ANGELA MARSONS - VÉRVONAL

EREDETI CÍM: BLOOD LINES – SOROZAT: KIM STONE V.

KIADÓ: GENERAL PRESS KÖNYVKIADÓ

OLDALSZÁM: 352

MEGJELENÉS: 2018 (eredeti: 2016)

MŰFAJ: KRIMI

FORDÍTOTTA: ŐRI PÉTER

FÜLSZÖVEG:

Deanna Brightmant egyetlen pontos, szívet ért szúrással gyilkolták meg. Az egykori szociális munkás holttestére egy meglehetősen rossz környéken találnák rá, ezért a bűntény sokaknak egy balul sikerült rablótámadásnak tűnik. Kim Stone nyomozó azonban nem elégszik meg az egyszerű magyarázatokkal. 

Amikor nem sokkal később egy kábítószerfüggő, fiatal lány holttestére bukkannak a korábbi áldozatéval megegyező sérüléssel, a nyomozó már biztos abban, hogy egy hidegvérű sorozatgyilkost kell keresniük. De milyen nyomon indulhatnak el, ha látszólag semmi sem köti össze az áldozatokat? 

Ám Kim Stone-nak nem csak a rejtélyes gyilkosságsorozat ügyét kell megoldania. Egy váratlan levél ugyanis meglehetősen fölzaklatja az életét. Dr. Alex Thorne pszichiáter már egy korábbi esetnél is kis híján az őrületbe kergette, ezúttal pedig a börtönből nyúl Kim után, a legérzékenyebb pontján támadva a felügyelőt, akinek így ismét szembe kell néznie a testvére gyilkosával: a saját anyjával.

A General Press Könyvkiadó most nagyon rárepült Kim Stone történeteire, de én ennek csak örülni tudok. Mostanában kicsit hanyagoltam az olvasást, mivel visszacsábított a filmsorozatok világa, és sajnos az írással sem haladtam / haladok úgy, ahogy kellene. Remélem, ez hamarosan megváltozik, mert tele a naplóm határidőkkel.

Angela Marsons írónő

De akkor Kim... Ahogy láttam, a Vérvonal erősen megosztotta az olvasókat. Bennem a „szeretem” és az „ezt most miért kellett” oldal erősen egymásnak feszült, de végül megszerettem a történetet. Akadtak ugyan hullámvölgyek a regényen belül, de összességében mégiscsak egy szórakoztató krimivel van dolgunk, melyben a veszteség érzése, a bűntudat és a bosszú válik meghatározó témává. Hová vezeti az embereket a belső motivációvá fejlődő gyűlölet? Ismét bejárunk néhány életutat Kim Stone társaságában, és kísérőként mellénk szegődik a csípős angol humor és a mélylélektan is.

Az tény, hogy nem az ötödik rész a sorozat legjobbja, viszont színvonalban nincs akkora hanyatlás, mint már tapasztaltam más sorozatok esetében. Angela Marsons figyel arra, hogy fenntartsa az egyensúlyt a belső lelki szféra, és a külső, tényleges történések között. Kim Stone továbbra sem képes szabadulni démonaitól, amelyek átlépve a lélektani határt, körülötte realizálódnak, és bekapcsolódnak az események láncolatába. 

Az írónő ügyesen zsonglőrködik, a múltat és a jelent úgy szerepelteti, hogy az idősíkok keveredése szolgáltatja majd azt a végkimenetelt, mely felé Kim sodródik, megküzdve mindazokkal, akik így vagy úgy kísértik. 

Kísért a múlt? Olyannyira, hogy a jeleneddé válik? Angela ezt a frázist alkalmazza oly módon, hogy a második részből megismert pszichopata pszichiátert visszaemeli a történetbe, de vele együtt jön még néhány korábban megismert karakter is, akik az Ördögi játszmák szereplő-gárdáját erősítették. Dr. Alex Thorne, a félelmetesen intelligens, de mélyen gonosz pszichiáter nem érzi túl jól magát a börtönben, de ezzel így vannak gyakran cserélődő cellatársai is, akik észre sem veszik, hogy a  játékszereivé váltak épp úgy, ahogy egykoron annak a bizonyos rehabilitációs intézetnek a lakói, és még sokan mások. Kim lassan de biztosan válik Alex rögeszméjévé, és hogy ezt a pszicho-szöszi bizonyítsa, ereje még a rácsok mögül is képes elérni a felügyelőt, és visszataszítani őt a lelki pokol legmélyére. Hogy még véletlenül se legyen könnyű dolga Stone-nak, az édesanyja hirtelen állapotváltozása miatt is zúdul a nyakába a hideg zuhany. Alexnek vajon mi köze lehet ehhez a szinte varázslatos felépüléshez? Amivel Kimnek ártani lehet, ziher, hogy bevonzza. 

Kezdetben még kedveltem Alexandrát, mint intelligens gonoszt, de a Vérvonalban szerintem kicsit már elveti a sulykot. Az ennyire mélyen érzéketlen, rideg, számító, vegytiszta gonoszsággal már nem tudtam mit kezdeni. Olvastam-olvastam, és néha képtelen voltam megállni, hogy ökölbe szoruljon a kezem, és eleresszek egy-két idegesség-levezetőnek szánt káromkodást. Nagyon reméltem, hogy ennek a történetszálnak a lezárása kerek lesz, és meghozza a katarzist. Nos... szerintem Angelának sikerült jól megoldania a házi feladatot.

Kim Stone (szerintem)

A gyilkosságból sorozatgyilkosságba torkolló krimiszálnál is kapunk csavart eleget, és mikor az írónő kijelenti, Kim tudja, ki a gyilkos – mert mindig így szokta – az én tippem messze járt a valóságtól. Ezt azért nem gondoltam volna. Angela Marsons ismét szépen levezeti az ok-okozati összefüggéseket, a motivációt, és annak lélektani mozgatórugóit.
Ahhoz nagyon borult elmének kell lenni, hogy személyes bosszú hadjáratot indítson valaki, és ott sebezze meg az embert, ahol a legérzékenyebb. Itt ugyanis ez történik. Aktuális gyilkosunk is zsebre vágta a lelkiismeretét, és nagyon szépen kidolgozott tervvel állt elő, melybe majdnem beletörik a kis nyomozó csapat bicskája. No de ők nem arról híresek, hogy feladják! Sajnos a csapat tagjai külön-külön nem kaptak most sok teret az érvényesülésre, csupán egy-két telefonos utasítás erejéig. Dawson volt talán az, aki kicsit többet időzött a reflektorfényben, de ekkor sem kedveltette meg magát túlságosan. Kim szépen felvázolja neki, mit miért és hogyan, de ettől számomra nem lett szimpatikusabb a srác. Kev kiesett a pikszisből, mert bárhogy is próbálja jóvátenni... akkorát hibázott, amiért minimum fegyelmi járt volna, vagy felfüggesztés. Szerintem. És ezt már többször eljátszotta a sorozat során. Kim túl elnéző vele szemben.
Tracy Frost pedig épp annyira hiányzott, amennyire a tanítványa, Bubba nem. Szóval nagyon :)
Összességében tehát azt mondhatom, hogy a Vérvonal – bár néhol kicsit szerteágazó és kusza a vonalvezetése – egyáltalán nem rossz könyv, és az olvasó sem marad kétségek között, ugyanis minden történetszál normális lezárást kap. Mindenképpen érdemes elolvasni!

BORÍTÓ: A Kim Stone sorozat esetében hozzászokhattunk az egyszerű, ám mégis sokatmondó borítókhoz, és ez a jelenlegi helyzetben sem változott. 5 pont

TÖRTÉNET: Kissé sok szálon fut, és visszahoz a jelenbe néhány múltbeli eseményt és szereplőt is, ám ettől eltekintve az izgalom, feszültség és a sajátos, fanyar humor ugyanúgy jelen van a történetben. 4 pont

KARAKTEREK: Kim Stone semmit sem változott, a kívül sziklaszilárd, ám lelkileg könnyen sebezhető felügyelő jellemrajza árnyalt és őszinte. Ebben a részben kicsit jobban lesüllyed a lelki mocsárba. A negatív oldal karakterei olyan hús-vér testet kaptak, hogy szinte megborzongunk a velük való találkozás után. Alex kegyetlensége már túlzó, de ha jobban belegondolok, viselkedhet így egy olyan ember, aki nem képes érezni. 5 pont