DAN WELLS - FRAGMENTS - TÖREDÉKEK

EREDETI CÍM: FRAGMENTS – TÖREDÉKEK

KIADÓ: FUMAX

OLDALSZÁM: 528

MEGJELENÉS: 2013

MŰFAJ: DISZTÓPIA

FORDÍTOTTA: BAYER ANTAL

FÜLSZÖVEG: 

Dan ​Wells hazánkban is ígéretesen mutatkozott be, a külföldön hatalmas sikert aratott Nem vagyok sorozatgyilkos című kötetével, a Partials trilógiája pedig még nagyobb siker kint.

Kira Walker megtalálta az RM vírus gyógymódját, de az emberek és a Részlegesek túléléséért vívott küzdelem még csak a kezdeténél tart. East Meadow-t elhagyván Kira kétségbeesetten próbálja kideríteni, hogy kicsoda is ő valójában. Nem lehet véletlen egybeesés, hogy az RM gyógymódja maguknak a Részlegeseknek a vérében található – ez nyilván valami nagyobb terv része, amelyben Kirának is szerepet szántak, és amely mindkét fajt megmenthetné. Kirához útja során többen csatlakoznak, köztük Samm, a Részleges is. De vajon megbízhat-e bennük? Ezalatt Long Islanden az emberiség utolsó képviselői felkészülnek a Részlegesek elleni háborúra, és Marcus tudja, az egyetlen reményük, hogy kitartsanak Kira visszatéréséig. Ám a lány útja hosszadalmas a posztapokaliptikus Amerika pusztaságán keresztül, és közben mindkettejük számára fokozatosan kiderül, hogy legnagyobb ellenségük létezéséről eddig nem is tudtak. A lélegzetelállító Részlegesek trilógia második része az emberiség utolsó előtti órájának krónikája. Utazás az ismeretlenbe, amely során fel kell fedeznünk hogyan élhetjük túl – és ami még fontosabb, hogy mi indokolná megmaradásunkat a Földön.

Minden ott folytatódik, ahol a Részben ember-ben abbamaradt... oh, talán menni fog az írás, talán nem, majd elválik. Szerettem a Töredékeket is, a disztópiáknak van egyfajta rejtett, boldog-szomorú varázsa, mely rátelepszik az ember lelkére, és segít intenzívebben átélni a leírt gondolatokat. Az elpusztult városok mögé látunk, felsejlik az „akkor”... és párhuzamot vonunk a „most”-al. Én mindig kicsit elmerengek ezen a néma pusztaságon, és odaképzelem magam, milyen is lehet egy ennyire kihalt helyen élni. Aztán felveszem a fonalat és haladok tovább arra, amerre a szereplők tartanak. 

Már a Részben ember is lebilincselő volt számomra, és a trilógia második részében sem csalódtam... sőt! Szeretem ezt a sorozatot, szeretem azt, amit a karakterek képviselnek benne. A hosszú leírások sem unalmasak, minden sor tartalommal telítődik. Nem monoton, egymást érik a bizarr felfedezések, és mi csak néztünk, mint a moziban...

A Töredékek cím is nagyon találó, ez a karakterek érzelmi állapotára is utalhat, de magára az információ folyamatára is. A töredékekből kell felépíteni egy stabil talapzatot, de ez nagyon nehéz, és több tényező is a végcél ellen dolgozik. Hőseink szerencsére túlságosan motiváltak ahhoz, hogy feladják az egyre lehetetlenebb kihívásokat, mert a tét itt már lassan a mindent vagy semmit kategóriába esik.

Kira Walker elszántsága mit sem változott, lelkiismeretesen tart előre. Nem pusztán a két faj – a Részlegesek és az emberek – életét megmentő megoldást szeretné megtalálni, arra is keresi a válaszokat, kicsoda ő valójában? Ha ez megvan, akkor a másik kettő probléma is megoldódik? Összefüggenek egymással az események valahol? Egyre több a kérdés, egyre nagyobb a káosz... egyre reménytelenebb a helyzet.  „Sokkal könnyebb lenne megmenteni a világot, ha azok, akiket meg akarunk menteni, abbahagynák egymás öldösését.” – semmi sem egyszerű...
A történet két síkon fut, egyrészt Kira és társai – Samm és Heron – útját meséli el, másrészt Marcusék küzdelmét dr. Morgan és a Részlegesek csapataival szemben.
Kira, Samm és Heron útja Amerikán keresztül – ami egy kiterjedt háborús zóna – , nagyon izgalmasan és érzékletesen van megfestve, az író az érzelmeket, feltoluló érzéseket ugyanúgy beleszőtte meséjébe, mint az akció-részleteket és a moralitást. A cinikus humor is kellékévé vált a történetnek, melyet leginkább Heronnak köszönhetünk. A Részleges kémmodell rögtön az egyik kedvenc szereplőmmé vált. Ellentmondásos személyiség, aki vívódik magában, vajon helyes-e az, amit most tesznek, lehetne-e ezt másképp, és van-e egyáltalán értelme? Pattogó szócsatái Kirával és Sammel emelik a regény színvonalát és hangulatát.

Beköszön egy másik új karakter is Afa, az informatikus személyében, akit a több, mint tíz éven át tartó magány kissé eszelőssé tett. Lelkében a zseni folyton vitában áll az őrülttel. Kira felelősséget vállal érte, így a lány lelki terhei megsokszorozódnak. És még nem is tud mindent arról, mi zajlik odahaza... amikor tudomást szerez róla, összeomlik a világa, mégsem hátrál meg. Én sokszor második Katniss Everdeen-ként tekintettem rá, de Lara Croftként is megállná a helyét. :)
Ami szintén nagyon kedvemre való volt, hogy Dan Wells nem alacsonyodott odáig, hogy egy – már szinte kötelezőnek számító – szerelmi háromszöget beleerőszakoljon a történetbe. Bár a Marcus – Kira – Samm felállás ezt sejtetné, de mégsem lesz kibontva a szituáció, sokak örömére. Érintőlegesen, egy-két mondatban nyomokban elszórtan történik utalás erre, de ez elenyészik a regény során. Egyáltalán nem támad olyan benyomásunk, hogy a két srác Kiráért versenyez, ő pedig hülyíti mindkettőjüket. Nem, Kira érzései valódiak és ellentmondásosak, néhányukat még ő sem érti. Samm is rejtély számára, a Részleges, aki mégis emberibb sok embernél; vagy ez a jelző ebben a világban már átértékelődött? Kiben bízhatunk? Egyáltalán létezik még ez a fogalom, vagy a túlélés érdekében száműzni kell? „Sammre nézett. ... Részleges, de mégis barát. Pont ez a gond, gondolta Kira. Még mindig oldalakban gondolkodunk, de nem lehetnek többé oldalak.” „Néha a bizalom a legijesztőbb dolog a világon.”

Ha már szóba került, Marcus-szal folytatom, aki számomra még mindig semleges, bár az vitathatatlan, hogy az egyik legtermészetesebb és legőszintébb karakter a könyvben. Viccesnek szánt szófordulatai a nehéz helyzetekben könnyítenek az emberek lelkén. Ő másképpen használja a humort mint Heron, ő inkább a stresszhelyzetek oldására, míg a másik egyszerűen csak természetét tekintve cinikus.

No és mi az a Tröszt? Kik alkotják? A tudósok között sem volt teljes az egyetértés, és még egymás előtt is titkolóztak? És mi fán terem az a Vészrendszer? Az RM-et valóban azok hozták létre, akiknek az emberek tulajdonítják, vagy hatalmas átverésről van szó? A Részlegesek tehetők felelőssé az emberiség kiirtásáért, vagy teljesen más áll a háttérben?
Kira és csapata már nagyon közel jár a megoldáshoz, sőt küldetésük egyik része teljesülni is látszik, de szinte csalódottság ízét éreznénk a szánkban, ha mindez a kötet végén sikerülne. Vágyunk arra, hogy hőseink sikerrel járjanak, de egyben, mivel már annyira szívünkhöz nőttek, szívesen tovább kísérnénk őket az útjukon. Nos, erre adódik lehetőség, hiszen Kira és Samm egy igen összetett problémarendszerrel találja szembe magát a zárlatban.
Függés – és függőség... ezt hordozza a The End, tehát A Romok olvasását minél előbb érdemes elkezdeni. És reménykedjünk a boldog befejezésben... már amennyire ez az önmagából kifordult világ még lehetségessé teszi az igazi happy endet.

BORÍTÓ: Csak azt mondhatom, amit a Részben ember esetében. Igényes, jól kidolgozott, kellemes ránézni. Közvetíti számunkra a tartalmat, összekapcsolódik a leírtakkal. A színek visszafogott használata, a kissé fakó megvilágítás is mind a disztópikus hangulatot sugallja. 5 pont 

TÖRTÉNET:  Pörgős, tanulságos, sok kérdést felvet, amin elgondolkodhatunk. Nem egyszerű akciótörténet, nem bugyuta young adult. Érdemes rá odafigyelni, és magunkává tenni egy-két gondolatát. 5 pont

KARAKTEREK: Árnyalt jellemek, szépen felépített karakterek, akik a jó és a rossz jelzőket mind felülírják. 5 pont

DAN WELLS: PARTIALS - RÉSZBEN EMBER

EREDETI CÍM: PARTIALS - SOROZAT: RÉSZLEGESEK I. 

KIADÓ: FUMAX

OLDALSZÁM: 456

MEGJELENÉS: 2014 (EREDETI: 2012)

MŰFAJ: DISZTÓPIA

FORDÍTOTTA: BAYER ANTAL

FÜLSZÖVEG: 

Az ​​emberi faj a teljes megsemmisülés szélén áll, miután a Részlegesekkel – az emberekhez megtévesztésig hasonlító, ám mesterségesen előállított szerves lényekkel – folytatott háború megtizedelte a népességet. Az ott bevetett RM nevű vírus néhány tízezerre redukálta a túlélők számát, akik Long Islanden rendezkedtek be, míg a Részlegesek rejtélyes módon visszavonultak. Bármikor lecsaphatnak újra, de ennél is sürgetőbb probléma, hogy egy évtizede nem született az RM-re immunis csecsemő.

Kira, egy tizenhat éves orvostanhallgató a saját bőrén tapasztalja meg, ahogy az RM miatt az emberiség maradéka lassan kipusztul, miközben a kötelező terhességi törvény a polgárháború szélére sodorja őket. Kira nem hajlandó tétlenül nézni az eseményeket, mindent elkövet, hogy megtalálja a vírus gyógymódját. Erőfeszítései közben döbben rá: mind az emberiség, mind a Részlegesek túlélése azon múlik, sikerül-e felfednie a két faj közötti kapcsolatot – amelyet az emberiség vagy elfelejtett, vagy soha nem is tudott róla.

Dan Wells, a Nem vagyok sorozatgyilkos méltán elismert szerzője izgalmas utazásra invitálja az olvasót egy olyan világba, amelyben maga az emberi lét fogalma kérdőjeleződik meg – ahol emberi mivoltunk egyben a legnagyobb hátrányunk és egyetlen reményünk a túlélésre.

Gyorsan belekezdek, hátha lesz belőle valami. Még annyira nem nyomott a hangulatom, és az álom sem kerget. És még ötletem is van, hol kezdjem :)

A trilógiával teljesen véletlenül találkoztunk, a barátnőmnek tetszett meg, és én is ráharaptam. No bontsuk ki ezt a gondolatot szépen, hadd virágozzon. A Kildara projektet indít most a Fumax színeiben, és mivel megtetszett a trilógia, beneveztem rá, hátha... Nagyon szépen köszönöm a kiadónak, hogy részese lehettem ennek az élménynek, ami még nem ért véget, hiszen csak az első részt végeztem ki, szinte rekordidő alatt. 

A fülszöveg már meggyőzött, és az sem zavart, hogy jelen esetben nyomozónő helyett egy 16 éves orvostanhallgató lány, név szerint Kira Walker áll az események középpontjában. Ennek eddig így nagyon YA szaga van... de ez az érzés körülbelül a tizedik oldal után megszűnik. Bár itt is egy tini van kárhoztatva arra, hogy vegye kezébe a világ sorsát, de ezt oly módon teszi, hogy közben hajlandóságot mutat az érett gondolkodásra, nem keveredik unalmas szerelmi háromszögbe, és buta, önként generált, jórészt felesleges konfliktusokba. Nem hisztizi végig a regényt és nem válik kényes nebáncsvirággá. Nem, Kira Walker egy stramm csaj, és az is marad. 

Sok disztópiába ágyazott világgal találkoztam már, és ez sem ugrik ki annyira az egyediségével a sorból. A világábrázolás, a környezet leírása sem annyira különleges, viszont az események sodrása már annak tekinthető. A szerző, Dan Wells nagyon ért ahhoz, hogyan fokozza a feszültséget egészen a végletekig, olyan csavarokat közbeiktatva, hogy dobunk egy hátast olvasás közben. Sajnos tőle még nem olvastam ezelőtt, de már másik trilógiája, a Nem vagyok sorozatgyilkos is ott kuksol a bakancslistámon. A részlegesek és még egy-két regény után sort is kerítek rá. 

Dan Wells bebizonyítja, hogy még egy agyonkoptatott, klisésedésnek indult témából is lehet újat alkotni, ami megállja a helyét a könyvek közti versenyben.

Tudjuk, hogy veszélyes a génmanipuláció, és azt is tudjuk, hogy a Szenátus hajlamos sok csúsztatásra, és nem mindig a többség érdekét tartja szem előtt. Sőt azt is tudjuk, hogy az elnyomottak általában fellázadnak, és még arról is lehet sejtésünk, hogy nem minden olyan egyszerű, mint azt elsőre gondoltuk. Sőt, megkockáztatom, hogy még az sem ismeretlen előttünk, hogy valaki, aki mélyen fekteti bizalmát a fennálló rendszerbe, hatalmasat csalódik, és mielőtt feleszmélne, már a másik oldalon találja magát. 

Wells nagyon szépen építi fel történetét, logikusan halad előre, lépésről-lépésre, és van időnk arra, hogy megismerjük a karaktereket, megszeressük, vagy éppen meggyűlöljük őket. Sok élethelyzetben próbára teszi hőseit, nem egyszer a szakadék széléről táncolnak vissza. Épp ezért maximálisan igaz rájuk, hogy egyikük sincs elkényeztetve, mindenki önerőből válik azzá, aki. Itt a bajtársi segítség nem oly módon történik, hogy a férfiak vakbuzgón háttérbe tolják a nőket, hogy még véletlenül se essen bántódásuk. Féltik egymást, de a szerepek kiegyenlítettek. Sok jellem ütközik egymásnak, melyből számos konfliktus szövődik. 

Itt van Kira, aki elszánt, okos, céltudatos fiatal nő, nem hagyja, hogy bárki az útjába álljon. A szülészeten tapasztalt folyamatos lelki trauma elől a tudományba menekül, miután felismeri, hogy a sokévnyi kutatás, mely az RM ellenszerének feltalálására irányul, zsákutcába torkollt. Tetszett a regényben, hogy bár itt is megtalálható a nagy „ellenkező”, aki nem hisz abban, ami eléggé egyértelműen pozitív végkifejletet okozna, de ennek ellenére Kira mégis kap esélyt a bizonyításra. Pontosabban kikényszeríti azt. Vágja a sablon szöveget, amit a Szakadásról és az azutáni periódusról terjesztenek, de már felüti fejét lelkében a kétely, mi van, ha mégse... Általában a gond mindig így kezdődik. És Kira belesodorja magát épp a kellős közepébe. „Körözött bűnöző vagyok, akinek az arcát mindenki ismeri... Ha bejutok láncra vernek. ... A megpróbáltatásaim erősebbé tesznek. A saját hasznomra fordíthatom a megpróbáltatásaimat. Sose mondd azt, hogy nem fog sikerülni, csak azt kérdezd, hogyan tudom ezt a helyzetet a saját előnyömre fordítani?”

A nagybetűs ellenségről is kiderülnek érdekességek, melyek már teljesen más színben fogják feltüntetni a korábbi eseményeket. 

De most térjünk vissza kicsit a karakterekhez. Ilyen szép és Kira Walker nem csak egy egyszerű tinilány, hiszen hamar fel kellett nőnie, de mégis megőrzött valamennyit abból a gyerekből, akinek lennie kéne. Marcus szintén ebbe a kategóriába tartozik. Humora nagyon kellemes, és kiélezetten direkt azon szituációkban alkalmazza, mikor szükség van rá a feszültség feloldásához. Őt mégsem tudtam olyan nagyon megkedvelni, mert nem minden tettében realizálódott a Kira iránti szerelme. Persze utána jött a megbánás, de ekkor számomra már késő volt, hogy felmentsem őt. 

összetett jellemábrázolással már régen találkoztam.

Pasi fronton Jayden és Samm a favorit. Ők igazi katonákként gondolkodnak, viszont a vasfegyelem mögött ott van a féltés, a bajtársiasság és az először még kényszeres, majd egyre őszintébb bizalom. Sok kellemes és néha érzékenyebb pillanatot okoztak olvasás során.

Xochi is szimpatikus, a nagyszájú megmondóember, aki szerencsére nem fogadott anyjára, Kessler szenátorra ütött. Nagyon kemény csajnak akar látszani, aki minden porcikájával tiltakozik a Szenátus egyre gyötrőbb és feleslegesebb törvényei ellen. Mert mi jogon kényszerítik arra a lányokat, hogy 16 évesen teherbe essenek? Ez már micsoda? Ha akadályba ütközik a szabad akarat, ott már a diktatúra szaga érződik. „A babád fontosabb a jogaidnál – kommentálta Xochi. – A Szenátus szemében csak egy két lábon járó anyaméh vagy.” A nem is annyira leplezett diktatúráé. Szerencsére Xochi amilyen nagyszájú, olyan bátor is, és pont amiatt lett kedvenc, amiért Marcus lecsúszott erről. Ő nem csak hitt Kirában, hanem vállalta is a következményeket. „A halálból élet származik, a gyengeség erőre tanít.”

Az érem sötét oldala számomra Haru volt, aki maga sem tudja eldönteni, hogy hová tartozzon, és végül rossz oldalra áll. Eleinte még bíztam a srácban, de aztán bebizonyította, hogy nem érdemes erre. A tipikus „nekem van igazam csakazértis” fajta. 

A romantikus szál minimalizálása is jót tesz a regénynek, nem is illene a történethez a hősszerelmes dizájn. Érdekes módon, mikor felbukkant Samm is a láthatáron, eszembe sem jutott azon agyalni, vajon összejön-e Kirával vagy sem. Mert nem erre tart a regény, és nem erre van kihegyezve. 

Ami még jobban elképzelhetővé teszi ezt a világot, a genetikai, virológiai leírások, melyek bár tudományosan lettek bemutatva, mégis képesek vagyunk befogadni ezt a sok információt, és ezáltal a történet is áttekinthetőbb, érdekesebb, tartalmasabb, teljesebb lesz. És hihetőbb... Az, hogy mindezt egy tizenhat éves orvostanhallgató gondolataiból olvashatjuk ki, csak még jobban emeli szimpátia-indexünket. Dan Wells nem bánik kesztyűs kézzel karaktereivel, a végén már nem győzzük szortírozni a seb-kollekciókat. Azt hiszem, Kira viszi a pálmát az átlag eszméletvesztés tekintetében, viszont mégsem ő jár a legrosszabbul... 

Van itt minden... rejtélyek garmadája, akció, izgalom, kaland, humor... ami csak a csövön kifér. 

Én mindenkinek ajánlom, aki kedveli az erős, határozott női karaktereket és a csavaros történeteket. Garantáltan letehetetlen!

BORÍTÓ: Igényes, lényegre törő, együtt „mozog” a történettel, azaz előrevetíti azt. Képzeletünket és kíváncsiságunkat is felkelti. A betűtípus is telitalálat, a fakó színek pedig kitűnően érzékeltetik a disztópikus hangulatot.  5 pont 

TÖRTÉNET: Az egyik legjobb, legigényesebb disztópia, amit eddig olvastam. Szépen lassan bontakozik ki, mégsem fullad unalomba. Az író hagy teret az események befogadásának, nem zúdít mindent egyszerre a nyakunkba, nem tömöríti, zsúfolja az információkat. Dinamikus, lüktető. 5 pont

KARAKTEREK: Nagyon szépen kidolgozott jellemekkel találkozunk, akik egy olyan világban próbálnak helytállni, ami lassan maguk alá temeti őket. Mégsem adják fel. Ahol kell, humorral oldják a feszültséget, ahol kell, keményebb éle lesz szavuknak... és saját kezükbe veszik sorsuk irányítását. 5 pont