2014. május 9-én eljött az a nap, amiről régebben tudtam, hogy előbb-utóbb utolér, de mindig távolinak tűnt. Most megtörtént, eljöttem a munkahelyemről, ahol hét évig dolgoztam, hol örömmel, hol kevésbé jókedvűen. Szerencsére a jobb napok száma volt többségben.
Ha így volt, miért is gondoltam arra, hogy váltani kéne? Ez egy nagyon összetett problematika. Visszanyúlnék egészen írországi nyaralásomig, hogy könnyebben körvonalazódjon a dolog miértje. Annyira megragadott a Smaragdsziget varázsa, hogy belémgyökeresedett az az elképzelés, én bizony itt szeretnék élni, ha nem is örökre, de pár évig biztosan. Az óceán közelsége, a szinte haraphatóan friss levegő olyannyira feltöltött energiával, hogy szinte vibráltam. Muszáj, muszáj megpróbálnom. Minden akaraterőmet erre koncentráltam. Aztán persze lanyhulni kezdett az önbizalmam. Tiszta hullámvölgy volt a lelkivilágom. De hát már tudjátok a végeredményt, győztem önmagam ellen. Hogy jól döntöttem-e, az pár héten belül ki fog derülni. ;) Várjuk együtt a fejleményeket. ;) Ha Írország nem is, de Anglia még összejöhet!!! ;)
Úgy döntöttem, hogy a blogomon is küldök helyzetjelentéseket, itt olvashattok angliai kalandjaimról, ha érdekel titeket ;)
 |
| Határ a (csillagos) ég |
A döntés meghozatala nehezebben ment, mint gondoltam, mert éppen visszakerültem volna régi csapatomhoz, akikkel nagyon szerettem együtt dolgozni. Szerencsétlenül alakult az időzítés, mert ha csak 1 héttel előbb szólnak, én biztosan maradtam volna még egy darabig. De a szerződést már megkötöttem. Azért szeretném hozzá tenni, a minőségbiztosításon sem volt minden rossz és negatív, csak nem találtam önmagam a sok cél között, és totál szellemnek éreztem magam néha. Persze segítséget itt is kaptam, nem hagytak magamra a káoszban, inkább együtt tévedtünk el, és próbáltuk megtalálni a kivezető utat (több kevesebb sikerrel). Oké, bennem is volt hiba, későn nyitottam a világ felé. A végén viszont már sikerült felengednem, igaz? ;)
Azt nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz elbúcsúzni. Még mindig bennem van egy icipici kétely, hogy jól döntöttem-e. Ez az örökös dilemma kikészíti az embert. A jajj, mi lett volna, ha... ha maradok, biztosan azon görcsölök hátralévő életemben, hogy mért nem próbáltam meg. Ha kimegyek... nos erről később tudok nyilatkozni. ;) Ez a "búcsú" is csak olyan félig-meddig az, ami, mert tulajdonképpen csak az irodából jöttem el, nem tűnök el mint az a bizonyos szürke szamár a ködben, hanem csak új kihívások elé nézek. Jujj de izgi, de a szívem akkor kezd csak igazán a torkomban dobogni, amikor kint állok majd 15-én a reptéren, és szemezek a repcsivel. Az már jobban fogja tükrözni azt, hogy lezárult egy szakasz az életemben, és egy új indul útjára.
Azt nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz elbúcsúzni. Még mindig bennem van egy icipici kétely, hogy jól döntöttem-e. Ez az örökös dilemma kikészíti az embert. A jajj, mi lett volna, ha... ha maradok, biztosan azon görcsölök hátralévő életemben, hogy mért nem próbáltam meg. Ha kimegyek... nos erről később tudok nyilatkozni. ;) Ez a "búcsú" is csak olyan félig-meddig az, ami, mert tulajdonképpen csak az irodából jöttem el, nem tűnök el mint az a bizonyos szürke szamár a ködben, hanem csak új kihívások elé nézek. Jujj de izgi, de a szívem akkor kezd csak igazán a torkomban dobogni, amikor kint állok majd 15-én a reptéren, és szemezek a repcsivel. Az már jobban fogja tükrözni azt, hogy lezárult egy szakasz az életemben, és egy új indul útjára.
Nekem iszonyú szerencsém volt a cégemnél, hiszen jóban vagyok mind a gyártással mind az irodistákkal, hiszen lenyomtam 3 évet operátorként is, három és négy műszakban. Gyűjtöttem pozitív és negatív tapasztalatot egyaránt, de egyik sem vált a káromra. A hibáiból tanul az ember a legjobban. Mint mindenki, én sem voltam / vagyok tökéletes. Voltak összezördülések, viták, de úgy összességében minden okésnak mondható ezalatt a hét év alatt. Őszinte leszek, voltak napok, mikor nagyon nem volt kedvem bemenni dolgozni, mert a fejem felett bizony összecsaptak a hullámok, és idegesen álltam neki a munkavégzésnek. Aztán lecsillapultak a kedélyek, és minden jó lett. A hullámvasút tökéletesen szimbolizálhatná ezt a helyzetet, de nem akarok átmenni uncsi klisésbe.
Szóval május 9-én befejeződött vincotech-es pályafutásom, és ezt megkoronáztuk egy búcsú-partival, amire nagyon sokan eljöttek. Ennek nagyon, nagyon örültem!!! Jó érzés tudnia az embernek, hogy ennyien szeretik. ;) Ez viszont is igaz ám ;)
KÖSZÖNÖM azt a sok sok mindent, amit kaptam tőletek, puszit, virágot, kabalát, bíztatást, jókivánságot, bátorítást, szép szót! Ez sokat jelent nekem. Az ajándékok szuperek!!!!
KÖSZÖNÖM azt a sok sok mindent, amit kaptam tőletek, puszit, virágot, kabalát, bíztatást, jókivánságot, bátorítást, szép szót! Ez sokat jelent nekem. Az ajándékok szuperek!!!!
Akkor már tényleg csak ki kell tartani, és sok munkával még az álmok is valóra válhatnak!!!
Én is azokat kívánom NEKTEK, amit TI nekem ;)
Sajnos sokmindenkitől nem tudtam személyesen elbúcsúzni. Remélem így sikerül ;) - Szépet, jót, erőt, egészséget! :D
Sajnos sokmindenkitől nem tudtam személyesen elbúcsúzni. Remélem így sikerül ;) - Szépet, jót, erőt, egészséget! :D
Mit is mondhatnék még, csak ennyi maradt hátra:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése