DOLORES REDONDO: A LÁTHATATLAN ŐRZŐ

EREDETI CÍM: EL GUARDIÁN INVISIBLE

KIADÓ: TRÍVIUM

OLDALSZÁM: 336

MEGJELENÉS ÉVE: 2014

MŰFAJ: PSZICHOTHRILLER

FÜLSZÖVEG:

„Dolores Redondo a legutóbbi időszak egyik legnagyobb irodalmi meglepetése és üstököse. Megteremtette a detektívregény új típusát, amely ötvözi a pszichológiai thriller, a bűnügyi történet és a legenda elemeit.”

A spanyol krimitrilógia első kötete a baszk Pireneusokban fekvő Baztan-völgy falvainak sajátos világát mutatja be, melyben keveredik az ősi baszk mitológia, a kereszténység és más mágia. A thriller klasszikus elemein túl olyan természeti leírásokkal, pszichológiai elemekkel ötvözve, mellyel a műfaj kereteit feszegeti. Megjelenése után hazájában azonnal sikerkönyv lett, azóta 25 országban adták ki. A megfilmesítés jogait Peter Nedermann (A tetovált lány) és a Constantin Film (A parfüm; Pompeii) vette meg.

Egy kis navarrai településen kamaszlány meztelen holttestére bukkannak. A nyomok bonyolult indíttatású, misztikus elemekkel fűszerezett rituális gyilkosságra vallanak. Kiderül, a környéken sorozatgyilkos szedi áldozatait. Salazar felügyelőnő vállalkozik arra, hogy fényt derítsen az igazságra, ám közben harcba kell szállnia saját gyermekkori tragédiájában gyökerező félelmeivel. Ráadásul kollégái és nővére féltékenységével, és saját médiumi képességeivel is szembesülnie kell. Ahogy a történetbe újabb és újabb szálak fonódnak, Amaia nemcsak hivatását teljesíti, de önnön problémáinak megoldásához is közelebb kerül. 

A thriller, mitológia és családtörténet e keveréke teszi eredetivé a könyvet, és a végletekig fenntartja az olvasó érdeklődését. Ha várod a folytatást, keresd a következő kötetet A csontok öröksége címmel.

Már tűkön ülve vártam ezt a négynapos ünnepet, hogy végre a semminél picit több időm legyen az olvasásra. Kiélhettem magam ezalatt az idő alatt, és energiával is sikerült feltöltődnöm. Olyan regényeket választottam a kikapcsolódáshoz, amik maximálisan kielégítették tudásvágyam és arra az időre, míg a sorok között bandukoltam, sikerült teljes mértékben kizárnom a külvilágot. 

Bizony, gyönyörű, de mégis izgalmakkal és borzongással teli két napot tölthettem a Baztan-völgyben, Elizondóban, Amaia Salazar felügyelőnő valamint kollégái és családja társaságában. 

A Trívium Kiadónak köszönhetően jelent meg hazánkban A láthatatlan őrző című remekbe szabott alkotás, mely a Navarra trilógia első részeként mindjárt egy csomó díjat is bezsebelt (Ezüsttoll Díj 2014, A legjobb spanyol regény 2013), ami valljuk be, nem is csoda. Ha nincs Dolores Redondo írónő, bizony nem születik meg Amaia Salazar karaktere sem, ami bizony hatalmas veszteség lenne az irodalom számára. 

Dolores Redondo

Az európai krimik és pszichothrillerek mostanában kezdenek bűvkörükbe vonni, a svéd után a spanyol irodalmat is megkóstoltam, és azt kell, mondjam, hogy ízletes csemegének bizonyult. Csak sajnálni tudom azt az embert, aki még nem ismerte meg az olvasás varázsát, mert mennyi de mennyi élményről lemarad, ami bizony pótolhatatlan veszteség! Hisz olvasni jó!

Dolores Redondo írónőnek köszönhetően a baszk mitológiába is betekintést nyerhetünk, és sok olyan információval gazdagodhatunk, mely közelebb hozza hozzánk a navarrai tartományt. Egyszerűen muszáj lesz ide is ellátogatnom. Az olvasás ebből a szempontból veszélyeket is rejteget magában, hiszen akarva-akaratlan szétfeszíti a horizontot, és nincs megállás! De én élvezem!  

Nem nagyon voltak előismereteim a regénnyel kapcsolatban, egyszerűen azért pakoltam fel a kívánságlistámra, mert beleillett az érdeklődési körömbe. Aztán közelebbi kapcsolatba kerültem vele, és elválaszthatatlanok lettünk. 

Egy dinamikusan lüktető, a krimi, lélektani thriller, horror jegyeit is magán viselő regénnyel van dolga annak, aki engedi, hogy a történet magával rántsa. Logikusan vezeti végig a nyomozást, nem túloz, nem rövidít, itt nincs meg két perc alatt a DNS vizsgálat eredménye, ahogyan azt a helyszínelők sorozatokban láthatjuk. A valóság nem torzul, hanem olyan formában tárul elénk, hogy elhisszük: valóban így zajlanak a dolgok egy sorozatgyilkossági ügy felderítésénél. A párbeszédek sem erőltetettek, alkalmazkodnak a szituációkhoz, nem zökkentik ki az embert. 

Amaia Salazar

Azt nehéz megállni, hogy ne terelődjenek a dolgok érzelmi síkra, így főszereplőnknek, Amaia Salazar-nak, aki egy harminc év körüli nyomozónő, a külvilág démonaival ugyanúgy meg kell küzdenie, mint a lelkét mardosó eseményekkel. Miután ügye kapcsán visszautazik Elizondóba, felébrednek benne rejtett félelmei, szorongása, melyeket maga a hely vált ki belőle, és egészen a poszttraumatikus stressz állapotáig sodródik. Mivel azonban erős női karakterrel van dolgunk, nem hagyja, hogy összeroppanjon a történtek súlya alatt. A nyomozásra kell koncentrálnia, mely egyre csak bonyolódik, és a helyzetet nehezíti, hogy családja is belekeveredik. Ez a tény pedig magával vonzza azt a problémát, hogy akár a nyomozásból is kizárhatják. Nem könnyű és senki sem könnyíti meg a helyzetét. 

James, az amerikai szobrász férj ugyan elkíséri, de néha már ő is értetlenül áll Amaia hangulatváltozásai előtt, amikor a kétségbeesés kezdi maga alá gyűrni a nőt. Bár a sorok a rideg valóság szelét fújják felénk, egy kis enyhülést is hoznak, mondjuk mikor James és Amaia kapcsolatáról olvashatunk. Az írónő azonban remekül kezelte ezt a dolgot. A nyomozó nem válik nyavalygós libává, még akkor sem, mikor jólesne neki. Mindvégig megőrzi méltóságát. Ez természetesen a többiekre is igaz. A kollegális kapcsolatok sem idealizáltak, megjelenik a féltékenység, a hűvös tisztelet és az őszinte tisztelet is.

Elizondo

A családi és a mitikus szálak is fantasztikusan oldódnak fel ebben a krimi-hangulatban. A karakterek remekül kidolgozottak, olyan jellemrajzokat kapunk, hogy csak pislogunk. Mivel a szemben álló kettősség fontos alkotóeleme bármely történetnek, itt is kapunk ellentmondásos jellemeket, olyanokat akiket megszeretünk, és olyanokat akiket már pár mondat után kivet a szívünk magából, és őszinte ellenszenvet táplálunk irányukban. És hogy ki miért olyan amilyen, erre is magyarázatot kapunk. Számomra fontos dolog egy regényben, hogy megértsem a karaktereket. A motivációjukat, tetteiket, viselkedésüket. Itt sikerült kapcsolatot teremteni a szereplőkkel. 

Az előadásmód E/3. Az olvasottakon érződik az írónő tájékozottsága a kriminológiában és a pszichológiában valamint a baszk mitológiában és a néphagyományok területén. Bemutat minket a „basajaunnak” és megtudjuk, ki vagy mi is az a „belagile”. A nevekbe egyszer-kétszer beletört a nyelvem, de aztán alkalmazkodtam.

Baztan-völgy

Ez a könyv több rejtélyt nyitva hagy, de a fő – azaz a gyilkossági – szál az lezárul. A már megszokott krimi sémától itt sem menekülhetünk: nem mindenki az, akinek látszik. Én tovább gondoltam az egész történetet, miután fény derült a gyilkos személyére és az utolsó lap aljára értem. Csak icipici függővéget kapunk, és a zárlat előrevetíti a trilógia következő részének eseményeit. Azért cikázik néhány kérdőjel az erdő védőszelleme és néhány epizód, valamint Amaia „informátorának” személye körül. Vajon a mitológia néhány alakja alakot ölt és leszáll közénk? Az írónő tudja fokozni az érdeklődést, az már igaz.  

Mivel semmi elvárásom nem volt a regénnyel szemben, nem mondhatom sem azt hogy negatívan sem azt hogy pozitívan csalódtam. Egyszerűen csak élveztem, magával ragadott, le sem tudtam tenni. Ami nem tetszett a könyvben – és ezt már többen megemlítettek előttem –, hogy sok korrekciós hibával lehetett találkozni, ami kiküszöbölhető egy kis odafigyeléssel. Más gond nem volt a regénnyel, még talán annyi, hogy képes függőséget okozni. De ez megbocsátható. 

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti az igazán igényes thrillereket, és nem zavarja, ha a nyomozást néhol egy kis beépülő misztikum teszi érdekesebbé, és a lélektani sík mélyebben morálissá. Aki kedveli az erős női karaktereket, a nyomozói csapatmunkát és nem riad vissza a realisztikus leírásoktól. 

5 / 5