KAREN MARIE MONING: ICED - MEGNYÍLIK AZ ÉG

EREDETI CÍM: ICED – SOROZAT: FEVER WORLD I.
KIADÓ: COR LEONIS

OLDALSZÁM: 464

MEGJELENÉS: 2013 (eredeti: 2012)
MŰFAJ: URBAN FANTASY

FORDÍTOTTA: LASKAY ILDIKÓ

FÜLSZÖVEG:

Egy ​évvel az FLU, vagyis A Fal Leomlása után a tündérek szabadon vadásznak, az egész világ háborús övezet, és nem telik el nap békességben. 

Dani O'Malley ezekben a vészterhes időkben immár egyedül járja Dublin káosszal teli, sötét utcáit, és egyedül saját szabályát követi: Tedd, amit tenned kell a túlélésért! 

Különleges képességek és a Fény Kardjának birtokában, Dani több mint felkészült a feladatra. Sőt, egyike azon ritka embereknek, akik meg tudják védeni magukat az Unseeliekkel szemben. 

Mindez mégis kevésnek látszik, hiszen egykori barátja, MacKayla Lane holtan akarja látni, az Unseelie hercegek vérdíjat tűztek ki a fejére, és az emberek vezetője, Jayne felügyelő a fegyverére pályázik. Ráadásul Dublinban az emberek rejtélyes módon halálra fagynak, egy fagypont alatti jégtablót hagyva maguk után. 

Amikor Dublin legcsábítóbb klubját is dér borítja el, Dani a klub kegyetlen és halhatatlan tulajdonosának, Ryodannak kiszolgáltatva találja magát, akinek szüksége van a lány eszére, és rendkívüli képességeire, hogy mielőbb kitalálják mi fagyasztja meg az embereket és tündéreket… Ráadásul Ryodan megtesz bármit, hogy Dani biztosan együttműködjön. 

Pisztolygolyókat, agyarakat és öklöket kerülgetve, Daninek áruló alkukat és kétségbeesett szövetségeket kell kötnie ahhoz, hogy megmentse szeretett Dublinját, mielőtt a környéken minden és mindenki megfagyna.

„Teljesen megdöbbentő új felfedezést teszek. Meghalni könnyű. Visszajönni az életbe, na az a szívás.”

Véletlenül futottam bele a Tündérkrónikákba, a legjobb barátnőm e-könyvespolcán tavaly a téli szünet környékén. Mivel mindig is szerettem ezt a témát, és már eléggé beleástam magam a kelta és ír kultúrába, gondoltam, egy esélyt megér. Aztán csak pislogtam. Alig kaptam észbe, és máris megleptem magam karácsonyra az összes résszel. Megbabonázott.    

Karen Marie Moning a kedvenc írónőmmé nőtte ki magát, miután elolvastam a Tündérkrónikák mind az öt kötetét, amit máig a legzseniálisabb fantasy sorozatnak tartok. Mégis az Iced – Megnyílik az éggel kezdem blogomon a munkásságát, mivel a TK-t jóval azelőtt bújtam, mielőtt létrejött volna virtuális naplószerűségem. Ez persze nem jelenti azt, hogy sosem kerül fel részenként elemezve az oldalamra. Sőt! Épp most jött meg a kedvem az újraolvasáshoz. De ne szaladjunk ennyire előre. Maradok az Iced-nél. Egyelőre. 

Karen Marie Moning

Itt ugye egy spin-off-ról van szó, ami  jól és rosszul is elsülhet. A Tündérkrónikák szériában megismert Dani O' Malley kapott egy teljes kötetet az érvényesülésre, sőt többet is, hisz elvileg ez sem egy részesre tervezett iromány. Már iszonyúan hiányzott a FLU (falak leomlása utáni), tündérektől hemzsegő Dublin, ezért tűkön ültem, hogy végre megjelenjen az Iced, és teleportáljam magam a világába. Hát megtettem és lecsengett. ;)

Azt kell mondjam, vegyesek az érzéseim a történettel kapcsolatban. Sok minden tetszett, viszont voltak olyan részek is, melyek kevésbé lopták be magukat a szívembe. Ez persze minden könyvre érvényes állítás is lehet.
Nem keltett akkora hatást, mint az eredeti sorozat, viszont akadtak kellemes pillanatai. 

Az a bizonyos hiányérzet, mely abból adódott, hogy a főszereplők kissé felcserélődtek, végig kísért az egész sztori olvasása közben. Sajnos ez a mellékszálak „átka”. Hiába kapunk egy új főhőst, mi a régieket (is) keressük. Ezt már a Cat és Bones esetében is tapasztaltam. Denise és Spade kettőse is főszerepelt Az első vércseppben, de közel sem kaptuk meg azt a színvonalat, amint az eredeti történet-vonal képvisel. Az Iced, mondjuk sokkal jobban sikerült, mint Az első vércsepp, mégsem tombolt az a dinamizmus, amit már megszoktam a TK esetében.Ott szinte minden oldalon hozzánk vágtak egy olyan infó morzsát, amitől legalább annyira meglepődtünk, mint Mac vagy épp Barrons. Hiányoltam a nagy csattanókat és a cselszövevényt. Oké, a végére felébredt a könyv, és minket sem hagyott aludni. ;)  Unalmasnak nem nevezném, mert nem az, csak egy kicsit egysíkú; elődjéhez képest legalábbis. Lassan rátérek a szereplőkre...

Dani helyes, 14 éves kiscsaj, aki durván kamaszodik, és azt hiszi, övé a világ, és hogy rá semmilyen szabály nem vonatkozik. Számára minden fekete és fehér, nem látja az árnyalatokat, amit a fejébe vesz, nem lehet kiverni onnan, legyen ez meggyőződés, cselekedet, akármi. Ő a Mega szuperhős, aki szupergyors, szuperokos és még szuperhallása is van. Az egójáról már ne is beszéljünk, mert az az egekben repked. Övé a Fény Kardja, amivel boldogan nyiszálja a tündéreket, és közben (kevésbé) lelkesen igyekszik elkerülni Mac-et, ugyanis meg van győződve arról, hogy ki akarja nyírni. Miért is? 

SPOILER! Mert közvetve ő felelős Alina – Mac nővére – haláláért. Hát nem tudom... szerintem Mac nem olyan vérszomjas alkat, aki orvul levadászná Danit. Mindent meg lehet beszélni. Bár Danival elég nehéz beszélgetni, és mindenki rövid távon dührohamot (vagy agyvérzést) kap, aki megpróbálja. Ryodan – a Chester's tulajdonosa, Barrons „barátja” bírja a legtovább –, szerződést köt vele. A végén már nem vagyok biztos benne, ki járt ezzel rosszabbul, Dani vagy ő. Együttesen indulnak egy felettébb sok bosszúságot okozó rejtély nyomába. Később csatlakozik Táncos is, egy ifjú zseni, és Christian, aki már félig-meddig Unseelie herceg. 

Sok (sorsdöntő) bonyodalommal nem találkozunk, egyenes síkon halad végig a cselekmény. Három elbeszélői szemszögből is figyelhetjük a dolgok alakulását. Kat, az apátság vezetője folyton erotikusan álmodik a csapdába ejtett Sinsar Dubh-val (meg tudom érteni); Christian totál belezúgott Daniba, és a hercegnőjének képzeli; Dani pedig... Dani. 

Ryodan nagyon jól megfogja a lényeget Mega viselkedésében:

– A saját meghatározásod szerint – mondja –, te sem szeretsz senkit. Állítom, hogy mindig csak háromféle dolgot teszel a hozzád közel állókkal: az ellenségeddé teszed őket, megölöd a szeretteiket, vagy őket ölöd meg. 

Mindháromra akad példa. A kíváncsisága és az ezzel járó felelőtlenség is egy rakat plussz bajt akaszt szeretett emberisége nyakába. Eljutunk ahhoz a kérdéshez, hogy kitől kell megvédeni kit? 

 Ryodan-ről is illene pár szót ejtenem. 

Ugyanolyan nyers „vadember” mint Barrons, de egyben érezzük a belőle áradó kisugárzást, ami igencsak vonzóvá teszi őt. Az sem utolsó szempont, hogy a maga módján próbál vigyázni Danira, és rávezetni a „kölyköt” arra, hogy a legnagyobb ellensége tulajdonképpen önmaga. Lehet, hogy durván és közönségesen beszél vele, de csak a javát akarja. Tud kedves is lenni, pl Mac szüleivel és Jo-val. Na jó, Jo-val csak később. Totál olyan helyzet alakul az Iced-ben, mint Mac és Barrons kezdeti viszonyulása egymáshoz. Köztük talán jobban és élénkebben robbantak a poénos szócsaták. Dani nem csupán viselkedésével, szókincsével is igyekszik bizonyítani, hogy már nem gyerek. Ez néha kicsit erőltetetten jön össze. Két tűz közé kerül, de Christian lángolása erősebb. Ahogy Mac anno, ő is kap egy tündér herceget és egy rejtélyes halhatatlan mácsót. A felállás ugyanaz. No mi sül ki ebből? Már csak ezért is érdemes elolvasni a következő felvonást.   

Összességében nem okozott csalódást az Iced - Megnyílik az ég, kellemes kikapcsolódásnak tartom, akár még többszöri olvasásra is alkalmas kategória, viszont hazudnék ha azt mondanám, hogy ugyanannyira élveztem, mint a TK-t. Dani iszonyúan idegesített néha ezzel az „én vagyok a király”szöveggel, és jól megérdemelt volna pár atyai pofont (tulképp kapott is, csak rossz következtetést vont le belőle). Oké, én is voltam kamasz, de a kiscsaj szerintem túlzásba viszi a szkepticizmust. 

Nem rosszindulatú, és megértem, hogy kirobbanóan energikus, hisz szegénynek elég kellemetlen gyerekkora volt. A viselkedése és a felfogása azonban hagy némi kívánnivalót maga után. Majd csak be nő a feje lágya.

Aminek külön örültem, hogy a fordító ez esetben is Laskay Ildikó volt, tehát megmaradt a sötét humor és a stílus is. Sok spin-off esetében ez nincs mindig így, és ettől rosszabb lesz a megítélésük.

Amikor befejeztem az Új nap virrad-ot, pontosabban már a vége felé közeledve az a kellemetlen érzés kerített hatalmába, hogy mi lesz ezután. Vártam, de egyben féltem is a végszótól. Egyszerűen képtelen voltam belekezdeni bármibe is. Moning egy olyan fantasztikus világot teremtett, ami beszippant, és annyira a hatása alá gyűr, hogy nem is akarsz szabadulni. Igazi 3D-s moziélmény. Néha már azt sem tudtam, olvasom vagy nézem. Dani csavarja ekkorát nem ütött, de ahogy befejeződött a könyv... ez nem igaz!!!! Ide a folytatást!!! Danival közös a problémánk: „Hiányzik Mac.” Nektek nem? 

5 / 4,5

JASPER FFORDE: A JANE EYRE ESET

EREDETI CÍM: THE EYRE AFFAIR – THURSDAY NEXT I.
KIADÓ: COR LEONIS

OLDALSZÁM: 374

MEGJELENÉS: 2013
FORDÍTOTTA: TÓTH TAMÁS BOLDIZSÁR

MŰFAJ: FANTASY

FÜLSZÖVEG:

Jasper Fforde regénye egy másik lehetséges és meglehetősen bizarr 20. század végi Angliába vezet el – olyan világba, ahol mindennapos az időutazás, kihalt állatfajok házilag klónozott példányai sétálgatnak a kertekben, virágzó feketepiacuk van a hamisított verseknek, és a művészeti irányzatok harcias hívei utcai csatákat vívnak egymással.

Ebben a világban él Thursday Next, a rettenthetetlen irodalmi mesterdetektívnő, aki élete legnagyobb kihívásával szembesül, mikor a zseniális bűnöző, Acheron Hades a hírnév és a busás váltságdíj reményében elrabolja Charlotte Brontë nagyszerű regényének hősnőjét, Jane Eyre-t…
Jasper Fforde nemzetközi sikerű könyvsorozatának e darabját a Harry Potter-sorozat fordítója, Tóth Tamás Boldizsár magyarításában ajánljuk a Kedves Olvasónak.

Most már talán van egy kicsit több időm volt belemélyedni a korábban csak felszínesen érintett Jasper Fforde műbe, névlegesen, A Jane Eyre esetbe. 

A könyvtől első látásra kicsit megijedtem. A borító és a fülszöveg alapján azt már kikövetkeztettem, hogy nem épp hétköznapi történethez lesz szerencsém.Ígéretesnek tűnt nagyon a sztori.
Mikor azonban kezdett elmerülni a történelmi részletekben, a Krími háborúban résztvevő felek (orosz és angol) véget nem érő csatározásairól, a lelkesedésem pangani kezdett, de én nagyon kitartó és optimista vagyok. Milyen szerencse! Ugyanis elég sokat vesztettem volna, ha felelőtlenül félredobom a történetet. Onnantól már, hogy egy ismeretlen, és igen ősprofi „valaki” lenyúlja a Chuzzlewit kéziratát, amit a Gad’s Hill-beli Dickens múzeumban őriztek hét lakat alatt, már nem lankadt tovább a figyelmem. Sőt, kezdtem imádni ezt a kurtafurcsa világot, amit – nem mondom, hogy épp nekem találtak ki – de szívesen kipróbálnék.  Ebben az alternatív 20. századi Angliában biztosan nem kell aggódniuk az irodalomtanároknak amiatt, hogy az emberek keveset foglalkoznak a műélvezettel. Talán azt is mondhatnám, hogy kicsit át is estek a ló másik oldalára. Az utcákon nem coca-cola automatákkal találkozhatunk, hanem Will ládákkal, amik némi apróért monológokat adnak elő a nagy drámaíró életművéből. Valóban Shakespeare a műveinek szerzője? Már mozgalmak is alakulnak ennek a tézisnek a bizonyítására vagy éppen cáfolására. Ebben a bizarr világban él Thursday Next nyomozónő, aki I. fokozatú ügynök a Különleges Szolgálat KSZ-27-es alegységénél, az Irodalmi Detektívcsoport londoni részlegénél.(nemes egyszerűséggel csak Irodetnél).
Mikor kibetűztem főhősnőnk nevét, már tudtam, hogy nem fogom megbánni a könyv elolvasását. Az igen extrém névválasztást szűkszavúan csak emígy kommentálja: „Csütörtökön születtem, innen a keresztnevem. A bátyám hétfőn született, és őt Antonnak hívták – erről ennyit.” Egyedül éldegél klónozott dodójával és egyéb belső lelki démonaival, néha összefut az időben ugráló apjával aki „hivatalosan sose létezett” mióta az Időörség törölte az összes adatát. Van itt kérem szépen minden, mint a búcsúban... még kicsit a vámpír és farkasember rajongók is örülhetnek, mert – bár nem a mű főtengelyén, de – előbukkannak eme fantasy lények is néhány vércsepp erejéig. Mért pont ők hiányoznának? Ám lényük eltörpül a zseniálisan gonosz géniusz, Acheron Hades-hez képest, aki maga is rejteget némi természetfelettit a génjeiben.
Ha már Hades-nál tartunk megjegyezném, számos beszélő névvel találkozhatunk a regény során, melyek előrevetítik az őket viselők jellemét is, úgy mint Lydia Letchup, a kíméletlen riporternő, Dr. Joyce Tick irodalom professzor stb. Sejthetjük, az az ember aki az alvilág istenének nevét viseli, nem egy babusgatósan romantikus alkat. Foglalkozását tekintve elit bűnöző, aki 74 hete vezeti a körözési listát, és még a legellenszenvesebb ember kategóriában is viszi a pálmát. Az irodalom iránt ő sem közömbös, sőt véresen komolyan gondolja azt. A szó legszorosabb értelmében. Ezt demonstrálandó, elhullat egy mellékszereplőt az eltulajdonított  Dickens műből. Hogy miért csinálja ezt? – a kérdést Mycroft nagybácsi szájából röppen ki. A válasz pedig egyszerű: Hát a hírnévért, mi másért? Végül is sikerül kiprovokálnia, hogy mindenki rá figyeljen.
No de jön a könyv egy másik érdekessége.
Az irodalmi művek és a tényleges világ közötti határvonal eléggé képlékennyé válik, a valótlan valóssá, a valóság pedig hihetetlenné. A kis Csütörtöktől Mr. Rochester is dobott egy hátast a Jane Eyre hasábjain. Sőt a kontakt tovább folytatódott, Rochester is viszonozta a látogatást Londonban, és pofozta helyre az enyhén vérszegény Next kisasszonyt, egy balul sikerült akció után. Magyarázata egyiküknek sem volt a történtekre.
Thursday egy furcsa vízió tanácsára visszatér szülővárosába, Swindonba. Itt sem fog unatkozni, és mi sem.  

Next bácsikája, Mycroft egy – talán csak félőrült – tudós a korszellemhez passzoló találmányt eszközölt, a Műbejárót, emellett pedig ragokkal és toldalékokkal élő könyvmolylárvákat is tenyészt. Hát nem fantasztikus? A Műbejáró sokat sejtető nevéből rájöhetünk, hogy ennek segítségével ki-be sétálhat az ember könyvi közegből az eredetibe, és ez visszafelé is működik. Titokban persze nem maradhat az elkészült „nagy mű”. Lecsap rá Hades és a fegyveripar is, a Góliát Konszern. Hades a gyorsabb.
Hogy miért is az a mű címe, ami? Az ekörültájt körvonalazódik. Vajon mekkora csapás érné a világot, ha egy igazi, nagy volumenű főszereplő tűnne el az irodalom palettájáról? Mint például Jane Eyre.
Már a könyv – nem annyira, de még azért az – elején megtudhatjuk, hogy valami hibádzik a Jane Eyre végével. Ezt egy fiatalember juttatja kifejezésre a múzeumban. Tehát, miután „Jane elhúz Thornfield Hallból... összeáll azzal a nyálas John Riversszel, ... és elutaznak Indiába.”
De hát ez van, nem lehet mit tenni ellene ... vagy mégis?
Thursday természetesen beletenyerel az eset közepébe, mikor Jane-nek nyoma vész, mert lenyúlja őt Hades, közvetve. Next-et személyesen is érinti az ügy, mivel bácsikája fogságban van egy használaton kívüli szállodában, Polly nénikéje pedig Wordsworth táncoló tűzliliomai között, egy versben rekedt, Hades rosszvoltából.  (nem ő juttatta oda, csak ő nem engedi ki)
A sors úgy hozza, hogy Next újraírja – akarva akaratlan – a Jane Eyre sztoriját. Kénytelen, mivel ő már ugyanúgy a részesévé vált, ahogy Hades. Bennrekedtek az eredeti példány sorai között, ami nem ereszt. Csüti a mondásnak megfelelően cselekszik: a cél szentesíti az eszközt.

Vajon ez az end már valóban hepi lesz? Olvasd el a könyvet, és minden kiderül. Bátran ajánlom, hisz remek szórakozás volt végig száguldani a regényen Next társaságában a 365-ös Speedsterrel, mely, mint a borító is mutatja, piros, zöld és kék színekben virít. Kalandra fel!!! Már kíváncsian várom a folytatást!

5 / 4,5