2018. április 26., csütörtök

INTERJÚ A. O. ESTHER ÍRÓNŐVEL

megérkezett ;)

Immáron napvilágot látott a hatodik Glória-kötet is, Megbocsátás címmel. Ezt muszáj megünnepelni! Mi más lenne erre a legalkalmasabb, mint egy interjú Eszterrel, aki elérhetővé tette számunkra az angyalok csodálatos világát. 
Köszönöm ezt a beszélgetést, amit már nagyon régóta terveztem, csak hát mindig minden akkor jön közbe, mikor végre klavit ragadnék. Az élet bizony néha nagyon igazságtalan tud lenni.  


El sem hiszem, hogy már elérkeztünk az Összetört Glóriák hatodik részéhez, a Megbocsátáshoz. Viszonylag gyorsan megjelentek egymás után a kötetek. Hogy bírod ezt a tempót? Napi szinten mennyi időt és energiát fordítasz írásra? 
Nem érzem soknak, hiszen eddig is ennyit írtam... Az elmúlt években újságíróként dolgoztam hazánk legnagyobb lapkiadójánál. Ha csak a tiszta, írással töltött időt nézzük, meglehet, akkor még többet dolgoztam, mint most. Ma annyiban más a helyzet, hogy már „csak” a regényírással foglalkozom, így minden energiámat ebbe fektetem. Nehéz megmondani, napi szinten ez hány órát jelent, mivel a gyerekekkel otthon vagyok, és a háztartás sem magától működik, de igyekszem minden szabad percet megragadni. A legtöbbet éjszaka írok, miután a lányaim elaludtak, tehát mondjuk este 9-10-től hajnali 1-2-3-4-ig. Változó, mennyit bírok, mivel reggel kelnem kell, és útnak indítani a családot, ami nem mindig könnyű. 

A történet során egyre több új szereplővel találkozunk. Neked ki a kedvenced a férfi és női karakterek közül? Kikkel tudsz a leginkább azonosulni? 
Számomra Elijah a legtisztább férfikarakter a történetben, azzal együtt, hogy sosem volt szent... Mégis, a gondolkodásmódja, a tettei, ahogy szeretni tud, számomra nagyon vonzó. Mellette a Kristályfényben felbukkanó norvég király, Harald Tryggvason van rám a legnagyobb hatással, ő leginkább a szívemnek kedves férfi karakter. De mondhatnám Gabriel arkangyalt is, akit épp olyannak képzelek a valóságban is, mint amilyennek megírtam, vagy Bardo-t, akit az életvidámságával, vicceivel és a kedvességével mindannyiunk szívébe belopta magát. Kedvelem Ramodielt, Arielt és Urielt is, sőt - ez talán sokakat meglephet -, de Azraelt és Sahranfert is. 
Nők közül Sophiel és Machiel a kedvenceim, de Murielt is nagyon megszerettem. Mindannyiukkal tudok és szeretek azonosulni, hisz mind annyira mások... Izgalmas egy-egy élethelyzetet mindig más szereplő érzésein át látni. 

Nálad a negatív karakterek is, úgy mint Diril, Mizariel, Sahranfer élettel telítődnek. A sötét oldalról kit tudnál kiemelni, akinek a jelleme, személyisége a legközelebb áll hozzád? 
Sahranfert kedvelem a legjobban közülük, talán ezért is van még életben... :) A viccet félretéve: nagyon szórakoztatott, amikor a Mágus Christopherként, gyermektestben garázdálkodott a halandók és halhatatlanok között. Sajnáltam, hogy újra felnőtté kellett varázsolnom, ugyanakkor azt hiszem, viking harcosként még inkább szerethetővé vált a karaktere, pláne azóta, hogy a pokol hercegnője gyengéd érzelmeket pendített meg a lelkében. Szeretek Sahranfer fiatalkoráról és az ókori Perzsiáról írni. Sahranfer perzsa hercegként kifejezetten szerethető karakter, hiszen megtudjuk, mennyire érzékeny, mennyire tiszta lélek volt egykoron, és milyen igazságtalanul bánt vele az élet. Persze, aztán vérbosszút esküszik, és szörnyű dolgokra vetemedik, mégis sokan mellé állunk, és elégedetten hümmögünk, mondván, de jól tette... holott mindannyian tudjuk, hogy rossz az, amit tesz. Ez egy elképesztő erkölcsi dilemma, amiben nehéz állást foglalni, és Sahranfer személyisége csak még jobban összezavar minket.

Mennyire befolyásol az írásban az olvasók véleménye? Volt már úgy, hogy változtattál a történéseken külső ráhatásra (például életben hagytál, vagy megöltél egy karaktert)?
Hallgatok az olvasóimra, természetesen. Sahranfert például magamtól megöltem volna a harmadik kötetben, de ők annyira megszerették, hogy megkegyelmeztem neki, és hagytam, hogy még jobban összekuszálja a szálakat. Dirilért haragudtak rám, amiért megöltem, de későn szóltak – azon a ponton már nem tudtam feltámasztani a boszorkányt. Aztán például arra kértek, adjak Gabrielnek valakit, akit nagyon, de nagyon szerethet... és azt hiszem, eleget tettem a kérésüknek. (Bardo még várat magára...) A legtöbb levelet azonban mégiscsak Sophiel és Elijah miatt kapom a mai napig. A barátaim azzal fenyegetnek, örökre összevesznek velem, ha az ő szerelmüket bántani merészelem. :)

Hány részesre tervezed a az Összetört Glóriákat?
Nehezet kérdezel. Hét kötet biztos, hogy lesz, a többit meg majd meglátjuk. Tervezek Spin-off részeket is a sorozathoz kapcsolódóan, szóval talán nem is kell kimondanom, hogy ekkor vagy akkor vége lesz. Nagyon szeretem azt a világot, amiben az angyalaim élnek, és nagyon szívesen írok róluk. Rengeteg lehetőséget látok még ebben a történetben.

Már igencsak sikeres írónak számítasz, és határ a csillagos ég! Mik a további céljaid az életben? Azt már olvastuk, hogy külföldön is hódít az Összetört Glóriák. 
Nagyon szeretném, ha angol nyelvterületen sikeresek lennének a könyveim, és elérnénk, hogy film készüljön mindkét sorozatomból. Jelenleg azonban Brazíliára koncentrálunk, és alig várjuk, hogy megjelenjen az első portugál nyelvű kötet. A brazilok nagyon kedvesek és lelkesek, nagyon megtisztelő számomra, hogy rám és a sorozatomra esett a választásuk. 

Új sorozatod, a Gombnyomásra, szintén nagy siker lett. A történet érdekes és egyedi, hamarosan olvashatjuk a második részét is. Ezt a világot nem volt semmi megálmodni. Mesélnél pár szót arról, hogyan született meg a háttértörténet?
Az auralátás kérdése mindig is foglalkoztatott, és amikor két éve, karácsonykor az egész világ attól volt hangos, hogy bizony, 2012. december 21-én bekövetkezik a Dimenzióváltás, és a jelenleg ismert  világ véget ér, akkor gondoltam először arra, hogy erről egyszer írnom kéne (már, ha túléljük...). Aztán egyszer csak belém hasított egy jelenet, amiben egy idős tudós szelleme egy diáklánytól kér segítséget, hogy megváltoztassa a hazug rendszert, amiben élnek. Ez volt az alap, amiből később az egész történet megszületett, a többi meg jött magától. Mára a Hobbs-birtok a legkedvesebb színhelyeim egyike, a szereplőkkel (Liammel, Miával, Dylannel, Stellával) együtt.

Vannak további regény terveid?
Igen, sokféle. Szeretnék egy újabb disztópiát, aztán régóta kacérkodom egy vikinges regénnyel, és szeretnék egy kelta sorozatot is. Bízom benne, hogy minden elkészül majd, a maga idejében.

Ha egy regény terve megszületik benned, vázlatot készítesz róla, vagy csak szabadon engeded a gondolataid? A karakterek jelleménél is hasonlóan működik a dolog? 
Mindkét állítás igaz. Vázlatot készítek aztán elengedem a gondolataimat, és megálmodom a karaktereket, névvel, küllemmel jellemmel. Általában hús-vér emberek az alapmodellek, így nem kell sokat álmodoznom, ismerem őket annyira, hogy tudjam, hogyan reagálnának bizonyos helyzetekben.

A legtöbb embernek van példaképe, akire felnéz. Te kit tudnál megnevezni, akinek a munkássága, életpályája igazán nagy hatást gyakorolt rád?
Sok példaképem van. Böjte Csabát szellemi vezetőmnek tekintem. Az ő szavai a legnagyobb viharban is megnyugtatják a lelkemet, ezért amikor csak tehetem, nyomon követem a tanításait. De szeretem Schwarzeneggert, Diana hercegnőt, Gabriel García Márquezt, Teréz anyát, Stephen Kinget, Agatha Christie-t és a napokban elhunyt Masaru Emotot. Mindenki inspirál, aki a maga területén letett valamit az asztalra. Szeretem azokat az embereket, akik nem csak élre törnek és példát mutatnak, de tanítanak és segítő kezet nyújtanak a többi embernek is. 

A könyvek világától pár lépésre ott van a filmek birodalma. Te mely színészeket látnád szívesen a Glóriák szereplőinek bőrében? Elég csak a főbb karaktereket megemlíteni. 
Sophiel – Gabriella Wilde
Elijah – Francis J Cura 
Bardo – Chris Hemsworth
Ramodiel – Liam Hemsworth
Uriel – Matt Bomer
Diril – Jennifer Lawrence
Rahsan – Dakota Fanning
Lanazir – Deborah Ann Woll
Sahranfer – Alex Pettyfer
Gabriel – Charlie Hunnam
Muriel – Shailene Woodley
Machiel – Danielle Campbell
Harald – Rick Cosnett
Leif – Matt Lanter
Frídr – Saoirse Ronan
Astrid – Emma Stone
Erik Björnsson – Alexander Skarsgard

Végezetül... Sokan vannak olyanok, – köztük én is – akik tele vannak ötletekkel, és ezt a gondolat-halmazt regény formájában szeretnék megalkotni. Mit javasolsz a zöldfülű” írógenerációnak, hogyan fogjanak bele művük megírásába?
Szívvel-lélekkel, jó kedvvel. Ne megfelelni akarjanak, hanem olyasvalamit írni, ami őket is szórakoztatja. Nem számít, ki, mit mond, a lényeg, hogy a történet papírra kerüljön, ők pedig örümüket leljék benne, ha elmerülhetnek a maguk alkotta álomvilágban. Én mindenkinek nagyon sok sikert kívánok, és azt üzenem, írjatok nagyon sok szép történetet a világnak! :) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése