EREDETI CÍM: FRAGMENTS – TÖREDÉKEK
KIADÓ: FUMAX
OLDALSZÁM: 528
MEGJELENÉS: 2013
MŰFAJ: DISZTÓPIA
FORDÍTOTTA: BAYER ANTAL
FÜLSZÖVEG:
Dan Wells hazánkban is ígéretesen mutatkozott be, a külföldön hatalmas sikert aratott Nem vagyok sorozatgyilkos című kötetével, a Partials trilógiája pedig még nagyobb siker kint.
Kira Walker megtalálta az RM vírus gyógymódját, de az emberek és a Részlegesek túléléséért vívott küzdelem még csak a kezdeténél tart. East Meadow-t elhagyván Kira kétségbeesetten próbálja kideríteni, hogy kicsoda is ő valójában. Nem lehet véletlen egybeesés, hogy az RM gyógymódja maguknak a Részlegeseknek a vérében található – ez nyilván valami nagyobb terv része, amelyben Kirának is szerepet szántak, és amely mindkét fajt megmenthetné. Kirához útja során többen csatlakoznak, köztük Samm, a Részleges is. De vajon megbízhat-e bennük? Ezalatt Long Islanden az emberiség utolsó képviselői felkészülnek a Részlegesek elleni háborúra, és Marcus tudja, az egyetlen reményük, hogy kitartsanak Kira visszatéréséig. Ám a lány útja hosszadalmas a posztapokaliptikus Amerika pusztaságán keresztül, és közben mindkettejük számára fokozatosan kiderül, hogy legnagyobb ellenségük létezéséről eddig nem is tudtak. A lélegzetelállító Részlegesek trilógia második része az emberiség utolsó előtti órájának krónikája. Utazás az ismeretlenbe, amely során fel kell fedeznünk hogyan élhetjük túl – és ami még fontosabb, hogy mi indokolná megmaradásunkat a Földön.
Minden ott folytatódik, ahol a Részben ember-ben abbamaradt... oh, talán menni fog az írás, talán nem, majd elválik. Szerettem a Töredékeket is, a disztópiáknak van egyfajta rejtett, boldog-szomorú varázsa, mely rátelepszik az ember lelkére, és segít intenzívebben átélni a leírt gondolatokat. Az elpusztult városok mögé látunk, felsejlik az „akkor”... és párhuzamot vonunk a „most”-al. Én mindig kicsit elmerengek ezen a néma pusztaságon, és odaképzelem magam, milyen is lehet egy ennyire kihalt helyen élni. Aztán felveszem a fonalat és haladok tovább arra, amerre a szereplők tartanak.
Már a Részben ember is lebilincselő volt számomra, és a trilógia második részében sem csalódtam... sőt! Szeretem ezt a sorozatot, szeretem azt, amit a karakterek képviselnek benne. A hosszú leírások sem unalmasak, minden sor tartalommal telítődik. Nem monoton, egymást érik a bizarr felfedezések, és mi csak néztünk, mint a moziban...
A Töredékek cím is nagyon találó, ez a karakterek érzelmi állapotára is utalhat, de magára az információ folyamatára is. A töredékekből kell felépíteni egy stabil talapzatot, de ez nagyon nehéz, és több tényező is a végcél ellen dolgozik. Hőseink szerencsére túlságosan motiváltak ahhoz, hogy feladják az egyre lehetetlenebb kihívásokat, mert a tét itt már lassan a mindent vagy semmit kategóriába esik.
Kira Walker elszántsága mit sem változott, lelkiismeretesen tart előre. Nem pusztán a két faj – a Részlegesek és az emberek – életét megmentő megoldást szeretné megtalálni, arra is keresi a válaszokat, kicsoda ő valójában? Ha ez megvan, akkor a másik kettő probléma is megoldódik? Összefüggenek egymással az események valahol? Egyre több a kérdés, egyre nagyobb a káosz... egyre reménytelenebb a helyzet. „Sokkal könnyebb lenne megmenteni a világot, ha azok, akiket meg akarunk menteni, abbahagynák egymás öldösését.” – semmi sem egyszerű...
A történet két síkon fut, egyrészt Kira és társai – Samm és Heron – útját meséli el, másrészt Marcusék küzdelmét dr. Morgan és a Részlegesek csapataival szemben.
Kira, Samm és Heron útja Amerikán keresztül – ami egy kiterjedt háborús zóna – , nagyon izgalmasan és érzékletesen van megfestve, az író az érzelmeket, feltoluló érzéseket ugyanúgy beleszőtte meséjébe, mint az akció-részleteket és a moralitást. A cinikus humor is kellékévé vált a történetnek, melyet leginkább Heronnak köszönhetünk. A Részleges kémmodell rögtön az egyik kedvenc szereplőmmé vált. Ellentmondásos személyiség, aki vívódik magában, vajon helyes-e az, amit most tesznek, lehetne-e ezt másképp, és van-e egyáltalán értelme? Pattogó szócsatái Kirával és Sammel emelik a regény színvonalát és hangulatát.
Beköszön egy másik új karakter is Afa, az informatikus személyében, akit a több, mint tíz éven át tartó magány kissé eszelőssé tett. Lelkében a zseni folyton vitában áll az őrülttel. Kira felelősséget vállal érte, így a lány lelki terhei megsokszorozódnak. És még nem is tud mindent arról, mi zajlik odahaza... amikor tudomást szerez róla, összeomlik a világa, mégsem hátrál meg. Én sokszor második Katniss Everdeen-ként tekintettem rá, de Lara Croftként is megállná a helyét. :)
Ami szintén nagyon kedvemre való volt, hogy Dan Wells nem alacsonyodott odáig, hogy egy – már szinte kötelezőnek számító – szerelmi háromszöget beleerőszakoljon a történetbe. Bár a Marcus – Kira – Samm felállás ezt sejtetné, de mégsem lesz kibontva a szituáció, sokak örömére. Érintőlegesen, egy-két mondatban nyomokban elszórtan történik utalás erre, de ez elenyészik a regény során. Egyáltalán nem támad olyan benyomásunk, hogy a két srác Kiráért versenyez, ő pedig hülyíti mindkettőjüket. Nem, Kira érzései valódiak és ellentmondásosak, néhányukat még ő sem érti. Samm is rejtély számára, a Részleges, aki mégis emberibb sok embernél; vagy ez a jelző ebben a világban már átértékelődött? Kiben bízhatunk? Egyáltalán létezik még ez a fogalom, vagy a túlélés érdekében száműzni kell? „Sammre nézett. ... Részleges, de mégis barát. Pont ez a gond, gondolta Kira. Még mindig oldalakban gondolkodunk, de nem lehetnek többé oldalak.” „Néha a bizalom a legijesztőbb dolog a világon.”
Ha már szóba került, Marcus-szal folytatom, aki számomra még mindig semleges, bár az vitathatatlan, hogy az egyik legtermészetesebb és legőszintébb karakter a könyvben. Viccesnek szánt szófordulatai a nehéz helyzetekben könnyítenek az emberek lelkén. Ő másképpen használja a humort mint Heron, ő inkább a stresszhelyzetek oldására, míg a másik egyszerűen csak természetét tekintve cinikus.
No és mi az a Tröszt? Kik alkotják? A tudósok között sem volt teljes az egyetértés, és még egymás előtt is titkolóztak? És mi fán terem az a Vészrendszer? Az RM-et valóban azok hozták létre, akiknek az emberek tulajdonítják, vagy hatalmas átverésről van szó? A Részlegesek tehetők felelőssé az emberiség kiirtásáért, vagy teljesen más áll a háttérben?
Kira és csapata már nagyon közel jár a megoldáshoz, sőt küldetésük egyik része teljesülni is látszik, de szinte csalódottság ízét éreznénk a szánkban, ha mindez a kötet végén sikerülne. Vágyunk arra, hogy hőseink sikerrel járjanak, de egyben, mivel már annyira szívünkhöz nőttek, szívesen tovább kísérnénk őket az útjukon. Nos, erre adódik lehetőség, hiszen Kira és Samm egy igen összetett problémarendszerrel találja szembe magát a zárlatban.
Függés – és függőség... ezt hordozza a The End, tehát A Romok olvasását minél előbb érdemes elkezdeni. És reménykedjünk a boldog befejezésben... már amennyire ez az önmagából kifordult világ még lehetségessé teszi az igazi happy endet.
BORÍTÓ: Csak azt mondhatom, amit a Részben ember esetében. Igényes, jól kidolgozott, kellemes ránézni. Közvetíti számunkra a tartalmat, összekapcsolódik a leírtakkal. A színek visszafogott használata, a kissé fakó megvilágítás is mind a disztópikus hangulatot sugallja. 5 pont
TÖRTÉNET: Pörgős, tanulságos, sok kérdést felvet, amin elgondolkodhatunk. Nem egyszerű akciótörténet, nem bugyuta young adult. Érdemes rá odafigyelni, és magunkává tenni egy-két gondolatát. 5 pont
KARAKTEREK: Árnyalt jellemek, szépen felépített karakterek, akik a jó és a rossz jelzőket mind felülírják. 5 pont
A történet két síkon fut, egyrészt Kira és társai – Samm és Heron – útját meséli el, másrészt Marcusék küzdelmét dr. Morgan és a Részlegesek csapataival szemben.
Kira, Samm és Heron útja Amerikán keresztül – ami egy kiterjedt háborús zóna – , nagyon izgalmasan és érzékletesen van megfestve, az író az érzelmeket, feltoluló érzéseket ugyanúgy beleszőtte meséjébe, mint az akció-részleteket és a moralitást. A cinikus humor is kellékévé vált a történetnek, melyet leginkább Heronnak köszönhetünk. A Részleges kémmodell rögtön az egyik kedvenc szereplőmmé vált. Ellentmondásos személyiség, aki vívódik magában, vajon helyes-e az, amit most tesznek, lehetne-e ezt másképp, és van-e egyáltalán értelme? Pattogó szócsatái Kirával és Sammel emelik a regény színvonalát és hangulatát.
Beköszön egy másik új karakter is Afa, az informatikus személyében, akit a több, mint tíz éven át tartó magány kissé eszelőssé tett. Lelkében a zseni folyton vitában áll az őrülttel. Kira felelősséget vállal érte, így a lány lelki terhei megsokszorozódnak. És még nem is tud mindent arról, mi zajlik odahaza... amikor tudomást szerez róla, összeomlik a világa, mégsem hátrál meg. Én sokszor második Katniss Everdeen-ként tekintettem rá, de Lara Croftként is megállná a helyét. :)
Ami szintén nagyon kedvemre való volt, hogy Dan Wells nem alacsonyodott odáig, hogy egy – már szinte kötelezőnek számító – szerelmi háromszöget beleerőszakoljon a történetbe. Bár a Marcus – Kira – Samm felállás ezt sejtetné, de mégsem lesz kibontva a szituáció, sokak örömére. Érintőlegesen, egy-két mondatban nyomokban elszórtan történik utalás erre, de ez elenyészik a regény során. Egyáltalán nem támad olyan benyomásunk, hogy a két srác Kiráért versenyez, ő pedig hülyíti mindkettőjüket. Nem, Kira érzései valódiak és ellentmondásosak, néhányukat még ő sem érti. Samm is rejtély számára, a Részleges, aki mégis emberibb sok embernél; vagy ez a jelző ebben a világban már átértékelődött? Kiben bízhatunk? Egyáltalán létezik még ez a fogalom, vagy a túlélés érdekében száműzni kell? „Sammre nézett. ... Részleges, de mégis barát. Pont ez a gond, gondolta Kira. Még mindig oldalakban gondolkodunk, de nem lehetnek többé oldalak.” „Néha a bizalom a legijesztőbb dolog a világon.”
Kira és csapata már nagyon közel jár a megoldáshoz, sőt küldetésük egyik része teljesülni is látszik, de szinte csalódottság ízét éreznénk a szánkban, ha mindez a kötet végén sikerülne. Vágyunk arra, hogy hőseink sikerrel járjanak, de egyben, mivel már annyira szívünkhöz nőttek, szívesen tovább kísérnénk őket az útjukon. Nos, erre adódik lehetőség, hiszen Kira és Samm egy igen összetett problémarendszerrel találja szembe magát a zárlatban.
Függés – és függőség... ezt hordozza a The End, tehát A Romok olvasását minél előbb érdemes elkezdeni. És reménykedjünk a boldog befejezésben... már amennyire ez az önmagából kifordult világ még lehetségessé teszi az igazi happy endet.
BORÍTÓ: Csak azt mondhatom, amit a Részben ember esetében. Igényes, jól kidolgozott, kellemes ránézni. Közvetíti számunkra a tartalmat, összekapcsolódik a leírtakkal. A színek visszafogott használata, a kissé fakó megvilágítás is mind a disztópikus hangulatot sugallja. 5 pont
TÖRTÉNET: Pörgős, tanulságos, sok kérdést felvet, amin elgondolkodhatunk. Nem egyszerű akciótörténet, nem bugyuta young adult. Érdemes rá odafigyelni, és magunkává tenni egy-két gondolatát. 5 pont
KARAKTEREK: Árnyalt jellemek, szépen felépített karakterek, akik a jó és a rossz jelzőket mind felülírják. 5 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése