EREDETI CÍM: TALÁN TÜNDÉRMESE – SOROZAT: BOSZORKÁNYDINASZTIA III. KÖNYV
KIADÓ: MOGUL KIADÓ
OLDALSZÁM: 482
MEGJELENÉS: 2018.10.22.
MŰFAJ: ROMANTIKUS FANTASY
FÜLSZÖVEG:
Van, hogy a múlt gúzsba köt.
Fairy a Dinasztia legtitokzatosabb tagja. Jéghideg, távolságtartó, érzelemmentes. Saját bevallása szerint előbb ugrana fejest az első működő vulkánba, semhogy egy férfihoz legyen kötve. Igen ám, csakhogy az Égieket nem érdekli a boszorkány véleménye. Ők úgy szövik a szálakat, ahogy a legjobbnak tartják, így Fairy sem kerülheti el a sorsát. Vagyis a férfit, aki – akarja vagy sem – a párja. A kérdés csak az: mit tenne meg, hogy szabaduljon a helyzetből?
Ruehl, az alakváltók koronahercege vadászatra indul. Prédája a számára rendelt nő, akit udvarlás helyett becserkészéssel kell elejteni. A férfi számára nem kis kihívás a boszorkány, ő azonban nem adja fel. Ahogy a múlt darabkái lassan a felszínre kerülnek, Ruehl megérti, mi lapul az ellenséges pillantás mögött, és felveti a fejét a kétség. El tudja-e feledtetni a nővel az élet rémségeit?
Míg ők ketten egymás kitartását teszik próbára, a háttérben az Ítélőszék sem tétlenkedik. Vezérük meggyöngült egészsége sötét felhőként borul a szövetségre, és felbukkan egy ifjú katona, aki vakmerő tervvel áll elő, hogy visszaállítsa mestere egykori hatalmát.
A sorozat harmadik részében az írónő a vadregényes Afrikába kalauzolja az olvasót, és miközben megmutatja, mire képes a vak gyűlölet, bebizonyítja, hogy a szerelem még a legmélyebb sebeket is képes begyógyítani. Mert attól, hogy egy történet rémesen indul, még lehet tündérmese a vége.
Még észbe sem kaptam... máris megjelenés előtt a Boszorkánydinasztia harmadik része, a Talán tündérmese. Már nagyon vártam, hiszen egyik kedvenc karakterem, Fairy történetét meséli el, aki végre főszerepet kap, és kilép a kulisszák mögül.
Fairy – ahogy a cím is mutatja – igazi tündér a megjelenését tekintve, aki körül megfagy a levegő, olyan rideg és távolságtartó. Ha Elsa épp nem ér rá, nyugodtan helyettesíthetné – a jég varázsa bűvkörébe von.
 |
| Fairy Sommers |
Ám Fairy nem csak heccből olyan, amilyen. Stílusa és egyénisége már a legelső Dinasztia-epizódban megmutatkozik, és meg is ragad az olvasók tudatában. Mikor a hideg szépség legelőször színtérre lép, már akkor motoszkált bennem, ó de milyen szívesen látnám őt az események középpontjában! Aztán ha ez megtörténik, vajon melyik hímnemű lesz elég bátor ahhoz, hogy megpróbálja becserkészni ezt a makrancos Tündért? A korábbi részek felvezetéséből kiderül, az Égiek Ruehl-t szemelték ki a feladatra, aki nem más, mint Lazarus ikertestvére. A bátyus, mint tudjuk, már boldog házasságban él Angellel, aki valóban igazi angyal. Tehát Ruehl sem adhatja alább, neki egy tündért kell meghódítania. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű dolga a srácnak... ezt ő is tudta, sőt az egész halhatatlan birodalom tudomást szerzett a „kapj el, ha tudsz” morbid valóság show indulásáról.
Hajrá, lykae, rajtad a világ szeme!
Mint köztudomású, Fairy igencsak férfigyűlölő egyéniség, tele ambícióval és motivációval, melyek nem épp Ruehl malmára hajtják a vizet. A gyönyörű boszorkány minden kreativitását összekaparva próbál megszabadulni az őt üldöző „vadállattól”, mert az ösztön és a csaj magaviselete még a birka türelmű lykae-ből is előhozza a vadat. Bizony ám!
Fairy mazochizmusa nem ismer határt, még a boszorkány-átok sem tartja vissza attól, hogy a mágnesként tapadó Ruehl-t távol tartsa. Vajon ki fárad el előbb? Ez volt az első kérdés, ami foglalkoztatott. Aztán persze ez – az események előrehaladtával – megváltozik.
Tudjuk, mindennek megvan az oka és következménye az események láncolatában. Fairy-ről is kiderül, hogy amit a külvilágnak mutat magából, az nem teljesen fedi a valóságot, csak egy szerep, egyfajta védekezési mechanizmus. No de mitől fél a világ egyik legerősebb boszorkánya? Erre is választ kapunk, ahogy sok minden más is nyilvánvalóvá válik.
Távol a nagyvárosok zajától, messze-messze egy eldugott dzsungel kellős közepében, ahol a szegénység és nyomor az úr, ahol ádáz betegségek szedik áldozatukat, egy orvosokból álló kis csoport próbál helytállni, és jobbá tenni az emberek életét. A misszió elkötelezett tagja Dr. Fairy Sommers is, aki meleg mosolyával és őszinte szeretetével próbál lelket önteni a nyomorba taszított emberekbe. Hová tűnt a jégbe fagyott szívű tündérlány? Mindvégig előttünk volt, csak nem mindenkinek fedte fel személyiségének ezt az oldalát. Ahogy foggal-körömmel védi a pici, beteg Nyinivét, mindannyiunk szívét melegséggel tölti el. Ruehl – hát persze, hogy rátalál – hirtelen nem is tudja összeegyeztetni ezt a valóságot az előzőekben tapasztalttal, akkora a kontraszt. Az ő „tündérkéje” igazi érző lélek, bármennyire is próbálja bebizonyítani ennek ellenkezőjét.
Fairy személyisége oldalról oldalra bontakozik ki előttünk, és ez bizony a „hű” meg a „ha” kategória. Mivel imádom az ellentmondásos személyiségeket, Fairy nagy kedvenc lett kis idő leforgása alatt. A „kemény csaj vagyok” fílinget próbálja fenntartani trágár szóhasználatával, amit be is bizonyít egy-két Lunával folytatott párbeszédben például. Oh, igen, a holdboszorka is tiszteletét teszi, de hát nélküle nem is lenne igazi a Boszorkánydinasztia sorozat. ;)
Időközben már Fairy számára sem világos, hogy ki elől menekül pontosan. Önmaga, az őt marcangoló, múltból támadó rémálmok elől, vagy a férfi elől, akit neki szánt a Sors? Egyre inkább az első verzió tűnik valószínűbbnek. Mert boszorkányunk megjárta a hadak útját, és mire sikerült megalkotnia szobor merev, tekintélyt parancsoló személyiségét, aki már gyönyörű tekintetével is mar és lelkedig hatol, bizony sokat szenvedett, és a múlt árnyai még a jelenben is kísértik. Azért akart sebezhetetlennek tűnni, mert pont az ellenkezője jellemzi. De titkát csak két boszorkány ismeri, a még mindig nem százas Luna, és Una, a dinasztia feje.
Leda D'Rasi hozza megszokott formáját, és egy kalandokkal átitatott, romantikával átszőtt felnőtt mesét tár elénk ismét, ahol a lélektani hadviselésnek épp úgy főszerepet szán, mint karaktereinek. Ismét bebizonyítja, hogy a dolgok nem csupán feketék és fehérek, és a lényeg épp az árnyalatokban rejtőzik, melyek csak akkor fedik fel magukat, ha kitartóan, de őszinte szándékkal próbálunk a felszíni rétegek alá ásni. Nem is hinnénk, hogy a boszorkányok és egyéb halhatatlanok „fantázia világa” mennyi valóságot rejt magában, és mennyi tanulságul szolgál. Például első benyomásunk az lehet, teljesen jogosan, hogy Fairy gyűlöli a lökött holdboszorkát, de valójában az életét is odaadná érte. Ha nem adunk esélyt annak, hogy a dolgok valódi arcukat tárják fel előttünk, akkor a vesztesek közé sodródunk, saját türelmetlenségünk áldozatává válva. Néha megéri várni. |
| Ruehl |
Fairy története szolgál számos helyzetkomikummal is, melyek leginkább ehhez a morbid bújócskához köthetők. Sokszor hangosan felnevettem, mikor vizualizáltam egy-két epizódot. Az az igazság, hogy Fairy minél elviselhetetlenebbnek próbál tűnni, annál szerethetőbbé válik számomra és Ruehl számára egyaránt. A srácot is megkedveltem a végére. Korábban kicsit idegesített ez a „széltől is óvni akarlak” mentalitás, de miután Fairy mindenki számára bebizonyítja, erre ugyan semmi szüksége, a lykae is visszavesz a lendületből, és egyszerűen önmagát adja, ösztöneit háttérbe szorítva. Akkor vált igazán szimpatikussá, amikor Fairy egyik próbálkozását a tündérlány ellen fordítja. A „hogyan lettem kurva” magánszámával a csaj hatalmas öngólt lő; ez az epizód a könyv legviccesebb részlete, melynek utórezgései az egész regényt végigkísérik. De hát ő akarta, nem? ;)
Az, hogyan zárul a „kapj el, ha tudsz” show nem árul el olyan nagy meglepetést, hisz ismerjük az írónőt ;) Nem is az előre borítékolt happy end a lényeges, hanem az út, melynek során a szereplők eljutnak idáig. Megismerik önmagukat, valódi félelmeiket, vágyaikat, érzéseiket.
Nem csupán egymással, önmagukkal is megküzdenek, bebizonyítva a nagy igazságot: attól, hogy egy történet rosszul indul, vagy valahol rossz fordulatot vesz, még lehet tündérmese a vége. :)
BORÍTÓ: Ízléses, találó, figyelemfelkeltő. Kötődik a tartalomhoz, viszont engedi, hogy te alkosd meg saját fantáziád szerint a főhősöket. 5 pont
KARAKTEREK: Mindenképpen fejlődő jellemeket tár elénk az írónő, és ez a jellemfejlődés keresztül ível az egész történeten. 5 pont
TÖRTÉNET: A lélektani vetület talán ennél a résznél mutatkozik meg leginkább, de a visszafogott humor is jobban kiérződik. A múlt és jelen síkjának kombinálása is jó megoldás, segít megértenünk a miérteket. A romantika is visszafogottabban van jelen, a főhősnő karakteréhez igazítva bontakozik ki szépen lassan. Van időnk a megértésre és elfogadásra. 5 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése