SUICIDE SQUAD - ÖNGYILKOS OSZTAG

EREDETI CÍM: SUICIDE SQUAD

MEGJELENÉS: 2016

RENDEZŐ: DAVID AYER

FŐSZEREPLŐK:

MARGOT ROBBIE – HARLEY QUINN

WILL SMITH – DEADSHOT

JARED LETO – JOKER

CARA DELEVINGNE – JUNE MOONE

JAY HERNANDEZ – EL DIABLO

KEDVENC KARAKTER: HARLEY QUINN

TRAILER:

Bár én inkább könyvkritikákat szoktam írni, de ha egy film különösen tetszik, nem tartom magamban a véleményem. Lássuk, hogy sikerül... 

De kicsit korábbról kezdeném. 

Amikor még kicsi voltam, és a világ annyira egyszerű volt számomra, a filmekben látott ellentéteket egyszerűen jókra és rosszakra redukáltam. A biztonság kedvéért mindig megkérdeztem anyutól, hogy ki a jó és ki a rossz, és miután megkaptam a megerősítést, a lelkivilágom helyreállt, és hagytam, hogy magával sodorjanak az események. Evidens, hogy mindig a jónak szurkoltam, még akkor is, ha az olyan idegesítő túlzásokba esik. A rosszakat nem lehet szeretni. 

De... aztán minden megváltozott. Kiderült, hogy a világ nem ilyen pofonegyszerű, és nem létezik vegytiszta gonosz meg jó. És vannak a dolgoknak árnyoldalai. 

Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy-két negatív karakter közelebb került szívemhez, mint a túlsztárolt, világmegmentő főhős. Yep. És ez maradt is. Imádom a stílusos gonoszokat, akik intelligensek, és motivációjuk mögött több rejlik, mint az agyatlan gyilkolászás. Igen! Sokat köszönhetünk a sötét oldalnak, mert valljuk be őszintén, baromi unalmasak lennének a könyvek és a filmek gonoszok nélkül. Ha kedvenc rosszfiút vagy lányt említek, itt nem a texasi láncfűrészesre vagy Jasonra gondolok, meg az olyan ocsmány idiótákra, akiknek csak a vérfürdő a lényeg, null jellemrajzzal. Nem, én az olyan összetett karaktereket kedvelem, akik ellentmondásos személyiséget hordoznak magukban. Van mélyen legbelül egy sebezhető énjük, tehát nem eleve rosszak, öncélúan kegyetlenek. Hanem a körülmények miatt váltak azzá. És miután beszippantotta őket a sötét oldal, azután is hordoznak magukban egyéniséget. Hűvös, rideg elegancia. Pszichopaták, de mégis szerethetőek. Sőt most már főszereplők is, egy egész estés mozifilm keretében. 

Az Öngyilkos osztag olyan rosszfiúkból verbuvált, DC képregényből született alakulat, akik úgy mentik meg a világot, hogy közben nem is próbálnak behódolni a „jó” oldalnak. Maradnak azok, akik eddig. Csak teszik a dolgukat. De mégis akarva-akaratlan pozitív megítélést kapnak. Tőlem legalábbis mindenképpen. 

A 21. század mozitermése hemzseg a képregény-adaptációktól – Marvel & DC fight – a mutánsok és a metahumánok elözönlötték a képernyőt. És lehull a lepel a hatalmas nagy igazságról is, ami egyébként már nyílt titok: bizony a hiperjóságos Batman is ölt ártatlan embereket. (Az igaz, hogy nem szánt-szándékkal, de ez már annyira mindegy, hisz a halott nem lesz kevésbé halott attól, hogy véletlenül vagy direkt végeztek vele.) Akkor most hogy is állunk? Ugye, hogy már cseppet sem olyan könnyű eldönteni, ki a jó és ki a rossz? 

Nagyon örültem, hogy öcsém meglepett egy mozival névnapom alkalmából, és megnéztük 3D-ben a Suicide Squad – Öngyilkos osztag című filmet, amit már nagyon vártam, hiszen annyira jól sikerült a marketingje, hogy erősen felcsigázott. Már az első trailer után biztos voltam benne, hogy moziban nézős film lesz számomra. És lőn... Bár olvastam róla sok helyen, és teljesen szétcincálták a filmet a kritikusok, de ez a lejárató-dömping sem szegte kedvem. Sőt, inkább növelte kíváncsiságomat. Aztán miután magamévá tettem az élményt, egyáltalán nem hamiskás vigyorral a képemen jöttem ki a moziból. A mosolyom őszinte volt. Valóban élménnyel gazdagodtam. 

Feltárult előttem a DC Univerzum világának egy újabb szeglete. A történet Superman vélt, de nem valós halála után játszódik, amikor a börtöntöltelék metahumán bagázs kezébe teszik a világ sorsát. Tessék, kezdjetek valamit a szabadságotokkal, ami nem jár ingyen, dolgozzatok meg érte – „a jóságos” Amanda Waller áldásával. Az antihős osztag bevetésre kész. 

A film nem volt tökéletes, de mégsem érdemelte meg azt a sok negatívumot, amit rázúdítottak. A történet egy nagy was ist das... de mégis működik. Az összkép a lényeg. Olyan karaktereket kaptunk, akiket nem volt nehéz megszeretni. Nagy kedvencemmé vált Harley Quinn és Deadshot, akik Margot Robbie és Will Smith személyében elviszik a vállukon a filmet. Ez a két karakter volt a legjobban kidolgozva, tökéletes jellemrajzot kaptak. A kosztümökről már nem is beszélve. A bekattant pszichiáter, aki később Joker csaja lesz, és a bérgyilkos, aki sosem téveszt célt, egyszerűen fantasztikus. De ha már szóba került, a pszichopata bohócot megformáló Jared Leto is remek alakítást nyújtott Jokerként. Remélem, lesz még alkalmunk találkozni a pszicho-párossal, (Harley-Joker) mert nagyon jól hozzák a figurát. 

Szóval életet három karakter lehelt a filmbe (Harley, Deadshot, Joker), de a főgonosz boszorkány sem volt annyira rossz, bár kissé életlenre sikerült, ez tény. Rajta még faraghattak volna az alkotók. Ennek ellenére Cara Jocelyn Delevingne kihozta a maximumot a karakterből.

Hogy a film kissé darabos lett, lehet, annak köszönhető, hogy a bravúros vágásnak áldozatul esett néhány olyan kulcsfontosságú jelenet, amiről úgy gondolták, nem kell a teljes egészhez. Holott olyan epizódokat meg benne hagytak, amik feleslegesnek tekinthetők a cselekmény szempontjából. Így Amanda Waller személyisége is megkérdőjelezhetővé válik néhány jelenet kapcsán. (meg amúgy is). Majd kiderül a bővített változatból, jól gondolkodtam-e. 

Könyvekben is ezt szeretem... az ellentmondást, az egy karakteren belüli ellentétet. El Diablo is megfelel a kritériumoknak, sajnálom, hogy viszonylag keveset szerepelt. 

A film vége felé igazi osztag lett a börtöntöltelékekből, akik bár megtartják önös érdekeiket, de azért sikerül csapatként működniük. Nem a megszokott álszent módon. Ettől lett reálisabb az egész. És szerethetőbb. Élettel telibb. 

A zene is adott az élményhez. A látványvilággal együtt jól összehozták a filmnek ezt a részét is. A forgatókönyvnek voltak hiányosságai. Jól láthatóan két részre bomlik a film. Először bemutatásra kerülnek a karakterek, aztán jön egy éles vágás, és mennek bevetésre. Ezt kicsit jobban egybemoshatták volna. Nem gond, ha előre tudjuk, kikkel állunk szemben, de az sem hátrány, ha hagyjuk, hogy a karrakterek az események közben bontakozzanak ki, ne pedig szájbarágósan. Így kellett volna. De már mindegy. Ez az előbemutatkozó a történet rovására ment. Az akciót gyorsan lezavarták, pedig erre kellett volna fektetni a hangsúlyt. Talán majd legközelebb... a folytatásban... mert remélem, hogy az Öngyilkos osztagnak nem ez volt az első és egyben utolsó bevetése. 

Összességében egy szórakoztató filmet kaptam, olyan karakterekkel, akik az árnyoldalt színesítik, és még inkább kifacsarják a jó és rossz jelzők jelentéstartalmát. Nem kell véresen komolyan venni, és minden mozzanatában hibát keresni, csak egyszerűen hagyjuk, hogy beszippantson a történet. Még ha magunkban ki is egészítjük a hiányos epizódokat, már kész anyagból dolgozhatunk, mert az alapot majdhogynem kifogástalanul tárták elénk. Egyáltalán nem olyan rossz, mint ahogy beállítják. Van ennél sokkal de sokkal unalmasabb és rosszabb mozi is. Nézzétek, mert érdemes! 

Van, hogy a rosszak jobbak... :)