EREDETI CÍM: CITY OF STAIRS - SOROZAT: ISTENI VÁROSOK I.
KIADÓ: AGAVE KÖNYVEK
OLDALSZÁM: 448
MEGJELENÉS ÉVE: 2016 (EREDETI 2014)
MŰFAJ: FANTASY
FORDÍTOTTA: HUSZÁR ANDRÁS
FÜLSZÖVEG:
Az ember jobb, ha óvatos, amikor olyan városban kell egy titokzatos gyilkos nyomába erednie, mint Bulikov. Mert itt a világ teljesen más szabályok szerint működik. Amikor a város isteneit elpusztították, uralmukat megdöntötték, imádatukat betiltották, a valóság szövete darabokra hasadt Bulikovban. A lépcsők azóta a semmibe vezetnek, a sikátorok a múltba nyíló átjárókká váltak, az utcákon a bűnözők nyomtalanul eltűnnek.
Shara Thivanit hivatalosan diplomataként küldte ide az elnyomó birodalom. Valójában viszont országa egyik legjobb kéme, akinek most egy gyilkost kell kézre kerítenie. Ahogy a nyomozás egyre súlyosabb titkokat tár fel, úgy rajzolódnak ki fokozatosan Shara előtt egy sötét összeesküvés körvonalai. A nő hamarosan gyanakodni kezd, hogy a szörnyű város uralkodói talán nem is haltak meg – és Bulikov kegyetlen uralma könnyen visszatérhet.
Próbálom összeszedegetni magamban az infómorzsákat a regényről, mert már egy hete végeztem az elolvasással, csak egyéb elfoglaltságaimból kifolyólag nem tudtam virtuális papírra vetni benyomásaimat. Pedig már milyen régóta jár egy köszönöm az Agave kiadónak – akkor ezt meg is ejtem, szóval tényleg Thank you so much... :)
Akkor let's start...a mai napom totál olyan, mintha fáziskésésben épp most ért volna ide hozzám péntek 13-a. Valahogy semmi sem úgy jön össze, ahogy kellene. Van ilyen... talán visszafekszem és kialszom. Megálmodom a sorokat, amiket képernyőre szánok.
Lépcsők városa... azt hiszem, erről kellene írnom, ugye? Milyen jó kis könyvecske. Egy igazán különös fantasy-val kerültem szoros kapcsolatba, ami nem a megszokott pillérekre lett felállítva. Olyan érdekes világot épített fel Robert Jackson Bennett, hogy csak igen fájó szívvel tudtam kilépni a kapun, mikor lepergett előttem az utolsó képkocka is. Az író belekeveri fantáziájába a realitást is, tehát teljesen létező konfliktusokat színez át a fantasztikum ecsetével. Ebben a formában sokkal emészthetőbbek lesznek a politikai és vallási küzdelmek.
Hogyan lettek az elnyomókból elnyomottak, és fordítva? Két teljesen ellentétes kultúra feszül egymásnak. Ezt nem nehéz elképzelnünk a realitás síkján sem. Az egyik a valláson alapul, a másik pedig a tudományon, a világias nézeteken. Most jön a csavar, ami beránt minket a fantasy kulisszái mögé. Ugyanis az Istenek, akikben az emberek hisznek, valóságosak (illetve azok voltak valamikor, amíg el nem tüntették őket). Az istenek olyan törvényeket alkottak, amik szinte teljesíthetetlenek lettek, jóformán már a levegővételnek is külön szabályrendszere lett. Ez bizony lázadáshoz vezet. És hol volt, hol nem... feltűnt a színen a kadzs – ez is érdekes kifejezés, amivel eddig még nem találkoztam – és egy csodafegyver segítségével bebizonyítja, hogy a halhatatlanok mégsem annyira halhatatlanok. Vagy talán mégis? Mi történik egy országgal, aminek alapjaiban dől meg a világnézete, mert rákényszerítik a változást? A hatalmi pozíciók helyet cserélnek.
Bulikov, a lépcsők titokzatos városa egyszerűen elvarázsol. A szürreálisan lefestett városban sok különös dolog történik, és már az sem biztos, hogy amit az emberek valóságnak hisznek, az tényleg az. Vagy léteznek egy valóságos világon belül más valóságok is? Bizony, bizony, a szóban forgó könyvben szépen össze lettek kuszálva a dolgok, hogy aztán főhősnőnknek legyen min rágódnia, és cseppet se unatkozzon ügy-bogozgatás közben. Nem is fog. Ám amint betoppan a képbe Shara, az ő személye körül is épp úgy elkezd fodrozódni a titok-hullám, mint egész Bulikovban. Egy gyilkossági ügyben kezd el nyomozni, de aztán olyan dolgokba tenyerel a lány, amik nem várt fordulathoz vezetnek. Segítőtársa, azaz titkára, Sigrud szintén tartogat meglepetéseket, nem csupán az olvasóknak, hanem „főnökének” is.
Picit nehezen indul be a történet, de én ilyen apróságokon sosem szoktam fennakadni. Aztán persze felgyorsulnak az események, és elkezdenek sok szálon futni, hogy csak kapkodjuk a fejünket össze-vissza. A Lépcsők városánál nagyon oda kell figyelni egy-két jelentéktelennek hitt, elejtett megjegyzésre, mert ezek fajsúlyossá nőnek a történet során. Néha vissza kellett olvasnom, hogy az összefüggéseket a helyükre tegyem.
A varázslatot és csodalényeket ilyen reális környezetben lefestve még nem is láttam. Pont ebben áll a regény egyedisége is. Összemossa a fantáziát a valósággal, a hihetetlent hihetővé, a hihetőt pedig hihetetlenné alakítja. A látszat becsap minket, és a szemünknek sem szabad hinni, és itt még az eszünk is megtréfálhat, és a logikus gondolkodás is tévútra vezethet... vagy olyan dolgokhoz, melyek már túlmutatnak az ésszerűség határain.
A karakterábrázolás is hihetetlenül fejlett, kiforrt. Shara nem egy csini cicababa, aki mindenkit lesöpörve a palettáról menti meg a világot, és zsebeli be az ezért járó vállveregetéseket. Nem, Shara bár nem csúnya, de nem is világszépség. Alacsony, szemüveges, és ha megszólal, csak úgy szikrázik körülötte a levegő. Csípős cinizmusával rögtön belopta magát a szívembe. Sebezhető, mind testileg mind lelkileg. Egyszerre profi és amatőr, egy kém, aki kiváló történész, de mivel ember, sokszor követ el hibát, melyek olykor végzetesnek bizonyulnak. Nem mentegeti magát, a felelősséget sem varrja más nyakába, és a büntetése sem marad el. Stílusosan mindig azt kapja, amit érdemel.
Sigrud nem beszél sokat, nem a szavak embere, de ha mégis megnyilvánul, akkor sziporkáin igencsak jókat lehet derülni.
Mulaghesh és Vo a főbb mellékszereplők, szintén kaptak jellemrajzot. Itt mindenki él és mozog, és senki sincs eszményítve. Nem kapunk kikényszerített happy endet sem, mint oly sok fantasy esetében. Itt a szereplők csak önmagukra számíthatnak, és az események, amik bevonzzák őket, nem mindig boldog sóhajt csalnak elő belőlünk. Nem mindig könnyebbülünk meg. Sokszor nem azt a megoldást kapjuk, amire várunk, mert ismerjük a megszokott receptet. És ez pont így van jól. Ez így tökéletes! A Lépcsők városának szinte egyetlen mozzanata sem számítható ki előre. Nyelvezete is roppant érdekes: Szajpúr -Bulikov, Vohannes, Kolkán stb. Kicsit nehéz ráhangolódni, de aztán könnyen megszokja az ember. Legalábbis nekem sikerült.
Sok igazságot kimond a regény, és sok olyan probléma is a felszínre kerül, amitől még valóságosabb színben tűnik fel előttünk a történet: megalapozatlan előítéletek, a történelem meghamisítása, politikai csatározások, vallási fanatizmus és megszállottság. A valahová tartozás kérdésköre is felmerül: mitől érezzük igazán otthonnak az otthont? Ha változik körülöttünk a világ, mi még ugyanazok maradhatunk ugyanazokkal a vágyakkal és emlékekkel? Vagy nekünk is változnunk kell az egész körforgással?
Szerettem nagyon ezt a könyvet, mert amellett, hogy fantasy, sok szállal köt minket a valósághoz, és engedi, hogy elgondolkodjunk a feldobott kérdéseken. Nem kapunk előre megszerkesztett magyarázatokat és megoldásokat.
Aki csak teheti, olvassa el a Lépcsők városát, mert amellett, hogy szórakoztat, sok olyan dologra rávilágít, amit érdemes körüljárni. Biztosan többször is el fogom olvasni, annyira megszerettem ezt a világot!
5 / 5
Akkor let's start...a mai napom totál olyan, mintha fáziskésésben épp most ért volna ide hozzám péntek 13-a. Valahogy semmi sem úgy jön össze, ahogy kellene. Van ilyen... talán visszafekszem és kialszom. Megálmodom a sorokat, amiket képernyőre szánok.
 |
| Robert Jackson Bennett |
Hogyan lettek az elnyomókból elnyomottak, és fordítva? Két teljesen ellentétes kultúra feszül egymásnak. Ezt nem nehéz elképzelnünk a realitás síkján sem. Az egyik a valláson alapul, a másik pedig a tudományon, a világias nézeteken. Most jön a csavar, ami beránt minket a fantasy kulisszái mögé. Ugyanis az Istenek, akikben az emberek hisznek, valóságosak (illetve azok voltak valamikor, amíg el nem tüntették őket). Az istenek olyan törvényeket alkottak, amik szinte teljesíthetetlenek lettek, jóformán már a levegővételnek is külön szabályrendszere lett. Ez bizony lázadáshoz vezet. És hol volt, hol nem... feltűnt a színen a kadzs – ez is érdekes kifejezés, amivel eddig még nem találkoztam – és egy csodafegyver segítségével bebizonyítja, hogy a halhatatlanok mégsem annyira halhatatlanok. Vagy talán mégis? Mi történik egy országgal, aminek alapjaiban dől meg a világnézete, mert rákényszerítik a változást? A hatalmi pozíciók helyet cserélnek.
 |
| Shara Thivani |
Picit nehezen indul be a történet, de én ilyen apróságokon sosem szoktam fennakadni. Aztán persze felgyorsulnak az események, és elkezdenek sok szálon futni, hogy csak kapkodjuk a fejünket össze-vissza. A Lépcsők városánál nagyon oda kell figyelni egy-két jelentéktelennek hitt, elejtett megjegyzésre, mert ezek fajsúlyossá nőnek a történet során. Néha vissza kellett olvasnom, hogy az összefüggéseket a helyükre tegyem.
 |
| Lépcsők városa |
A karakterábrázolás is hihetetlenül fejlett, kiforrt. Shara nem egy csini cicababa, aki mindenkit lesöpörve a palettáról menti meg a világot, és zsebeli be az ezért járó vállveregetéseket. Nem, Shara bár nem csúnya, de nem is világszépség. Alacsony, szemüveges, és ha megszólal, csak úgy szikrázik körülötte a levegő. Csípős cinizmusával rögtön belopta magát a szívembe. Sebezhető, mind testileg mind lelkileg. Egyszerre profi és amatőr, egy kém, aki kiváló történész, de mivel ember, sokszor követ el hibát, melyek olykor végzetesnek bizonyulnak. Nem mentegeti magát, a felelősséget sem varrja más nyakába, és a büntetése sem marad el. Stílusosan mindig azt kapja, amit érdemel.
Sigrud nem beszél sokat, nem a szavak embere, de ha mégis megnyilvánul, akkor sziporkáin igencsak jókat lehet derülni.
 |
| Bulikov |
Sok igazságot kimond a regény, és sok olyan probléma is a felszínre kerül, amitől még valóságosabb színben tűnik fel előttünk a történet: megalapozatlan előítéletek, a történelem meghamisítása, politikai csatározások, vallási fanatizmus és megszállottság. A valahová tartozás kérdésköre is felmerül: mitől érezzük igazán otthonnak az otthont? Ha változik körülöttünk a világ, mi még ugyanazok maradhatunk ugyanazokkal a vágyakkal és emlékekkel? Vagy nekünk is változnunk kell az egész körforgással?
Szerettem nagyon ezt a könyvet, mert amellett, hogy fantasy, sok szállal köt minket a valósághoz, és engedi, hogy elgondolkodjunk a feldobott kérdéseken. Nem kapunk előre megszerkesztett magyarázatokat és megoldásokat.
Aki csak teheti, olvassa el a Lépcsők városát, mert amellett, hogy szórakoztat, sok olyan dologra rávilágít, amit érdemes körüljárni. Biztosan többször is el fogom olvasni, annyira megszerettem ezt a világot!
5 / 5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése