KÖNYVBE ZÁRT KARÁCSONYOK - NAGY-RAKITA MELINDA: HOL A BOLDOGSÁG MOSTANÁBAN

EREDETI CÍM: KÖNYVBE ZÁRT KARÁCSONYOK

KIADÓ: UNDERGROUND

OLDALSZÁM: 402

MEGJELENÉS: 2015

MŰFAJ: NOVELLA GYŰJTEMÉNY

SZERKESZTETTE: NÁDASI KRISZ
ILLUSZTRÁLTA: MÉSZÁROS NÓRA

Hamarosan itt a karácsony, erről nem csupán naptárunk tanúskodik, hanem az ünnepi fényárban úszó városok, házak, üzletek szintén ezt a fílinget sugározzák. Számomra sokkal izgalmasabb az előkészületi stádium, szinte leírhatatlan érzés. 

A Kildara legutóbbi rendezvénye is a karácsony jegyében zajlott, méghozzá egy remek kis novellás kötet bemutatásával, melynek a címe: Könyvbe zárt karácsonyok. Ahogy a cím is sejteti ötletesen, sok kis történettel találkozhatunk, melyek valamilyen módon a karácsonyhoz kapcsolódnak. 

Mivel már csak napok kérdése, és beköszönt az ünnep, a média is elővarázsolja – a szinte már megszokottá vált – műsorait. (Igen, lesz Reszkessetek betörők...) Gondolom sokan vannak úgy, hogy a csilivili, és néhol már giccsbe hajló, unos-untalan ismételt frázisok helyett valami újra vágynak. Valamire, ami felkelti és fenn is tartja az érdeklődést. 

A szóban forgó novella gyűjtemény bebizonyítja, hogy a karácsonyról is lehet újat mondani, sok dolgot új megvilágításba helyezni, átértékelni. Mi is az igazi boldogság? Kinek mit jelent az ünnep? Mi az igazán a lényeges? 

Hol a boldogság mostanában

Ez a novella különösen tetszett. Sok gondolatát magaménak éreztem. Egyáltalán nem a karácsony a központi témája, mégis meghatározóvá válik a főhős, Taddeus életében. Hogy miért? Megpróbálom körvonalazni érzéseimet. 

A kis történet egyfajta utópikus-disztópikus világba zártan indul, a nagy Kupola alatt, ahol az embernek önmagától szinte semmit sem kell csinálnia, mindent elvégeznek helyette a gépek. A napi kötelező munkaidő is csak 3 óra, minden szigorúan szabályozott. „Éppen elég ennyit dolgozni ahhoz – mondták – hogy megfelelő mennyiségű kreditjük legyen a kényelmes, vidám életformához, amibe belefér még évente egy hosszabb pihenés is. Mi több kellene ennél?”

A Kupola alatt

A Kupola Már ekkor kezdett mozgolódni bennem a gondolat: ez vajon tényleg annyira tökéletes világ? Én meg tudnám szokni? A válasz nem váratott sokáig magára, és épp az írónő segített megválaszolni a sok-sok kérdést, mely kibukott belőlem a sorokat olvasva. A főhős szintén hasonlóan gondolkodott: „Hát neki bizony több kell. Ő ennél többet akar.” 

Taddeus nem érzi teljesnek magát ebben a világban, ahol a művi tökéletesség uralkodik, a „természet” pedig ritkán használt szónak számít, aminek jelentését el kell magyarázni. Technikailag, fizikailag minden adott lenne ahhoz, hogy „boldog” lehessen. Valami mégis hiányzik. Egyfajta belső klausztrofóbia gyötri, elvágyik innen, ki a Föld felszínére, amit csak képeken láthatott eddig. 

A réges-régi fotókon szeretettel figyeli őseit, akiknek arckifejezését nem sikerül megfejtenie. Olyasmit tükröznek feléje, amit képtelen megérteni. Tudja, csak úgy töltheti ki a lelkében lappangó űrt, ha önmaga is megtapasztalja, milyen lehet a felszíni élet. Erre a „nomád túrára” gyűjtögette kreditjeit. Végül lelkesen belevág a nagy kalandba.

A természetben

Hogy miért veszélyes a föld felszínére merészkedni? Erre is kapunk magyarázatot, és egy elég sokkoló jövőkép tárul elénk Esther, a fiatal idegenvezető tolmácsolásában, aki hősünknek kiselőadást tart a miértekről, hogyanokról. Röviden, tömören: a Földet az emberek tönkre vágták, az állatok elpusztultak, az erdők eltűntek, pusztít a radioaktív sugárzás. Szerencsére – néhány lelkes tudósnak köszönhetően –, az élet újra indulhatott a felszínen. A természet varázsa szinte rászakad Taddeusra, aki újabb és újabb élményekkel lesz gazdagabb felfedezőútja során. A tenger sós illata, az őserdők látványa, a sivatag bizarr romantikája, valamint bájos idegenvezetője a lelki űrt kezdi szépen betölteni.Tartalmat és értelmet ad a létezésnek. Ahogyan a Föld, úgy Taddeus is kezd élettel telítődni.

Van még mit jóvátenni a természet ellen elkövetett merényletek után, de már semmi sem tűnik lehetetlennek. Esther karaktere sokban hasonlít rám. Ő a földi életet választotta a biztonságot nyújtó Kupola helyett, mely tele van veszéllyel, kockázattal, de egyben rengeteg természetes szépséggel is. Szabaddá tesz. Számomra félelmetesnek tűnne egy olyan világ, ahol – bár a kényelem borítékolva –, kiölik belőlem az egyéniséget és tettrekészséget azáltal, hogy mindent elvégeznek helyettem. Ahol szinte már gondolkodnom sem kell, erre ott van a mesterséges intelligencia számos formája. Ezzel szemben a nomád földi lét vadsága igazán csábítónak tűnik elevenségével.

Szülei nem tudták lebeszélni fiukat a – Kupola alatt élők számára – merészségnek tetsző utazásról, de megígértették vele, hogy karácsonyra hazaér. És itt úszik a képbe a szeretet ünnepe, ami a férfi számára olyan ajándékot tartogat, melyről nem hitte volna, hogy megkaphatja valaha.  

Taddeus szüntelenül keres valamit egész életében, de nem tudja, mi az.

Szerettem, ahogy a szálak az ünnepben oldódnak fel, kapcsolódnak össze. A novella végén választ kapunk a címben feltett kérdésre, valamint hősünk is rájön, mit is keresett élete során, mi is az, ami a fényképeken ősei arcáról sugárzik: A boldogság! 

Ez így sablonosnak tűnhet, de nem az. A karácsony egyfajta lelki végkifejlet Taddeus számára, ekkor válik tudatossá benne sok minden, eddig csak nézett, de nem látott, tapasztalatok híján hiányosak voltak érzései. A történet vonzza magával a happy endet, amit meg is kapunk, és mi csomagolhatunk ki kedvünkre. 

Nagy-Rakita Melinda egy tanulságos, izgalmas, szórakoztató novellával ajándékoz meg minket, melynek elolvasása után valóban sikerülhet emelkedettebb hangulatba kerülnünk.

Köszönjük szépen!