VIVIEN HOLLOWAY: POKOLI SZOLGÁLAT

EREDETI CÍM: POKOLI SZOLGÁLAT
KIADÓ: ABA
OLDALSZÁM: 320
KIADÁS ÉVE: 2013
MŰFAJ: URBAN FANTASY

FÜLSZÖVEG:
Mit adnál azért, hogy megmentsd a szeretteidet?
A szabadságodat, az életedet?
Mit tennél, ha ráébrednél, hogy mindez hiába volt?
Beletörődnél, küzdenél?

Lilian küzdött. Mindent megtett, mégis elbukott, most pedig már sohasem szabadulhat a Pokolból. Ő az Ördög egyik bérgyilkosa. Életre szóló szerződéssel. Egy lélektolvaj, aki levadássza azokat, akik keresztbetettek Lucifernek, a lelküket pedig magával viszi.
Az új megbízás egyértelmű, a feladat világos, ám Lil dolga korántsem olyan egyszerű, mint gondolta volna. Mert a Pokolban semmi sem az, aminek látszik.
Lilian azt hitte, hogy fogsága évei alatt már mindent látott, átélte már a legrosszabbat, ám kénytelen rájönni, hogy érhetik még meglepetések. Lucifer nem kegyelmez, nem felejt, és nem bocsát meg, most pedig a lehető legkegyetlenebb büntetést eszelte ki. Lil-nek újra meg kell harcolnia a puszta életben maradásért.
Közben azonban a feladatát is el kell végeznie, ami nem csak azért nehéz, mert Greg Weiss kedves, jóképű, és minden tekintetben úriember. Lil-re az ilyesmi már sok-sok éve nincs hatással. De történik valami, ami még az ő jéghideg maszkját is darabokra töri, és felszítja lelkében a lázadás szikráját.
Szabadulni akar, bármi áron, csakhogy ebben a háborúban már nem csak az ő élete a tét. Senkiben sem bízhat, senkire se számíthat. Élete legveszélyesebb küldetésére indul, mely egyben az utolsó esély a szabadulásra. Pokoli játszma ez, ahol a szabadság nagyobb kincs, mint maga az élet.

Hiába, minden kezdet nehéz. Főleg nekem, mert itt ülök a blogbejegyzésem felett félkábán, és szinte még semeddig sem jutottam. Ezen sürgősen változtatnom kell. Friss az élmény... és jó az alapanyag. Sok bejegyzést olvastam már a Pokoli szolgálatról, és elég vegyesek az olvasók érzései a könyvvel kapcsolatban. Számomra azért volt kicsit érdekesebb olvasni, mert ismerem személyesen is az írónőt. 

Vivien Holloway

Vivien Holloway (Wee) elsőkönyves debütálása nagyon is jól sült el, legalábbis én mindent megkaptam a könyvtől, amit vártam, és semmi olyat nem adott, amitől viszolyognom kéne. Az alapsztori remek, a karakterek tökéletesen illeszkednek történethez. Jó érzés volt végre egy olyan fantasy-t olvasni, ami nem ragad a szentimentalizmustól, és valódi érzéseket szólaltat meg az eszményiek helyett. Már elegem lett az egymásért nyávogó szerelmesekből. Untatnak.

Lilian Sanders

No, Wee dobbantott egyet, és megalkotta Lilian Sanders-t, akinek bizony nincs akkora szerencséje, hogy utána csorgassa a nyálát az ügyeletes hős lovag. Nem. Lilian csakis magára számíthat. Emberibb már nem is lehetne. Érez, szenved, szeret és küzd. A környezetében élők nem alkalmasak arra, hogy bizalmat tápláljon irántuk. A Pokolban nincsenek barátok, itt csak elviselik egymást az emberek, és csak hajszálakon függnek a szövetségek. „Nem bíztam senkiben, és bennem sem bízott senki. Jó volt ez így. Ha nem bíztak bennem, azt jelentette, hogy veszélyesnek gondoltak. Ha veszélyesnek gondoltak, sokkal több esélyem volt életben maradni.”  Lilian, Lucifernek, a Pokol urának az első számú lélektolvaja – vagy nevezzük bérgyilkosnak – aki csupán túlélni próbál, míg a többiek mindent megtesznek azért, hogy megtörjék a lelkét. De ő nem adja fel. Mikor már úgy érzi, tényleg nincs tovább, még akkor is küzd. „Sohasem adtam fel, mindig is harcos voltam. Nem törődtem bele a sorsomba, nem hittem, hogy valóban az lenne a vége, hogy örökké az Ördög bérgyilkosa maradok. Bármennyire is kilátástalan volt a helyzet, akármennyire is esélytelen volt a szabadulás, még nem adtam fel teljesen a reményt. Még nem nyugodtam bele. Ha majd belenyugszom, na, akkor jöhetnek, és megölhetnek, mert akkor már úgyis mindegy lesz. De addig még nem.” Lucifer nem csak fizikailag kínozza, a lány számára a lelki gyötrelmek sokkal fájóbbak. És mikor azt hiszi / hisszük tovább már nem lehet fokozni, a Pokol ura kreatívan még egyszer beledöfi azt a képzeletbeli kést, és csavar is rajta egyet. A jóindulata folytán kerül dekorációként Lilian szobájába a húga, Savanna képe, és ez csak egy, a sok genyóság közül, melyekkel a már amúgy is teljesen kiégett lányt még jobban a porba tiporhatja lelkileg.

Lucifer

Lucifer pontosan olyan, mint amilyennek az Ördögnek lennie kell. Nyájas, hazug, köpönyegforgató. Egyáltalán nem voltam meglepve, hogy a szerződés ráeső részét nem teljesítette. Miután Lilian a szolgája lett, esze ágában sem volt segíteni a húgán. Emelje fel a kezét, aki elhitte, hogy Savanna megmenekült.

Savanna

A könyv legszomorúbb részei azok, ahol Lilian a húgáról, Savannáról mesél, akinek nem jutott még egy esély.
Mikor Lilian aláírta a szerződést az ördöggel, többet veszített, mint azt abban a pillanatban gondolni merte. Nem szégyellem bevallani, párszor könnyes lett a szemem ezekben a pillanatokban. Néha már komolyan feltettem a kérdést: Hogy bírod, Lilian? A Termekben (amik nemes egyszerűséggel kínzókamrák) megtörték a testét, Lucifer már a lelkére pályázott. „Segítőtársa” is akadt az örökösei személyében. Lucifer még intelligens rosszfiúnak nevezhető, aki ügyel a tekintélyére, de Samael állati kegyetlenséggel esik a lánynak, és puszta gyűlöletből és féltékenységből kínozza őt majdnem halálra. Mindaz, ahogy ezt Lilian lereagálja, szintén lelki erejéről tesz tanúbizonyságot.

Gabriel

Aminek örültem, itt is találkozhatunk Gabriellel, és egy egészen új oldaláról ismerhetjük meg őt. Nem egy angyali jóságú sármőr, hanem egy olyan figura, aki belátja ha téved, gőgös, nagyszájú, de őszinte és képes megközelíteni a barátságnak a mércéjét. Persze ez csak útközben derül ki, ugyanis okoz nekünk meglepetéseket ez a „selejtes tollpárna”. Esetében igaz „a látszat csal” mondás. Miután Liliant bepalizták és a „totál szívás” eseményáradat beszippantotta, Gabriel megígérte neki, hogy segít. Végülis... a „hogyan” csak akkor realizálódik Lilian előtt, mikor Greg – legújabb áldozata – bemutatja a kislányának. Ez egy olyan fordulat volt, amire tényleg nem számítottam, és nagyot nőtt a szememben az angyal, aki talán mégsem érdemel fekete szárnyakat. És végül ott van Berith, a Renegát, akit kilökött a Pokol. Szegény... Úgy tünteti fel magát, mint aki tényleg Lilian mellett áll, de ennek ellenére mindenki óva inti tőle a lányt. Pedig tényleg segít neki, és úgy látszik, a javát akarja... csak az a baj, hogy Lil világában semmi sem olyan, mint amilyennek látszik, „Nincsenek jófiúk... Csak rosszfiúk vannak. Mindössze annyi a különbség, hogy egyesek jobban játsszák a szerepeiket, mint mások.” Berith kitűnő színésznek bizonyul. Wee csavart egyet a történeten, és máris átálltódik a szimpátia-faktor. Greg csak gyenge láncszem a történetben, Lucifer közvetve az ő személyével is gyötörni szeretné Lilt. És sikerül is neki. Három pasi is cirkál Lilian körül, mégsem gabalyodik romantikus viszonyba egyikükkel sem. Valahogy nagyon nem illett ebbe a történetbe egy románc. (Ha szavazásra bocsáttatik a téma... én Gabrielre teszem a voksom)

A Pokol ábrázolása nem keltett félelmetes, dantei benyomást, és ennek én szívből örültem, mert nem igazán akartam, hogy kiverjen a frász olvasás közben. Az irodaház-feeling a vörös színösszeállítással, nekem tökéletesen bejött. A kínzókamrákat is el tudja képzelni az, aki bír némi fantáziával, tehát ezeket sem kell oldalakon keresztül ecsetelni. Olvastam olyan véleményt, miszerint a Pokoli szolgálat férc-mű. Ez egyáltalán nem igaz, az viszont igen, hogy én is éreztem Karen Marie Moning és Richelle Mead hatását a sorokon. Ez viszont egyáltalán nem gond. Miért is lenne? Egy-két pontatlansággal találkoztam például a lovardás részeknél; ugyebár a fehér-barna színeket nem használjuk lovak esetében, hanem a pej a helyes kifejezés. De ezek csak apróságok. Nem akarok szőrszálhasogató lenni. ;)  

A Pokoli szolgálat a Pokolháború trilógia első köteteként kitűnően teljesített. A főhőssel nagyon hamar lehet azonosulni, és a mellékszereplők egyike sem lóg ki a sorból, pont olyanok, mint amit a történet megkíván. A csavarok is jó helyen csattantak, és szerintem nem lett kiszámítható a sztori, érik meglepetések az embert olvasás közben.

Wee nem idealizálja a Pokol és a Mennyország lakóit, hanem felruházza őket emberi tulajdonságokkal, és így sokkal közelebb kerülnek hozzánk. Lucifer dühe, Lilian kétségbeesése, Samael féltékenysége teljesen indokolt, logikus, reális.

Én nagyon szerettem ezt a könyvet, és kíváncsian várom a folytatást! Hajrá Wee!

5 / 5