KAREN CHANCE: ÁRNYAK VONZÁSÁBAN

EREDETI CÍM: CLAIMED BY SHADOW – SOROZAT: CASSANDRA PALMER II.
KIADÓ: KELLY

OLDALSZÁM: 366

MEGJELENÉS: 2010 (eredeti: 2007)
MŰFAJ: URBAN FANTASY

FORDÍTOTTA: BERTALAN GYÖRGY

FÜLSZÖVEG:

A Megérint a sötétségből megismert Cassandra Palmer, a hétköznapinak egyáltalán nem mondható lány. Különböző e világi és természetfeletti kalandjai nyomán a világ legbefolyásosabb jövőbelátója, azaz Pythia lett. Bár ezt a kiváltságot rendszerint csak hosszú évekig tartó felkészítés végén lehet elnyerni, de Cassie személyéhez fűződő, finoman szólva is szokatlan események és körülmények a jelen esetben felgyorsítják a folyamatokat. Ezáltal egyik pillanatról a másikra olyan hatalom birtokába jut, amelyet minden mágus, vámpír, sőt még az Erdők Népe is szeretne maga mellé állítani – vagy végleg eltörölni.
Cassie sorsa ilyenformán nemhogy rendeződne, inkább még bonyolultabbá és kiszámíthatatlanabbá válik. Szerencsére leghűbb segítőtársa, egy néha kifejezetten kóbor szellem támogatására és tanácsaira mindig számíthat, igaz, olykor erősen kétséges, hogy csakugyan akkor jár-e jobban, ha megfogadja a tanácsokat. A frissen posztjára került Pythia konfliktusokba keveredik Pritkinnel, a hadmágussal, aki rendszeresen kritizálja a döntéseit, holott ugyanazért az ügyért harcolnak. Vagy mégsem…? A MÁGUS, azaz a Metafizikai Lények Állandó Gyűlésének Újkori Szövetsége hol titokban, hol meg nyíltan ellenszegül Cassie akaratának. A vámpírok oldaláról is jó néhány ismerős arc bukkan fel. Szerepet kap Louis-César, a bajnok, aki hűvös eleganciával végez bárkivel – persze egy első szintű nagymestertől ez szinte el is várható. Megjelenik Mircea, Drakula gróf testvére, aki körül mindig felforrósodik a levegő. Cassie is ellenállhatatlan vágyat érez, hogy a karjaiban kössön ki, egészen addig, amíg egy meglehetősen arrogáns vámpír mester varázslatot nem bocsát rá, amely elriaszt tőle minden udvarlót.
Ilyen viszontagságos körülmények között kell tárgyalnia a konzullal, és a többi magas rangú vámpírral. De vajon mit keres köztük Casanova? Igen, az a bizonyos Casanova.
Cassie-nek egyre jobban elege van abból, hogy játékszernek tekintsék, ezért úgy dönt, hogy a sarkára áll. Aki a továbbiakban ujjat mer húzni vele, azzal szembesül majd, hogy a dögös külső mögött egy igazán veszedelmes ellenfél bújik meg. De vajon kire fogja

Cassandra Palmer első kaland-sorozata után gyorsan befejeztem a másodikat is. A Megérint a sötétség elnyújtott és kissé szájbarágós bevezetésével ellentétben az Árnyak vonzásában igazán pergősen indul.

„Azok a napok, amelyek egy démonokkal teli, ráadásul már eleve is a pokolra emlékeztető bárban kezdődnek, ritkán végződnek jól.” Tehát induljon a sztori. 

Rögtön Dante poklától startolhatunk, a szívtipró Casanova társaságában, aki tulajdonképpen egy vámpír testében élő ördögfi.Tony alkalmazottja, akiből Cassie mindenképpen ki akarja verni, hogy egykori gyámja éppen merre található. Erre számos oka van. A korábbi karakterek közül most csak Billy Joe és Pritkin mágus főszerepel, a többiek, elő-előbukkannak, de nem az események középpontjában. (Mircea és Tomas határeset) Nagyon sok minden történik és nagyon hirtelen. Ez a fantasy világ most valóban kibontakozik, és teljes erővel zúdul az emberre. 

A rúnák is több szerephez jutnak, és még három graiát is üdvözölhetünk köreinkben, akiket Cassie szabadít véletlenül a világra. Személyükhöz kapcsolódik néhány jópofa „helyzetkomikum” a Dante konyháján.

Megtudhatjuk, mi az a geis, és miért is szeretne tőle annyira megszabadulni Cassandra. (és később Pritkin) is. Cassie-nek komoly fejtörést okoz továbbá, hogy vajon miért akar rámászni minden férfira aki a közelébe kerül. Az ördögfiak hatása, vagy valami bensőbb varázslat eredménye? Kezdi őrültnek hinni magát, mikor még Pritkin testét is megbámulja egy mágikus tetováló szalonban. Ez már a vég! ;) 

Bepillantást nyerhetünk a Tündevilágba is, ahol minden más értelmet nyer, minden másképp működik (és materializálódik). Egy Mac-et itt is megismerhetünk, aki Pritkin mágus révén kerül a képbe. A védelmezők egész skálája vonul fel előttünk.

Még egy fontos kulcsfigurája van a történetnek: Myra, a korábbi Pythia, Agnes, – (azaz Lady Phemono) tanítványa és kiszemeltje a posztra, aki viszont csúnyán visszaélt a bizalmával. Ő is képes uralni az időt, és az a célja, hogy Cassie könnyű célpont legyen, mindenféle védelmező nélkül.

Megmondom őszintén, én kicsit tartottam Karen Chance sorozatától, de az esélyt megkapta tőlem. Sajnos Karen Marie Moning a Tündérkrónikákkal túl magasra tette a lécet, és egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne kezdjek önkéntelenül is hasonlítgatásokba. Ám elvonatkoztatva mégis, a Cassandra Palmer is egy nagyon jó fantasy sorozat kezd lenni. Karen Chance nem pusztán egy egyszerű vámpír-sztorit terít elénk, hanem több világot olvaszt egybe. Szépen keveri a komor elemeket a meseszerűvel, a horrorisztikusabb képeket is feloldja a humor. Kedvelem azokat a könyveket, amelyeket a főhős – esetünkben Cassandra Palmer – mesél el E/1-ben.
Széljegyzetként megemlíteném, hogy a Cassie-sorinak hála, hogy már a szellemek világát sem találom olyan riasztónak.Itt még a boszzúálló kísértetekkel is lehetett tárgyalni, és elég alkuképesnek bizonyultak.    

Kedvenc idézeteim a könyvből, egy kis kedvcsinálónak: 

„Valamikor réges-régen, amikor még kislányként olvasgattam a meséket, annyira kívántam, hogy egyszer valami igazi kalandban lehessen részem. Nem holmi pityergő királykisasszony szerepére vágytam, aki a toronyba zárva várja, hogy megmentsék. Nem, én a lovag akartam lenni, aki elsöprő túlerővel szemben is harcba indul, vagy az a szegénylegény, aki egy nagy varázsló inasául szegődik el. Ahogy felnőttem, a saját bőrömön tapasztalhattam, hogy a nagy kalandok egyáltalán nem olyanok, mint a mesekönyvekben. Az idő nagy részét halálos rémületben töltheted, a többi pedig unalmasan és sajgó végtagokkal telik. Lassan kezdtem ráébredni, hogy nem is vagyok az a kalandvágyó típus.”

„– Beszélgetni akar velem? – pislogtam. Sosem beszéltünk egymással. Próbáltuk már megkéselni, lelőni és felrobbantani egymást, de a beszélgetésig még nem jutottunk el. – Miről? – kérdeztem idegesen, de Pritkin csak egy ördögi mosollyal válaszolt. Most csőbe húzott engem, és ezzel ő is tisztában volt.
– Rendben, legyen. Beszélhetünk, ha maga is megígéri, hogy nem akar közben megölni, tömlöcbe vetni, esetleg a Kör vagy bárki más elé cipelni. És nem kérdezgethet a végtelenségig. Egy órát kap, áll az alku?
– Megegyeztünk.” 

Az előző rész három és fél csillaga után ez megkapja tőlem a négy és felet, mert látom rajta a minőségi változást. Több akció, több humor, kevesebb filozófiai fejtegetés. A teljes ötöshöz nekem még szükségem lenne valamire, amit most nem is igazán tudok megfogalmazni, csak érzem. Talán több csavar kerülhetne a történetbe és több csattanó.

Az viszont igaz, hogy már nem tudnám abbahagyni, úgyhogy a harmadik résznek is nekiálltam. Ez valóban olyan mint a drog... könnyű rászokni, és teljesen a hatalmába kerít. Mondjuk ezt globálisan az olvasásra is vonatkoztathatnám. 

Szóval tényleg érdemes végigrágni magunkat a Cassandra Palmer mitológián!

5 / 4,5