Török Krisztinával már régóta szerettem volna elbeszélgetni fordítói munkásságáról. Nagyon hamar kedvencemmé vált isteni stílusa miatt. Fordításait nem lehet összekeverni senkiével! Egyedi szóhasználata által szerettem meg például az Anita Blake sorozatot is; fantasztikusan kelti életre a címszereplő vámpírvadászt. Ezen kívül azonban rengeteg jó és érdekes könyvet szólaltatott meg magyar nyelven.
Végre alkalmam nyílt egy interjú elkészítésére. Olvassátok szeretettel! :)
Fordítói munkásságod igazán változatos, és már több mint ötven könyv fűződik a nevedhez, ami gyönyörű teljesítmény! A regények találnak meg téged, vagy tudatosan történik a választás?
Régóta dolgozom együtt a kiadóval, és ők mindig pontosan tudják, hogy milyen könyvvel tehetnek boldoggá. Ők választják ki tudatosan, hogy mit szeretnének az én fordításomban olvasni, és általában találkozik is a választásuk az ízlésemmel.
Vágyaid közt szerepelt, hogy fordító legyél, vagy idő közben sodródtál erre a pályára?
Már gimiben fordítgattam, mindig is élveztem csinálni (díjat is nyertem, bizony). Igen, teljes szívvel állíthatom, hogy fordító akartam lenni szinte mindig is (nem számítva a korai tűzoltó-leszek éveket).
Az irodalmon belül melyik műfaj áll hozzád a legközelebb? Melyikben mozogsz a legotthonosabban? Melyikben tudsz a leginkább kiteljesedni?
Sok műfajt szeretek, sajnos versek fordításához nagyon ritkán jutok, pedig az igazán nagy kaland, ha mindenképpen választanom kell egyet, akkor ez lenne az.
Sokféle kritikát lehet olvasni a fordításaiddal kapcsolatban, úgy is fogalmazhatnék, kaptál hideget-meleget. Hogyan kezeled ezeket a megjegyzéseket? Mennyire befolyásolnak a munkádban?
Minden kritikánál alapvető kérdés, hogy kitől származik és mennyire érzem helytállónak. Az megvisel, ha olyanok utálnak, akiknél szeretném, ha inkább szeretnének. Azokat a meglátásokat pedig, amelyek lényegbevágóak és jogosak, át szoktam gondolni, és még ha puffogok is egy ideig miattuk, megfontolom őket.
Számodra egy negatív „kritika” is bírhat motiváló erővel? Mi az, ami igazán motivál munkád során?
Motiválni a szavak és a mondatok szoktak, az eredeti szöveg. Azt szeretem, hogy magyarul is „életre kelthetem”, ami angolul „történik”.
Az eredeti regény szövegéhez képest mekkora szabadságot kapsz a fordítás esetében?
A fordítást az eredeti stílusát szem előtt tartva készítem, a szabadságom végtelen, csakis a leírt angol szavak jelentése korlátoz némiképp. De ez nem zavar, megoldom.
Körülbelül mennyi idődbe telik egy átlagosnak mondott (350-400 oldalas) regény lefordítása?
Az attól is függ, hogy milyen regény, de ha akarok egy nagyon átlagos időt mondani, akkor nagyjából három hónap. Legalábbis ennél hosszabb határidőre ritkán kapok könyvet, ennyivel kell gazdálkodnom.
Neked köszönhető, hogy az Anita Blake sorozat számos darabja olvasható magyarul is. Bár eléggé sikamlós irányba megy el a történet, én úgy érzem, hogy egy-két résznél csupán a fordítás eredetisége miatt élvezhető a könyv. Te hogy viszonyulsz a sorozathoz?
Én is a fordításom eredetiségét élvezem benne.
Melyik könyv volt eddig a kedvenced, aminél úgy érezted, hogy ez már nem is munka, inkább szórakozás?
Nagyon szerettem Pierce Brown Vörös lázadás trilógiáját vagy Sylvain Neuveltől az Alvó óriásokat (jelenleg éppen ennek a folytatásán dolgozom).
Mostani kérdésem kapcsolódik az előzőhöz. Mennyire érzed munkának és mennyire hobbinak a fordítást? Főállásban dolgozol fordítóként?
A fordítás mellett forgatókönyvírással is foglalkozom, a Barátok közt egyik dialógusírója vagyok. Mindkettő elég romantikusan hangzik, belátom, hogy sokkal romantikusabb is, mint bolti eladónak lenni, és őszintén szerencsésnek érzem magam, hogy ezt csinálhatom. De attól még ez a munkám, a hobbimnak inkább a sportot, a kutyázást és a zoknikötést meg a főzést tekintem. Szerintem, amit az ember határidőre, pénzért csinál, az még ha kellemes is, munka.
Mielőtt nekikezdesz egy regény fordításának, előtte megismerkedsz az eredeti szöveggel, azaz elolvasod végig? Hogyan zajlanak nálad egy regény fordításának előkészületei? Elmesélsz néhány kulisszatitkot?
Igen, mindig minden szöveget végigolvasok, mielőtt nekilátnék a fordításának, ez elég fontos előkészület, hiszen így látom, hogy utána kell-e olvasnom valaminek. Titkom szerintem nincsen, maga a fordítás nem egy bonyolult tevékenység, esetleg a szövegek bonyolultak néha.
A többi fordítóval – gondolok itt például Farkas Veronikára – tartod a kapcsolatot, és megbeszélitek egy-egy regény nehézségeit, vagy épp előnyeit? Szoktatok tanácsokat adni egymásnak?
Van olyan szerkesztőm, akivel megbeszéljük a munkát. Ha valamilyen probléma, kérdés akad egy adott könyvvel kapcsolatban, beszélünk.
A szakmán belül van olyan kolléga / kolléganő akire felnézel, akinek a munkásságára úgymond etalonként tekintesz? Aki követendő példakép számodra? Akitől úgy érzed, hogy sokat tanulhatsz / tanultál?
Nagyon sokat tanultam Göncz Árpádtól, akit csodálatos fordítónak tartok (és aki rendkívüli ember volt). És Tandori Dezsőtől, aki Virginia Woolf regényeit magyarul is woolfi magasságokba emelte.
Az irodalom világában minden összefügg egymással: írás-olvasás-fordítás. A többi részmozzanatot mennyire műveled intenzíven? Nem kacérkodsz az írás gondolatával?
Mesteri és kiforrott stílusú bevásárlólistákat írok, és ez ki is elégít, nem hagy teret egyéb kacérkodásra. Az olvasást lényegesen komolyabban űzöm.
Mit szeretsz inkább olvasni, klasszikusokat vagy kortárs, kicsit „lazább” irodalmat? Van mindegyik „fajtából” kedvenc íród / műved?
A klasszikus/kortárs viszonylatban időszakok váltogatják nálam egymást, van, hogy az egyikhez van inkább kedvem, van, hogy a másikhoz. Műfaj tekintetében határozottan mindenevő vagyok, szeretem a krimiket (nagy kedvencem Donna Leon), Tolkient, a már említett Woolfot, Bukowskit, T. Mannt, Esterházyt meg még egy csomó mindenkit. Téreynek a verses regényeit.
Ha felkérnének egy klasszikus fordítására, elvállalnád? (gondolok itt például az 1700-as, 1800-as évek angol irodalmára)
Boldogan.
Van célod, vágyad, amit el szeretnél érni a fordítói szakmán belül és kívül?
Célom és vágyam a lehető legtökéletesebb helyesírás. Nehéz ügy. És szeretném, ha a kutyáim örökké élnének. Még nehezebb ügy. … Na meg a világbéke.
KÖSZÖNÖM SZÉPEN AZ INTERJÚT!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése