KIADÓ: KÖNYVMOLYKÉPZŐ
OLDALSZÁM: 304
MEGJELENÉS: 2014
FÜLSZÖVEG:
Hiszel magadban?
OLDALSZÁM: 304
MEGJELENÉS: 2014
FÜLSZÖVEG:
Hiszel magadban?
Petra a pénztelen, vidéki lány elit gimnáziumba kerül, ahol mindenki gazdag és menő, így aztán hazudik, hogy ne lógjon ki, hiába figyelmezteti Dávid.
Petrát a lányok befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de kiderül az igazság.
És ettől kezdve pokollá válik az élete.
Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megaláztatásokat?
Dávidnak is van egy kínos titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja.
A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll.
Van egy pont, amikor már nincs tovább.
Van egy pont, ahol a szerelem már fáj.
A regény a 2013. évi Aranymosás Public Star könyve.
Ez a recenzióm már elég régi, csak megakadt a publikálásban. Most, hogy van kis időm a blogomra, úgy gondoltam, végre útjára engedem, hisz majdnem egy éve várja, hogy startolhasson.
A Fogadj el! című könyv elolvasása után elég nehezen tértem magamhoz. Kellett pár óra. Hogy miért nincs ezzel mégsem probléma? Azért, mert még mindig úgy tartom, hogy az az igazán jó könyv, ami felkavar, szól hozzád, és üzenetét képes betárolni hosszú távú memóriádba oly módon, hogy az szükség esetén előhívható legyen.
Ebben a regényben minden a helyén van, még úgy is teljes egésznek éreztem, hogy elsőkönyves írói munkáról van szó. A dicséret jogos, hiszen sok szárnypróbálgatással volt már dolgom, és ez egy kimondottan ígéretes kezdet.
A regény egy komplexen összetett történetet tár elénk, melynek fő mozgatórugója a „másság”, de nem csak a homoszexualitás értendő ezalatt, az csak egy járulékos elem a kerek egészhez, a kibontakozó problémák nem ekörül csoportosulnak.
A gimnáziumi élet nem mindenki számára móka és kacagás, előfordulhat, hogy túlélőtábor szintjére süllyed a középsuli. Minden attól válik függővé, hogyan vagy képes alkalmazkodni. A klikkesedés a mi osztályunkban is meg volt, a sablonos váz szintén: menők és lúzerek, ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a halmazt.
Hány film foglalkozik ezzel a témával... lassan már csordogál ki a könyökünkön a „több mint elég” érzés kíséretében. De... hihetetlen, még ebben a témában is lehet újat alkotni. Új nézőpontot és szemszöget találni. Drámai oldalról megvilágítani az eseményeket.
Az elfogadás minden gimis számára fontos, hiszen 4, 6 vagy 8 évet fog összezárva tölteni ugyanazokkal az emberekkel. A menők közé kerülés mindig több kockázattal jár, sokan még álarcot is képesek ölteni azért, hogy befogadják őket. A hazugság azonban veszélyes eszköz, mert az igazságnak van egy olyan furcsa tulajdonsága, hogy mindig kiderül előbb-utóbb. És ekkor patt helyzet van.
Miért akarunk másnak látszani, mint amilyenek vagyunk? A társadalom tükröt tart elénk, és ha nem tetszik, aki visszanéz ránk, inkább változtatunk, belekényszerítjük magunkat egy tőlünk idegen szerepbe, csak azért, hogy megfeleljünk. Ez a taktika már eleve bukásra van ítélve.
Kovács Petra nem gondolta volna, hogy ekkora galibát okoz az, ha másnak – gazdagnak – adja ki magát. Ő csak tartozni akart végre valahová, és ahogy átlépte a Szép Remények Gimnázium küszöbét úgy érezte, magához ölelheti a világot. Új távlatok nyílnak, új lehetőségekkel. Nem tűnik rossz helynek az önmegvalósításhoz. Be is illeszkedik, csak épp nem a megfelelő társaságba. Ő maga sem érti, hogyan érezheti jól magát olyanok között, akiket a csillogáson és divaton kívül semmi más nem érdekel. Ákos és Dávid már az elején figyelmezteti, hogy gond lesz a hazudozásból, de a lány elengedi a problémát, mert végre „valakinek” érzi magát, aki kilépett a szürke és magányos világából. Próbálja feldolgozni új önmagát.
Dávid sosem szeretett volna a gazdag menők közé tartozni, egy átlagos gimi épp megfelelt volna az igényeinek, de mivel a külsőségek inkább fontosak a nagy elit számára, így kész tények elé állították. Nem csak ez zavarta, hanem az a tudat is, hogy teljesen tisztában van nemi orientációjával, és ez olyan akadályokat állíthat elé, amiken átverekednie magát nem lesz sétagalopp. Fizikailag a fiúkhoz vonzódik, és ez már megmásíthatatlan tény önmaga számára. Áron pedig csak nehezíti a dolgát, aki rájön a titkára, és gúnyt űz belőle, de szolidan kezeli a témát. Ennek is meg van az oka.
A könyv nem csupán a külvilág elfogadásáról szól, hanem arról is, hogy az ember legyen képes összhangba jönni saját magával. Több sorsot ismerhetünk meg, a jellemfejlődés pedig szembetűnő. Nagyon jól megrajzolt karakterekkel találkozhatunk, leginkább Kovács Petráé és Engel Dávidé tetszett.
A történetet hol Petra meséli E/1-es személyben, hol pedig változik, és E/3-ban folytatódik tovább. Több nézőpontot is megismerhetünk. Azt is fel tudom hozni pozitívumként, hogy az író nem fáradt el a karakterek színezésében, még a mellékszereplők is hús-vérként állnak előttünk. Erre szükség is volt, hiszen pszichológiai szempontból sok kérdésre választ kaphatunk, ami fel fog merülni olvasás közben, főleg a történet vége felé közeledve.
Keretbe zártan jelenik meg a történet, a kezdő sorok előre vetítik a végkifejletet.
A főszereplők 15 éves gyerekek, akik szeretnék felnőttnek képzelni magukat, viszont pont ezen tettük miatt tűnnek annyira gyerekesnek. A poénkodás és a bosszú eszköze is azt mutatja, hogy még messze vannak az érett felnőtt gondolkodásmódtól. Dávid, Ákos és Petra komolyabb az átlagnál, de mit sem tudnak tenni a túlerővel szemben.
Petra naiv, így nem látja, hogy Bálint, Barbara, Zoli és Csenge csak szórakozik vele, miután lebukik, már kilökik maguk közül. Itt megállhatnának, de ez nem elég... viccesebb bosszú kell a pletykánál. Amit tesznek, az egy ideig mindenkinek jó poénnak tűnik.
Petra élete egy félresikerült éjszaka miatt teljesen kisiklik. Persze ez is jól eltervezett manőver volt. A Szép Remények a pokol tornácává avanzsál, Petra lejáratása nem marad a falak között, hanem globális méreteket ölt.
Egyáltalán miért haragszik mindenki a lányra? Személyes síkra terelődik a dolog? A sorokból választ kapunk a kérdésekre.
A másik, az LMBT-szál: Áron és Dávid kapcsolata is hullámvasút, ugyanis Áron is kezd valódi érzelmeket mutatni a másik srác iránt, de mindezt csak négy fal közé zárva teszi. Amikor társaival van, ugyanolyan bunkó Dáviddal, mint a többiek, mert ugyebár a csendes fiú nem a menők körét erősíti. Mindenki aki más, azt utálni kell. De hogy néz ez már ki egy szerelmi kapcsolatban?
New York sokak számára fordulópont a regényben. Új remények születnek, és életek dőlnek romba.
A petrás történet-vezetés jobban tetszett, érdekesebb, mélyebb, drámaibb és tanulságosabb.
Szörnyű volt olvasni arról, hogy vannak, akik arról csetelnek, hogyan vessenek véget életüknek, Rossz közérzetem támadt, mert tuti, hogy tényleg van ilyen csoport a világhálón, és még egy csomó aberrált dolgot is rejt az internet. Rácz-Stefán Tibor könyve felhívja a figyelmet a világháló veszélyeire. Nem alaptalanul.
Sokan a melegeket ítélik el, vagy mindenkit, aki más, mint a „nagy átlag”? Itt a bűnöket olyanok követték el, akik „normális, átlagos” családból származnak.
A bosszú bosszút szül. A gyerekek ezt is megtanulhatták volna, ha már annyi filmet néznek, és a net tölti ki az életüket.
Petra más, Ő okos, tanult, figyelt az órákon. Már nincs veszítenivalója. Az ő bosszúja másmilyen. Rövidebb. Sötétebb. És végzetes.
A katarzis mennyire következik be a történet végén? Ez jó kérdés. Mennyire kerülnek helyükre a dolgok? A bűn és a bűnhődés mértéke mennyire egyenlítődik ki?
Áron és Dávid esetében pislákol a happy end, de ez is viharos felhőkkel van tele, ironikus módon épp egy tragédia kovácsolja össze a szerelmeseket.
Ami közvetlenebbé tette az olvasást számomra, egyrészt, hogy az írót személyesen ismerem, a moly is előkerül többször az oldalakon, és sok olyan regény, amit már én is olvastam.
Azt hiszem, ennyit szerettem volna...
Jó olvasást mindenkinek!
A regény egy komplexen összetett történetet tár elénk, melynek fő mozgatórugója a „másság”, de nem csak a homoszexualitás értendő ezalatt, az csak egy járulékos elem a kerek egészhez, a kibontakozó problémák nem ekörül csoportosulnak.
A gimnáziumi élet nem mindenki számára móka és kacagás, előfordulhat, hogy túlélőtábor szintjére süllyed a középsuli. Minden attól válik függővé, hogyan vagy képes alkalmazkodni. A klikkesedés a mi osztályunkban is meg volt, a sablonos váz szintén: menők és lúzerek, ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a halmazt.
Hány film foglalkozik ezzel a témával... lassan már csordogál ki a könyökünkön a „több mint elég” érzés kíséretében. De... hihetetlen, még ebben a témában is lehet újat alkotni. Új nézőpontot és szemszöget találni. Drámai oldalról megvilágítani az eseményeket.
Az elfogadás minden gimis számára fontos, hiszen 4, 6 vagy 8 évet fog összezárva tölteni ugyanazokkal az emberekkel. A menők közé kerülés mindig több kockázattal jár, sokan még álarcot is képesek ölteni azért, hogy befogadják őket. A hazugság azonban veszélyes eszköz, mert az igazságnak van egy olyan furcsa tulajdonsága, hogy mindig kiderül előbb-utóbb. És ekkor patt helyzet van.
Kovács Petra nem gondolta volna, hogy ekkora galibát okoz az, ha másnak – gazdagnak – adja ki magát. Ő csak tartozni akart végre valahová, és ahogy átlépte a Szép Remények Gimnázium küszöbét úgy érezte, magához ölelheti a világot. Új távlatok nyílnak, új lehetőségekkel. Nem tűnik rossz helynek az önmegvalósításhoz. Be is illeszkedik, csak épp nem a megfelelő társaságba. Ő maga sem érti, hogyan érezheti jól magát olyanok között, akiket a csillogáson és divaton kívül semmi más nem érdekel. Ákos és Dávid már az elején figyelmezteti, hogy gond lesz a hazudozásból, de a lány elengedi a problémát, mert végre „valakinek” érzi magát, aki kilépett a szürke és magányos világából. Próbálja feldolgozni új önmagát.
Dávid sosem szeretett volna a gazdag menők közé tartozni, egy átlagos gimi épp megfelelt volna az igényeinek, de mivel a külsőségek inkább fontosak a nagy elit számára, így kész tények elé állították. Nem csak ez zavarta, hanem az a tudat is, hogy teljesen tisztában van nemi orientációjával, és ez olyan akadályokat állíthat elé, amiken átverekednie magát nem lesz sétagalopp. Fizikailag a fiúkhoz vonzódik, és ez már megmásíthatatlan tény önmaga számára. Áron pedig csak nehezíti a dolgát, aki rájön a titkára, és gúnyt űz belőle, de szolidan kezeli a témát. Ennek is meg van az oka.
A könyv nem csupán a külvilág elfogadásáról szól, hanem arról is, hogy az ember legyen képes összhangba jönni saját magával. Több sorsot ismerhetünk meg, a jellemfejlődés pedig szembetűnő. Nagyon jól megrajzolt karakterekkel találkozhatunk, leginkább Kovács Petráé és Engel Dávidé tetszett.
Keretbe zártan jelenik meg a történet, a kezdő sorok előre vetítik a végkifejletet.
A főszereplők 15 éves gyerekek, akik szeretnék felnőttnek képzelni magukat, viszont pont ezen tettük miatt tűnnek annyira gyerekesnek. A poénkodás és a bosszú eszköze is azt mutatja, hogy még messze vannak az érett felnőtt gondolkodásmódtól. Dávid, Ákos és Petra komolyabb az átlagnál, de mit sem tudnak tenni a túlerővel szemben.
Petra naiv, így nem látja, hogy Bálint, Barbara, Zoli és Csenge csak szórakozik vele, miután lebukik, már kilökik maguk közül. Itt megállhatnának, de ez nem elég... viccesebb bosszú kell a pletykánál. Amit tesznek, az egy ideig mindenkinek jó poénnak tűnik.
Petra élete egy félresikerült éjszaka miatt teljesen kisiklik. Persze ez is jól eltervezett manőver volt. A Szép Remények a pokol tornácává avanzsál, Petra lejáratása nem marad a falak között, hanem globális méreteket ölt.
Egyáltalán miért haragszik mindenki a lányra? Személyes síkra terelődik a dolog? A sorokból választ kapunk a kérdésekre.
A másik, az LMBT-szál: Áron és Dávid kapcsolata is hullámvasút, ugyanis Áron is kezd valódi érzelmeket mutatni a másik srác iránt, de mindezt csak négy fal közé zárva teszi. Amikor társaival van, ugyanolyan bunkó Dáviddal, mint a többiek, mert ugyebár a csendes fiú nem a menők körét erősíti. Mindenki aki más, azt utálni kell. De hogy néz ez már ki egy szerelmi kapcsolatban?
New York sokak számára fordulópont a regényben. Új remények születnek, és életek dőlnek romba.
A petrás történet-vezetés jobban tetszett, érdekesebb, mélyebb, drámaibb és tanulságosabb.
Szörnyű volt olvasni arról, hogy vannak, akik arról csetelnek, hogyan vessenek véget életüknek, Rossz közérzetem támadt, mert tuti, hogy tényleg van ilyen csoport a világhálón, és még egy csomó aberrált dolgot is rejt az internet. Rácz-Stefán Tibor könyve felhívja a figyelmet a világháló veszélyeire. Nem alaptalanul.
Sokan a melegeket ítélik el, vagy mindenkit, aki más, mint a „nagy átlag”? Itt a bűnöket olyanok követték el, akik „normális, átlagos” családból származnak.
A bosszú bosszút szül. A gyerekek ezt is megtanulhatták volna, ha már annyi filmet néznek, és a net tölti ki az életüket.
Petra más, Ő okos, tanult, figyelt az órákon. Már nincs veszítenivalója. Az ő bosszúja másmilyen. Rövidebb. Sötétebb. És végzetes.
A katarzis mennyire következik be a történet végén? Ez jó kérdés. Mennyire kerülnek helyükre a dolgok? A bűn és a bűnhődés mértéke mennyire egyenlítődik ki?
Áron és Dávid esetében pislákol a happy end, de ez is viharos felhőkkel van tele, ironikus módon épp egy tragédia kovácsolja össze a szerelmeseket.
Ami közvetlenebbé tette az olvasást számomra, egyrészt, hogy az írót személyesen ismerem, a moly is előkerül többször az oldalakon, és sok olyan regény, amit már én is olvastam.
Azt hiszem, ennyit szerettem volna...
Jó olvasást mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése