármikor ránk dőlhet az egész. 

Az írónő egy tanulságos mesét hozott nekünk ezúttal, ahol megszemélyesíti számunkra azokat, akik a helyes útra próbálnak terelni minket. Konkrét alakja se Sorsnak, se Végzetnek nincs, csupán embereken keresztül érintkeznek antihősünkkel és Ninával. Próbálnak instrukciókkal rávezetni, merre kellene indulni. Nina fogékony a tanításra, de Warrick hajthatatlan, épp ezért saját maga áldozatává válik. A történetet Leda keretbe foglalja, a kezdet és a vég összekapcsolódik a zárlatban, feloldva a feszültséget. Nem emel senkit erkölcsi magaslatokba, de Warrick karaktere kap egy-két ironikus fricskát Sorstól és Végzettől. Ezután az olvasó fantáziája léphet működésbe, hogy tovább gondolja: vajon Warricknak sikerül megtalálnia a legelső lépcsőfokot, mely a gödör pereméhez vezet? Hogyan tovább? Csak egy dolog biztos, és ezt saját bőrén tapasztalta meg: „A bűnös mindig megkapja, amit érdemel.”

Nagyon jól kiemeli az írónő, hogy itt nem a céltalan bosszú a lényeg, hanem az, hogy az illető tanuljon a hibájából. Néha drasztikus módszerek szükségeltetnek, de ezek közül egyik sem öncélú kínzás. Mindennek megvan a szerepe a történések láncolatában. Elismerem, egy kis részletet én is túlzásnak ítéltem, de ha tovább gondolom, szimbolikus célzattal bír, mikor (de inkább ahogy) a dicső oroszlánt megfosztják hatalmától. Hogy Végzet kegyetlen lenne? Nem hiszem, mert próbált ő hatni páciensére, de szavai elszálltak a széllel. Ahol a szó kevés, beszéljenek a tettek. 

Az írónő egy esetleges folytatás lehetőségét is meglobogtatja előttünk, ugyanis Végzet és Sors elindul következő célpontja felé, egy építő-jellegű útmutatásra. 

Remélem, ez az életszerű misztikus-fantasy kisregény eléri a célját, és mindenkit sikerül a helyes úton tartania! 

„Nekünk tehát nincs más dolgunk, csak jónak lenni.”

Köszönöm a figyelmet! :)

5 / 5

SIPOS GERGŐ : HIRÁM KOPORSÓJA

EREDETI CÍM: HIRAM KOPORSÓJA

KIADÓ: PHILOSOPHEUM

OLDALSZÁM: 160

MEGJELENÉS: 2018

MŰFAJ: TÖRTÉNELMI KRIMI 

FÜLSZÖVEG:

Hirám mester építette Jeruzsálem templomát, és fektette le alapjait valami titokzatosnak, amit úgy hívnak: szabadkőművesség. 

Évezredekkel később, a 19. század derekán Pest-Buda egyik dohos pincéjében őriznek egy titokzatos ládát, amelyet “Hirám koporsójának” neveznek, és erőszakkal lehetetlen hozzáférni tartalmához. Zárját egy olyan rejtvény megoldása nyitja, amely a szóbeszéd szerint, magának az ördögnek elméjében fogant. Amikor pedig az ifjú Ferenc József császár hajtóvadászatot indít a szabadkőművesek ellen, mindennél sürgősebbé válik a láda felnyitása. 

Fenyvessy Márton, az 1848-1849-es honvédsereg egykori őrnagya, a titkosírások, a rejtjelezés és a katonai kémkedés szakértője vállalja, hogy alámerül az ősi tudományok, a szabadkőműves szimbolika, a mágia és okkultizmus mélyére, hogy tulajdon lelkét kínálja fel cserébe Hirám koporsójának kulcsáért.

Azt hiszem, épp ideje volt visszatérnem (újra), bár ezt néhányszor eljátszom egy éven belül. Jó lenne rendszeresíteni az írást, mert van sok minden, amiről érdemes lenne blogbejegyzést létrehozni, csak éppen az energia hiányzik a megvalósításához. De már listázni fogom magamnak, mit lenne jó bemutatni a közönségnek. Főleg most, hogy már egyre több minden érdekel. 

Némi kihagyással visszatértem a könyvekhez, és olyan jól esett olvasni. Ez persze nem azt jelenti, hogy a filmvilágot hanyagolni fogom, csak azt, hogy megpróbálom összeegyeztetni a kettőt, hátha sikerül. 

Ennyi mentegetőzés után akár bele is vághatnék...

Sipos Gergő Novemberi vihar című kisregényéről már írtam. A Szent Domonkos kertjéről még sajnos nem, de akkor máris felveszem a listámra, ha már annyira hangoztattam. Most pedig a Hirám koporsóját helyezném a fókuszba, mely által szintén körünkben üdvözölhetjük Fenyvessy Mártont, aki Sherlock Holmes magyar megtestesülése. Gergő egy sajátos mitológiát teremtett Márton alakja köré, mely ködös-rejtélyes, néhol hátborzongató, de nagyon izgalmas. És ez az izgalom csak nőttön-nő, ahogy haladunk a történetben. 

A Hirám koporsója kitűnően felépített regény, már az elején felcsigáz, és innentől a sztori nem ereszt. Egyfajta rejtélyes kirakós-játékkal találja szemben magát Márton, mikor megkéri egy ismeretlen idegen férfi az Öreg ördög fogadóban, hogy segítsen neki kinyitni egy ládát, mert arra csak az képes, aki pengeéles logikával rendelkezik. Márton hírneve pedig mindig megelőzi őt, bármerre is sodorja hősünket az élet. Miután némi kétkedés után rábólint a feladatra, bele is sodródunk abba a sajátos légkörű atmoszférába, mely Mártont veszi körül. Felelevenedik a régmúlt történelem, de olyan misztikusan borongósan, ami megalapozza a regény hangulatát. Gergő szépen festi le nekünk, tehát el tudjuk képzelni, fantáziánk szárnyalhat a szabadságharc bukása utáni időkben. Miután elhelyezte a történetet időben, jöhet a bonyodalom, ami olyan precízen van kidolgozva, hogy sokszor vissza kellett lapoznom, hogy újra felvegyem a fonalat, hogyan jutottunk el A-ból B-be. De minden olyan logikussá válik, ha Mártonnal együtt lépésről-lépésre dolgozzuk ki a megoldást a fennálló problémára. Mert senki nem szeretné, hogy az a nyolc font durranóhigany, melyet a titokzatos láda belseje rejt, olyan robbanást idézzen elő,amit még a szomszéd városban is hallani lehet. Akkor inkább dolgozzon az elme. Amint Márton és az idegen férfi elkezd elmerülni a láda kinyitásának rejtélyében, úgy tárul elénk számos kis világ. 

Megismerkedhetünk a szabadkőművesekkel, kik voltak ők, és mi célt szolgál ténykedésük az életben. Bevallom, felkeltette az érdeklődésemet Gergő a téma iránt. Aztán sok szimbólum jelentése is tisztázódik előttünk. Hogyan kapcsolódik a püthagoreusok és a szabadkőművesek „legendája” a láda felnyitásához? Miért található a láda felszínén egy olyan felirat a Szentírásból, ami „tartalmilag” hibás? Márton türelme határtalan, de egy-kétszer úgy érzi, kifog rajta ez a rejtvény. De ő nem az a feladós típus, még akkor sem, ha az élete múlik a dolgon. Ebben az esetben csak egyszer hibázhat. Utána nincs tovább. Hiába készül fel lelkileg a halálra, ő mégis győzni szeretne. Pedig az idő fogy, és csak pár éjjeli óra áll rendelkezésére, hogy a titokzatos láda feltáruljon előtte ott, egy sötét pince mélyén. Ezalatt az idő alatt kell megbirkóznia a nyakába zúduló rengeteg információ-halmazzal, és kihámoznia belőle azt, ami a megoldáshoz vezet. 

Bevallom őszintén, én csak néztem a végén, mint a moziban... és jegyzetelnem kellett, hogy a kapcsolódási pontok számomra is érthetővé váljanak. Gergő gyors tempót diktál, ráadásul mindent alátámaszt tudományos, ám érthető magyarázatokkal, hogy mindenki számára összeálljon a kép. A végén annyi újdonsággal távozhattam ebből a világból, hogy már zúgott az agyam. Az író olvasottsága erősen süt a sorokból. „Az a pillanat is ünnep volt, amikor bezárták ezt a ládát, és megszületett Hirám koporsójának rejtélye. Ettől furcsább talánnyal ugyanis még soha nem találkoztam.” És tényleg :)  

A borító nagyon tetszik, ahogy belecsempészték a szabadkőművesek szimbólumát az A betűbe. Ez elsőre nem tűnt fel persze, csak mikor a történet végére értem. Egyszerű, de mégis mindent elmond a könyv külseje. A regény nyelvezete tükrözi azt a kort, melyben játszódik, és a finom, kicsit kesernyés humor ott lappang végig a sorok között. 

Szeretném, ha a Fenyvessy Márton-féle Univerzum tovább szélesedne, és még több rejtély nyomába eredhetnénk ebben a misztikusan borongós világban.