KAREN CHANCE: ÁTÖLEL AZ ÉJSZAKA

EREDETI CÍM: EMBRACE THE NIGHT – SOROZAT: CASSANDRA PALMER III.
KIADÓ: KELLY

OLDALSZÁM: 428

MEGJELENÉS: 2010 (eredeti: 2008)
MŰFAJ: URBAN FANTASY

FORDÍTOTTA: BERTALAN GYÖRGY

FÜLSZÖVEG:

Cassandra Palmer nemrég a világ első számú látnokává vált, ám ettől nem lett felhőtlenül boldog az élete. Mindaddig, míg Cassie-t és egy vámpír nagymestert – az őrjítően jóképű Mirceát – mágikus kapocs köti egymáshoz, a lány nem ura saját életének.

A varázslatot, mely összeköti őket, csupán egy ősi varázskönyvben, a Codex Merliniben pergamenre vetett igézettel lehet feloldani. A Codex hollétéről azonban manapság senki nem tud semmit, így Cassie-nek ott kell kutatnia utána, ahol még fellelhető volt – a múltban.

A fiatal lány hamar rájön, hogy a Codexet nem véletlenül rejtették el ilyen gondosan. A legendák szerint a könyv olyan varázsigéket is tartalmaz, amelyek az egész világot veszélybe sodorhatják. Ha sikerül felkutatni, az talán megoldást jelenthet Cassie és Mircea helyzetére, de romlást hozhat az egész emberiségnek…

Na, végre végre végre, ezen a részen is túl vagyok, befejeztem Cassandra Palmer harmadik történetét is. Nem azért örülök neki ennyire, mert olyan rossz volt, hanem épp ellenkezőleg, még a munkában is ezt olvastam volna szívesen. 

Sokban nem különbözik az előző két könyvtől az Átölel az éjszaka sem. A pergős történet ugyan néha lelassul, de aztán – ahogyan Billy Joe elég gyakran – feltöltekezik energiával, és újult erővel robban. Új mozzanatként a Codex Merlini felkutatása-project szakad Cassie nyakába, méghozzá a sötét tündék királya megbízásából. (mondjuk ez inkább alku volt) Cassandra még Lara Croft-ként is debütál a sztori elején, mint sírrabló ;)

A geis-es szál is végigvonulgat a történeten, és elég sok bonyodalmat okoz, nem csak Cassie, hanem Mircea, és közvetve Pritkin mágus számára is. Egy dzsinn is felbukkan, Saleh (illetve a korpusza) aki hasznos információkkal látja el Cassie-t a kódexre vonatkozóan. Csúnya véget ért egy csúnya démon által.

Aztán jöttek a fordulatok, például „Pritkin mágus hirtelen színeváltozása”.  Persze minden szépen a helyére került.
Üdvözöljük körünkben Rosiert, John Pritkin egyik rokonát, akire nem épp büszke, és a pokolba kívánja, a szó legszorosabb értelmében.

Cassie már maga is kezdi elhinni, hogy Pythia, olyan dolgokat produkál, amire önmaga szerint képtelen, de azért mégis megcsinálja. Már az ugrások is jobban mennek neki, szóval kimondottan fejlődőképes. Szerencsére fanyar humora is a régi. 

Mircea is többet szerepel mint korábban, nincs túl jó bőrben a geis miatt, de azért nagyon próbálkozik, ám mivel teljesen kivan testileg-lelkileg-idegileg, bedobozolják egy mágikus bizébe. Olyan volt a graiáknak is, míg Cassandra rá nem szabadította őket a világra, teljesen véletlenül.
Már nem is tudom, kinek drukkoljak, ki a jobb arc, és még az sem világos, hogy Cassie szíve melyik pasihoz húz inkább. Ezt azért is bonyolult eldönteni, mert ugyanúgy tombolni kezdenek a hormonjai Pritkin és Mircea közelében is, de még Tomast sem kéne leírni. Micsoda mázlista csaj! És nem lehet mindent a geis-re fogni. ;)

Nekem szimpatikusabb az a vad, és mégis érzéki erő, amit Pritkin mágus képvisel, azért persze Mircea mellett sem mennék el szótlanul. 

Az időutazásos részeknél kicsit itt-ott elvesztettem a fonalat, de aztán újra előkerült. Ezzel a Ley-vonalas utazással is most találkoztam először, ahogy Cassie is. Mindkettőnk számára az újdonság erejével hatott. Mircea és Pritkin egyaránt bevezették Cassie-t a rejtelmeibe. Ahogy a csajszi otthagyja Pritkint Ádám-kosztümben és próbál valahogy Leyvonalazni, nagyon tetszett. Vizualizáltam is. Szegény fickót kicsit sajnáltam, mert végülis a bizalom apró szikrája volt az, hogy nekivetkőzött a hidegben, Cassie és átlátszó ruhája előtt. Ám tudtam, no problem, keményebb helyzetekből is kivágta már magát. 

A könyv vége szintén nem volt rossz, csattanók is akadtak, csak nem olyan nagy intenzitásúak, amitől lepotyog az állunk. A felesleges időhúzás meg szintén nem kedvezett a zárlatnak, de még így is több, mint egy erős négyes. Ötös alá.

Kedvenc idézeteim: 

„– Hé! – kiáltott valaki, és felnézve a fiatalabbik szellemet pillantottam meg. – Ha nem tűnt volna fel, meg akarnak ölni téged.
– Ó, engem állandóan meg akarnak ölni – közöltem ingerülten.
– Az egyetlen módja annak, hogy ma este meghalj, ha én öllek meg – tájékoztatott a kilátásokról Pritkin.
– Nekem is volt ilyen kapcsolatom – mondta együtt érzően a szellem.
– Mi nem vagyunk együtt – morogtam.
– Elvakult, őrült… Micsoda? – akadt meg a szidalmazásomban Pritkin, amire egyébként sem figyeltem oda.”

„A mágusok határozottan kifejezték nemtetszésüket, és mindent elkövettek, hogy magam járjak utána a nagy kérdésnek: vajon mi vár ránk a halál után? Mivel én nem voltam rá annyira kíváncsi, igyekeztem elillanni a szemük elől. Úgy tűnt, egyelőre nem túl nagy sikerrel.”

Jó olvasást mindenkinek!!!! 

5 / 4,5

KAREN CHANCE: ÁRNYAK VONZÁSÁBAN

EREDETI CÍM: CLAIMED BY SHADOW – SOROZAT: CASSANDRA PALMER II.
KIADÓ: KELLY

OLDALSZÁM: 366

MEGJELENÉS: 2010 (eredeti: 2007)
MŰFAJ: URBAN FANTASY

FORDÍTOTTA: BERTALAN GYÖRGY

FÜLSZÖVEG:

A Megérint a sötétségből megismert Cassandra Palmer, a hétköznapinak egyáltalán nem mondható lány. Különböző e világi és természetfeletti kalandjai nyomán a világ legbefolyásosabb jövőbelátója, azaz Pythia lett. Bár ezt a kiváltságot rendszerint csak hosszú évekig tartó felkészítés végén lehet elnyerni, de Cassie személyéhez fűződő, finoman szólva is szokatlan események és körülmények a jelen esetben felgyorsítják a folyamatokat. Ezáltal egyik pillanatról a másikra olyan hatalom birtokába jut, amelyet minden mágus, vámpír, sőt még az Erdők Népe is szeretne maga mellé állítani – vagy végleg eltörölni.
Cassie sorsa ilyenformán nemhogy rendeződne, inkább még bonyolultabbá és kiszámíthatatlanabbá válik. Szerencsére leghűbb segítőtársa, egy néha kifejezetten kóbor szellem támogatására és tanácsaira mindig számíthat, igaz, olykor erősen kétséges, hogy csakugyan akkor jár-e jobban, ha megfogadja a tanácsokat. A frissen posztjára került Pythia konfliktusokba keveredik Pritkinnel, a hadmágussal, aki rendszeresen kritizálja a döntéseit, holott ugyanazért az ügyért harcolnak. Vagy mégsem…? A MÁGUS, azaz a Metafizikai Lények Állandó Gyűlésének Újkori Szövetsége hol titokban, hol meg nyíltan ellenszegül Cassie akaratának. A vámpírok oldaláról is jó néhány ismerős arc bukkan fel. Szerepet kap Louis-César, a bajnok, aki hűvös eleganciával végez bárkivel – persze egy első szintű nagymestertől ez szinte el is várható. Megjelenik Mircea, Drakula gróf testvére, aki körül mindig felforrósodik a levegő. Cassie is ellenállhatatlan vágyat érez, hogy a karjaiban kössön ki, egészen addig, amíg egy meglehetősen arrogáns vámpír mester varázslatot nem bocsát rá, amely elriaszt tőle minden udvarlót.
Ilyen viszontagságos körülmények között kell tárgyalnia a konzullal, és a többi magas rangú vámpírral. De vajon mit keres köztük Casanova? Igen, az a bizonyos Casanova.
Cassie-nek egyre jobban elege van abból, hogy játékszernek tekintsék, ezért úgy dönt, hogy a sarkára áll. Aki a továbbiakban ujjat mer húzni vele, azzal szembesül majd, hogy a dögös külső mögött egy igazán veszedelmes ellenfél bújik meg. De vajon kire fogja

Cassandra Palmer első kaland-sorozata után gyorsan befejeztem a másodikat is. A Megérint a sötétség elnyújtott és kissé szájbarágós bevezetésével ellentétben az Árnyak vonzásában igazán pergősen indul.

„Azok a napok, amelyek egy démonokkal teli, ráadásul már eleve is a pokolra emlékeztető bárban kezdődnek, ritkán végződnek jól.” Tehát induljon a sztori. 

Rögtön Dante poklától startolhatunk, a szívtipró Casanova társaságában, aki tulajdonképpen egy vámpír testében élő ördögfi.Tony alkalmazottja, akiből Cassie mindenképpen ki akarja verni, hogy egykori gyámja éppen merre található. Erre számos oka van. A korábbi karakterek közül most csak Billy Joe és Pritkin mágus főszerepel, a többiek, elő-előbukkannak, de nem az események középpontjában. (Mircea és Tomas határeset) Nagyon sok minden történik és nagyon hirtelen. Ez a fantasy világ most valóban kibontakozik, és teljes erővel zúdul az emberre. 

A rúnák is több szerephez jutnak, és még három graiát is üdvözölhetünk köreinkben, akiket Cassie szabadít véletlenül a világra. Személyükhöz kapcsolódik néhány jópofa „helyzetkomikum” a Dante konyháján.

Megtudhatjuk, mi az a geis, és miért is szeretne tőle annyira megszabadulni Cassandra. (és később Pritkin) is. Cassie-nek komoly fejtörést okoz továbbá, hogy vajon miért akar rámászni minden férfira aki a közelébe kerül. Az ördögfiak hatása, vagy valami bensőbb varázslat eredménye? Kezdi őrültnek hinni magát, mikor még Pritkin testét is megbámulja egy mágikus tetováló szalonban. Ez már a vég! ;) 

Bepillantást nyerhetünk a Tündevilágba is, ahol minden más értelmet nyer, minden másképp működik (és materializálódik). Egy Mac-et itt is megismerhetünk, aki Pritkin mágus révén kerül a képbe. A védelmezők egész skálája vonul fel előttünk.

Még egy fontos kulcsfigurája van a történetnek: Myra, a korábbi Pythia, Agnes, – (azaz Lady Phemono) tanítványa és kiszemeltje a posztra, aki viszont csúnyán visszaélt a bizalmával. Ő is képes uralni az időt, és az a célja, hogy Cassie könnyű célpont legyen, mindenféle védelmező nélkül.

Megmondom őszintén, én kicsit tartottam Karen Chance sorozatától, de az esélyt megkapta tőlem. Sajnos Karen Marie Moning a Tündérkrónikákkal túl magasra tette a lécet, és egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne kezdjek önkéntelenül is hasonlítgatásokba. Ám elvonatkoztatva mégis, a Cassandra Palmer is egy nagyon jó fantasy sorozat kezd lenni. Karen Chance nem pusztán egy egyszerű vámpír-sztorit terít elénk, hanem több világot olvaszt egybe. Szépen keveri a komor elemeket a meseszerűvel, a horrorisztikusabb képeket is feloldja a humor. Kedvelem azokat a könyveket, amelyeket a főhős – esetünkben Cassandra Palmer – mesél el E/1-ben.
Széljegyzetként megemlíteném, hogy a Cassie-sorinak hála, hogy már a szellemek világát sem találom olyan riasztónak.Itt még a boszzúálló kísértetekkel is lehetett tárgyalni, és elég alkuképesnek bizonyultak.    

Kedvenc idézeteim a könyvből, egy kis kedvcsinálónak: 

„Valamikor réges-régen, amikor még kislányként olvasgattam a meséket, annyira kívántam, hogy egyszer valami igazi kalandban lehessen részem. Nem holmi pityergő királykisasszony szerepére vágytam, aki a toronyba zárva várja, hogy megmentsék. Nem, én a lovag akartam lenni, aki elsöprő túlerővel szemben is harcba indul, vagy az a szegénylegény, aki egy nagy varázsló inasául szegődik el. Ahogy felnőttem, a saját bőrömön tapasztalhattam, hogy a nagy kalandok egyáltalán nem olyanok, mint a mesekönyvekben. Az idő nagy részét halálos rémületben töltheted, a többi pedig unalmasan és sajgó végtagokkal telik. Lassan kezdtem ráébredni, hogy nem is vagyok az a kalandvágyó típus.”

„– Beszélgetni akar velem? – pislogtam. Sosem beszéltünk egymással. Próbáltuk már megkéselni, lelőni és felrobbantani egymást, de a beszélgetésig még nem jutottunk el. – Miről? – kérdeztem idegesen, de Pritkin csak egy ördögi mosollyal válaszolt. Most csőbe húzott engem, és ezzel ő is tisztában volt.
– Rendben, legyen. Beszélhetünk, ha maga is megígéri, hogy nem akar közben megölni, tömlöcbe vetni, esetleg a Kör vagy bárki más elé cipelni. És nem kérdezgethet a végtelenségig. Egy órát kap, áll az alku?
– Megegyeztünk.” 

Az előző rész három és fél csillaga után ez megkapja tőlem a négy és felet, mert látom rajta a minőségi változást. Több akció, több humor, kevesebb filozófiai fejtegetés. A teljes ötöshöz nekem még szükségem lenne valamire, amit most nem is igazán tudok megfogalmazni, csak érzem. Talán több csavar kerülhetne a történetbe és több csattanó.

Az viszont igaz, hogy már nem tudnám abbahagyni, úgyhogy a harmadik résznek is nekiálltam. Ez valóban olyan mint a drog... könnyű rászokni, és teljesen a hatalmába kerít. Mondjuk ezt globálisan az olvasásra is vonatkoztathatnám. 

Szóval tényleg érdemes végigrágni magunkat a Cassandra Palmer mitológián!

5 / 4,5

KAREN CHANCE: MEGÉRINT A SÖTÉTSÉG

EREDETI CÍM: TOUCH THE DARK – SOROZAT: CASSANDRA PALMER I.
KIADÓ: KELLY

OLDALSZÁM: 330

MEGJELENÉS: 2006
MŰFAJ: URBAN FANTASY

FORDÍTOTTA: BERTALAN GYÖRGY

FÜLSZÖVEG:

A Megérint a sötétség a világhírű Cassandra Palmer-sorozat első része. Karen Chance írónő ebben a kötetben kalauzol el minket először Cassie különleges világába, ahol otthonosan mozognak a természetfeletti lények, a görög mitológia álomszerű alakjai pedig a középkori Európa szörnyeivel és modern korunk rémlényeivel csatáznak.
Az olvasót az első oldaltól foglyul ejti a különleges világ, ahol bármelyik pillanatban megtörténhet a legmeglepőbb fordulat is…
Cassandra Palmer élete koránt sem átlagos. Látomásai véletlenszerűen felvillantják neki a múlt vagy a jövő fontos pillanatait. Emiatt figyel fel rá és rabolja el Tony, a több száz éves vámpír. Hatalmat akar Cassie látomásaiból – mindent tudni akar üzletfeleiről, pedig azt még nem is sejti, hogy a szellemek szintén kapcsolatot tudnak teremteni a lánnyal. Két évvel Tonytól való szökése után Cassandra halálos fenyegetést kap. Ezzel véget érnek az unalmas hétköznapok, menekülnie kell a vámpírok elől. De nem csak nevelője üldözi, nyomába erednek más vámpír nagymesterek, hadmágusok, sötét varázslók és boszorkányok is.
De vajon mit akarnak a fiatal, ártatlan lánytól? Mi köze mindennek Carcassone várának kínzókamráihoz, ahová Cassie látomásai újabban vezetnek?
Sikerül-e kideríteni, valójában mi történt pontosan a húsz évvel korábban elhunyt szüleivel?
„A legendákkal ellentétben a teste melegen simult hozzám,érintése olyan puha volt, mint a legfinomabb selyem. Mégsem volt több esélyem kiszabadulni szorításából, mintha acélból öntött karok fontak volna át. A pulzusom felgyorsult, az ájulás kerülgetett, amikor előrehajtotta a fejét, és megéreztem nyelve hegyét a nyakamon. Azt hiszem, egy pillanatra meg is állt a szívem, amint óvatosan megcsókolta a bőrömet, talán az ütőeret keresgélve alatta. Úgy éreztem, a vérem felismerte őt, lassabban és sűrűbben áramlott körbe a testemben, arra várva, hogy kiszabaduljon. Verejtékeztem, de ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy sokan zsúfolódtunk össze a szűk teremben. Vajon most azonnal végez velem, sok száz tanú szeme láttára?
Sejtenem kellett volna, hogy valami ehhez hasonló fog történni. Valahányszor megbíztam valakiben, elárultak. Akikbe beleszerettem, mind meghaltak. Mivel ő már amúgy is halott volt, a sorsom ezúttal sem lesz más.”
99 éven aluli olvasóink számára csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott!

Karen Chance

Pár órája fejeztem be Karen Chance Cassandra Palmer sorozatának első kötetét, ami csatlakozott az általam kivégzett vámpír-sztorik seregéhez. Miután a zárlathoz értem, sok gondolat és érzés kavargott bennem a történetet illetően. Néhányra csak akkor kaphatom meg a választ, és csak akkor kerülhetnek helyre a részletek, ha tovább haladok a szériával. 

Nagy kedvvel ültem neki, hiszen az ajánlás remek volt, és a fantasy világot is nagyon szeretem. Cassandra Palmer karakterét már a könyv elején megkedveltem, de a sztori valahogy nagyon lassan kezdte kibontani szárnyait. Mivel már belekóstoltam a második epizódba is, innen támadt az az érzésem, hogy ez mintha csak terepgyakorlat lenne a későbbi folytatás tekintetében. Végülis valahol el kell kezdeni. Ami nem sült el rosszul. Ám most maradjunk a Megérint a sötétségnél.

Cassandra Palmer egy szibilla, azaz jövőbe (és múltba) látó lány, aki abszolúte meglenne a képessége nélkül. A látomások, amik véletlenszerűen törnek rá, igencsak megkeserítik az életét, de ezekhez még társul a vámpírvilág maffiózója is, Tony személyében, aki Cassie-re erőszakolta gyámságát, de a lánynak ez nagyon nem volt ínyére, így meglépett tőle. Ezáltal folyton menekülni kényszerül, és néha már számára sem világos, ki az ellenség és ki a jóbarát. Abban biztos csupán, hogy az utóbbiból jóval kevesebb van. 

Az kimondottan tetszett, hogy nem csupán vámpírok fókuszálnak a könyvben, hanem a fantasy világ színe-java mind képviselteti magát. Itt van mindjárt a MÁGUS, ami találó elnevezés még így is, hogy rövidítésként alkalmazzuk. Amúgy a következő intézményt jelenti: Metafizikai Lények Állandó Gyűlésének Újkori Szövetsége. Ezért nem meglepő, hogy egy vérfarkas és egy vámpír vicsor nélkül halad el egymás mellett. Cassandra is erre a helyre kerül, a vámpírok Szenátusa ki akarja terjeszteni rá a védelmét, de ő úgy gondolja, egyedül is boldogul. Aztán jönnek a varázslók, Pritkin képviseli például az Ezüst Kör-t akik állítólag a jófiúk, de mivel Cassie-t kitartóan gyűlöli, a lány erősen kételkedni kezd ebben. Azért a Sötétekkel sem lenne tanácsos ujjat húzni. Mikor a mágiahasználók és boszorkányok is porondra lépnek, erősen felködlött előttem a Harry Potter világa. Nem negatív aspektusként említem ezt, csak rögtön asszociatív gondolataim támadtak. Aztán a tündérek felvillanásán már csak mosolyogtam. Bizony, nem hiányozhatott az erdők népe sem. Aztán a zordon vérlények és fénylények, meg a szatírok, gólemek és vízköpők csoportja is húzott sorszámot a fellépésre. Billy Joe – a pórul járt hamiskártyás, aki haragosai révén szellemmé lényegült át, miután teste a Mississippi fenekén landolt –, már csak hab a tortán. A védőszent kifejezést kissé túlzás lenne alkalmazni személyére, de a szó első fele részben megállja a helyét. Cassie nyakláncában lakik, és olykor tényleg kihúzza a csávából a csajszit. A vámpír szépfiúkról még nem esett szó, csak Tony-ról, aki nem tartozott ebbe a kategóriába, mármint ha a „szép”-en a hangsúly. Itt van Mircea, aki első szintű mester vámpír, a Szenátus tagja, Tony feljebbvalója – akit ez nem izgat, mármint Tony-t –, és mellesleg finoman csapja a szelet Cassandrának, mindenféle okból kifolyólag. Kisgyerekkora óta ismeri, de az érzelmei megváltoztak a lány irányában az idők folyamán. Van ez így.

Az inka származású Tomas is körülötte legyeskedik, de ő sem puszta önzetlenségből teszi ezt. Aztán jön Louis-César, egy illedelmes francia, akinek érintése mindig valami látomásba sodorja Cassandrát, szörnyű helyekre, amelyek mind megoldatlan rejtélyeket tartogatnak a lány számára. Sok csomót kell még kibogoznia, míg egyenesbe jön saját magával. Ha mindez még nem lenne elég, Cassie megtudja, hogy ő a haldokló Pythia örököse. Rettentően feldobódik a hírtől. Ezek szerint egy olyan erő birokosa lesz / lenne ami nem csupán a jövőbelátásról szól, hanem képes uralni az időt is, és utazni is benne. A sötét oldal számos okból akarja likvidálni, ez is előkelő helyen szerepel a listán. Jóformán Cassie számára már teljesen hétköznapi az életveszély állapota.

Feltünedeznek híres történelmi alakok is, akikről nem is gondolná az ember, hogy vámpírok. Hihetetlen! Itt van Chris Marlowe, Rafe, azaz Raffaello a híres festő, Raszputyin az orosz szerzetes stb. Pár meglepetés még napvilágra kerül a regény oldalain. 

Tetszett a görög mitológia használata, amit le is csekkolhatunk mindjárt a főhősnő nevén, és még számos elejtett sztorifoszlány is kapcsolódik ehhez a témakörhöz. A mágikus dolgok, Cassandra védelmezője, melyet a hátán lévő „torz pentagramma” alkot, a különféle pajzsok, és még a túlfűtött erotikus jelenetek is frankón lettek ábrázolva. Ami nem tetszett, hogy túl lassan indult be a történet, és a mellékszereplők jelleme eléggé elnagyoltra sikerült. Cassie-ről úgymond 90 százalékos jellemrajzot kapunk, de még tartogat számunkra meglepetéseket. Azért három és fél csillag, mert túl későn váltott át a sztori turbó üzemmódba, és én nehezen találtam meg azt a pontot, mikor bele tudok olvadni a történetbe, és részesévé válni. Mert én így olvasok. Ám mikor ez megtörtént, sikerült is fenntartania az érdeklődét. A humor sem utolsó szempont, Cassandra jellemét csak színesítik a beszólásai. Ha továbbra is ilyen dinamikus marad a sztori, akár még az öt csillag sem kizárt.

Köbö ennyit akartam egyszuszra. Én is csak azt tudom mondani, amit nekem mondtak: olvassátok, olvassátok! Nem reménytelen, ezt már az első rész utolsó harmadából és a második első 70 oldalából leszűrtem. Jó lesz ez, én mindig minden könyvhöz így állok hozzá. Optimistán!

5 / 3,5