AN AMERICAN CRIME - SYLVIA LIKENS IGAZ TÖRTÉNETE

Megjelenés éve: 2007

Rendező: Tommy O'Haver

Főszereplők:

Ellen Page – Sylvia Likens

Catherine Keener – Gertrude Baniszewski

Hayley McFarland  – Jennie Likens

Ari Graynor – Paula Baniszewski

Evan Peters – Richard / Ricky Hobbs

A film alapjául szolgáló gyilkosság története, 1965-ben sokkolta Amerikát. Sylvia és Jennie Likens, utazó karneváli dolgozók lányai, Indianapolisba kerülnek Gertrude Baniszewskihez, aki egyedül neveli hat gyermekét. Gertrude-ot anyagi gondjai megtörik, és már már az őrület határán táncol. Aztán kezdetét veszi egy három hónapon át tartó rémálom...

Filmről már elég régen írtam a blogomra, de úgy éreztem, erről muszáj. Nagyon kikívánkozik. Nem lesz egy vidám történet, és engem is a padlóra küldött lelkileg, három napja néztem meg, de a sokkhatás csak lassan múlik. Olyan szép gondolatok jutottak eszembe, amiket rögtön le kellett volna pötyögnöm, de sajnos nem volt alkalmas az időpont, mivel a darabszámért küszködtem épp a munkahelyemen. Nem jött össze, segáz, de a kritika még sikerülhet. 

Ellen Page

Jodie Holmes – Beyond: Two Souls

Hol is kezdjem. Talán Ellen Page-el kéne. Igen. A csajszi nevével először a Beyond: Two Souls -ban találkoztam. Ez egy számítógépes játék. Valahogy rákattantam a Tomb Raider után, és nem bántam meg. Első blikkre megtekintettem tőle a Hard Candy-t és ekkor már tudtam, hogy ő is a kedvenceim között fogja végezni. Később kiderült, hogy már több filmben is láttam, csak akkor még nem tudtam arcot társítani hozzá, olyan noním volt számomra. Most már nem az. Örülök, hogy megismerhettelek Ellen!

A spontán dolgok tudnak a legnagyobbat durranni. Csak lábjegyzetekben említik Page ezen filmjét, én mégis sikeresen levadásztam. Aztán mikor lepergett a másfél óra, csak ültem a szobámban könnyes szemmel, és néma döbbenettel. Nem igazán voltam képes tudomást venni a külvilágról, mert a sokk, amit kiváltott ez a film, sokáig uralta testem-lelkem. Önmagában is megrázó tud lenni, ha olyasmit visznek filmvászonra, ami egy másik ember kínzását patologizálja, de erre rá tud tenni egy lapáttal az a tény, hogy IGAZ történetet látunk. Az már csak keserű hab az erkölcsi salakra, hogy a szenvedő alany egy 16 éves lány, aki előtt még ott állt az egész élet, mégsem láthatta soha senki felnőni, mert a szerencsétlen véletlenek olyanok társaságába sodorták, akik, mikor megérezték a vér szagát és a kiszolgáltatottságot, rögtön lecsaptak a prédára.

A film Sylvia Marie Likens életének utolsó három hónapját dolgozza fel, az 1966-os Indiana állam kontra Baniszewski pert. 

Sylvia Marie Likens (1949-1965)

No ezen én is végigrágtam magam, és nem lett tőle jobb a lelkiállapotom. Hasonló dolgok miatt kerülöm a híradót, mert ha ilyes téma környékezi a retinámat, pöccre robbanok. Kérdezhetnétek, most miért nem robbantam, ennek a filmnek a nézése előtt-után-közben. Mert úgy tárta elénk a valóságot, ahogy kellett, kitűnő színészekkel, tejszínhabos burkolat nélkül, pusztán a tényekre támaszkodva, mellőzve a giccsbe ránduló felvezetéseket. Egyszerű, nem hatásvadász, és kegyetlenül őszinte. A „kegyetlen” itt sajnos szó szerint értendő. Még gyorsan megemlítek két másik alkotást, ami szintén a témába vág, ha már könyvek, akkor Jack Ketchum: A szomszéd lány és az ebből készült film, a The Girl Next Door (2007) A szitu hasonló, de mégsem teljesen ugyanaz. Egy évben készült mindkét produkció, de míg az An American Crime valós adatokat közöl, addig a másik csak az eseményeket másolja, illetve a könyvet vizualizálja. No megemlítettem, linkeltem, de lépek is tovább. 

Sylvia és Jennie Likens szülei – Betty és Lester Likens – karneválosok, ezért folyton úton vannak. Néha őket is elvitték... ezek már Sylvia szavai „mindig új kaland volt, új családoknál. Úgy éreztem, hogy Jennie és én szerencsések vagyunk, hogy így élünk.” (An American Crime) 

Aztán jött 1965 júliusa... Indianapolisban... a két lány összefut a buszon a Baniszewski gyerekekkel, akik meghívják őket magukhoz játszani. Ha ez a találkozás ott és akkor nem történik meg, Sylvia most is élhetne. Gyanútlanul sétált be húgával az oroszlán  barlangjába. Mi lehetett a rendeltetése ennek a baljóslatú véletlennek? Mert ugye minden okkal történik? Akkor ez egy bonyolult filozófiai és erkölcsi gordiuszi csomó. No de kár rágódni a mi lett volna, ha... kérdéskörön, és általában sok jóra sem vezet ez az eszmefuttatás. Gertrude-ot a folytonos pénzhiány szép lassan felemészti, a testével együtt az elméje is romlásnak indul. Az agresszivitás szikrája ott izzik a levegőben, és csak alkalomra vár, hogy lángra lobbanjon. Ki más lehetne a legjobb alany a feszkó levezetésére, mint az idegen jövevény, aki csendes szelídségével a légynek sem tudna ártani? Naiv bája válik Sylvia legnagyobb ellenségévé.

Catherine Keener mint Gertrude Baniszewski

Gertrude elvállalja Jennie és Sylvia eltartását, heti húsz dollárért. A szülők fellélegeznek, a lányokról le van a gond, több idejük jut egymásra. Ollyééé... Egy darabig tényleg minden hepi, a gyerekek jól elvannak. A lavinát az indítja el, hogy Paula – az egyik Baniszewski lány, – elsírja Sylviának a titkát, hogy teherbe esett egy nős férfitól. Ez persze hétpecsétes titok, amit akkor kénytelen Sylvia felfedi, mikor a pasi erőszakoskodni kezd Paulával. Ő tényleg csak segíteni akart, de a nő rosszul reagálja le a szitut, és bosszút akar állni a Likens lányon, amiért napvilágra került a dolog, és futótűzként kezd terjedni... egyelőre pletyka szinten. Paula beadagolja Gertrude-nak, hogy Sylvia azt terjeszti róla, hogy szajha. Mivel a nő alapjáraton sem százas, készpénznek veszi lánya minden szavát. Hogy gyermeke becsületét mentse, el kell taposni, aki besározta. Valami ilyesmi lehetett a háttérben, a film így mutatja be a tortúra gyújtófázisát. No meg a csekk is késik, és ezt szó szerint leveri a két Likens lányon Gertrude Baniszewski.

A bicska már nyiladozik ilyenkor is a zsebben, de hol van ettől még a végkifejlet... sajnos lehet fokozni, főleg ott, ahol sok a tini, és túlteng a fantázia, és ennek az őrület sem szabhat határt. Elkezdődik Sylvia tortúrája. Először csak nevelő célzatú fenyítésnek indul az egész, de aztán átcsap hirtelen értelmetlen brutalitásba, aminek már semmi köze Paula titkának felfedéséhez, csak egyfajta beteges szórakozássá fajul az unatkozó kölykök számára. A gyerekek, akik korábban játszótársak voltak, valamiféle lelki metamorfózison esnek át, ami kihozza belőlük a rejtett vadállatot. Mert igaz, attól lesz valaki nagy ember, ha utánozza a többi szamarat. A Johnny kiscsávó, az ifjú degeneráció mintapéldánya, úgy beszél a forró cigarettavéggel való égetésről, mintha valami hétköznapi móka lenne, „Ezt nézzétek! – és a bűzrudat rányomja Sylvia combjára, aki a földön fekszik, kék-zöld foltokkal tarkítva, és sír a fájdalomtól – Jó, mi? – Csak így megégeted? – Ja, próbáld ki.” – ez tényleg elborzasztott. Most csúnyát is tudnék mondani, és asszem ki is csúszik (cenzúrázva) kib*****tul tud fájni az ilyen. Sorry... de én testközelből tapasztaltam, a nyoma még mindig ott díszeleg a jobb kézfejemen. Nem olyan körülmények között szereztem, mint Sylvia, de az emlékeim azért elég élénkek róla. Rossz belegondolni, milyen lenne ez napi rendszerességgel. Áááááááá, tornázik az összes szőrszál a hátamon.

Ott, lent a pincében, ahol ez az egész kegyetlen színdarab zajlik, Sylviát tényleg egy tárgynak, egy játéknak tekintik, akivel azt csinálhatnak amit csak akarnak. Hisz a mami áldását adta az egész beteges szórakozásra. Ő elvan privát agybajával. Az a gáz, hogy nem állnak meg az égési sérülések okozásánál. Ekkor már kúszott a hideg a hátamon. Mi jöhet még? Nem kellett sokáig várnom a válaszra... Gertrude-nál végleg akkor gurul el a gyógyszer, mikor jön a tiszteletes, és elmeséli, hogy Paula bevallotta neki, hogy terhes. Nem, ez csak egy ostoba pletyka, amit az a szajha Sylvia terjeszt, de ő majd leckéztet... hát elmebajának ebben a mély stádiumában ront neki, a már szinte teljesen magatehetetlen lánynak, és a hasára égetteti Ricky Hobbs-al a következő szöveget: I AM A PROSTITUTE AND PROUD OF IT. – Nagyon beteg...

Gertrude Baniszewski

Alighanem ez lehetett Sylvia számára a „kegyelemdöfés”, mert már nem nagyon tér magához ezt követően. Gertrude és sleppje túl messzire ment. Gondolom, ők nem ezt akarták, nem is annyira Sylvia, mint inkább a maguk érdekében. Egyébként hupilila gőzöm sincs, mit akartak, nem gondolták tovább a történteket. Sylvia és Jennie egyszer haza megy, elkerül tőlük, és a szüleik valószínűleg rá fognak jönni, hogy Sylvia nem magát égette és verte. Magunk közt szólva, nekem a Likens ősökről is meg van a véleményem. Hogy hagyhatták ott a lányaikat egy vadidegennél, akiről semmit sem tudtak? És a szomszédok? Némasági fogadalmat tettek, valahogy oly módon, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem? Mindenki nagyon jól tudta, mi zajlik a Baniszewski házban!

A Baniszewski ház

És Jennie? Hát ő végig rettegésben élt, de ha csak kicsit bátrabb, és szól valakinek a pincében zajló rémálomról, biztosan nem ér ennyire tragikus véget az esemény-sorozat. De már késő... Hiába kérték kétségbeesetten, Sylvia nem lélegzett többé. 1965 október 26-án feladta a küzdelmet.
A film utolsó percei teljesen elhomályosították a látómezőm. Sylvia, ott lent a rémálmok birodalmában, még egyszer, utoljára elképzeli, milyen lenne hazatérni. Dramaturgiailag hihetetlenül jól oldották meg ezt a filmesek, nem lett mázas hálivúdi, mégis szívbemarkoló és zsepigyilkos. A zárójelenet arról tanúskodik, hogy Gertrude, ott a börtönben – ahol volt ideje magába szállni – megbánta azt amit tett.

„A per nagy port kavart, még a Times magazinba is bekerült. Legalább elkezdtek beszélni arról, amire eddig fütyültek. A többiek tárgyalása később volt. Paula is kapott tettestársként néhány év börtönbüntetést. Megszülte a babát, Gertrude-nak keresztelte. Johnny-t is elítélték, ő lett a legfiatalabb elítélt az Indianai Fiatalkorúak Börtönében. Ricky Hobbs-t bűnösnek találták emberölésben, és a fiatalkorúak börtönébe zárták. 21 évesen halt meg tüdőrákban. Coy is kapott néhány évet, többet volt sitten, mint odakint. A többiekkel nem tudom, hogy mi történt. Anyu és apu tovább vurstliztak, Jennie-t pedig a körzeti ügyész családjánál hagyták. Ők segítettek neki talpra állni. Gertrude 20 évet töltött le a büntetésből, 1985-ben helyezték feltételesen szabadlábra. A halála előtt, 5 évvel később, vállalta a felelősséget mindazért, ami történt.

Én pedig visszatértem a karneválhoz, ahol mindig biztonságban éreztem magam. Bill lelkész szokta mondani, Az Úrnak mindennel van valami terve. Máig próbálom megérteni, hogy velem mi lehetett.” (An American Crime – magyarul: Bűnök – 2007) 

A film teljesen jogosan kapja meg tőlem az 5 csillagot vagy pontot vagy ahogy tetszik... minden színész a maximumot nyújtotta, éppúgy a negatív ahogy a pozitív karakterek esetében. Tényleg... mi teszi emberré az embert, és hol szűnik meg ez a határ? És a határon túl mi van? Rengeteg kérdés felmerült bennem az eset kapcsán. Sokszor eszembe jutott a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról néhány részlete:
Valaki mondja meg, milyen az élet,
Valaki mondja meg, miért ilyen,
Valaki mondja meg, miért szép az élet,
Valaki mondja meg, miért nem,
Valaki mondja meg, miért jó az ember,
Valaki mondja meg, miért nem,
Valaki mondja meg, miért lesz gonosszá,
Valaki mondja meg, miért nem.
...
Valaki mondja meg, miért vagyunk itt,
Anyám azt mondta, hogy boldog légy,
De anyám azt nem mondta, miért nem e földön,
Anyám nem mondta, mondd miért?

Olyan jólesett kiírnom magamból a mozi által generált feszültséget. De tényleg. Fantasztikus alkotás, ami méltó emléket állít egy lánynak, aki... igen erre szokták mondani a bevált klisét: rosszkor volt rossz helyen. Én inkább mást mondok, nem szeretem a lerágott csontot tovább szopogatni... ez a hatásszövegekre is érvényes. Sylviának a sok mini hitler között esélye sem volt. Tényleg, mi lehetett az Úr terve vele? Az talán, hogy a nyilvánosságra került részletek felnyitották némileg az emberek szemét, hogy az ilyen esetek még véletlenül se ismétlődhessenek meg? Talán... elindított valamit, de túl szép lett volna, ha ezzel bereked a bűnözés, a polgárok magukba szállnak és a drogozás, piálás, sok satöbbi helyett gondolkodni kezdenek, lent alfában. Talán voltak olyanok, akik ezt tették, még az elítéltek között is, – itt most konkrétan a tettesekre gondolok – de hogy az őszinte megbánásig hányan jutottak el, azt nem tudom megsaccolni.

Richard Hobbs és John Baniszewski

A vádlottak padján már egyik sem volt olyan nagy legény! Hát persze, hisz itt a saját bejáratú életükről van szó. Mikor elhangzottak a kérdések: Utasítást kaptak arra, hogy bántalmazzák Sylviát? A válasz: Nem. Arra, hogy Akkor miért tették? a „Nem tudom” volt az általános reakció. Élvezetből? Játékból? Vagy mert megtehették?  Ki érti ezt? Valószínűleg magától nem jutott volna eszébe egyik Baniszewski gyereknek sem, hogy élvezetből kínozzon és alázzon másokat, külső ráhatásra cselekedtek, de ez sem számított enyhítő körülménynek.

Paula Baniszewski

Az nagyon tetszett/tetszik, hogy az amerikaiak nem sokat személyiségi-jogoztak, kiskorúztak, hanem mindegyik kis rohadékot odapakolták, ahová való. A pofázmányukat sem kockázták ki, hanem premierplánban tolták a nézők illetve olvasók elé, hisz a Times-ban rengeteg cikk megjelent az esetről. Nagyon helyes! Érezzék csak a törődést a szemétládák!
Sylvia szép volt, bájos és jó természetű, mért kellett meghalnia? És miért így? Ez baromi nagy igazságtalanság! És a történelem unos untalan ismétli önmagát; nem kell nekünk sem messzire menni példáért, hisz itt van kéznél Szita Bence esete, ami szintén kiverte nálam a biztosítékot :(
Szörnyű, ennek az egésznek nem lett volna szabad megtörténnie! Hová tart ez a világ!? Én még mindig képtelen vagyok felfogni, hogyan süllyedhetnek idáig egyesek.

Most, hogy kellőképpen leamortizáltam kedves olvasóim lelkivilágát, asszem be is rekesztem ezt a fejezetet, és vidámabb vizekre evezek. Ez az írás borúsra sikerült, de erről a témáról nem lehet máshogy értekezni... és a mondanivaló nagyon kikívánkozott. De borúra derű... és akkor mégsem a Cukorfalat lesz a következő értekezésem :D
Ennyit akartam csak... NYUGODJ BÉKÉBEN, SYLVIA!  :'(

5 / 5 (ez is elfogulatlanul)

Egy kis függelék, akit érdekel. Az eset rendesen felkavarta Amerikát utána pedig Európát. Azt azért hozzáteszem, a vidik kriminalisztikai fotókat is tartalmaznak, amik a helyszínen készültek, és eléggé felkavarók.