LEDA D' RASI - A DÖG

EREDETI CÍM: A DÖG

KIADÓ: MOGUL KIADÓ

OLDALSZÁM: 250

MEGJELENÉS: 2018 június

MŰFAJ: MISZTIKUS LÉLEKTANI REGÉNY

FÜLSZÖVEG:

Érezted valaha a megcsalás fájdalmát? A hazugság kínkeservét? A porig alázás szégyenét? Akkor ez a könyv neked íródott, és mindenkinek, aki hasonló emlékek közt őrlődik, azon gondolkodva: Miért tette ezt velem?
A kérdés azonban szerintem inkább az: Számít a miért? Nem! Kit érdekel? Van, amire nincs magyarázat, nincs bocsánat! Kapard össze magad, lépj túl a dolgon és válj azzá, akivel ezt soha a büdös életben nem teheti meg többé senki!
Abigail – élete legpocsékabb napján – saját sírjában ébred. 35 éves, elhagyott, kiközösített, naiv… egy szóval: balek. Neki már mindegy. Úgyis épp feladni készül. Nem úgy a segítője, aki sajátos szemlélettel viszonyul az emberszabású vagy emberarcú férgekhez. Ő minden csak nem nebáncsvirág, és akkor is kirángatja Abby-t a lelki posványból, ha az beledöglik is. Ez is egy opció. A másik pedig az, hogy Abby kihantolja magát, lelke mélyéről előhívja Dög-énjét, és olyan bosszút áll, hogy a fal adja a másikat.  
Jól hangzik? Akkor tarts velem! 
Én vagyok a Dög! És van számodra egy történetem…

A szakítás mint olyan, senkinek nem tartozik kedvenc élményei közé, ám mégis az életünket végigkísérő szükséges rosszak egyike. Ezer százalék, hogy mindenki átélte már valamilyen szinten; van akit mélyebben, van akit felszínesebben érintett lelkileg. Nincs két egyforma ember, tehát a feldolgozási mechanizmus is eltérő lesz. De ne is kerülgessük a forró kását, csapjunk rögtön a lecsóba. 

Leda D' Rasi picit szabadságra küldte a boszorkányokat, és most a lélek legmélyére kalauzol minket, hogy nézzünk szét ott is, hátha a jövőben még hasznát vesszük ennek a kalandnak. Amiben én cseppet sem kételkedem!

Leda D' Rasi írónő

Főhősnőnk Abby, a történet kezdetekor nincs a legjobb passzban, ugyanis éppen saját sírjában próbál felébredni, több kevesebb-sikerrel. Hogy mi juttatta ide? A probléma tárgya Jeremy, aki nem túl kíméletesen közölte vele, hogy visszavonulót fúj, hát szia, vége van... Sem a szituáció, sem a mód, sem az idő nem volt alkalmas erre, de a fickó mégis meglépte, ő túl akart esni a dolgon, mert a nő már csak koloncot jelentett neki. És ez is jött le a stílusából. Ezt Abby teljesen normálisan reagálta le: sokkot kapott, utána sírógörcsöt, majd néhány centi földet maga fölé. Eltemették az érzelmei. No de ha csak egy depressziós pipiről szólna A Dög, nem is lenne érdemes recenziót pazarolni rá. Induljunk ki a címből... hogy is kapcsolható össze az alapszituációval?
Az nyilvánvaló, Abigail nem képes kimászni az önmagának felállított „lúzer státuszból”, és olyan szerepet ölt magára, ami kifelé azt mutatja, ő márpedig erős csaj, de ez a máz hamar lemállik. Amint hazaér, már sehol sincs a kőkemény nő, átveszi helyét a sírógörcsökkel küszködő, depresszió felé sodródó – ebben az esetben a valós – szerepkör. És ugye ez így nagyon gáz...
Abby az a fajta érző lélek, aki minden sejtjével a kapcsolatára koncentrált, tehát a hiány elemi erővel lökte a padlóra. Vajon merre van a kiút? És van egyáltalán? Jogos kérdések egy ilyen helyzetben. De az olvasóban is felmerülhet néhány, mondjuk ez: mi a fenét keres Abby a föld alatt, és hogy került oda? Nem képletesen, szó szerint...
Tehát... mikor a csaj feje felett a hullámokkal egyetemben a föld is összezáródik, megérkezik az Égi segítség D személyében, aki csakis krónikus esetekkel foglalkozik. Hát Abby helyzete über krónikus. Miután a lányt kirángatja a sírjából és megkezdi vele a para-pszichológiát, egy egész érdekes utazás veszi kezdetét a lélekben, tudatban és a valóság síkján egyaránt. Az írónő ezzel a regénnyel bebizonyítja, hogy egy ilyen fájdalmasan érintő témáról is lehet felszabadultan, viccesen, ám mégis tanító szándékkal értekezni. Mert A Dög stílusa gördülékeny, optimista, és végig előre visz, tanácsokkal lát el, felkarol. És mire a végére érsz, már kétséged sem marad afelől, ki is D valójában. No de ennyire nem sietek, szedjük kicsit darabjaira a művet.
Leda D' Rasi írónő karakterábrázolása és jellemfejlődése árnyalt, kirajzolódik a vonal: honnan hová szeretnénk eljutni. A célegyenest is felfesti, több megoldással is szolgál a zárlat bekövetkezte előtt. A Dög nem egy mély-depresszióba süllyedt nő sirám-csokra. Épp ellenkezőleg. Bemutatja azt az utat, melynek során Abby „látóvá” válik, és minden átértékelődik a számára.
Meg kell hagyni, D módszerei eléggé sokkolók; mert ki szeretné vetítővásznon viszont látni szakításának legkeservesebb pillanatait? Aztán meg a leggyönyörűbbeket? Kegyetlen? Nem kicsit. Viszont mindennek ott a miértje. D nem más, mint tudatalattink kivetülése, „Dög” énünk, aki akkor robban felszínre, mikor el kell simítanunk néhány lelki sérülést, és rá kell vennie a gyengébbik ént, hogy a gödör mélyén szíveskedjen már abbahagyni az ásást. És tényleg... Abby oldalról oldalra hagyja hátra sötét gondolatait, és egy új érzés is kezdi befészkelni magát tudatába.
Mondogatják ugye, a bosszú nem boldogít... ez is attól függ, milyen. Abby karakteréhez méltatlan lenne egy munkahelyi mészárlás, és ettől tartanunk sem kell, viszont egy lélektani visszavágó már nem hangzik olyan rosszul. Mivel Abigail írói álmokat dédelget, D kibontja benne ezt a vágyat, és olyannyira feltüzeli, hogy a lány már nem is ér rá azon gondolkodni, mi mennyire volt szép azelőtt. Jeremy és a kedves, segítőkész kollégák csak azt kapják, amit érdemelnek, ráadásul teljesen stílusosan, gyönyörű köntösbe burkolva.
Abby megváltozik, énjei szerepet cserélnek. Valljuk be, elég stresszes szitu, ha épp a főnököd az, akivel szakítottál, de minden nap el kell viselned a látványát a munkahelyeden. Nos, a lány megbirkózik a feladattal, és D-nek hála, valóban megerősödik. Kilép a gödörből, és itt nem áll meg, hanem építeni kezd: önmagát és vágyai birodalmát, mely szép lassan kibontakozik előtte és előttünk is. Talpra állt, de nem is akárhogy!
Az írónő kisregénye keveri a valóságot a misztikummal, helyzet és jellemkomikumokat is felvonultat, ezzel varázsolva kellemessé az olvasmány légkörét. Az írás tanító jellege is megmutatkozik, és a végére vésett Dög-parancsolatokkal válik teljessé.
Így kapunk egy viccesen-komoly, stílusos bosszúba ágyazott regényt, ami mindenkinek segít abban, hogy megtalálja a kivezető utat a sötét felhők közül! Hajrá!

BORÍTÓ: Egyszerűen tökéletes! Figyelemfelkeltő, csalogató, és a tartalommal tökéletesen összhangban van. Ezek után ki ne várná az olvasást? 5 pont 

TÖRTÉNET: Hétköznapi problémák elevenednek meg előttünk, misztikus köntösbe burkolva, pikáns humorral fűszerezve. Hogy éld túl! Hogy vágj vissza! Miért ne add fel! 5 pont

KARAKTEREK: Ahogyan a történet, a karakterek is hétköznapiak, egy kivételtől eltekintve, aki természetfeletti mivoltánál fogva sorozatosan rúgja fel a szabályokat, segítve ezzel az érvényesülést a nagyvilágban. A regény végére lelki szféránkat is helyrerántja.  5 pont