INTERJÚ IZOLDE JOHANNSEN ÍRÓNŐVEL

Izolde Johannsen írónőtől nem áll távol sem a fantasy, sem a romantika. Misztikus fantasy történelmi kalandregény-sorozatának főszereplőjévé egy vámpírt tett meg, így Caspar vámpír szemén keresztül láthatjuk a különböző korokat, birodalmak épülését és bukását. Legújabb, idén szeptember 2-án megjelent történelmi dokumentum-regényében –melyet Michael T. Marble szerzőtársával közösen jegyez – pedig a második világháború kevésbé ismert eseményeit hozza közel az olvasókhoz, a helyszínt a szárazföld helyett felváltja a tenger. A birodalmi kalóz  a német birodalmi haditengerészet, a Kriegsmarine egyik legismertebb páncélos hajójának, az Admiral Graf Spee-nek és ellátóhajójának, az Altmarknak a történetét meséli el. Mivel ez a regény sok érdekes kérdést felvet, elbeszélgettem kicsit az írónővel a könyv keletkezéséről. :)

Honnan jött az ötlet A birodalmi kalóz megírásához? Miért éppen az Admiral Graf Spee lett a kutatás tárgya?

Hans Langsdorff történetével először 2006-ban találkoztam. Ekkor még nem vele, hanem a birodalmi Németország haditengerészetének nagyadmirálisával, Erich Raeder életrajzával és munkásságával foglalkoztam. Azonban a Langsdorffot övező kultusz és lappangó kérdések megragadták a fantáziámat. Az ellátóhajó története pedig külön érdekességét adta az 1939-es háborús év kiemelkedő pillanatainak. A két hajó történetét ezidáig mindig csak külön lehetett olvasni, különböző életrajzi regényekben, cikkekben, dokumentumkönyvek fejezeteiben vagy szemelvényekben – soha nem együtt. Amikor elhatároztam, hogy megírom a tényleges történetet, igyekeztem az Admiral Graf Spee és az Altmark kettősének együttes képét adni, hogy az érdeklődők végre megismerhessék a kerek, egész történetet.

Admiral Graf Spee

A birodalmi kalózon látszik, hogy alapos kutatómunka áll mögötte. Ez körülbelül mennyi időt vett igénybe?  

Tíz éve kutatom Langsdorff sorhajókapitány életrajzát, és ezzel párhuzamosan a többi jeles szereplő egyéni sorsát, valamint a két hajó szerepét, a tragédiákhoz vezető utat, ok-okozati összefüggéseket kiemelten, és a montevideói négy nap tárgyalásainak menetét. A történet visszanyúlik az elveszített első világháború végnapjaira, amikor a németeknek a semmiből kellett újra felépíteni a flottát, így egy átfogó történelmi, politikai körképet kapunk. Egyéni sorsokon keresztül láthatjuk, ki miért jelentkezett tengeri szolgálatra, és a háború kitörése hogyan hatott azokra, akik abban az időben éltek és szolgáltak. Íróként nekem nem 2016-os fejjel és politikai múlt-elemzéssel kellett gondolkodnom. Többször rákérdeztek arra, hogy miért örült a Graf Spee matróza, amikor elsüllyesztettek egy angol hajót. A válaszom elgondolkodtatta a kérdezőt, hiszen egy akkor alig tizenhét éves fiatalember mondhatni beleszületett a rendszerbe, nem ismert mást, számára adott volt a haza szolgálata, és a hajó sikereit a saját sikereinek érezte. A háború mindig eufóriával kezdődik, és ezek a tapasztalatlan ifjak csak a kezdeti öröm után ismerték meg az ürömöt.

Elképzelhető, hogy A birodalmi kalóz más országokban is megjelenik?

Nagyon szeretném német és angol nyelven viszontlátni a regénysorozat első részét, ezirányban már megtettem az előkészületeket. Ezenkívül ebook formában is megjelentetem majd, hogy minél szélesebb olvasóközönség elé kerülhessen ez a történelmi regény köntösbe bújtatott dokumentumregény. Inge Nedden, Hans Langsdorff egyetlen élő leánya számára is szeretnék majd eljuttatni egy példányt, ha elkészül a majdani fordítás. Inge a mai napig ápolja apja emlékét, és tudomásom szerint mindazon könyvek megvannak neki, amiket eddig írtak róla. Magyar írótól még nincs regénye, ezen szeretnék változtatni.

Ez a regény inkább lélektani síkra tereli az eseményeket, és sok morális kérdést vet fel. Mennyire éltél együtt a szereplőiddel, mennyire azonosultál velük? 

Ez a sorozat egészen más irányba vitt el, mint az eddigi munkáim. Életrajz íróként elsősorban az volt a dolgom, hogy a lehető leghitelesebben mutassam be szereplőimet, akiknek nemcsak családi életébe nyerhettem betekintést, de legmélyebb gondolataikba is. Felfokozott érdeklődéssel vártam pl. Patrick Dove ír kapitány (a Graf Spee által elsüllyesztett hatodik hajó, az Africa Shell parancsnoka) életrajzi regényét Angliából, és amikor elolvastam, olyan szerető, baráti hangnemmel találkoztam, mely egyenes visszaigazolása volt elképzeléseimnek. Az, hogy az ellenségéről, háborús ellenfeléről valaki ilyen hangnemben írjon, világossá tette számomra Langsdorff különlegességét. Az eredetileg lelkészi pályára szánt hajóskapitány, aki négy nyelven beszélt, rendkívül olvasott és művelt volt, képessé vált arra, hogy emberi tartásával változtasson a kialakult sztereotípiákon.

A karakterek közül van kedvenced, akit mindenkinél jobban szeretsz? 

Bevallom, van, méghozzá Paul Ascher fregattkapitány, a páncéloshajó tüzérfőnöke. A munkáját maximális odaadással és precizitással végző tengerésztiszt életrajza egy adott pillanatban olyan személyes tragédiát tárt fel, mely egy új történelmi és politikai kutatási területet nyitott meg előttem. Emellett egy szimpatikus, kellemes modorú, remek humorú férfit ismerhetünk meg, aki a családjáért is harcol – így kiemelve a szürke tömegből, már nemcsak a katonát, hanem az aggódó apát és férjet is megismerhetjük. A „német katona” nevet és sorsot kap, és mindig megrázó egy adott ember szemén át megismerni a történelem napjait.

Paul Ascher

Mit gondolsz, ez a regény célba talál a női és a férfi olvasóknál egyaránt? 

Olyan regényt szerettem volna írni, mely nemcsak szakkönyvként, hanem történelmi-életrajzi regényként is megállja a helyét, úgymond ötvözi ezeket. Azok számára, akik a műszaki paraméterek iránt érdeklődnek, az utószóban minden érdekességet megtalálnak. A regénnyel párhuzamosan indított honlap és facebook oldal pedig a további szakanyagok széles tárháza, de elérhetőek képgyűjtemények, filmek, térképek, dokumentum anyagok is.

A könyvet ketten írtátok, szerzőtársad Michael T. Marble. Hogyan oldottátok meg a közös munkát? Hogy képzelhetjük el a „munkamegosztást”? 

A regény alapötletének felépítése és írása az én feladatom volt, szerzőtársam a kiegészítő szakmai anyagokat felügyelte, illetve a térképeket készítette, valamint a regény szakanyagát gondozta, pl. a Graf Spee divízióinak bemutatását.

Egyszerre több regényen is dolgozol, vagy csak úgy tudsz koncentrálni a történetvezetésre és a korra, ha megmaradsz egynél? 

Jelenleg az épp futó sorozataim kidolgozása nagyon jól áll, több regény vár a lektorálásra. A haditengerészeti sorozat veszi el természetesen a legtöbb időt, illetve ezzel a sorozattal én ténylegesen beléptem a történelmi regény írók közé, ma a hazai irodalomban egyedül én foglalkozom a Z-terv hadihajóinak és kapitányainak regénysorozat formájában megírt bemutatásával.

Hány regény-ötleted van még a jövőre vonatkozóan?

Biztosan hat regény terve szerepel a sorozatban, illetve lezárásként egy nagy életrajzi regény Erich Raederről, munkásságáról és a Nürnbergi perről, valamint az ezt követő évekről. A jelenlegi álláspont szerint még egy U-boot történet is függőben van, mert egyik kedvelt szereplőm révén a haditengerészet felszíni hajói mellett a tengeralattjárókat is be tudnám mutatni. A sorozat következő része a Bismarck csatahajó történetét mesélni el – külön érdekességeként az Admiral Graf Spee egyik főbb szeplőjének további részvételével. A hajó kapitányának életrajza pedig követi majd az első rész mintáját, így tehát megismerhetjük Ernst Lindemann parancsnok életét és karrierjét, valamint a csatahajó végzetes útját, és kiemelt utószóként a Robert D. Ballard-féle kutatást, amikor is Ballard 1989. júniusában megtalálta a 4790 méter mélyen fekvő roncsot. A Bismarck roncsa ma katonai temető.

Az írást, hogy tudod összeegyeztetni a munkáddal és a magánéleteddel? 

Nagy rutinom van már ebben. Az írás kedvéért ebben az évben munkahelyet váltottam, így a délutáni műszak előtt tömérdek időt nyertem. Amit a délelőtti órákban fordítással töltök, azt aznap éjjel már bele tudom dolgozni az adott fejezetbe.

Átlagosan mennyi időt szánsz írásra naponta?   

Este kilenc körül ülök le, úgy éjjel fél egyig írok. A fordításokhoz felszabadult időnek nagyon örülök, mert olyan kevés a magyar nyelven elérhető anyag, hogy angol és német, adott esetben orosz szakanyagokból dolgozok.  A szakértőkből álló csapatom a „Kriegsmarine-csoport” nagy élvezettel vesz részt a munkákban, és igazán könnyű így dolgozni, hiszen több irányból támogatják a kézirat elkészültét, és mindannyian nagy kedvvel vesznek részt az írás folyamatában.

Mi A birodalmi kalóz üzenete?  

Az ember túl hamar ítélkezik. A történelem furcsa jószág, mert mindig felölti ugyanazt az álarcot. Mi fiatalok, akik nem élhettük át a II. világháborús éveket, akiknek csak történelmi anyag, eltávolodva a valóságtól, adott esetben filmek, vagy regények alapján ítélünk. A „Birodalom tengeri bástyái” című sorozattal, annak első részével „A birodalmi kalóz” címet viselő regénnyel igyekeztem feltárni a háborús Németország eddig ismeretlen területeit, nemcsak földrajzi vagy politikai értelemben, hanem az emberi oldaláról is. Bemutatni azokat a katonatiszteket, akik bár abban a korban éltek, de nem feltétlen követték vakhittel a rezsimet, igyekeztek embernek megmaradni az embertelenségben. A haditengerészet zárt világa egy olyan közösséget mutat be, akikről eddig nem sokat tudtunk. Köztük elsőként az „úriember-kalózt”, az „utolsó gentlemant” Hans Wilhelm Langsdorff sorhajókapitányt, az Admiral Graf Spee páncéloshajó, avagy ismertebb nevén „zsebcsatahajó” parancsnokát.

Köszönöm a beszélgetést, és ezúton üdvözlöm a blog olvasóit.

Köszönöm szépen az interjút!