2018. április 26., csütörtök

HOGYAN SZERETTESSÜK MEG AZ OLVASÁST A GYEREKEKKEL

A témával kapcsolatban segítségül hívtam a Google-t, és tényleg a barátom! Elolvastam néhány cikket, tanulmányt, észrevételt, de nyomokban önálló gondolatokat is tartalmaz a történetem.
Az oktatási rendszert nem szeretném górcső alá venni, most nem ez a cél, ezért csak széljegyzetként említem meg, mennyire nem tesz jót a kötelezők ráerőszakolása a gyerekekre. Sok szülő is lázadozik ez ellen. Ami kötelező, az kényszer, és rögtön életbe lép a tiktakozó mechanizmus, azaz  a Csakazértsem! állapot. Nem kell messzire menni példáért.
Még a fanatikus könyvmolyok számára is akad egy-két nehezen emészthető falat a szépirodalom berkein belül. De kezdjük az elején, mert eddig csak arról írtam, hogyan tudjuk elriasztani a tanulókat a betűk világától.
Fontos a fokozatosság, ne zúdítsunk minden élményt egyszerre a kicsi nyakába, mert akkor fuldokolni kezd, és éppúgy nem érünk el semmit, mint a kényszerrel. A mesék világába úgy vezessük be, hogy olvassunk neki, vagy találjunk ki saját történeteket. Ha már nagyobb, akkor be is vonhatjuk oly módon, hogy hagyjuk, ő fejezze be a mesét. Ez egyfajta szerepjáték. A klasszikus tündérmesék hatalmas élményt adnak, és nyomtatott  kimondottan igényes  formában éppúgy elérhetők, mint DVD lemezen. Ami még nélkülözhetetlen, az a kötelező Happy End. Ne rögtön a kis gyufaárus lánnyal ismertessük meg a gyermeket, akinek képzelete már a szárnyait bontogatja. (gyönyörű ez a mese is, de szomorú, így halasszuk későbbre) Először képeskönyveket adjunk a kicsi kezébe, mely sok rajzot, illusztrációt tartalmaz, itt még nem az olvasás a lényeges, hanem a fantázia és az ismerkedés. Ezután a szöveg szép lassan előtérbe úszhat, mígnem a főszerepet is átveheti. A rímes versek, verses-mesék megkönnyítik a befogadást, gondolok itt például Weöres Sándor kimondottan gyerekeknek szóló, játékos verseire.
A képregények is sokat segíthetnek azzal, hogy a cselekményt kész formában kapja meg a gyerek, az ehhez tartozó párbeszédeket pedig elolvashatja. A diafilmek szintén ezt az élményt szolgálják. Emlékszem, mikor egészen kicsi voltam, anyu sokszor vetített nekünk meséket. Ha saját tapasztalatokból indulok ki, talán nem lesz olyan nehéz dolgom anyaként, hiszen remek vezérfonalat kaptam ahhoz, hogyan is válhat valaki az irodalom rabjává. Mindig is sok könyvünk volt otthon, minden műfaj képviseltette magát, teljesen természetes volt számomra ez a közeg. Lelkesen szortíroztam őket színek vagy nagyság szerint, pakolgattam ide-oda, nézegettem a szép borítókat. Bár nem sokat értettem még ezekből, hisz a nagy része egyáltalán nem nekem szólt, de mégis közöm lett hozzájuk. Ez valahogy öcsémre is átragadt, ő is előszeretettel rámolta le a könyvespolcokat. Tehát fontos, hogy a gyerek számára természetes legyen, hogy könyvek veszik körül.
Az internetet és a számítógépes játékokat is segítségül hívhatjuk, a hátrányból előnyt kovácsolunk. Ha a gyerek átlép a serdülőkorba, biztosan rendelkezik már önálló érdeklődési körökkel. Ezeket kipuhatolva ajánlhatunk neki a témában könyveket, cikkeket a világhálón, például némi jutalom fejében: olvasson utána kedvenc játékának, a karaktereknek, keressen hasonló témájú dolgokat. Egy idő után már magától fog utánanézni az őt érdeklő történeteknek.
Az ifjúsági regények tematikája már szinte végtelen, mindenki találhat számára kedvelni valót. Mennyi mindent köszönhetünk például a Harry Potternek vagy a Vörös Pöttyös könyvek térhódításának. Sok világhoz kapunk kulcsot a kezünkbe, alig győzzük nyitogatni az ajtókat. Hagyjuk, hogy a gyerek olvasson, méghozzá olyan történeteket, melyek érdeklik. Persze muszáj a szükséges rossz – más néven kötelező olvasmányok – beiktatása is, de ha ezek mellett mást is olvashat a diák, akkor gördülékenyebben megy majd az ezekkel való megbirkózás is. Mintegy motiválva érzi magát a tanuló, hogyha legyűri az egyik nemszeretem kötetet, máris visszatérhet abba a világba, melyben otthonosan érzi magát.
Mindenképpen mutassuk be a gyereknek a könyvtárat. Az intézmények szerencsére haladnak a korral, és egyre bővül a kínálatuk, már DVD filmeket is lehet kölcsönözni, és az internet is hozzáférhető, kellemes légkör uralja a helyiséget. Ne mi válasszunk a könyvek közül, hagyjuk, hogy a gyerek tegye meg. Persze életkortól függően odavezényelhetjük az őt érdeklő témákhoz, de ötleteken kívül mást ne adjunk neki. El tudja dönteni magától, mit szeretne, ne mi jelöljük ki számára a követendő útvonalat. Ha a könyvtárat megszerette, valószínűleg a könyvesboltok varázsa is megérinti. Bár ez veszélyes terep egy olyan valaki (pénztárcája) számára, aki rabjává vált már egy-két műfajnak, és nem elégszik meg azzal, hogy kölcsönkaphatja a könyveket, hanem már saját birodalmat akar építeni magának. Ez már a végső fázis. Ha ügyesek vagyunk, sikerül idáig eljutni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése