KIADÓ: GENERAL PRESS KÖNYVKIADÓ
OLDALSZÁM: 336
MEGJELENÉS: 2018 (eredeti: 2016)
MŰFAJ: KRIMI
FORDÍTOTTA: SEREGI MÁRTON
FÜLSZÖVEG:
Egy megoldatlan ügy minden nyomozó rémálma. A Westerley orvostudományi kutatóintézet tudósai az emberi test bomlását tanulmányozzák, hogy pontosabban meghatározhatók legyenek a halál körülményei, ezzel is segítve a rendőrség munkáját. Kim Stone nyomozó épp egy frissen lezárt eset után látogat el a csapatával a jól őrzött intézménybe. Az unalmasnak ígérkező bemutató azonban hamar félbeszakad, amikor Kim egy, a helyi kutatók számára is ismeretlen női holttestet talál. A testen minden különösebb vizsgálat nélkül látszik, hogy az áldozat gyötrelmes halált halt: földet tömtek a szájába. Alig indul meg a nyomozás, amikor a felügyelőt máris újabb áldozathoz riasztják. A minta ugyanaz, de a tettest megzavarhatták, mert a nő ezúttal életben maradt…
Angela Marsons legújabb regényében Kim Stone és csapata nincs könnyű helyzetben; alig van nyom, amin elindulhatnának, és az idő is ellenük dolgozik. A segítség ezúttal onnan jön, ahonnan nem várnák – egy „döglött ügy” ugyanis hirtelen meglepően aktuálissá válik.
Kim Stone ismét akcióban! :) A General Press Könyvkiadónak ismét egy jó pont gyorsaságáért. Elérkeztünk a nyomozónő negyedik történetéhez, ami ismét annyi izgalmat, feszültséget, fekete humort és pszichopatát tartalmaz, mint azt eddig is megszokhattuk. No de ez unalmas nyitány egy recenziónak... pörgessük fel kicsit.
A Halálos játékot annyira egyszerre olvastam az Egy élet árával, hogy a szereplők gondolati síkon átvándoroltak innen oda és fordítva, kimozdulva eredeti környezetükből. Beismerem, néha Matt lett Daniel Bate-ből ;) Az értekezés végére kiderül, mennyire sikerült szortíroznom őket. :)
A Halálos játék fő szála egy romantikusnak egyáltalán nem mondható helyszínen indul: Kim és csapata „jutalmul” kap egy kiruccanást a Westerley orvostudományi intézet telephelyére – röviden csak hullafarm –, ahol tudományos kutatómunka folyik. Ám hamarosan kiderül, hogy eggyel több holttest foglal helyet a telepen, és kicsivel később megismétlődik az áldozat-szaporulat. Már miért ne épp Kim botlana bele ebbe az esetbe? Furcsa is lenne. De ha már így történt, a nyomozás meg is indul, és hamarosan érdekes dolgok kezdenek kibontakozni. Sajnos bebizonyosodik, hogy ismét sorozatgyilkossal kell számolni, aki elég fura szerzet a bűncselekmények módozatát illetően.
A regény egy monológgal indul, és betekintést enged a lélek legsötétjébe. Logikusan kikövetkeztethetjük, hogy az első lapokon elhangzottak a gyilkoshoz köthetők, aki folyamatosan vezet be minket beteg elméjének fátyla mögé... „Mondd, mondd, hogy én vagyok a legjobb kislány a világon!”
Angela Marsons ismét jól vegyíti a lélektant a kriminológiával, így a „ki a tettes” és „ki az áldozat” kérdésköre már közel sem lesz annyira egyértelmű. Az írónő nem próbál mentséget találni az elkövető számára, csak felvázolja a miérteket és hogyanokat. Az már a mi dolgunk, hogy eldöntsük: milyen erkölcsi mérce szerint ítélünk. Megtudjuk, amit már tapasztalhattunk is az iskolában: a gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni azokkal, akik valamiért mások, mint a többiek. A gúnyolódás és megalázás olyan mély lelki sebet ejthet, ami maradandó lesz, és súlyos következményekkel járhat a jövőre nézve. Van, aki elengedi, de van aki ezt a sérelmet dédelgeti magában, míg évről évre csak növekszik benne, míg egyszer csak elérve a csúcspontot, kifejlett bosszúvágyként tör felszínre, ami tettlegességben végződik. Esetünkben egy olyan elkövetővel van dolgunk, akit szánalmunk bezárhat néhány órára az „áldozat” halmazba, ha továbbgondoljuk, miért vált ilyenné, de tettére akkor sincs mentség.
Mi lenne, ha a kiállhatatlan újságírónő, Tracy Frost kicsit előtérbe kerülne? Volt egy sanda gyanúm, vele nagyobb tervei vannak Angela Marsonsnak. És tényleg... megérzésem helyesnek bizonyult. Csak így tovább! ;) Bárcsak minden kívánságom ilyen hamar teljesülne! A levakarhatatlan Tracy Frost is főszereplői státuszba lép, rákerül a fókusz több fejezeten keresztül is. Hogy minek kapcsán válik kulcsszereplővé, azt most nem árulom el, de izgalmas történéseket hagy maga után ;) Szerény személyéről kiderül: mégiscsak van szíve, ami egyáltalán nem kőből készült. Amit a külvilág felé mutat, az egy álca.
Hogy mért játszik szerepet? Olvass, és tudni fogod! Egy döglött aktát is előbányásznak Kimék a süllyesztőből, amit Tracy Frost és az ő „lelkiismerete” tol előtérbe, ám nem várat fordulatokat eredményez az ügy.
Angela Marsons a regény vége felé sem fogy ki a szuszból, és egy olyan csavarral zár, hogy mindenki csak pisloghat. Ügyesen terelgeti a gyanút személyről személyre, míg végül ott tartunk: senki sem az, akinek korábban hittük.
Ebben a részben Kim Stone-nak kevesebb lelki mélység jut, Tracy-nek viszont annál több. A stílus és a történetvezetés visszatér a gyökerekhez, Elfojtott sikoly-féle nyomozás veszi kezdetét. (Hihetetlen, hogy az a bűneset-sorozat csak egy évvel ezelőtt történt...)
Egy régi ismerőst is üdvözölhetünk újra: Dr. Daniel Bate törvényszéki antropológus szintén a kutatóintézetben tartózkodik, és persze, hogy Kim összefut vele.
„– Tudtad, hogy itt van, és nem akaródzott szólni?
Bryant bocsánatkérés helyett vállat vont.
– Úgy voltam vele, hogy jó helyen vannak a golyóim ott, ahol vannak, köszönöm szépen. És amúgy meg annyira nagy ügy? Nem mintha bármi történt volna...
– Egyáltalán nem nagy ügy! – csattant fel Kim. Igen, volt köztük némi vonzalom, de mindketten túl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy komolyabban foglalkozzanak a dologgal.” Kim felsőbb nyomásra megkéri Bate doktort, hogy segítsen nekik az ügy felgöngyölítésében, ugyanis a szakértelme épp kapóra jön. A szikra ismét lángra kap, de Kim makacsul taszítja magától szegény Danielt. Én már komolyan sajnálom a fickót. Ez a fajta zárkózottság már néha idegesít, ugyanis semmi oka nem lenne erre Kim Stone-nak. Barney aranyos kutya, de hát na... Szörnyű trauma érte Kimet gyerekkorában, és épp ezért kellene beengednie olyanokat az életébe, akik feloldhatják a benne kavargó sötét feszültséget. Ő viszont minden erejével azért harcol, hogy elűzze magától az embereket. Bár... a történet végén ér azért meglepetés minket az ő részéről is.
Nehéz úgy írni erről a regényről, hogy véletlenül se kerüljön spoiler a sorok közé, ezért lassan be is fejezem mondandóm.
Már csak Dr. Bubót tudom idézni: „Kérem a következőt!”
BORÍTÓ: Egyszerű, de lényegre törő, a tartalommal is szoros kapcsolatban áll. Figyelemfelkeltő, és azt a sejtelmességet sugalmazza, ami a történetre is jellemző. 5 pont
KARAKTEREK: Kim újra a régi, a fekete humor csak úgy árad megszokott szereplőinkből, de kapunk plusz meglepetést is, ami csak dob a regény színvonalán. 5 pont
TÖRTÉNET: Több fő és mellékszálon futó cselekményszál bonyolódik előttünk alapos kidolgozottsággal, sok csavarral és csattanóval fűszerezve, igazi angol humorba ágyazottan. 5 pont
Kim Stone ismét akcióban! :) A General Press Könyvkiadónak ismét egy jó pont gyorsaságáért. Elérkeztünk a nyomozónő negyedik történetéhez, ami ismét annyi izgalmat, feszültséget, fekete humort és pszichopatát tartalmaz, mint azt eddig is megszokhattuk. No de ez unalmas nyitány egy recenziónak... pörgessük fel kicsit.
 |
| Angela Marsons írónő |
A Halálos játék fő szála egy romantikusnak egyáltalán nem mondható helyszínen indul: Kim és csapata „jutalmul” kap egy kiruccanást a Westerley orvostudományi intézet telephelyére – röviden csak hullafarm –, ahol tudományos kutatómunka folyik. Ám hamarosan kiderül, hogy eggyel több holttest foglal helyet a telepen, és kicsivel később megismétlődik az áldozat-szaporulat. Már miért ne épp Kim botlana bele ebbe az esetbe? Furcsa is lenne. De ha már így történt, a nyomozás meg is indul, és hamarosan érdekes dolgok kezdenek kibontakozni. Sajnos bebizonyosodik, hogy ismét sorozatgyilkossal kell számolni, aki elég fura szerzet a bűncselekmények módozatát illetően.
A regény egy monológgal indul, és betekintést enged a lélek legsötétjébe. Logikusan kikövetkeztethetjük, hogy az első lapokon elhangzottak a gyilkoshoz köthetők, aki folyamatosan vezet be minket beteg elméjének fátyla mögé... „Mondd, mondd, hogy én vagyok a legjobb kislány a világon!”
Angela Marsons ismét jól vegyíti a lélektant a kriminológiával, így a „ki a tettes” és „ki az áldozat” kérdésköre már közel sem lesz annyira egyértelmű. Az írónő nem próbál mentséget találni az elkövető számára, csak felvázolja a miérteket és hogyanokat. Az már a mi dolgunk, hogy eldöntsük: milyen erkölcsi mérce szerint ítélünk. Megtudjuk, amit már tapasztalhattunk is az iskolában: a gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni azokkal, akik valamiért mások, mint a többiek. A gúnyolódás és megalázás olyan mély lelki sebet ejthet, ami maradandó lesz, és súlyos következményekkel járhat a jövőre nézve. Van, aki elengedi, de van aki ezt a sérelmet dédelgeti magában, míg évről évre csak növekszik benne, míg egyszer csak elérve a csúcspontot, kifejlett bosszúvágyként tör felszínre, ami tettlegességben végződik. Esetünkben egy olyan elkövetővel van dolgunk, akit szánalmunk bezárhat néhány órára az „áldozat” halmazba, ha továbbgondoljuk, miért vált ilyenné, de tettére akkor sincs mentség.
 |
| Tracy Frost alapjáraton |
Hogy mért játszik szerepet? Olvass, és tudni fogod! Egy döglött aktát is előbányásznak Kimék a süllyesztőből, amit Tracy Frost és az ő „lelkiismerete” tol előtérbe, ám nem várat fordulatokat eredményez az ügy.
Angela Marsons a regény vége felé sem fogy ki a szuszból, és egy olyan csavarral zár, hogy mindenki csak pisloghat. Ügyesen terelgeti a gyanút személyről személyre, míg végül ott tartunk: senki sem az, akinek korábban hittük.
 |
| Tracy Frost kicsit másképp |
Egy régi ismerőst is üdvözölhetünk újra: Dr. Daniel Bate törvényszéki antropológus szintén a kutatóintézetben tartózkodik, és persze, hogy Kim összefut vele.
„– Tudtad, hogy itt van, és nem akaródzott szólni?
Bryant bocsánatkérés helyett vállat vont.
– Úgy voltam vele, hogy jó helyen vannak a golyóim ott, ahol vannak, köszönöm szépen. És amúgy meg annyira nagy ügy? Nem mintha bármi történt volna...
– Egyáltalán nem nagy ügy! – csattant fel Kim. Igen, volt köztük némi vonzalom, de mindketten túl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy komolyabban foglalkozzanak a dologgal.” Kim felsőbb nyomásra megkéri Bate doktort, hogy segítsen nekik az ügy felgöngyölítésében, ugyanis a szakértelme épp kapóra jön. A szikra ismét lángra kap, de Kim makacsul taszítja magától szegény Danielt. Én már komolyan sajnálom a fickót. Ez a fajta zárkózottság már néha idegesít, ugyanis semmi oka nem lenne erre Kim Stone-nak. Barney aranyos kutya, de hát na... Szörnyű trauma érte Kimet gyerekkorában, és épp ezért kellene beengednie olyanokat az életébe, akik feloldhatják a benne kavargó sötét feszültséget. Ő viszont minden erejével azért harcol, hogy elűzze magától az embereket. Bár... a történet végén ér azért meglepetés minket az ő részéről is.
Nehéz úgy írni erről a regényről, hogy véletlenül se kerüljön spoiler a sorok közé, ezért lassan be is fejezem mondandóm.
Már csak Dr. Bubót tudom idézni: „Kérem a következőt!”
BORÍTÓ: Egyszerű, de lényegre törő, a tartalommal is szoros kapcsolatban áll. Figyelemfelkeltő, és azt a sejtelmességet sugalmazza, ami a történetre is jellemző. 5 pont
KARAKTEREK: Kim újra a régi, a fekete humor csak úgy árad megszokott szereplőinkből, de kapunk plusz meglepetést is, ami csak dob a regény színvonalán. 5 pont
TÖRTÉNET: Több fő és mellékszálon futó cselekményszál bonyolódik előttünk alapos kidolgozottsággal, sok csavarral és csattanóval fűszerezve, igazi angol humorba ágyazottan. 5 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése