EREDETI CÍM: PILLANATNYI ELMEZAVAR - ELMEZAVAR SOROZAT I. RÉSZ.
KIADÓ: UNDERGROUND
KIADÓ: UNDERGROUND
OLDALSZÁM: 518
MEGJELENÉS: 2013
MŰFAJ: FANTASY +18
FÜLSZÖVEG:
Egy átlagos férfi, egy átlagos napon elalszik a fürdőkádban és ezzel átlagos élete fenekestül fordul fel.
Egy átlagos férfi, egy átlagos napon elalszik a fürdőkádban és ezzel átlagos élete fenekestül fordul fel.
Idővel rájön, hogy nem megszokott világa veszi körül. Ezt az új világot különös lények népesítik be, és sok olyan varázslatos jelenséget tapasztal, amiket eddig még elképzelni sem tudott. Ezek egyike az az erő, amit ő maga is képes életre hívni, és aminek segítségével szinte bármi megtehető.
Kalandos események során a férfi kezdi kiismerni mindazt, ami körülveszi, de a hazajutás vágya továbbra is erősen él benne. Annak érdekében viszont, hogy egyszer visszakapja régi életét, kénytelen szembenézni azzal a két nagyhatalmú lénnyel, akik ezt a világot uralják…
Ez a könyv egy sötét mese őrültekről, árulásról, véres csatákról, táltos paripákról és gyönyörű, kéjsóvár boszorkányokról. Ajánljuk mindazoknak, akik szívesen merülnek el egy a valóságtól elrugaszkodott, magyar népmesei motívumok alapján megírt fantasztikus történetben.
CSAK FELNŐTTEKNEK!
Jajj, hát ezzel a beszámolóval kicsit megcsúsztam, de nem is vázolgatom az okokat tovább, mert akkor megint nem jutok sehová sem. Van ez így néha...
Köszönöm szépen Gregus Gábornak először is a türelmét, másodszor pedig azt, hogy megszavazta nekem a bizalmat, és elküldte könyvét, hogy felfedezhessem ezt a hétköznapinak egyáltalán nem mondható szürrealista világot, ami kibontakozott a regény lapjain.
A borítóra pillantva kicsit megijedtem, és fújtam volna a visszavonulót, ha olyan nagyon feladós típus lennék. Szerencsére hamar visszatántorodtam olvasási szándékomhoz, csak egy-két nap kellett, hogy rábeszéljem magam a történetre. Meggyőző tudok lenni olykor. Na de tényleg basszus. Ez a külső sok mindenre jó, csak arra nem, hogy megszerettesse magát az emberrel. A borzalmas kivitelezés csak úgy sugározza magából a negatív energiát. Semmi eredetiség nincs az egészben. Srácok, ezen még lehetett volna dolgozni, nem keveset.
Most, hogy így meghoztam a kedvet az olvasáshoz, kicsit a történetről is szólanék, ami azért nem volt olyan szörnyű, mint ahogy a külcsín sugallta. Sőt.
Miközben faltam a betűket, gyakran eszembe jutott az Alice Csodaországban és az Óz, a nagy varázsló, mivel a Gábor által ábrázolt világ sokban hasonlít eme kettőéhez, mégsem mondanám másolásnak. A történet és a kitalált figurák egyediek, a konfliktusok szintén. Azon vettem észre magam, hogy élvezem ezt az utazást az elmezavar kellős közepébe.
Az író a történet indulásakor egy teljesen hétköznapi élethelyzetet tár elénk, ami aztán hirtelen kifordul önmagából, és ahogyan a borító is sejtetni engedi, valami abszurd és félelmetes kel életre előttünk. Domán egy egyszerű polgár, egyszerű munkával, gondolatokkal és vágyakkal. A komával semmi baj sincs egy ideig, de aztán kezd furcsán viselkedni. Látási zavarai lesznek, képtelen elolvasni bármit is, és ha ez nem lenne elég, még egy ajtó is zaklatja, ami hirtelen bukkan fel a semmiből a lakásán. „Ekkor azonban Domán meglátott valamit a háta mögött a tükörben. Egy ajtó. Egy ajtó a háta mögött. Egy barna színű ajtó. Ami… teljességgel kizárt. Nagyjából egy évtizede lakik ebben a lakásban, ismeri minden négyzetcentiméterét. Ott… nincs ajtó. Sosem volt. Akkor ez most mi?”
Kinyitni persze minden erőfeszítése ellenére sem sikerül.
Az orvosok diagnózisa is aggasztja. „Egészségügyi problémára hivatkozva kivett egy hét szabadságot, bár tudta, hogy semmiféle orvosi irattal nem lesz képes igazolni ezt, hisz elvileg minden a legteljesebb rendben volt nála.” Na de hát ez mégsem igaz...
Egyre több dolog mellé kerül kérdőjel az életében. Aztán találkozik egy nem hétköznapi orvossal, Dr. Menhronnal. Oké, ez a találkozás eleve elrendelt módon következik be (ahogy gyakran lenni szokott). Ő kínál megoldást számára: elküldi zarándokútra egy sámánhoz, aki – ígérete szerint – képes kigyógyítani betegségéből. És Domán szinte észre sem veszi, hogy átkerül egy olyan világba, ahol más törvények és más élőlények uralkodnak. Ahol saját valósága érvényét veszti. Az ajtó... a semmi közepén is rátalált... de már nem tartotta többé zárva magát...
És Domán agya elkattan, amint összegezni készül „Tehát itt vannak a beszélő állatok, de vannak emberek is, illetve a kettő keverékei. Van mágia, vagyis Hullám… és nagyjából középkori állapotok.” Az ég pedig bíborszínű. És a róka mosolyog... Ezt feldolgozni azért nem semmi trauma lehet.
Gregus Gábor írói stílusa nagyon megnyerő, hol komor, hol humoros, már-már ironikus; mindig az adott szituációhoz illően változik az előadásmód. A képi világ pedig fantasztikus, olyan élethűen, szemléletesen festi le nekünk azt az abszurd, szürreális világot, amin át végigkalauzol minket, hogy valóban magunk elé tudjuk képzelni például a napszemüvegben flangáló, kissé egoista bikát, Ketelt, aki adja a lazacsávó imidzset.
És most érkeztünk el a kedvenc részemhez, a pszichológiához. Ez a történet ugyanis az elme megbomlásáról szól, egy olyan tudathasadásról, ami kényszerképzeteket idéz elő a főhősben, és belesodorja egy olyan világba, ami tulajdonképpen csak agyának rejtett zugaiban létezik. A Hullám ebben a világban létező varázserő, mely az agy segítségével lép működésbe, és a gondolatok erejét használja. Szinte semmi nem lehetetlen. És ez így igaz. A Hullám szimbolizálhatja a működő agyhullámokat is. Az ember sok mindenre képes a képzelet erejével. Ha gondolsz valamire, és azt igazán szeretnéd elérni, sikerrel jársz. Egy belső, rejtett erő munkál benned, ami felszínre tör. Az író nagyon jól mozgatja a szálakat, átépítve a valóságot egy kitalált fantasy birodalomba. Azt sugallja, ami itt lehetséges, az a realitásban is elérhető. A vágyakat is kivetíti, így válhat egy hétköznapi ember hőssé.
Mindent megkapunk ebben az abszurd végtelen történetben, ami egy izgalmas fantasyhoz elengedhetetlen: van kaland, külső és belső ellentétek (Ménrót-Villő), mesebeli lények (gödrők, griffek sőt tükörfák is) küzdelem, szerelem, némi erotika, vér, humor, tanulság... befizetsz erre az útra?
A karakterek ábrázolása is jól sikerült, tapasztalhatunk jellemfejlődést; Domán belső metamorfózisát végigkísérhetjük a regényen, aki önnön vágyainak megtestesítőjévé változik, persze nem tudatosan.
Ami zavart olvasás közben, az a viszonylag sok elütés, szóismétlés, mintha nem ment volna át korrektúrázón a regény, mielőtt kikerült a nagyközönséghez. Érdemes lenne második kiadásra bocsátani, új külsővel, mert egy igazán remekül megírt történet, tele hátborzongató izgalommal.
Csak így tovább! És mivel trilógiáról van szó... természetesen kíváncsi vagyok a folytatásra. :)
BORÍTÓ: Azt hiszem, fentebb mindent elmondtam. Az abszurd világot ugyan előrevetíti valamennyire, de ezen kívül inkább csak elriaszt. Ezen sürgősen változtatni kell. 1 pont
TÖRTÉNET: Egy izgalmas utazás a megbomlott elme belső zugaiba; pergős, humoros, kiszámíthatatlan. Igazi szórakozás, mely segítségül hívja az Alice Csodaországban képi világát. 5 pont
KARAKTEREK: A főszereplő kissé lagymatag jelleme szépen alakul az események során, és a statisztaként szolgáló lények is tökéletesen fel lettek építve. 5 pont
Jajj, hát ezzel a beszámolóval kicsit megcsúsztam, de nem is vázolgatom az okokat tovább, mert akkor megint nem jutok sehová sem. Van ez így néha...
 |
| Gregus Gábor |
A borítóra pillantva kicsit megijedtem, és fújtam volna a visszavonulót, ha olyan nagyon feladós típus lennék. Szerencsére hamar visszatántorodtam olvasási szándékomhoz, csak egy-két nap kellett, hogy rábeszéljem magam a történetre. Meggyőző tudok lenni olykor. Na de tényleg basszus. Ez a külső sok mindenre jó, csak arra nem, hogy megszerettesse magát az emberrel. A borzalmas kivitelezés csak úgy sugározza magából a negatív energiát. Semmi eredetiség nincs az egészben. Srácok, ezen még lehetett volna dolgozni, nem keveset.
Most, hogy így meghoztam a kedvet az olvasáshoz, kicsit a történetről is szólanék, ami azért nem volt olyan szörnyű, mint ahogy a külcsín sugallta. Sőt.
Miközben faltam a betűket, gyakran eszembe jutott az Alice Csodaországban és az Óz, a nagy varázsló, mivel a Gábor által ábrázolt világ sokban hasonlít eme kettőéhez, mégsem mondanám másolásnak. A történet és a kitalált figurák egyediek, a konfliktusok szintén. Azon vettem észre magam, hogy élvezem ezt az utazást az elmezavar kellős közepébe.
Az író a történet indulásakor egy teljesen hétköznapi élethelyzetet tár elénk, ami aztán hirtelen kifordul önmagából, és ahogyan a borító is sejtetni engedi, valami abszurd és félelmetes kel életre előttünk. Domán egy egyszerű polgár, egyszerű munkával, gondolatokkal és vágyakkal. A komával semmi baj sincs egy ideig, de aztán kezd furcsán viselkedni. Látási zavarai lesznek, képtelen elolvasni bármit is, és ha ez nem lenne elég, még egy ajtó is zaklatja, ami hirtelen bukkan fel a semmiből a lakásán. „Ekkor azonban Domán meglátott valamit a háta mögött a tükörben. Egy ajtó. Egy ajtó a háta mögött. Egy barna színű ajtó. Ami… teljességgel kizárt. Nagyjából egy évtizede lakik ebben a lakásban, ismeri minden négyzetcentiméterét. Ott… nincs ajtó. Sosem volt. Akkor ez most mi?”
Kinyitni persze minden erőfeszítése ellenére sem sikerül.
Az orvosok diagnózisa is aggasztja. „Egészségügyi problémára hivatkozva kivett egy hét szabadságot, bár tudta, hogy semmiféle orvosi irattal nem lesz képes igazolni ezt, hisz elvileg minden a legteljesebb rendben volt nála.” Na de hát ez mégsem igaz...
És Domán agya elkattan, amint összegezni készül „Tehát itt vannak a beszélő állatok, de vannak emberek is, illetve a kettő keverékei. Van mágia, vagyis Hullám… és nagyjából középkori állapotok.” Az ég pedig bíborszínű. És a róka mosolyog... Ezt feldolgozni azért nem semmi trauma lehet.Gregus Gábor írói stílusa nagyon megnyerő, hol komor, hol humoros, már-már ironikus; mindig az adott szituációhoz illően változik az előadásmód. A képi világ pedig fantasztikus, olyan élethűen, szemléletesen festi le nekünk azt az abszurd, szürreális világot, amin át végigkalauzol minket, hogy valóban magunk elé tudjuk képzelni például a napszemüvegben flangáló, kissé egoista bikát, Ketelt, aki adja a lazacsávó imidzset.
És most érkeztünk el a kedvenc részemhez, a pszichológiához. Ez a történet ugyanis az elme megbomlásáról szól, egy olyan tudathasadásról, ami kényszerképzeteket idéz elő a főhősben, és belesodorja egy olyan világba, ami tulajdonképpen csak agyának rejtett zugaiban létezik. A Hullám ebben a világban létező varázserő, mely az agy segítségével lép működésbe, és a gondolatok erejét használja. Szinte semmi nem lehetetlen. És ez így igaz. A Hullám szimbolizálhatja a működő agyhullámokat is. Az ember sok mindenre képes a képzelet erejével. Ha gondolsz valamire, és azt igazán szeretnéd elérni, sikerrel jársz. Egy belső, rejtett erő munkál benned, ami felszínre tör. Az író nagyon jól mozgatja a szálakat, átépítve a valóságot egy kitalált fantasy birodalomba. Azt sugallja, ami itt lehetséges, az a realitásban is elérhető. A vágyakat is kivetíti, így válhat egy hétköznapi ember hőssé.
Mindent megkapunk ebben az abszurd végtelen történetben, ami egy izgalmas fantasyhoz elengedhetetlen: van kaland, külső és belső ellentétek (Ménrót-Villő), mesebeli lények (gödrők, griffek sőt tükörfák is) küzdelem, szerelem, némi erotika, vér, humor, tanulság... befizetsz erre az útra?
A karakterek ábrázolása is jól sikerült, tapasztalhatunk jellemfejlődést; Domán belső metamorfózisát végigkísérhetjük a regényen, aki önnön vágyainak megtestesítőjévé változik, persze nem tudatosan.
Ami zavart olvasás közben, az a viszonylag sok elütés, szóismétlés, mintha nem ment volna át korrektúrázón a regény, mielőtt kikerült a nagyközönséghez. Érdemes lenne második kiadásra bocsátani, új külsővel, mert egy igazán remekül megírt történet, tele hátborzongató izgalommal.
Csak így tovább! És mivel trilógiáról van szó... természetesen kíváncsi vagyok a folytatásra. :)
BORÍTÓ: Azt hiszem, fentebb mindent elmondtam. Az abszurd világot ugyan előrevetíti valamennyire, de ezen kívül inkább csak elriaszt. Ezen sürgősen változtatni kell. 1 pont
TÖRTÉNET: Egy izgalmas utazás a megbomlott elme belső zugaiba; pergős, humoros, kiszámíthatatlan. Igazi szórakozás, mely segítségül hívja az Alice Csodaországban képi világát. 5 pont
KARAKTEREK: A főszereplő kissé lagymatag jelleme szépen alakul az események során, és a statisztaként szolgáló lények is tökéletesen fel lettek építve. 5 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése