2018. május 7., hétfő

ANGELA MARSONS - HALÁLOS JÁTÉK


EREDETI CÍM: PLAY DEAD  SOROZAT: KIM STONE IV.
KIADÓ: GENERAL PRESS KÖNYVKIADÓ
OLDALSZÁM: 336
MEGJELENÉS: 2018 (eredeti: 2016)
MŰFAJ: KRIMI
FORDÍTOTTA: SEREGI MÁRTON

FÜLSZÖVEG:
Egy ​megoldatlan ügy minden nyomozó rémálma. A Westerley orvostudományi kutatóintézet tudósai az emberi test bomlását tanulmányozzák, hogy pontosabban meghatározhatók legyenek a halál körülményei, ezzel is segítve a rendőrség munkáját. Kim Stone nyomozó épp egy frissen lezárt eset után látogat el a csapatával a jól őrzött intézménybe. Az unalmasnak ígérkező bemutató azonban hamar félbeszakad, amikor Kim egy, a helyi kutatók számára is ismeretlen női holttestet talál. A testen minden különösebb vizsgálat nélkül látszik, hogy az áldozat gyötrelmes halált halt: földet tömtek a szájába. Alig indul meg a nyomozás, amikor a felügyelőt máris újabb áldozathoz riasztják. A minta ugyanaz, de a tettest megzavarhatták, mert a nő ezúttal életben maradt…

Angela Marsons legújabb regényében Kim Stone és csapata nincs könnyű helyzetben; alig van nyom, amin elindulhatnának, és az idő is ellenük dolgozik. A segítség ezúttal onnan jön, ahonnan nem várnák – egy „döglött ügy” ugyanis hirtelen meglepően aktuálissá válik.

Kim Stone ismét akcióban! :) A General Press Könyvkiadónak ismét egy jó pont gyorsaságáért. Elérkeztünk a nyomozónő negyedik történetéhez, ami ismét annyi izgalmat, feszültséget, fekete humort és pszichopatát tartalmaz, mint azt eddig is megszokhattuk. No de ez unalmas nyitány egy recenziónak... pörgessük fel kicsit.
Angela Marsons írónő
A Halálos játékot annyira egyszerre olvastam az Egy élet árával, hogy a szereplők gondolati síkon átvándoroltak innen oda és fordítva, kimozdulva eredeti környezetükből. Beismerem, néha Matt lett Daniel Bate-ből ;) Az értekezés végére kiderül, mennyire sikerült szortíroznom őket. :)
A Halálos játék fő szála egy romantikusnak egyáltalán nem mondható helyszínen indul: Kim és csapata „jutalmul” kap egy kiruccanást a Westerley orvostudományi intézet telephelyére  röviden csak hullafarm –, ahol tudományos kutatómunka folyik. Ám hamarosan kiderül, hogy eggyel több holttest foglal helyet a telepen, és kicsivel később megismétlődik az áldozat-szaporulat. Már miért ne épp Kim botlana bele ebbe az esetbe? Furcsa is lenne. De ha már így történt, a nyomozás meg is indul, és hamarosan érdekes dolgok kezdenek kibontakozni. Sajnos bebizonyosodik, hogy ismét sorozatgyilkossal kell számolni, aki elég fura szerzet a bűncselekmények módozatát illetően.
A regény egy monológgal indul, és betekintést enged a lélek legsötétjébe. Logikusan kikövetkeztethetjük, hogy az első lapokon elhangzottak a gyilkoshoz köthetők, aki folyamatosan vezet be minket beteg elméjének fátyla mögé... „Mondd, mondd, hogy én vagyok a legjobb kislány a világon!”

Angela Marsons ismét jól vegyíti a lélektant a kriminológiával, így a „ki a tettes” és „ki az áldozat” kérdésköre már közel sem lesz annyira egyértelmű. Az írónő nem próbál mentséget találni az elkövető számára, csak felvázolja a miérteket és hogyanokat. Az már a mi dolgunk, hogy eldöntsük: milyen erkölcsi mérce szerint ítélünk. Megtudjuk, amit már tapasztalhattunk is az iskolában: a gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni azokkal, akik valamiért mások, mint a többiek. A gúnyolódás és megalázás olyan mély lelki sebet ejthet, ami maradandó lesz, és súlyos következményekkel járhat a jövőre nézve. Van, aki elengedi, de van aki ezt a sérelmet dédelgeti magában, míg évről évre csak növekszik benne, míg egyszer csak elérve a csúcspontot,  kifejlett bosszúvágyként tör felszínre, ami tettlegességben végződik. Esetünkben egy olyan elkövetővel van dolgunk, akit szánalmunk bezárhat néhány órára az „áldozat” halmazba, ha továbbgondoljuk, miért vált ilyenné, de tettére akkor sincs mentség.
Tracy Frost alapjáraton
Mi lenne, ha a kiállhatatlan újságírónő, Tracy Frost kicsit előtérbe kerülne? Volt egy sanda gyanúm, vele nagyobb tervei vannak Angela Marsonsnak. És tényleg... megérzésem helyesnek bizonyult. Csak így tovább! ;) Bárcsak minden kívánságom ilyen hamar teljesülne! A levakarhatatlan Tracy Frost is főszereplői státuszba lép, rákerül a fókusz több fejezeten keresztül is. Hogy minek kapcsán válik kulcsszereplővé, azt most nem árulom el, de izgalmas történéseket hagy maga után ;) Szerény személyéről kiderül: mégiscsak van szíve, ami egyáltalán nem kőből készült. Amit a külvilág felé mutat, az egy álca.
Hogy mért játszik szerepet? Olvass, és tudni fogod! Egy döglött aktát is előbányásznak Kimék a süllyesztőből, amit Tracy Frost és az ő „lelkiismerete” tol előtérbe, ám nem várat fordulatokat eredményez az ügy.
Angela Marsons a regény vége felé sem fogy ki a szuszból, és egy olyan csavarral zár, hogy mindenki csak pisloghat. Ügyesen terelgeti a gyanút személyről személyre, míg végül ott tartunk: senki sem az, akinek korábban hittük.
Tracy Frost kicsit másképp
Ebben a részben Kim Stone-nak kevesebb lelki mélység jut, Tracy-nek viszont annál több. A stílus és a történetvezetés visszatér a gyökerekhez, Elfojtott sikoly-féle nyomozás veszi kezdetét. (Hihetetlen, hogy az a bűneset-sorozat csak egy évvel ezelőtt történt...)
Egy régi ismerőst is üdvözölhetünk újra: Dr. Daniel Bate törvényszéki antropológus szintén a kutatóintézetben tartózkodik, és persze, hogy Kim összefut vele.
– Tudtad, hogy itt van, és nem akaródzott szólni?
Bryant bocsánatkérés helyett vállat vont.
–  Úgy voltam vele, hogy jó helyen vannak a golyóim ott, ahol vannak, köszönöm szépen. És amúgy meg annyira nagy ügy? Nem mintha bármi történt volna...
– Egyáltalán nem nagy ügy! – csattant fel Kim. Igen, volt köztük némi vonzalom, de mindketten túl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy komolyabban foglalkozzanak a dologgal.Kim felsőbb nyomásra megkéri Bate doktort, hogy segítsen nekik az ügy felgöngyölítésében, ugyanis a szakértelme épp kapóra jön. A szikra ismét lángra kap, de Kim makacsul taszítja magától szegény Danielt. Én már komolyan sajnálom a fickót. Ez a fajta zárkózottság már néha idegesít, ugyanis semmi oka nem lenne erre Kim Stone-nak. Barney aranyos kutya, de hát na... Szörnyű trauma érte Kimet gyerekkorában, és épp ezért kellene beengednie olyanokat az életébe, akik feloldhatják a benne kavargó sötét feszültséget. Ő viszont minden erejével azért harcol, hogy elűzze magától az embereket. Bár... a történet végén ér azért meglepetés minket az ő részéről is.
Nehéz úgy írni erről a regényről, hogy véletlenül se kerüljön spoiler a sorok közé, ezért lassan be is fejezem mondandóm.
Már csak Dr. Bubót tudom idézni: „Kérem a következőt!”

BORÍTÓ: Egyszerű, de lényegre törő, a tartalommal is szoros kapcsolatban áll. Figyelemfelkeltő, és azt a sejtelmességet sugalmazza, ami a történetre is jellemző.   5 pont

KARAKTEREK: Kim újra a régi, a fekete humor csak úgy árad megszokott szereplőinkből, de kapunk plusz meglepetést is, ami csak dob a regény színvonalán. 5 pont

TÖRTÉNET: Több fő és mellékszálon futó cselekményszál bonyolódik előttünk alapos kidolgozottsággal, sok csavarral és csattanóval fűszerezve, igazi angol humorba ágyazottan. 5 pont

2018. május 5., szombat

LEDA D' RASI - A DÖG

EREDETI CÍM: A DÖG
KIADÓ: MOGUL KIADÓ
OLDALSZÁM: 250
MEGJELENÉS: 2018 június
MŰFAJ: MISZTIKUS LÉLEKTANI REGÉNY

FÜLSZÖVEG:
Érezted valaha a megcsalás fájdalmát? A hazugság kínkeservét? A porig alázás szégyenét? Akkor ez a könyv neked íródott, és mindenkinek, aki hasonló emlékek közt őrlődik, azon gondolkodva: Miért tette ezt velem?
A kérdés azonban szerintem inkább az: Számít a miért? Nem! Kit érdekel? Van, amire nincs magyarázat, nincs bocsánat! Kapard össze magad, lépj túl a dolgon és válj azzá, akivel ezt soha a büdös életben nem teheti meg többé senki!
Abigail – élete legpocsékabb napján – saját sírjában ébred. 35 éves, elhagyott, kiközösített, naiv… egy szóval: balek. Neki már mindegy. Úgyis épp feladni készül. Nem úgy a segítője, aki sajátos szemlélettel viszonyul az emberszabású vagy emberarcú férgekhez. Ő minden csak nem nebáncsvirág, és akkor is kirángatja Abby-t a lelki posványból, ha az beledöglik is. Ez is egy opció. A másik pedig az, hogy Abby kihantolja magát, lelke mélyéről előhívja Dög-énjét, és olyan bosszút áll, hogy a fal adja a másikat.  
Jól hangzik? Akkor tarts velem! 
Én vagyok a Dög! És van számodra egy történetem…

A szakítás mint olyan, senkinek nem tartozik kedvenc élményei közé, ám mégis az életünket végigkísérő szükséges rosszak egyike. Ezer százalék, hogy mindenki átélte már valamilyen szinten; van akit mélyebben, van akit felszínesebben érintett lelkileg. Nincs két egyforma ember, tehát a feldolgozási mechanizmus is eltérő lesz. De ne is kerülgessük a forró kását, csapjunk rögtön a lecsóba. 
Leda D' Rasi picit szabadságra küldte a boszorkányokat, és most a lélek legmélyére kalauzol minket, hogy nézzünk szét ott is, hátha a jövőben még hasznát vesszük ennek a kalandnak. Amiben én cseppet sem kételkedem!
Leda D' Rasi írónő
Főhősnőnk Abby, a történet kezdetekor nincs a legjobb passzban, ugyanis éppen saját sírjában próbál felébredni, több kevesebb-sikerrel. Hogy mi juttatta ide? A probléma tárgya Jeremy, aki nem túl kíméletesen közölte vele, hogy visszavonulót fúj, hát szia, vége van... Sem a szituáció, sem a mód, sem az idő nem volt alkalmas erre, de a fickó mégis meglépte, ő túl akart esni a dolgon, mert a nő már csak koloncot jelentett neki. És ez is jött le a stílusából. Ezt Abby teljesen normálisan reagálta le: sokkot kapott, utána sírógörcsöt, majd néhány centi földet maga fölé. Eltemették az érzelmei. No de ha csak egy depressziós pipiről szólna A Dög, nem is lenne érdemes recenziót pazarolni rá. Induljunk ki a címből... hogy is kapcsolható össze az alapszituációval?
Az nyilvánvaló, Abigail nem képes kimászni az önmagának felállított „lúzer státuszból”, és olyan szerepet ölt magára, ami kifelé azt mutatja, ő márpedig erős csaj, de ez a máz hamar lemállik. Amint hazaér, már sehol sincs a kőkemény nő, átveszi helyét a sírógörcsökkel küszködő, depresszió felé sodródó  ebben az esetben a valós  szerepkör. És ugye ez így nagyon gáz...
Abby az a fajta érző lélek, aki minden sejtjével a kapcsolatára koncentrált, tehát a hiány elemi erővel lökte a padlóra. Vajon merre van a kiút? És van egyáltalán? Jogos kérdések egy ilyen helyzetben. De az olvasóban is felmerülhet néhány, mondjuk ez: mi a fenét keres Abby a föld alatt, és hogy került oda? Nem képletesen, szó szerint...
Tehát... mikor a csaj feje felett a hullámokkal egyetemben a föld is összezáródik, megérkezik az Égi segítség D személyében, aki csakis krónikus esetekkel foglalkozik. Hát Abby helyzete über krónikus. Miután a lányt kirángatja a sírjából és megkezdi vele a para-pszichológiát, egy egész érdekes utazás veszi kezdetét a lélekben, tudatban és a valóság síkján egyaránt. Az írónő ezzel a regénnyel bebizonyítja, hogy egy ilyen fájdalmasan érintő témáról is lehet felszabadultan, viccesen, ám mégis tanító szándékkal értekezni. Mert A Dög stílusa gördülékeny, optimista, és végig előre visz, tanácsokkal lát el, felkarol. És mire a végére érsz, már kétséged sem marad afelől, ki is D valójában. No de ennyire nem sietek, szedjük kicsit darabjaira a művet.
Leda D' Rasi írónő karakterábrázolása és jellemfejlődése árnyalt, kirajzolódik a vonal: honnan hová szeretnénk eljutni. A célegyenest is felfesti, több megoldással is szolgál a zárlat bekövetkezte előtt. A Dög nem egy mély-depresszióba süllyedt nő sirám-csokra. Épp ellenkezőleg. Bemutatja azt az utat, melynek során Abby „látóvá” válik, és minden átértékelődik a számára.
Meg kell hagyni, D módszerei eléggé sokkolók; mert ki szeretné vetítővásznon viszont látni szakításának legkeservesebb pillanatait? Aztán meg a leggyönyörűbbeket? Kegyetlen? Nem kicsit. Viszont mindennek ott a miértje. D nem más, mint tudatalattink kivetülése, „Dög” énünk, aki akkor robban felszínre, mikor el kell simítanunk néhány lelki sérülést, és rá kell vennie a gyengébbik ént, hogy a gödör mélyén szíveskedjen már abbahagyni az ásást. És tényleg... Abby oldalról oldalra hagyja hátra sötét gondolatait, és egy új érzés is kezdi befészkelni magát tudatába.
Mondogatják ugye, a bosszú nem boldogít... ez is attól függ, milyen. Abby karakteréhez méltatlan lenne egy munkahelyi mészárlás, és ettől tartanunk sem kell, viszont egy lélektani visszavágó már nem hangzik olyan rosszul. Mivel Abigail írói álmokat dédelget, D kibontja benne ezt a vágyat, és olyannyira feltüzeli, hogy a lány már nem is ér rá azon gondolkodni, mi mennyire volt szép azelőtt. Jeremy és a kedves, segítőkész kollégák csak azt kapják, amit érdemelnek, ráadásul teljesen stílusosan, gyönyörű köntösbe burkolva.
Abby megváltozik, énjei szerepet cserélnek. Valljuk be, elég stresszes szitu, ha épp a főnököd az, akivel szakítottál, de minden nap el kell viselned a látványát a munkahelyeden. Nos, a lány megbirkózik a feladattal, és D-nek hála, valóban megerősödik. Kilép a gödörből, és itt nem áll meg, hanem építeni kezd: önmagát és vágyai birodalmát, mely szép lassan kibontakozik előtte és előttünk is. Talpra állt, de nem is akárhogy!
Az írónő kisregénye keveri a valóságot a misztikummal, helyzet és jellemkomikumokat is felvonultat, ezzel varázsolva kellemessé az olvasmány légkörét. Az írás tanító jellege is megmutatkozik, és a végére vésett Dög-parancsolatokkal válik teljessé.
Így kapunk egy viccesen-komoly, stílusos bosszúba ágyazott regényt, ami mindenkinek segít abban, hogy megtalálja a kivezető utat a sötét felhők közül! Hajrá!

BORÍTÓ: Egyszerűen tökéletes! Figyelemfelkeltő, csalogató, és a tartalommal tökéletesen összhangban van. Ezek után ki ne várná az olvasást? 5 pont 

TÖRTÉNET: Hétköznapi problémák elevenednek meg előttünk, misztikus köntösbe burkolva, pikáns humorral fűszerezve. Hogy éld túl! Hogy vágj vissza! Miért ne add fel! 5 pont

KARAKTEREK: Ahogyan a történet, a karakterek is hétköznapiak, egy kivételtől eltekintve, aki természetfeletti mivoltánál fogva sorozatosan rúgja fel a szabályokat, segítve ezzel az érvényesülést a nagyvilágban. A regény végére lelki szféránkat is helyrerántja.  5 pont 


2018. május 4., péntek

ANGELA MARSONS - EGY ÉLET ÁRA


EREDETI CÍM: LOST GIRLS  SOROZAT: KIM STONE III.
KIADÓ: GENERAL PRESS KÖNYVKIADÓ
OLDALSZÁM: 400
MEGJELENÉS: 2017 (eredeti: 2015)
MŰFAJ: KRIMI
FORDÍTOTTA: ŐRI PÉTER

FÜLSZÖVEG:
Két ​kislányt, két barátnőt elrabolnak úszóedzés után. A szüleik egy időben kapnak SMS-t az emberrablóktól, akik egyelőre csak arról értesítik őket, hogy a gyerekeik életben vannak. Amikor azonban megérkezik a következő üzenet, az a szokásos követelések helyett még szörnyűbb tartalmat rejt: a családoknak licitálniuk kell, és aki többet ajánl a lányáért, azé életben marad, a másik gyereknek viszont meg kell halnia. Kim Stone felügyelő vezeti a nyomozást, és tudja, hogy ha nem sikerül a lányokat visszaszereznie, az az állásába kerülhet. Őt azonban nem ez motiválja, hanem az a tudat, hogy a két gyerek rémisztő körülmények között kénytelen eltölteni a rohanó perceket, azt az időt, amíg nem bukkannak a nyomukra. És nyomból kevés van, pedig az emberrablóknak nem ez az első ilyen ügyük. Egy anya jó ideje hiába várja vissza élete értelmét…

Angela Marsons regényei és Kim Stone karcos, igazságérzettől fűtött alakja nemcsak a hazájában örvend hihetetlen népszerűségnek, hanem megindult a világhírnév felé is: idén már húsz országban jelenik meg a sorozat.

Úgy gondolom, épp ideje volt már visszarázódnom a recenzió írásba, főleg úgy, hogy már egy szép új blogot is csináltam   mondjuk ezt muszáj volt, márt a másik úgy döntött, nem működik tovább. Ám ígérem, ezt többször nem említem meg. :)
Ahogy én, úgy Kim Stone is visszatért, mondjuk ő nem olyan nagy időkihagyással. Húztam, halasztottam az olvasást, de rájöttem, már mennyire hiányzott. :)
Akkor gyerünk...
Az Egy élet ára már a harmadik Kim Stone történet, és örömmel tapasztaltam, tapasztalom, hogy Angela Marsonsnál nem fogyott el a lendület, és a General Press Könyvkiadónál sem. Marsons próbálgatja az irányokat, de eddig minden esetben feltalálta magát. Bár az igazsághoz hozzátartozik, az első rész színvonalát ezzel a résszel sem sikerült megugrania, de a karakterek, a történetvezetés mind szórakoztató, gördülékeny, éberen tartja az olvasó figyelmét az elejétől a végéig.
Kim most sem hazudtolja meg magát, a külvilágot lehet, hogy sikerül... de minket nem tud becsapni. Bár zord, kemény páncélzatot hord szíve körül, ez azért olykor átmelegszik, megvillantva a felügyelő érzelmeit. Mert vannak neki, még ha ügyesen titkolja is.
Mikor Charlie-t és Amy-t elrabolják, Karen, az egyik édesanya  a felügyelő ismerőse a sötét múltból  direkt Kimet kéri az ügy levezénylésére, aki tiltakozik kicsit, ahogyan a krimikben szokás, ám utána teljes gőzzel rááll a bűnesetre. Sőt, annyira belesüpped, hogy észre sem veszi, hogy már az érzelmei irányítják, és személyessé vált számára az ügy. Erre Bryant próbálja is felhívni a figyelmét, de Kim acélosan tagad, holott ő is tudja, hogy mennyire mélyen érinti a két kilencéves gyerek elrablása. Az érzelmek nem nyugodhatnak. Egy másik szál is bekapcsolódik egy fiatal fiú halálával, akit valaki elárult. Tracy Frost újságíró sem hiányozhat az oldalakról, aki legalább annyira összetett személyiség, mint Kim, és remélem, egyszer főszereplővé válhat. A szívtelen közöny nála is álca. Vajon ki a hunyó a volt bandatag halála esetében? Ezt az ügyet Dawson kapja, aki örül, mint majom a farkának, még akkor is, mikor kicsit erélyesebben hozzák tudtára, hogy rossszkor van rossz helyen.
A csapat (Dawson, Bryant, Kim, Stacey) két fővel bővül, mert a Főnök főnöke nagyn jól ismeri Kimet... kapnak egy túsztárgyalót Matt személyében, és egy Alison névre hallgató profilozót (bocsánat: személyiség-elemzőt).
Ahogy bontakozik ki előttünk a történet oldalról oldalra, úgy mélyül a lelki szféra is. Szinte csorog az oldalakról a szülők aggodalma, akiket arra kényszerítenek, hogy licitáljanak saját gyerekükre. A feszültség egyre nő, Angela kitűnően szemlélteti az emberi kapcsolatok pszichológiáját ebben a kiélezett helyzetben.
Ahogy Kimben, úgy bennem is kezdett felmenni a pumpa. Ahogy Angelánál megszokhattuk, itt sem lagymatag a sötét oldal, és pszichopatából sincs hiány. Sajnos. Már csak drukkolhatunk, hogy azt kapják, amit érdemelnek.
Mostanában egyre érzékenyebb vagyok, és volt sok pillanat, mikor megkönnyeztem a regényt. A két kislány kitartása, mély barátsága például ilyen epizód volt. Ahogy próbálnak erősek maradni, holott a reményük napról napra száll el az erejükkel együtt. Mégis... igen, ilyen egy igazi barátság, egész életen átívelő.
Aztán bekapcsolódik egy harmadik szál is, ami az elsőbe olvadva folytatja útját a zárlatig. Volt már dolga Kim csapatának egy ilyen kettős emberrablással, de akkor az ügy zátonyra futott...
Angela ismételten alkalmazza a mélylélektant, melyet igazi angol humorban old fel. A szörnyű dolgokat olyan szövegkörnyezetbe ágyazza, hogy ne essen nehezünkre feldolgozni a történéseket. A párbeszédek is ezt a célt szolgálják, a feszültség így minimálisra redukálódik. A spirituális világ is képviselteti magát egy médium által, aki a szkeptikus nyomozóknak szolgál némi meglepetéssel, és így arasznyival közelebb is kerülnek a megoldáshoz.
Amit fontos kiemelnem még: a sorozatot bár nem ugyanaz a személy fordította / fordítja végig, mégsem tapasztalható szövegromlás, mint sok más hasonló esetben; Szieberth Ádám, Imre Balázs és Őri Péter is nagyszerű munkát végzett, a stílust sikerült azonos színvonalon tartani.
Csak így tovább!

BORÍTÓ: Egyszerű, de mégis hűen visszaadja a történet légkörét. Szoros kapcsolatban van a tartalommal. 5 pont

TÖRTÉNET: Igazi krimi-fíling, gördülékeny történet-vezetés, feketehumor, aki eddig is szerette Kim Stone-t, annak ez az epizód sem okoz csalódást. 5 pont 

KARAKTEREK: Visszatér Kim és csapata, akiket most sem kímél az írónő, ami a lélektant illeti. Az ellenség mellett önnön démonaikkal is viaskodniuk kell, hogy a felszínre bukott igazságot ők is képesek legyenek megemészteni. 5 pont