MIÉRT?

Mért tetted ezt barátom? 

Oly nagyra tartottalak!

Agyam fel nem foghatja, 

szenvedek e súly alatt.

Mikor rám néztél egykoron,

szemedben kigyúlt a fény,

s most pillantásodra, 

megfagy bennem a remény. 

Mégis, mikor bizakodón,

rád vetem szemem sugarát,

csak szürke árny néz vissza,

egy megtört pillantáson át. 

Hová tűnt a mosolygós, 

és kedves tekinteted?

Mivel szívem robaját

újra felélesztheted?

Jókedved, boldogságod, 

tudom, elveszett ma már. 

A sűrű köd ellepett,

befedett a homály. 

A Nap fénye nem ragyog már.

Fakóbbak a csillagok.

A Hold sem ontja ezüst színét.
Nem lehetünk boldogok.