DANIELLE PAIGE: A SÁRGA TÉGLÁS HÁBORÚ

EREDETI CÍM: YELLOW BRICK WAR

SOROZAT: DOROTHY MUST DIE – III. KÖNYV

KIADÓ: GABO

OLDALSZÁM: 300

EREDETI MEGJELENÉS ÉVE: 2016

MŰFAJ: FANTASY, IFJÚSÁGI

FORDÍTOTTA: TURCSÁNYI JAKAB 

FÜLSZÖVEG:

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Dorothy nevű lány Kansasből. Úgy ismerhetitek, mint tornádólány. Ózföldén kötött ki, ahol három barátra tett szert: a Bádog Favágóra, a Madárijesztőre és a Gyáva Oroszlánra. De túl nagy volt a mágia kísértése. Megváltozott tőle. És a barátai is kifordultak önmagukból.

A varázslatos Ózfölde ma sötét, fenyegető hely.

Amy Gumm vagyok. A tornádók nyilván odavannak a kansasi lányokért, mert engem is elkapott egy. És szintén Ózföldén kötöttem ki, ahol a jók a gonoszok, és a gonoszok a jók. A gonosz boszorkányok ráébresztettek igazi hivatásomra: a gyilkolásra.

Csak egy módon akadályozható meg, hogy Dorothy elpusztítsa Ózföldét – és Kansast. Meg kell ölni. És én vagyok az egyetlen ember, aki ezt megteheti. De kudarcot vallottam. Emberek haltak meg miattam. Az én hibám, hogy portál nyílt a világok között, s most Ózfölde és Kansas is veszélyben van. Mi lesz, ha nem sikerül bezárnom?

Dorothy gondoskodni fog arról, hogy soha többé ne térhessek haza.

Én igazán nagy reményekkel indultam el a sárga téglás úton, hogy olyan kalandokba keveredjek, melyekben jó fej varázslók, tündérek és hősök lesznek a társaim, akikért izgulhatok. Hogy menekül meg a Smaragdváros Dorothytól, aki kissé túladagolta a mágiát, ami az agyára mászott, és gonosztevőt faragott belőle? Igen... bizakodó voltam. Aztán mit is kaptam, nézzük csak. Itt van Amy Gumm, akiről nem igazán sikerült eldöntenem, hogy szimpatizáljak-e vele vagy sem. Örültem, hogy nem sablonos karakter, de a végére leolvadt róla egyedisége, egyénisége, és ő is egyként végezte a sokezer YA hősnő közt, aki ráadásul nem csak másokkal, önmagával is ellentmondásba keveredik. És itt van a semmiből beszivárgó romantika is, ami egyáltalán nem illik a történetbe. Nox és Amy között sem kémia, sem semmi nem érződik, nincs alapja a kapcsolatuknak, egyszerűen csak megtörténik.

Amy egy olyan lány, aki simán belezúg egy hím egyedbe, aki segít rajta, vagy csak egy kicsit is törődik vele. Ezért nem hibáztatom, nem is ez itt a gond. Hanem az, hogy el lettek rontva komplett szituációk ezzel az érzelgősséggel. A sztori folydogált a medrében boszorkányostól, varázslóstól, tündérestől, aztán hirtelen kizökken a hamis szerelem miatt, ami olyan gyorsan bontakozott ki, hogy rá sem eszméltünk, és ott volt. Semmi bajom a jól felépített és jól időzített romantikával, de itt sajnos nem ilyenről beszélünk. Ezek beletuszkolt, felesleges érzelmek, amik elveszik a harci részek élét. Igaza van Noxnak, hogy addig szeress, amíg lehet, ebbe nem kötök bele. De amikor épp közeleg egyik katasztrófa a másik után, szerintem el lehetne napolni ezeket a dolgokat világvége utánra, meghagyva motivációnak az összeborulást. 

A világábrázolás még mindig tetszett, ahogyan a szárnyas majmok kissé előtérbe kerülése is. Lulut például nagyon megszerettem, és valljuk be, sokkal logikusabban gondolkozik Amy Gummnál. A csaj lába alól kezd kicsúszni a talaj. A mágia ugyanúgy nincs rá jó hatással, mint anno Dorothyra, és ezt tudja is. Vagy hússzor elmondja, hogy fél, hogy olyanná válik, mint Dorothy, de azért bevallja, hogy élvezi a gyilkolászást és azt a sötét mágiát, amiben elmerülhet. Nem így kezdődött anno Dorothynál is? A csajt már kezdem sajnálni, mert megismerjük azt a lányt is, aki egykor volt. Nem teljesen az ő hibája, az, amivé átváltozott. 

Nagyon tetszett az eredettörténet, amivel az írónő tisztázta Dorothy személyazonosságát. Hogyan lehet valóságos személy, akivel ilyen mesebeli dolgok történtek? Egy hihető tudósítást kapunk, ami megállja a helyét történet-szinten. Jó húzás volt a helyszín áttétele Kansasbe, így összeér a múlt és a jelen, de Amy viselkedése néhol nagyon tenyérbemászó, még úgy is, hogy indokoltan bunkó. A személyiségfejlődése furcsán alakul, és nem hiszem, hogy jó irányba tart. Az kedvemre való volt, ahogyan Pete-hez viszonyultak, ez a rész nem lett szentimentalizálva. A felmentést nem érdemelte meg. Hiába köszönhetnek neked ezer csodát, ha a végén olyan árulóvá válsz, akinek kezéhez  vér tapad, mégha csak közvetetten is. Ezután nem érdemelsz többé megbecsülést.  

Az, hogy Dorothynak meg kell halnia minél előbb, egyre világosabbá válik, mert már úgy vettem észre, nem teljesen ura saját tetteinek, és olyanokat csinál, amikről nincs meggyőződve hogy biztonságos. És előkerül egy újabb játékos is a Nome király személyében, akiről kiderül, hogy nagyobb szörnyeteg, mint Dorothy és egész vérszomjas serege együttvéve.

Aztán a Gonoszok Forradalmi Rendjéről sem dönthető már el kristálytisztán, hogy ők most – oké, fogalmazzunk egyszerűen – jók vagy rosszak. Glamora meg furán kezd viselkedni. Ki ő valójában? Valóban megmenekül Ózfölde, ha Dorothy eltűnik? A történet végén kapunk egy olyan csavart, amire bevallom, számítottam, mert tudok a folytatásról. Elterelte a sztorit egy másik útra, melyen egy olyan ellenség körvonalazódik, akihez képest Dorothy ártatlan kislánynak tűnik. És végre választ kapunk a varázscipő és a tornádó eredetére is. Ellenben egy csomó új kérdés lát napvilágot. 

Rengeteg hibája ellenére én mégis szerettem ezt a regényt, és le is kötött. Sikerült vizuálisan elmerülnöm a világában. A legszimpatikusabb szereplő ezúttal Ozma és Lulu volt, sajnálom, hogy nem szerepeltek annyit, amitől fontosságuk hangsúlyossá válik a történetben. Noxot valamiért nem sikerült megkedvelnem, hiába akart az írónő gondoskodó, szerelmes figurát varázsolni belőle, ez nem jött össze. Én koloncnak éreztem csak a Kvadráns nyakán. Mellesleg ő sem tudja eldönteni, mit akar. Legalább annyira határozott, mint Amy. Ebből a szempontból összeillenek. 

🌟🌟🌟🌟

BOLDOG KÖNYVFÜGGŐ VALLOMÁSAI BOOK TAG

01. Miért szeretsz új könyveket venni?

Ez már szinte mánia nálam. A kedvenceimet szeretem a polcomon tudni. Ha sorozatról van szó, addig nem nyugszom, míg be nem szerzem a hiányzó részeket. Könyvtárba is sztoktam járni, de ami megtetszik, azt meg is veszem. Így jártam például a Wonder Woman – A háborúhozóval is. Megláttam a polcon, ki is kölcsönöztem, és annyira megtetszett, hogy muszáj volt magaménak tudnom. És mivel ez a DC legendák sorozat része... nem volt megállás :) Emellett szeretem tágítani az érdeklődési köröm, új korokat, témákat, fantasy-világokat, szerzőket megismerni, felfedezni. És valahogy megnyugtatóbb érzés, ha a könyv, amit a kezemben tartok, a sajátom, nem pedig kölcsön példány, amitől meg kell válnom egy idő után. Lehet, hogy bolondságnak hangzik, de én így érzem. 

 

02. Milyen gyakran vásárolsz új könyveket?

Ez nagyon változó nálam. Van, hogy hirtelen erős késztetést érzek arra, hogy ezt a könyvet azonnal meg kell vennem, és már megyek is a legközelebbi boltba felkutatni. Aztán egy ideig szünet, és semmi új olvasmány nem kerül a birtokomba. Havonta egy-kettő általában normálisnak számít nálam. Volt, amikor hentente is becsúszott valami izgalmas  „ez nekem feltétlenül kell!” regény. Főleg ünnepek környékén szokott ez megesni. Ilyenkor nem tudok parancsolni magamnak.  

03. Hol szeretsz jobban vásárolni – könyvesboltokban vagy webshopokban?

Mikor elkezdődött a covid-időszámítás, áttértem a webshopokra. Előtte szerettem hosszan nézelődni a könyvesboltokban. Még ha nem is vettem / veszek semmit, akkor is sajátos hangulata van ennek a kis programnak. Nekem való közegnek éreztem mindig is a könyvesboltokat. Mostanában visszalopakodtam, de a maszk viselése erősen rontja az élmény-érzetet. Persze izgalmas dolog böngészni a webshop oldalakon is, de mégsincs akkora varázsa.  

04. Van kedvenc könyvesboltod?

A tatabányai és a Nyugati téren lévő Librit szeretem nagyon. Jó a társaság, több eladót ismerek személyesen is, többek közt az egyik legjobb barátnőm is ott dolgozik. 

05. Szoktál előrendelni?

Jodi Taylor St. Mary-krónikák, valamint Angela Marsons Kim Stone sorozatának új részeit mindig előrendelem. Ha hallok egy-két izgalmasabb könyvről, ami nagy sikernek ígérkezik, akkor még előfordul. Általánosságban azonban nem jellemző.  

06. Van havi limited?

Nincs, de már muszáj lesz felállítani, mert ha nagyon belelovallom magam, nehezen tudok leállni a könyvvásárlással. Mindig akad egy új kedvenc, aminek képtelen vagyok ellenállni. 

07. Hogy állsz a könyvvásárlási tilalommal – szoktál élni vele?

Nem, de előbb-utóbb szükséges lesz ez is, akárcsak a limit bevezetése. Már alig férnek el a könyvespolcomon a könyvek. 

08. Milyen hosszú a kívánságlistád?

Ajjajjj. Mindig egyre hosszabb és hosszabb... 

09. Melyik az a három könyv (a kívánságlistádról vagy az előrendeltek közül), amiket most azonnal a magadénak akarsz tudni?

Szeretném, ha teljes lenne végre a Helen Grace-sorrozatom is, de sajnos a Szegény kisfiú és az Erdő mélyén eddig egyszerűen beszerezhetetlen. Utána pedig az Üvegtrón összes :) (ez jóval több, mint három, tudom... ) :D 

Köszönöm szépen @Popovicsp87 , hogy gondoltál rám :) 

SAUNDRA MITCHELL: THE PROM - A VÉGZŐS BÁL

EREDETI CÍM: THE PROM

KIADÓ: KÖNYVMOLYKÉPZŐ

OLDALSZÁM: 224

EREDETI MEGJELENÉS: 2019

KIADÁS ÉVE: 2020

MŰFAJ: ROMANTIKUS, IFJÚSÁGI

FORDÍTOTTA: BÉRESI CSILLA

FÜLSZÖVEG: 

Csak te meg én és egy DAL.

Emma Nolannek és Alyssa Greene-nek közös a célja: egy párként szeretnének mutatkozni a végzősök iskolai bálján. Csakhogy van néhány bökkenő – oké, lehet, hogy több is.

Alyssa még nem coming outolt. Nem mintha nem szeretne, de az anyukája a szülői munkaközösség tagja, és mindent elkövet, hogy azonos nemű párok ne vehessenek részt a bálon. Így Alyssának érthető módon nem nagy kedve van megbeszélni ezt vele. Hamarosan az egész város felsorakozik Mrs. Greene mögött, és nagyon úgy néz ki, Emma és Alyssa nem fognak boldogan élni, amíg meg nem halnak.

Egyszer csak a semmiből megjelenik két Broadway-sztár, akik hajlandók harcba szállni a lányokért (némi publicitásért cserébe). De amikor a jó szándékuk csődöt mond, Emmán és Alyssán van a sor, hogy megmutassák az indianai kisvárosuknak – no meg az egész világnak –, hogy a szerelem az szerelem.

Mikor befejeztem az olvasást, olyan szépen meg tudtam fogalmazni magamban a gondolataimat és az érzéseimet ezzel a kisregénnyel kapcsolatban, de most, itt a képernyő előtt mintha szégyenlősek lennének a szavak. Bújkálnak előlem, és nem tudom őket elcsípni. Pedig tényleg aranyos kis könyvecske a The Prom. Egy egyszerű történetbe ágyazva jelenik meg előttünk társadalmunk sok problémája közül jónéhány, melyet befogadóképessé gyúrt(ak) a szerző(k). A regény két szemszögből tárja elénk a nyivánvaló gondokat. Emma Nolan és Alyssa Greene az elbeszélő, két tini, akik szeretik egymást, de az ever after feeling-től egyre messzebb kerülnek, mert Indianában leszbikusnak lenni bizony szívás. És hogy mennyire nem a levegőbe beszél Emma, azt hamarosan megtapasztaljuk mi is. 

Jo Ellen Pellman – Emma

A megalapozatlan előítéletek záporként zúdulnak elsőszámú szenvedő alanyunkra, aki nem más, mint Emma. Aki egyébként egy teljesen normális 17 éves szemüveges lány, kedves, okos, értelmes, kitűnő tanuló, és imád gitározni. Az osztálytársai kedvelik is, mindaddig, amíg be nem vallja, hogy a nőkhöz vonzódik. Onnantól mintha elvágták volna, kigúnyolják és mindig lesik a pillanatot, mikor és hogyan alázhatják meg. Edgewater unalmas kisváros, kell valami, ami felpezsdíti a napokat, nem? No de azért mindennek van határa. A lelkiismeretnek is, akárcsak a gonosz kegyetlenségnek. Bár itt nem ömlik a vér, mint a krimikben, de a lelki megaláztatás is tud annyira fájni, mintha egy gyilkosságról olvasnánk. Akibe szorult empátia, nem tud elmenni döbbenet nélkül amellett, ahogyan Emmával bánnak. Nem ő változott, hanem mindenki körülötte. Azt többször is megkérdeztem magamtól, ugyan milyen szülő az olyan, aki képes eldobni a gyerekét, csak mert nem olyan szerelmet választott magának, amit ő jónak, bocsánat „normálisnak” gondolt. Szegény Emmát nagyon sajnáltam. Egy-két helyzetben úgy megölelgettem volna. Mikor például elmeséli, még mindig mennyire hiányoznak neki a szülei, ezen nem tud túljutni. A legnagyobb árulást – bár látni rajta, mennyire szenved és fáj neki – emelt fővel viseli, pedig belül összetört teljesen. Erős lány, de mégis érezzük, hogy már nincs sok hátra a teljes összeomlásig. 

Ariana DeBose – Alyssa

Alyssa Greene, a diákönkormányzat elnöke lubickol a népszerűségben, intelligensen próbálja kezelni és megoldani a konfliktusokat, de olykor nem elég erős ahhoz, hogy a dolgok maguk alá ne temessék. Az állandó titkolózás teljesen felemészti belülről. Több mindentől fél egyszerre. Ha elmondja édesanyjának, hogy leszbikus, akkor elveszítheti őt. Ha viszont nem, akkor Emmát veszítheti el, ami szintén hatalmas veszteség lenne számára. Ez teljesen hétköznapi dilemma az ő korában és helyzetében. Én egyébként megértem Alyssát is, de annyira nem tudtam megkedvelni, mint Emmát. Sokszor túl passzívnak éreztem őt, és most nem a coming outra gondolok. Emma sosem sürgette, nem erőszakolta rá a vallomástételt. Szeretete és elfogadása feltétel nélküli volt. ... „engem soha nem adott ki. Nem mondta el senkinek, hogy a szerelme ott volt a másik bálon. Hogy emennek az anyja minden baj kútfeje. Engem egy szóval sem okolt, a nevemet sem ejtette ki a száján. És hallgatott arról is, hogy együtt akartunk bálozni, én viszont meghátráltam. Végig megvédett, amit még csak észre sem vettem.” Haragudhatunk nagyon Mrs. Greene-re, bennem fortyogott a düh, mikor egy ártatlan lányt úgy alázott meg, hogy közben bele sem gondolt abba, milyen következményei lehetnek ennek. Hogy szerinte ez volt a helyes cselekedet, aminek semmi köze a megaláztatáshoz. Azért megnéztem volna, hogy érez egy hasonló szituáció szenvedő alanyaként. A vallással takarózni oly módon, ahogyan ő(k) csinálták, nagyon nem helyes. És akkor itt kell megemlítenem a két Broadway-sztárt, Barry Glickmant és Dee Dee Allent, akik meglovagolják a James Madison Gimnáziumban kirobbant botrányt. Fejükbe veszik, hogy segítenek Emmának helyre tenni a dolgokat – nem minden hátsó szándék nélkül – de inkább csak rontanak a kialakult helyzeten, és a már amúgy is nagyon rossz helyzet katasztrófálissá fajul. Emma veszi tehát kezébe az irányítást, és bátorságával valamint YouTube csatornájával kisebb csodát visz véghez, ami eljuttatja őt is, minket is a várva várt happy endig. 

De kicsit vissza a Bibliához. Mr. Glickman bibliai példákon keresztül világosítja fel és okítja Shelbyt, Kevint és a többi osztálytársat arról, mekkora butaságot csináltak, mikor Emmát célkeresztbe állították és megtették főgonosznak. Mivel nem ostobák, sok fejben fény gyúl, és jön a szégyenkezés és megbánás. Ez talán túl szép, hogy igaz legyen, de egyszer majdcsak... 

Térjünk vissza a sza... illetve na porkavarás mesteréhez, Mrs. Greene-hez is, aki máig képtelen elfogadni, hogy férje lelépett, és otthagyta őket egyedül a lányával, és új családot alapított. (Mr. Greene-ről is megvan a véleményem) A kényszeres tökéletességre törekvés mögött a remény áll, hogy hátha visszajön, hátha újra egy család lesznek. Ezért pörög a maximumon, és a megfelelni akarást átplántálja a lányába is, aki szegény alig bír lépést tartani ezzel az őrülettel. Sosem lehet önmaga, ha csak a tökéletesság bábjaként érvényesülhet, de félti az édesanyját, aki a maga furcsa módján akarja megvédeni őt. De kitől és mitől is? Ezért nem hibáztathatom Mrs. Greene-t. Csak azért, hogy nem tudja, hol a határ. Mégis tisztelem őt, hiszen bármennyire össze is tört álomvilága, nem taszította el magától Alyssát. Nem vált rögtön mindent elfogadó kezesbáránnyá, de nyitott maradt efelé a jövő felé. Emma szülei meg szégyelljék magukat! És ne a lányuk miatt, hanem azért, amit tettek vele!!! Érdekes momentum a regényben, hogy Emmát pont a nagymamája neveli fel, aki kiáll az unokájáért, együtt harcol a jogaiért. Az elfogadás átugrott egy generációt. 

Az elbeszélés stílusa könnyed és humoros, tetszik, ahogyan ezt a nehéz és kényes témát próbálja emészthető formában átadni nekünk. A drámai jelenetek erőt sugároznak, még ha tele vannak fájdalommal, akkor is bujkál bennük az élniakarás és kitartás ereje. Nem tudom, az életben mennyire állja meg a helyét ez a boldog befejezés, de talán már nem annyira utópisztikus elképzelés egy olyan bál gondolata, ami mindenkié lehet egyszerre, ahol az előtéletek, akárcsak a köd, semmivé foszlanak. 

A borítója nagyon tetszett, én inkább ilyennek képzeltem a két lányt, mint olyannak, ahogy a filmbeni musicalben kerültek bemutatásra. Rajzolt ugyan, de maximálisan illik a hangulathoz és a történethez. 

🌟🌟🌟🌟🌜

Caitlin Kinnunen és Isabelle McCalla
(The Prom musical on Broadway)

A musical filmváltozatának trailere: 

ÚJÉVI FOGADALMAK BOOK TAG - 2022

 

01. Egy író, akitől szeretnél olvasni idén, de eddig még semmit nem olvastál tőle:

Szégyen és gyalázat, de Colleen Hoover eddig elkerülte a figyelmem, ám 2022-ben mindenképp meg szeretném ismerni. És a Verity-vel kezdem az ismeretséget. 

02. Egy könyv, amit mindenképpen szeretnél elolvasni:

Ilyen rengeteg van, de ha egyet kell kiválasztani, akkor legyen Amy Bloom-tól a Közös titkaink. 

03. Egy klasszikus, amit szeretnél elolvasni:

Robert Louis Stevenson-tól a Dr. ​Jekyll és Mr. Hyde, valamint Bram Stoker Drakulája. Onnan az érdeklődés, hogy Theodora Goss az Athéné Klub című trilógiájában összegyűjtötte a klasszikus rémalakokat (és leszármazottait) – így szeretném megismerni a történetüket. 

04. Egy könyv, amit szeretnél újraolvasni:

Angela Marsonstól a Kim Stone sorozat be van tervezve, tehát az Elfojtott sikolyt mindenképpen. 

05. Egy könyv, ami ezer éve várólistás és idén el akarod olvasni végre: 

Tricia Levensellertől A szirénkirálynő lánya olvasására már többször éreztem késztetést. 

06. Egy jó vastag könyv, amit beterveztél:

A Föld és vér háza Sarah J. Maas-tól jó kis csulóerősítő olvasásnak ígérkezik. 

07. Egy író, akitől már olvastál és idén is szeretnél:

Egy-két Vavyan Fable könyvet mindenképpen szeretnék elolvasni, hiszen a saját kihívásomat illik teljesíteni. És szerintem az egyik nyertes a Tündértánc lesz.  

08. Karácsonyra kapott könyv, amit el fogsz olvasni idén:

Az alkimista lányának különleges esetét és a Különleges hölgyek európai utazását már el is olvastam, még vár rám A párizsi könyvtár és az Egy barátság története, ami mindenképpen sorra kerül 2022-ben. 

09. Egy sorozat, amit elkezdeni és befejezni is 2022-ben fogsz:

Ez a sorozat nem más, mint az Üvegtrón. Lehet, nagy fába vágom a fejszém, de már olyan régóta ott csücsül a várólistámon. 

10. Van valami olvasási terved? Ha igen, hány könyvet tervezel idén elolvasni?

Húúú nem is tudom, igyekszem becélozni a 150-et, de ez sok mindentől függ. Most a mozizós korszakom kicsit háttérbe szorult, vannak ilyen periódusok, úgyhogy talán ha a lendület megmarad, össze is jön. Meg persze az időbeoztáson is sok múlik.

+1 Szeretnél-e idegennyelven olvasni?

Mindenképpen. A Dorothynak meg kell halnia utolsó része nem jelent meg magyarul, ezért ezt angolul fogom elolvasni, már csak az a kérdés, mikor. 

Köszönöm szépen a meghívást @Szücsi :)