LEDA D' RASI - BOSZORKÁNYDINASZTIA MÁSODIK KÖNYV - LIDÉRCFÉNY

EREDETI CÍM: LIDÉRCFÉNY – SOROZAT: BOSZORKÁNYDINASZTIA II. KÖNYV

KIADÓ: MOGUL KIADÓ

OLDALSZÁM: 430

MEGJELENÉS: 2017

MŰFAJ: ROMANTIKUS FANTASY

FÜLSZÖVEG:

A boszorkányok élete nem egyszerű. 

Una, a Dinasztia vezére – hogy legfiatalabb boszorkányát megmentse –, kénytelen nem kívánt szövetséget kötni a lidércek királyával. Évezredek óta ismerik egymást, de ismeretségük ellenszenv volt első látásra. Most azonban segítségre szorul, és pont az a férfi segíthet rajta, akitől a legkevésbé szeretne bármit is kérni. A segítségért cserébe pedig csak egyetlen dolgot adhat. A legnagyobb titkát… és vele az életét. 

Litch büszke uralkodó, aki versenyt fut az idővel. Hatalmát trónbitorló fenyegeti. A támadások visszaveréséhez vérvonala megszilárdítására van szükség, ehhez pedig mielőbb egy királyné és egy örökös szükséges. Fajtája átka miatt azonban a számára rendelt asszonyt nem egyszerű megtalálni. Aztán az utolsó pillanatban úgy tűnik, mégis van remény. A győzelem lehetőségét azonban pont az az aranyszemű boszorkány villantja fel, akinél bosszantóbbat elképzelni sem lehet. A nő ajánlata több mint kecsegtető. De vajon igazat mond?

Kettejük közt feszültséggel terhes egyezség köttetik, és mintha az egész világ szövetkezne ellenük. Árulók, merénylők lesik minden lépésüket. És ott vannak ők ketten is, harcban állva.

A Boszorkánydinasztia története folytatódik. Az írónő tovább szövi a lehengerlő misztikus mese szálait és megmutatja, miként fér meg a halhatatlan világban a két ellentétes pólus: vérpezsdítő romantika és éjsötét intrika.

Kedvenc múzsám és kritikusom, küldd az ihletet! Valahogy nehezen alakulnak a szavak mondatokká. Segítesz? Hát persze... Akkor kezdjük el... :)  Köszönöm! :) 

Ismét érkezik egy regény, amiről szintén nehéz elfogulatlanul írnom, de mivel az őszinteség fontos szempont, minden tőlem telhetőt elkövetek annak érdekében, hogy reális képet fessek a Lidércfényről, ami a Boszorkánydinasztia második köteteként jelenik meg hamarosan.

Leda D'Rasi írónő

Aki olvasta az elsőt, az már tudja, hogy körülbelül mire is számíthat Leda D' Rasi írónőtől: pikáns humor, néhol erotikába játszó romantika, belső morális, és külső konfliktusok, melyekkel meg kell birkózniuk a szereplőknek ahhoz, hogy normális kerékvágásban folytatódhasson az életük. Normális? Ez a jelző vajon hol állja meg a helyét a mai világban? Kezd erősen relatívvá válni, tehát óvatosan kezelem. Akkor újra... a halhatatlanok közel sem normális és hétköznapi világa ismét megnyitja kapuit, ezúttal a boszorkányok mellett a lidércek is főszerephez jutnak, ami némi újdonságot is jelenthet, hiszen ez a faj nem annyira népszerű a fantasy történetében (vagy csak én olvastam keveset róluk).  

Itt több szót nem ejtenék már az Utolsó kívánságról, arról is készült egy egész estés recenzió :)

Na szóval... ezúttal Una, a kissé makacs és önfejű boszorkányvezér kerül érzelmi zsákutcába Litch, a lidércek királya által. Ismét egy nemszeretem, de eleve elrendelt párkapcsolat van kialakulóban, amivel a felek egyszerűen nem tudnak mit kezdeni, és így egymáson vezetik le a feszültséget, néha szó szerint kirobbanó stílusban. A halhatatlanok már csak ilyenek, semmit sem tudnak kicsiben csinálni. 

Ám ez csupán egy konfliktus a sok közül, van nagyobb problémája is Litch-nek Una „agybajánál”. Unokaöccse trónt bitorolni készül, és állítólag utódja is van hozzá, ami elég nagy gáz, legalábbis a lidérckirály számára. Litch-nek is szüksége lenne örökösre, egy kis lidércre, hogy meg tudja szilárdítani hatalmát. Az utód csakis „törvényes” frigyből származhat, tehát kizárólag „igazi” párjától. Ajjajj... 

Litch akkor döbben csak rá, mibe vágta ... hát na... a fejszéjét, mikor Una kényszer vendégségbe átruccan hozzá, egy korábban kért szívességért cserébe. Nagy ár ez... az udvartartás már belső fogadásokat köt, vajon melyik fél bolondul meg először. Litch kezdi kapisgálni, hogy még a holdraszállás is elérhetőbb cél számára, mint Una „betörése”. A boszorkány pedig felveszi a csakazértse magatartást, és hozzáállásával az őrületbe kergeti a lidérckirályt. Mindez pattogó és humoros párbeszédekben nyilvánul meg, amikből azért kiérezni a feszültséget. Ez a „valamit valamiért” elv lassan bomlik ki a regényben, és sok szemszögből közelíti meg az írónő. Statisztaként természetesen felbukkannak régi ismerősök is, úgy mint a minden lében kanál, öntörvényű, férfifaló Luna: az őrült holdboszorka, Angel és Lazarus, valamint a titokzatos Fairy, aki szintén tartogat meglepetést... 

Tetszett a regényben, hogy bár látványosan az első részből nő ki, mégsem használja ugyanazokat a fordulatokat, hanem önálló vázra épül. 

Bár a stílus hasonló, érezni lehet, hogy az írónő folyamatosan fejlődik, már jóval kevesebb a szóismétlés, és a karakterábrázolás is kisimultabb, összetettebb. Leda szereplői oldalról oldalra bontakoznak ki, van időnk megismerni őket. Az írónő egyikük mellett sem foglal állást, nem szorítja őket a „jó” és „rossz” kategóriákba, hanem az olvasóra bízza, hogy eldöntse, morális síkon vagy éppen tettei alapján hová sorolható az adott szereplő.

A Lidércfénnyel már könnyebb dolgom volt azonosulás terén, bár néhol azért még sikerült falakba ütköznöm. Sajnos nem vagyok híve a papírra vetett erotikának, ezért ezek a részek nagyon hamar kizökkentenek, és csak nehezen találok vissza a regény világába. Leda most vigyázott arra, hogy ne essen túlzásokba, és az említett jeleneteket nem nyújtotta el, és igyekezett befogadhatóvá stilizálni még azok számára is, akik hasonlóképpen gondolkodnak, mint én. A kevesebb néha több... 

A Lidércfény – bár az alapszituáció itt is az egymásra találás körül mozog – mégis több csavart és akciót tartalmaz, mint az első rész. Szükség is van egy kis adrenalinra ahhoz, hogy elnyomja az esetlegesen unalmassá váló romantikát. Ezzel a műfajjal vigyázni kell, mert könnyen unalomba fulladhat, és a sablonok csapdájában találhatja magát. Leda D'Rasi írónőnek sikerült az egyensúly fenntartása, mindenből annyi van, amennyi kell. A leírások is alakulnak szépen, talán az Ítész – a szükséges rossz – epizódjait lehetett volna még szűkszavúbbra venni, mert bár a karakter megformálásra nagyon jóra sikerült, váratlan vagy éppen célzott megjelenései még kicsit megakasztják a történet menetét és lassítják a kibontakozást. 

Una és Litch párharca tartogat igazán vicces pillanatokat, nagyon jókat derültem egy-két párbeszéden. 

Úgy érzem, az írónő stílusa egyre kiforrottabb. Még tapasztalok kis bizonytalanságot a szóhasználat terén, de hamarosan ez is elsimul majd. 

A Lidércfény egy igazi felnőtt-mese, és mi nyomon követhetjük, hogyan alakul ki a kalandokkal és cselszövésekkel teli zűrzavarból a boldog befejezés, melynek kicsengése: semmi sem lehetetlen, ha igazán akarod, és képes vagy küzdeni érte!
Egyszer volt, hol nem volt... talán igaz sem volt... oh, de... ha igaz volna...

BORÍTÓ: Igazi fantasy köntöst kapott a regény, ami a tartalommal is összeköthető. Szépen kidolgozott, ízléses, öröm lesz kézbe venni. 5 pont

TÖRTÉNET: Egy vérbeli fantasy románc alakváltókkal, boszorkányokkal és lidércekkel, humorral, párbajokkal, szócsatákkal és megérdemelt happy enddel. 4 pont

KARAKTEREK: Sikerült élővé varázsolni őket, tehát tudunk azonosulni velük, ha éppen ez a szándékunk. Szórakoztatóak és elrettentőek – mindenki olyan, amilyennek lennie kell. 5 pont