EREDETI CÍM: MOIRA - A SZÖRNYETEG BENNEM (MORRIGHAN I.)
KIADÓ: FŐNIX KÖNYVMŰHELY
OLDALSZÁM: 288
KIADÁS ÉVE: 2015
MŰFAJ: URBAN FANTASY
FÜLSZÖVEG:
„Nem változott semmi – talán ezzel volt a legnehezebb szembesülni. Tegnap éjjel még láttam (láttam!) a gyilkost, aki visszanézett rám, ott bujkált bennem, az én álarcomban, az én testemet viselve. Ma nem. Ma ugyanaz a nő voltam, aki előző reggel munkába indult. Moira voltam, csak így egyszerűen. Azt kívántam, bár változott volna valami – nem tudom, de valaminek nyomot kellett volna hagynia rajtam. Aki embert öl, az többé nem lehet ugyanolyan.”
KIADÓ: FŐNIX KÖNYVMŰHELY
OLDALSZÁM: 288
KIADÁS ÉVE: 2015
MŰFAJ: URBAN FANTASY
FÜLSZÖVEG:
„Nem változott semmi – talán ezzel volt a legnehezebb szembesülni. Tegnap éjjel még láttam (láttam!) a gyilkost, aki visszanézett rám, ott bujkált bennem, az én álarcomban, az én testemet viselve. Ma nem. Ma ugyanaz a nő voltam, aki előző reggel munkába indult. Moira voltam, csak így egyszerűen. Azt kívántam, bár változott volna valami – nem tudom, de valaminek nyomot kellett volna hagynia rajtam. Aki embert öl, az többé nem lehet ugyanolyan.”
Moira élete abban a pillanatban véget ér, mikor egyik este odalép hozzá egy idegen férfi, és ismeretlen , ősi szavakat suttog a fülébe. Mire magához tér, egy sikátorban áll, holttest hever a lábánál, csurom vér, és fogalma sincs, mi történt vele, vagy hogyan került oda egyáltalán.
Elindul egy lavina, melyet nem képes megállítani, kiszállnia pedig lehetetlen. Belecsöppen két ősi kelta nép évezredek óta tartó háborújába, elveszítve a választás lehetőségét. Az élete többé nem az övé.
Ő lesz a Morrighan...
És a szörnyeteg életre kel.
A kis tejeskávé felrázott, talán mégis lesz valami ebből a bejegyzésből.
Akkor kezdjük a legelején... nem Ádámmal és Évával, (az Lilith lesz, ha majd eljutok odáig) de azért kicsit visszanyúlok az időben. Nem győzök elég hálás lenni Annie04 -nek, hogy odamanőverezett engem a moly berkeibe. Hamar rájöttem, mennyivel szegényebb lennék most, ha nem lépek be a mániákus könyvmolyok közé. Az ember életében muszáj maradnia egy káros szenvedélynek minimum. Az olvasást megtartottam. Szintén hálával tartozom Lisie87 -nek, aki megalapította a mini TMK-t, a mi kis privát tatabányai ajándékozós-dumálgatós összejövetelünket, ami havonta esedékes. A sort alexa19900726 zárja, aki megajándékozott először a Mesterkulccsal, aztán pedig a Moirával. (köszi köszi köszi, kitűnő választás volt!) Így most teljes a Vivien Holloway gyűjteményem. Hála-áradatom felsorolását berekesztem idő hiányában, hiszen ha csak erre térnék ki, azt hiszem, ma nem készülne el ez a beszámoló.
Írország és a kelta mondavilág már egyetemista korom óta vonz, és azon szerencsések közé tartozom, akik testközelből megtapasztalhatták a Smaragdsziget varázsát. A varázs itt szó szerint értendő, hiszen ott tényleg úgy éreztem magam, mint aki újjászületett. Életre kelt a mondavilág, a dolmenek, kelta keresztek, a Burren és a kastélyok, mind mind némaságba burkolózva meséltek. Egyszerre rám szakadt a sok száz éves történelem; egy olyan érzés, mintha időutazáson mennél keresztül, de nem egy valós történelmi korba érkeznél, hanem a mítoszok világába. Mindezek után egyáltalán nem esett nehezemre beleolvadni egy újabb kelta isteneket és harcosokat idéző történetbe.
A Főnix Könyvműhely kiadványaival szégyen-nem szégyen, csak az idei, 2015-ös Könyvfesztiválon ismerkedtem meg behatóbban, Vivien Holloway művei által. A kiadó inkább az ifjúsági fantasy-ra szakosodott, szóval pont nekem való történeteket forgalmaznak. (be is szereztem párat saját használatra) – Ugye jó lenne, ha már a Moiráról is írnék, nem? Ez a kávé... csodákra képes, talán a későbbiekben is alkalmazom majd ihletforrásként. Mindenesetre megfontolandó.
A Morrighan könyvciklus első része, a Moira nem az a kifejezetten tiniknek szánt, lájtos fantasy, a könyv hátulján fellelhető 17-es karika sem véletlen. Ne olyan világra számítsunk, amilyen a Winie történetekben tárul elénk. A Moira sötétebb, az árnyoldalt úgymond „anitablakesen” tárja elénk. Nem horror könyvről van szó, sőt még dark fantasy-nak sem nevezném, hanem egy olyan urban-fantasy-t tarthatunk a kezünkben, mely az izgalmak mellett vérrel is színezi a sorokat, ebbe viszont nem fulladunk bele, hisz nem ezen van a hangsúly. Vivien az arányokat nagyon jól kezeli, így regénye nem lett sem túl erőszakos, sem túl érzelgős, sem túl unalmas, sem túl kiszámítható. Sok múlik az előadásmódon is, mert hiába jó egy történet, ha úgy van tálalva, hogy közben a falat kaparod unalmadban, vagy épp az ideg feszít szét, miközben arra gondolsz, hogy lehetett elcseszni így egy remek sztorit. Sajnos találkoztam már hasonló esettel. Nem Vivien munkásságán belül.
A szóban forgó regény középpontjában egy olyan női karakter áll, aki makacsságával, önfejűségével, akaratosságával képes kivívni tiszteletünket. Nem tökéletes, vannak hibái, melyeket néha beismer, néha nem, össze is omlik olykor, ha már azok a bizonyos hullámok csapkodnak a feje felett, és mégis... erős tartású, magabiztos jellem. Nem hagyja, hogy irányítsák, még akkor sem, ha tudja, nincs más választása. Nem törik darabokra, ha lát olyasmit, ami az ingerküszöböt már erősen súrolja, és nem menekül pátoszos szerelembe egy olyan fickó mellé, aki zsebre vágja, hogy még véletlenül se essen bántódása. Moira ezt nem is tehetné meg, már csak a foglalkozásából adódóan sem, hiszen a rendőrségnél dolgozik, először járőrként, aztán –nem hivatalosan – nyomozóként, mivel felettese, Logan lát benne fantáziát.
A regénybe kevert romantikát úgy kapjuk kézhez, hogy azt hihető szituációhoz tudjuk kötni. Nem szerelem ez első látásra, sőt még betervezve sincs, csak úgy jön magától. Evan és Moira csak szórakoznak, ha már a tv nem válik be, nem éreztem úgy, hogy lenne köztük valami bensőségesebb is a vonzalmon kívül. Aztán jön Mitch Logan... csak kicsit későn. Ekkor Moira már nem az, aki volt. Minden megváltozik, mikor feltűnik a színen Lainn, és életre hívja a lányban a Morrighant. (Mórrígan a háború és a pusztítás istennője a korai Írországban, gyakran emlegetik őt határozott névelővel) (forrás: James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák) – De rajta kívül még számos ismert kelta hírességgel találkozhatunk a műben, képviselteti magát többek közt (mini SPOILER) Rhiannon, Cú Chulainn, (az ulsteri hős), Callatin, és még sokan mások. A druidák és vatisok is elmaradhatatlan elemei a történetnek, akárcsak a holló és a varjú jelképek, szimbólumok. Ez nagyfokú tájékozottságot sejtet, és bizonyítja, hogy Vivien otthonosan mozog a kelta mitológia világában. Szereplői egy olyan mitikus világ részesei lesznek, mely a régmúltba nyúlik vissza, de gyökereitől nem képes elszakadni, és a jelent is megfertőzi létezésével. Bizony, minden ami hihetetlennek tűnik, értelmet nyer és realizálódik. Feltámadnak a legendák, velük együtt pedig a régen feledésbe merült istenek, harcosok és eszmék is ébredeznek. Moira lesz az egyik szenvedő alanya ennek a mechanizmusnak.
Az is nagyon tetszik a könyvben, hogy senkire sem lehet ráhúzni a pozitív és negatív jelzőt, hiszen mindenki álláspontját meg lehet érteni. Háború dúl az ellenséges felek között, melynek hajtóereje sokszor a bosszúvágy. Morrighan a vatisokat erősíti, könyörtelen és kegyetlen az ellenségeivel szemben, viszont gyengéd és gondoskodó, ha a saját népéről van szó. Ugyanez tapasztalható a druidák oldalán is. Hogy ki a jó és ki a rossz, az csupán nézőpont kérdése.
Moira lelki erejét az is bizonyítja, hogy mikor akaratlanul gyilkossá válik, mikor feléled benne a szörnyeteg, nem omlik össze érzelmileg, hanem hűvös önuralommal tudomásul veszi, hogy ő már sosem lesz ugyanaz a Moira Wizan, aki azelőtt volt... mielőtt is? Mielőtt életre kelt benne a Morrighan, és a rég feledett háború újraéledt. Némi kettősség jellemzi a lányt, egy része legbelül megmarad olyannak, aki mindig is volt, viszont ha elindul a bamm-bamm... nincs megállás, a metamorfózis elkerülhetetlen. Ő jól kezeli ezt a kettősséget, de még van mit tanulnia, ha nem szeretné, hogy a vérszomj teljes egészében eluralja a tudatát.
A pasik is nagyon a helyükön vannak a regényben. Evan, a féltékeny és kissé tenyérbemászó járőr, ugyanúgy tökéletes ábrázolást nyert, mint Logan nyomozó, aki nem szíves desszerttel és szép szavakkal próbálja becserkészni Moirát, hanem őszinte nyersességével, ami imponálóbb, mintha folyton szerelmes szavakat suttogna a fülébe, és oldalakon keresztül próbálná meggyőzni őt arról, hogy mióta csak meglátta, más lányra rá sem tud nézni, ő az egyetlen, igaz szerelme. Még belegondolni is rémes... jajjj. A közeledés művészete fontos szempont mind az életben, mind a regényekben. Vivien ezt is remekül megoldotta. A megismerés varázsa a tettekben, gesztusokban rejlik, nem az üres szavakban. Ne haragudjatok, hogy elkalandoztam errefelé, de nagyon sok regényt – ami egyébként szuper lehetne –, tönkrevágnak az ilyen nyáltengerrel. Ezekért nagyon kár. Lehet, hogy csak én látom így, de engem zavar, és nem tudok szemet hunyni felette.
A Moira cselekménye nem egysíkú, tartogat meglepetéseket, és fokozatosan derülnek ki a dolgok a szereplőkről. Mikor olvastam a regényt, nem tudtam elvonatkoztatni a Tündérkrónikáktól, sem az Anita Blake sorozattól. Lehet érezni a könyv stílusán, hogy Vivien nagy Moning-rajongó, és Laurell K. Hamilton köteteit is lapozgatta. Ezt a dolgot nem helyezném a hibák polcára, hisz nem másolásról van szó.
Szeretem az E/1-es előadásmódot, mely kezd egyre inkább teret hódítani az irodalomban. Könnyű belezavarodni, de ebben az esetben ezzel nem volt probléma.
Olyan apróságok előfordulnak, hogy egy-két szófordulat vagy mondat-töredék gyakrabban ismétlődik, és nyomtatási hibákra is bukkantam itt-ott, de ezek semmit nem vonnak le a regény értékéből, ha a teljes egészet nézzük kompletten. A legnagyobb hibája a Moirának, és ez szinte megbocsáthatatlan, hogy a folytatásra még nagyon nagyon sokat kell várni...
Bátran ajánlom a Morrighan első részét azoknak, akik kedvelik a kelta mondakört, barátságban vannak az urban-fantasy-val, és már edződtek a Cat & Bones, Anita Blake valamint a Tündérkrónikák kötetein. Ha még nem, akkor mindenképp tegyék meg, hiszen egy fantasztikus utazásra hív minket mindegyik, itt felsorolt regény-ciklus.
KALANDRA FEL!
5 / 5
A kis tejeskávé felrázott, talán mégis lesz valami ebből a bejegyzésből.
Írország és a kelta mondavilág már egyetemista korom óta vonz, és azon szerencsések közé tartozom, akik testközelből megtapasztalhatták a Smaragdsziget varázsát. A varázs itt szó szerint értendő, hiszen ott tényleg úgy éreztem magam, mint aki újjászületett. Életre kelt a mondavilág, a dolmenek, kelta keresztek, a Burren és a kastélyok, mind mind némaságba burkolózva meséltek. Egyszerre rám szakadt a sok száz éves történelem; egy olyan érzés, mintha időutazáson mennél keresztül, de nem egy valós történelmi korba érkeznél, hanem a mítoszok világába. Mindezek után egyáltalán nem esett nehezemre beleolvadni egy újabb kelta isteneket és harcosokat idéző történetbe.
A Főnix Könyvműhely kiadványaival szégyen-nem szégyen, csak az idei, 2015-ös Könyvfesztiválon ismerkedtem meg behatóbban, Vivien Holloway művei által. A kiadó inkább az ifjúsági fantasy-ra szakosodott, szóval pont nekem való történeteket forgalmaznak. (be is szereztem párat saját használatra) – Ugye jó lenne, ha már a Moiráról is írnék, nem? Ez a kávé... csodákra képes, talán a későbbiekben is alkalmazom majd ihletforrásként. Mindenesetre megfontolandó.
 |
| Moira Wizan |
 |
| Mitch Logan |
 |
| Rhiannon |
 |
| Cú Chulainn az ulsteri hős |
Moira lelki erejét az is bizonyítja, hogy mikor akaratlanul gyilkossá válik, mikor feléled benne a szörnyeteg, nem omlik össze érzelmileg, hanem hűvös önuralommal tudomásul veszi, hogy ő már sosem lesz ugyanaz a Moira Wizan, aki azelőtt volt... mielőtt is? Mielőtt életre kelt benne a Morrighan, és a rég feledett háború újraéledt. Némi kettősség jellemzi a lányt, egy része legbelül megmarad olyannak, aki mindig is volt, viszont ha elindul a bamm-bamm... nincs megállás, a metamorfózis elkerülhetetlen. Ő jól kezeli ezt a kettősséget, de még van mit tanulnia, ha nem szeretné, hogy a vérszomj teljes egészében eluralja a tudatát.
 |
| Morrighan |
A Moira cselekménye nem egysíkú, tartogat meglepetéseket, és fokozatosan derülnek ki a dolgok a szereplőkről. Mikor olvastam a regényt, nem tudtam elvonatkoztatni a Tündérkrónikáktól, sem az Anita Blake sorozattól. Lehet érezni a könyv stílusán, hogy Vivien nagy Moning-rajongó, és Laurell K. Hamilton köteteit is lapozgatta. Ezt a dolgot nem helyezném a hibák polcára, hisz nem másolásról van szó.
 |
| Kelta kereszt - Írország |
Olyan apróságok előfordulnak, hogy egy-két szófordulat vagy mondat-töredék gyakrabban ismétlődik, és nyomtatási hibákra is bukkantam itt-ott, de ezek semmit nem vonnak le a regény értékéből, ha a teljes egészet nézzük kompletten. A legnagyobb hibája a Moirának, és ez szinte megbocsáthatatlan, hogy a folytatásra még nagyon nagyon sokat kell várni...
Bátran ajánlom a Morrighan első részét azoknak, akik kedvelik a kelta mondakört, barátságban vannak az urban-fantasy-val, és már edződtek a Cat & Bones, Anita Blake valamint a Tündérkrónikák kötetein. Ha még nem, akkor mindenképp tegyék meg, hiszen egy fantasztikus utazásra hív minket mindegyik, itt felsorolt regény-ciklus.
KALANDRA FEL!
5 / 5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése