EREDETI CÍM: ÁRNYOLDAL
KIADÓ: ÁLOMGYÁR
OLDALSZÁM: 432
MEGJELENÉS: 2016
MŰFAJ: EROTIKUS THRILLER
FÜLSZÖVEG:
Rachelle Morgan nagyon fiatalon lett árva. Hétköznapi lánynak számít egy angol főiskolán. Megismerkedik a gazdag és jóképű David Wishsel. A sikeres David a tizenhét évvel ezelőtt meggyilkolt apjától örökölt céget vezeti New Yorkban. Egyetlen szemtanúként még akkor bosszút esküdött. A gyilkos nyomait követve utazik az Egyesült Királyságba, ahol találkozik a gyönyörű Rachelle-lel.
A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, együtt fedezik fel testük és a szerelem titkait.
A férfi azonban nem tud nyugodni, a bosszú hajtja, meg akarja találni apja gyilkosát. Nyomozása során nem várt titokra bukkan: Rachelle-t és a gyilkosságot szövevényes szálak kötik össze. Ez kettejük szerelmébe, vagy akár a lány életébe is kerülhet.
Fényt derít David apja gyilkosának kilétére?
Sikerül megmenekülniük az angol alvilág elől?
P. C. Harris izgalmakban bővelkedő erotikus-romantikus kalandregénye garantált szórakozást nyújt a fordulatos történetek kedvelőinek.
A könyv és én kalandos úton találkoztunk. P. C. Harris és az Álomgyár jóvoltából elolvashattam az Árnyoldal című regényt, ami sok mindent felkorbácsolt bennem. Köszönöm szépen a lehetőséget!
A könyv és én kalandos úton találkoztunk. P. C. Harris és az Álomgyár jóvoltából elolvashattam az Árnyoldal című regényt, ami sok mindent felkorbácsolt bennem. Köszönöm szépen a lehetőséget!
Akkor bele is vágok... :) Képtelen voltam kikapcsolni szerkesztői énem olvasás közben, ezért muszáj lesz kicsit darabokra szedve analizálni a történetet.
 |
| P. C. Harris |
Nem szerepel túl sok erotikus regény olvasott könyveim listáján, de azért egy-kétszer igazán rátévedhetek erre az útra is. Nem mintha prűd lennék, csak nem kedvelem, ha az események folyását megakasztja egy számomra oda nem illő erotikus dömping, ami erőszakosan tör utat az agyamban, és a fantáziámat átkódolja valamivé, ami bennem ilyen módon nem létezik. Nem baj ha van... csak töltelék-szereppel ne bírjon. Első ilyen próbálkozásom A szürke ötven árnyalata volt, amit kétszáz oldal után le kellett tennem, mert az agysejtjeim már kegyelemért könyörögtek. Nem csak a téma miatt, bár az sem nyert meg magának... de mindegy... ugorjunk...
Az Árnyoldal nem csupán az erotikáról szól, hanem egy krimi-szál is megbújik a háttérben, ami némileg kirángatja a történetet ebből az erotikus-romantikus ködből. De sajnos csak némileg, mert gyakran visszasüllyed, és ez nem igazán használ a regény dinamikájának.
Az írónő egy olyan témához nyúlt, ami nem teljesen egyedi sem az irodalomban, sem a filmművészetben, de próbálta úgy terelni a dolgokat, hogy minél kevesebb klisé csattanjon el. Ez azonban csak félig sikerült. Már rögtön a kerettörténet elénk idézi Hamupipőke meséjét, modern köntösbe burkolva, némi akcióval fűszerezve. Ez nem baj, ezt Enikőn kívül már sokan megtették. Hibának sem hozom fel, hisz jól bánik az alapanyaggal. :)
Elsőkönyves íróként az Árnyoldal szép teljesítmény, de még érezni, hogy nem áll össze a történet stabil egésszé, hanem néhol bizony ingataggá válik. Ez sajnos a karakterépítésen ütközik ki elsősorban. Itt nem tudtam teljes mértékben azonosulni senkivel, mert mintha árnyalakok lettek volna, akik csak félkész állapotban botladoznak a sorok között. Egyedül Shane karakterében éreztem azt a magabiztos egyéniséget, ahol az írónőnek sikerült elkapnia a fonalat, és egy laza, őszinte jellemet formálnia a srácból, aki valamennyire meg is mentette a regényt. Shane-t szerettem, ő a kedvencem :) Rajta keresztül az írónő egyénisége is utat tör magának.
Rachelle naivsága és az „instant love” azonban megijesztett. Túl gyorsan történt minden, nem volt kibontakozási idő, így emészteni sem tudtuk az eseményeket, csak tudomásul venni. Épp ezért nem hatott őszintének. Az olvasók... oké, itt akkor magamból indulok ki... számára szerintem fontos a megismerés varázsa. A fokról-fokra kibontakozó érzelmek, melyek tartalommal és jelentéssel bírnak, melyeket elhiszünk. Itt olyan érzésem volt, mintha gyorsan le akartuk volna tudni az ismeretséget, hogy az ez utáni eseményekre fókuszáljunk.
Rachelle és David érzelmileg következetlen. Főleg David. Belőle nagyon jó összetett karakter vált volna, ha végig van vezetve jellemfejlődése a regényen. De a túlzottan sok és felesleges erotikus rész csak egy, a farkával gondolkodó „alfahímmé” változtatta, aki hiába mondja, mennyire szereti Rachelle-t, ezt nem tudjuk elhinni neki.
Ami még feltűnt. Bocsánat, a szerkesztő gőzerővel dolgozik bennem... Attól még lehet erotikus a könyv, hogy nem csupán „ez” a vonal dominál benne. Itt indokolatlanul soknak tartottam az erotikus tartalmat, mely egyáltalán nem használt a regénynek. Oké, nem egy Anita Blake... de ne is váljon azzá. A kevesebb néha több, és ez hozza egyensúlyba a dolgokat.
A dramaturgia szépen fel van építve, de néhány elem sajnos zárlatos lett. Mondjuk Rachelle és a fogamzásgátló esete. Nemár... de spoiler gyanúja miatt ezt a részt nem bontogatom tovább. Ám lehet, már mindegy is :) Jó elgondolás ez a dramaturgiai csavar, csak a kivitelezés módja lehetett volna más, így Rachelle nem válik önmaga áldozatává. Ez megtörtént, ám ezután a lány jelleme kezd felfelé ívelni, és a végére már egészen szimpatikussá válik. A kórházban eltöltött időszak bölcsebbé és határozottabbá tette.
Ami kicsit idegesített ebben a „pár”kapcsolatban, az a bizalom teljes hiánya. A szereplők végig titkolóznak egymás előtt, hol erről, hol arról, de közben ugye szeretik egymást. „A titka az övé, de a szerelme az enyém.” Értem én, hogy David így akarta megvédeni Rachelle-t, de a tudatlanság nem sodorta épp nagyobb veszélybe? Nekem nem jött át, hogy vonzalmon kívül bármit is érezne a lány iránt. Az egész olyan színpadiasan mesterkélt a részéről. A lányával való kapcsolata is több, mint érdekes. Hogy lehet jó apának hívni azt, aki tessék-lássék módon néha betoppan a gyerek életébe, mert amúgy mindig üzleti úton van vagy épp erotikus álmokat szövöget egy frissdiplomás nőről? A fontossági sorrendet át kellene rendezni az életében ahhoz, hogy kiérdemelje a „jó apa” titulust. Ezt a vonalat tovább kellene rajzolni, az ok-okozati összefüggések erőteljesebb magyarázatra szorultak volna.
A fogalmazás módja azonban nagyon jó, nem tőmondatokat kell kerülgetnünk, hanem a gondolatok kikerekednek, formálódnak, és a néhol felbukkanó nyers őszinteség is előnyére válik a regénynek. (nem kell mindig mindent körülírni...) A humor is karakteresen, óvatosan van beleszőve, nem direkt poénkodások csattannak, ami valljuk be, elég erőltetett tud lenni. Első könyv esetében bőven elfogadható a regény dialógus-szerkezete. Az írónő jól bánik a szavakkal.
A könyv nem volt csalódás, nem előzetes elvárásokkal estem neki, hanem vizsga-műként fogtam fel, hiszen P. C. Harris ezzel a regénnyel debütált a nagyközönség előtt, és 80 % a molyon ígéretes kezdet. Enikő jól vizsgázott, sikerült egy erős alapot lefektetnie, amiből aztán építkezhet. A második könyv már sokkal de sokkal jobb és erőteljesebb lesz, tudom én... hiszen az elsőt megírni mindig a legnehezebb, és ott ütköznek ki azok a hibák, melyeket teljesen el lehet törölni a későbbiekben. Ezért voltam ennyire őszinte... mert én hiszek az ő munkásságában!
Hajrá!
BORÍTÓ: Egyszerű, de mégis illik a tartalomhoz, szépen összekapcsolódik a külső és a belső egymással. Még a két főszereplőt is segít jobban elképzelni. 5 pont
KARAKTEREK: Sajnos a szereplők kidolgozottsága nem minden karakter esetében teljes, viszont vannak olyanok, akiket igazán sikerül megkedvelnünk olvasás során, mert természetesen őszintére rajzolta őket az írónő. 3 pont
TÖRTÉNET: Nem egyedi, viszont törekszik arra, hogy kitörjön a klisék börtönéből, és én díjazom is az elszántságot. A fogaskerekek jól forognak. Sikerülni fog! Az, hogy a helyszín Anglia, még szimpatikusabbá varázsolta számomra a történetet. 4 pont
Összegzés: 4 pont
 |
| Shane ahogy P. C. Harris elképzeli :) |
Rachelle és David érzelmileg következetlen. Főleg David. Belőle nagyon jó összetett karakter vált volna, ha végig van vezetve jellemfejlődése a regényen. De a túlzottan sok és felesleges erotikus rész csak egy, a farkával gondolkodó „alfahímmé” változtatta, aki hiába mondja, mennyire szereti Rachelle-t, ezt nem tudjuk elhinni neki.
Ami még feltűnt. Bocsánat, a szerkesztő gőzerővel dolgozik bennem... Attól még lehet erotikus a könyv, hogy nem csupán „ez” a vonal dominál benne. Itt indokolatlanul soknak tartottam az erotikus tartalmat, mely egyáltalán nem használt a regénynek. Oké, nem egy Anita Blake... de ne is váljon azzá. A kevesebb néha több, és ez hozza egyensúlyba a dolgokat.
Ami kicsit idegesített ebben a „pár”kapcsolatban, az a bizalom teljes hiánya. A szereplők végig titkolóznak egymás előtt, hol erről, hol arról, de közben ugye szeretik egymást. „A titka az övé, de a szerelme az enyém.” Értem én, hogy David így akarta megvédeni Rachelle-t, de a tudatlanság nem sodorta épp nagyobb veszélybe? Nekem nem jött át, hogy vonzalmon kívül bármit is érezne a lány iránt. Az egész olyan színpadiasan mesterkélt a részéről. A lányával való kapcsolata is több, mint érdekes. Hogy lehet jó apának hívni azt, aki tessék-lássék módon néha betoppan a gyerek életébe, mert amúgy mindig üzleti úton van vagy épp erotikus álmokat szövöget egy frissdiplomás nőről? A fontossági sorrendet át kellene rendezni az életében ahhoz, hogy kiérdemelje a „jó apa” titulust. Ezt a vonalat tovább kellene rajzolni, az ok-okozati összefüggések erőteljesebb magyarázatra szorultak volna.
A fogalmazás módja azonban nagyon jó, nem tőmondatokat kell kerülgetnünk, hanem a gondolatok kikerekednek, formálódnak, és a néhol felbukkanó nyers őszinteség is előnyére válik a regénynek. (nem kell mindig mindent körülírni...) A humor is karakteresen, óvatosan van beleszőve, nem direkt poénkodások csattannak, ami valljuk be, elég erőltetett tud lenni. Első könyv esetében bőven elfogadható a regény dialógus-szerkezete. Az írónő jól bánik a szavakkal.
A könyv nem volt csalódás, nem előzetes elvárásokkal estem neki, hanem vizsga-műként fogtam fel, hiszen P. C. Harris ezzel a regénnyel debütált a nagyközönség előtt, és 80 % a molyon ígéretes kezdet. Enikő jól vizsgázott, sikerült egy erős alapot lefektetnie, amiből aztán építkezhet. A második könyv már sokkal de sokkal jobb és erőteljesebb lesz, tudom én... hiszen az elsőt megírni mindig a legnehezebb, és ott ütköznek ki azok a hibák, melyeket teljesen el lehet törölni a későbbiekben. Ezért voltam ennyire őszinte... mert én hiszek az ő munkásságában!
Hajrá!
BORÍTÓ: Egyszerű, de mégis illik a tartalomhoz, szépen összekapcsolódik a külső és a belső egymással. Még a két főszereplőt is segít jobban elképzelni. 5 pont
KARAKTEREK: Sajnos a szereplők kidolgozottsága nem minden karakter esetében teljes, viszont vannak olyanok, akiket igazán sikerül megkedvelnünk olvasás során, mert természetesen őszintére rajzolta őket az írónő. 3 pont
TÖRTÉNET: Nem egyedi, viszont törekszik arra, hogy kitörjön a klisék börtönéből, és én díjazom is az elszántságot. A fogaskerekek jól forognak. Sikerülni fog! Az, hogy a helyszín Anglia, még szimpatikusabbá varázsolta számomra a történetet. 4 pont
Összegzés: 4 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése