ANDY WEIR: A MARSI

EREDETI CÍM: THE MARTIAN

KIADÓ: FUMAX

OLDALSZÁM: 358

MEGJELENÉS: 2014 (EREDETI: 2011)

MŰFAJ: SCI-FI

FORDÍTOTTA: RUSZNYÁK CSABA 

FÜLSZÖVEG: 

Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg. 

Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van - de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne. 

Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet, vagy egyszerűen csak a jó öreg emberi tényező.  

De Mark nem hajlandó feladni. találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való, hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?      

Most csak azért tudok írni, mert szabadságon vagyok. Hű, de régóta lógok ezzel a beszámolóval. Addig marad az álmodozás, meg az elmaradt dolgok listára vázolása. Ez utóbbi egyre hosszabb lesz, szóval unatkozni biztosan nem fogok az év végi, két hetes pihenőm alatt. Hajrá. 

Ja, igen... A marsi. A sci-fitől kicsit elszoktam, fantasy terepen otthonosabban mozgok, de egyáltalán nem árt a változatosság. Az, hogy elolvastam ezt a könyvet, több tényezőnek is köszönhető; egyrészt Lisie87-nek, aki megajándékozott vele egy molytali kapcsán, másrészt már régóta a kívánságlistámon szerepelt, ugyanis nagyon sok jót hallottam róla, valamint a Mini-Könyvklub aktuális olvasmánylistáján ezt a regényt szavazták meg a tagok. Én is csatlakoztam a klubhoz – Annie barátnőm nagyon jól ért a „be”szervezéshez. :) Hát itt vagyok... és ahogy elnézem, az értekezésem is... 

Andy Weir

Régebben csak úgy faltam a tudományos fantasztikus alapokon nyugvó könyveket és filmeket egyaránt, nem ismeretlen számomra az Alien világa, éppúgy ahogy a Csillagok között és a Gravitáció, a Star Trek sorozatok és így tovább. Az, hogy a fantasy kicsit közelebb áll a szívemhez, nem akadályozott meg abban, hogy élvezettel, izgalommal vessem bele magam Mark Watney történetébe, ami olyannyira magával ragadott, hogy rögtön a kedvencek közé verekedte magát. 

Andy Weir-től eddig még nem olvastam semmit, de ez a könyve meggyőzött arról, hogy figyelemmel kísérjem a munkásságát. 

A Mars körül amúgy is elég nagy a felhajtás mostanában, hisz állítólag vizet találtak a vörös bolygón. Nos srácok, mikor indulunk? 

Igyekeztem befejezni a történetet, mielőtt megtekintem a mozgóképes verziót, amitől kicsit félek. A könyvvel szemben nem voltak előzetes elvárásaim, de a filmmel kapcsolatban sajnos vannak, hiszen a regény zsenialitását elég nehéz lesz visszatükröznie. Kíváncsian várom, sikerül-e. 

A főhős, Mark karaktere telitalálat. Vicces, de egyben megfontolt, kitartó, okos, elszánt és kitűnő botanikus és mérnök egyaránt, aki valóban képes kamatoztatni az iskolában tanultakat. Így olvasva olyan, mint egy igazi superman, akit klónozni kéne. Nem? Továbbképzést tart nekünk fizikából, kémiából és biológiából. Nagyon jó tanár, csak úgy ittam a szavait, még azokat is, amiket nem értettem első nekifutásra. Ahogy a molyon is írtam, néha olyan érzésem volt, mintha MacGyver egy rokona lenne. (olvasva a beszámolókat a regényről, több molytárs is ezen a véleményen van a pasassal kapcsolatban – nekem már néhány oldal után is eszembe jutott a fickó) Naplójából tudhatjuk meg a vele történteket; solról solra végigvezet minket, unalmasnak semmiképpen sem tekinthető, Marson töltött napjain. Soraiból csak úgy csorog az önirónia. Már a nyitánynál beismeri:  „Erre rábasztam.” Mivel a könyvet kölcsönadtam, nehezen tudok idézni, de megoldom... szerencse, hogy a kedvenc Watney-féle beszólások mások kedvencei is. :) – A regény stílusa teljesen természetes, nem finomkodik, őszinte. Persze ez nem azt jelenti, hogy végigkáromkodják a közel 400 oldalt...csak ami a szívükön... 

A könyv tartalmaz tudományos leírásokat is, melyek még hihetőbbé teszik a történetet, közelebb húzva hozzánk a jeges, vörös színben pompázó Marsot. Már szinte elérhetőnek tűnik. Szinte. 

Nagyon tetszett Melissa Lewis parancsnok karaktere, aki az életét is kockára téve próbálta megtalálni Mark-ot a baleset után. Nem mondott le róla. A legénység többi tagja éppúgy rokonszenves, itt kivétel nem akadt; a csapat legfiatalabb tagjának, Beth Johanssen-nek is hasonló a véleménye: „Watney a csapattársam, nem hagyhatom meghalni.” Mitch Henderson, aki a földi „irányítás és szurkolótábor” egyik képviselője, szintén belopta magát a szívembe, önkéntes magánakcióinak és makacsságának is köszönhetjük, hogy marad némi esély a boldog befejezésre. Akit talán a legkevésbé kedveltem, az Venkat, de végső soron az ő döntéseit is meg lehetett érteni kezdetben, mert hatalmas felelősség nyomja a vállát. Nem szeretném tovább spoilerezni a beszámolómat, de... (spoiler) a szemem többször is könnyes lett, mikor a parancsnok a legénységgel együtt úgy dönt, visszamennek a társukért, ismerve a kockázatot, a lehetséges következményeket. Mindenki Mark életére szavazott. Ez az igazi bajtársiasság. Emiatt fogom újra elolvasni a könyvet! Különösen imádtam benne ezt a részt! 

A film főszereplőjeként Matt Damont láthatjuk, aki korábban már magára öltötte a szkafandert egy kevésbé rokonszenves karakter, Dr. Mann megformálójaként, aki a csillagok között túrázott nem túl szerencsésen. Az újrázás sem volt épp sétagalopp, de Watney-ként viszontlátva, inkább már a megmenekülésére szavazunk. 

Egyelőre ennyit írok erről a fantasztikus könyvről, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Nézzétek és olvassátok!!! :)

5 / 5