KIADÓ: FABYEN
OLDALSZÁM: 536
MEGJELENÉS: 2013
MŰFAJ: KRIMI
FÜLSZÖVEG:
…Újabb tompa dörrenés hallatszik odafönt, majd újabb, ám ez már közelebbinek rémlik. Füst szaga keveredik a kavargó portól fojtogató levegőbe. Szám mintha sárral volna tele, s ekkor fény lobban mögöttünk.
…Újabb tompa dörrenés hallatszik odafönt, majd újabb, ám ez már közelebbinek rémlik. Füst szaga keveredik a kavargó portól fojtogató levegőbe. Szám mintha sárral volna tele, s ekkor fény lobban mögöttünk.
Lángok marnak a rejtekajtóba, s az félelmetes robajjal leomlik.
Nyargalunk. Lépteink dübörgését nem halljuk a fejünk fölött és mögöttünk összeroskadó épület haláltusájában, hörgő légvételeink kínját is csak érezzük.
A száguldó Louis lámpája tovább küzd a sötétséggel: imbolygó-sápadt fénysugár, apokaliptikus robajlás, füst – a halál maga. Ott fújtat a sarkunkban.
Belloq lemarad, átnyalábolja vállamat, magával vonszol, kiáltozik valamit, szavát nem értem.
A folyosó beomlik mögöttünk. A fénykör olykor ajtókra villan, az ájulás határán suhan át rajtam a gondolat: mégis itt, ebben a pincében halok meg, ahonnan egyszer már kiszabadultam.
A következő, még közelibb robbanás hatására a folyosó megremeg, akár egy haldokló állat belei. A mennyezetről kődarabok mállanak.
Wyne megroggyan a vállára zuhanó omladék súlya alatt, mégis fut tovább. Már körülöttünk is záporozik a törmelék, lábunk alá torlódik, átbukdácsolunk rajta, tűz robog nyomunkban, levegő híján megfulladunk!
S a fénysugár ismét a folyosó végét tapogatja. Már jártam itt!
Előrevetődöm, s míg Louis felfelé világít, Belloq fölemel. Körmeim mind egy szálig letörnek, mire kitépdesem a csapóajtó zárját.
A regény 1987-ben jelent meg először, népszerűsége azóta is nőttön-nő.
Nyargalunk. Lépteink dübörgését nem halljuk a fejünk fölött és mögöttünk összeroskadó épület haláltusájában, hörgő légvételeink kínját is csak érezzük.
A száguldó Louis lámpája tovább küzd a sötétséggel: imbolygó-sápadt fénysugár, apokaliptikus robajlás, füst – a halál maga. Ott fújtat a sarkunkban.
Belloq lemarad, átnyalábolja vállamat, magával vonszol, kiáltozik valamit, szavát nem értem.
A folyosó beomlik mögöttünk. A fénykör olykor ajtókra villan, az ájulás határán suhan át rajtam a gondolat: mégis itt, ebben a pincében halok meg, ahonnan egyszer már kiszabadultam.
A következő, még közelibb robbanás hatására a folyosó megremeg, akár egy haldokló állat belei. A mennyezetről kődarabok mállanak.
Wyne megroggyan a vállára zuhanó omladék súlya alatt, mégis fut tovább. Már körülöttünk is záporozik a törmelék, lábunk alá torlódik, átbukdácsolunk rajta, tűz robog nyomunkban, levegő híján megfulladunk!
S a fénysugár ismét a folyosó végét tapogatja. Már jártam itt!
Előrevetődöm, s míg Louis felfelé világít, Belloq fölemel. Körmeim mind egy szálig letörnek, mire kitépdesem a csapóajtó zárját.
A regény 1987-ben jelent meg először, népszerűsége azóta is nőttön-nő.
Következzék néhány elvetemült gondolat A Halkirálynő és a kommandóról, ami – azt kell, mondjam, életem egyik legfantasztikusabb könyvélménye volt.
Vavyan Fable neve sokáig ismeretlenül csengett számomra. Pontosabban nem is a névről van itt szó, hiszen az írónőről már hallottam korábban is, de sajnos – igen sajnos – érintetlenül elmentem a könyvei mellett. Ezt a hibát mostanra orvosoltam. Rádöbbentem, mennyit is veszthettem volna, ha a legkedvesebb barátnőm nem emlegeti fel előttem az általa éppen böngészett Álmok tengerét, és élménybeszámolt ráadásként a korábban kivégzett Mesemaratonról is. De stop… én most… azt hiszem, a Halkirálynőről akartam írni. Ez a bevezető mégis szükségeltetett, hiszen előbb a fent említett két irományt bonyolítottam le 2-3 nap alatt. Meggyőzött! Mondanom sem kell, rögtön függővé váltam. A nyelvhasználat, a stílus és az egyedien lebilincselő történet beszippantott annyira, hogy úgy éreztem, a könyv szinte hozzánőtt a kezeimhez. Ez igaz a Halkirálynő és a kommandóra is. Életem harmadik Fable műve! Bánfalvy Éva (Molnár Éva) könyvei már majdnem mind egy szálig ott sorakoznak a polcomon.
 |
| Vavyan Fable |
Én most a legelsőről szeretnék beszélni.
Denisa Wry, a vagány nyomozólány – a fő-főhős – rögtön belopta magát a szívembe. Nem kellett ehhez sokat tepernie. Den kőkemény zsarunak akar látszani, ám a felszín alatt igenis sebezhető, nem csak fizikailag, lelkileg is. Hiába szívja magába a bátorságot, mindig retteg, ha egy aberrált perverzt kell bekasznizni. Ő is emberből van, méghozzá olyan igaziból, aki – bár nagyon titkolja – szeret, érez, és fél is (nem kicsit). A felvágott nyelve csak egy eszköz mindezek palástolására. Kapcsolata Mogorvával – alias Daniel Belloq – szintén nagyon szépen ívelő szál a regény-sorozatban (mert ugye sorozatról van szó). Folyton egymáson köszörülik a nyelvüket, néha úgy tűnik, a köztük lévő küzdelem mellett eltörpül az összes többi „éles” bevetés. De ezek a szó-párbajok teszik tudatunk örök lakójává ezt a két karaktert. Legalábbis én így érzem. Ott gyökeret vertek az fix. Nagyon pozitív még számomra a kollegális összetartás – ők – Donald, Daniel, Denisa, Patrick, és a „nagyszerűek csapata” nem csupán munkatársak, barátok is. Kapcsolatukat erősítendő, néha leruccannak Donald – az író – nyaralójába.Viszik Ella lányt is, Belloq energikus, nagyszájúan őszinte, de mégis imádnivaló tini sarját, aki különösen üde színfolt a regény-ciklusban. Miközben mindegyikük a Nagy Ügyre vár, észre sem veszik, hogy az már rég bekebelezte őket.
Persze Denisának is bele kellett keverednie, mert mért épp ő maradjon ki belőle. Mentségére szolgáljon, hogy nem volt ez teljesen szándékos, hiszen csak adrenalinszintjének csillapítása céljából kezdett kutakodni a tilosban, (és némi lelkifurdalás is emésztette, mert öccse, Martin is belemászott a szószba, és ennek eredményeként az intenzíven kötött ki). A láncreakció beindult. Persze az egyszerűnek hitt dolgokról kiderülnek, hogy mégsem azok, a szálak már-már fonadékként kapcsolódnak össze a Nagy Ügy háza táján. Miközben mindenki Denisát védelmezi, a lány – önfejűsége folytán – egyre inkább célponttá válik. Kikéri magának az atyáskodást. A Főnök, hogy kiszállítsa őt a katyvaszból, olyan jutalomügyeket sóz rá, mint a Lakkos elfogása, aki cukin szabdalgatja a lányokat az autóutakon, vagy a fojtogató szatír, aki riasztó-vagy mégsem pisztollyal bénít, majd munkához lát. Den-nek elege van a csali szerepből; de mindig ügyesen megoldja ezeket a mellékügyeket is, csak kissé vérszegény lesz közben. Ám nem is ő lenne, ha ez nem történne meg. Őt így szeretjük!
A pergő cselekmény, a jellemdús, szerethető karakterek, az egyedi humor-szféra, a gonoszok árnyalt jellemzése, mind mind összecsomagolva érkezik ebben a regényben. Ha ki akarsz kapcsolni, és már rég nevettél tiszta szívből, akkor Vavyan Fable művei Neked valók!
5 / 5
Denisa Wry, a vagány nyomozólány – a fő-főhős – rögtön belopta magát a szívembe. Nem kellett ehhez sokat tepernie. Den kőkemény zsarunak akar látszani, ám a felszín alatt igenis sebezhető, nem csak fizikailag, lelkileg is. Hiába szívja magába a bátorságot, mindig retteg, ha egy aberrált perverzt kell bekasznizni. Ő is emberből van, méghozzá olyan igaziból, aki – bár nagyon titkolja – szeret, érez, és fél is (nem kicsit). A felvágott nyelve csak egy eszköz mindezek palástolására. Kapcsolata Mogorvával – alias Daniel Belloq – szintén nagyon szépen ívelő szál a regény-sorozatban (mert ugye sorozatról van szó). Folyton egymáson köszörülik a nyelvüket, néha úgy tűnik, a köztük lévő küzdelem mellett eltörpül az összes többi „éles” bevetés. De ezek a szó-párbajok teszik tudatunk örök lakójává ezt a két karaktert. Legalábbis én így érzem. Ott gyökeret vertek az fix. Nagyon pozitív még számomra a kollegális összetartás – ők – Donald, Daniel, Denisa, Patrick, és a „nagyszerűek csapata” nem csupán munkatársak, barátok is. Kapcsolatukat erősítendő, néha leruccannak Donald – az író – nyaralójába.Viszik Ella lányt is, Belloq energikus, nagyszájúan őszinte, de mégis imádnivaló tini sarját, aki különösen üde színfolt a regény-ciklusban. Miközben mindegyikük a Nagy Ügyre vár, észre sem veszik, hogy az már rég bekebelezte őket.
 |
| Denisa Wry |
Persze Denisának is bele kellett keverednie, mert mért épp ő maradjon ki belőle. Mentségére szolgáljon, hogy nem volt ez teljesen szándékos, hiszen csak adrenalinszintjének csillapítása céljából kezdett kutakodni a tilosban, (és némi lelkifurdalás is emésztette, mert öccse, Martin is belemászott a szószba, és ennek eredményeként az intenzíven kötött ki). A láncreakció beindult. Persze az egyszerűnek hitt dolgokról kiderülnek, hogy mégsem azok, a szálak már-már fonadékként kapcsolódnak össze a Nagy Ügy háza táján. Miközben mindenki Denisát védelmezi, a lány – önfejűsége folytán – egyre inkább célponttá válik. Kikéri magának az atyáskodást. A Főnök, hogy kiszállítsa őt a katyvaszból, olyan jutalomügyeket sóz rá, mint a Lakkos elfogása, aki cukin szabdalgatja a lányokat az autóutakon, vagy a fojtogató szatír, aki riasztó-vagy mégsem pisztollyal bénít, majd munkához lát. Den-nek elege van a csali szerepből; de mindig ügyesen megoldja ezeket a mellékügyeket is, csak kissé vérszegény lesz közben. Ám nem is ő lenne, ha ez nem történne meg. Őt így szeretjük!A pergő cselekmény, a jellemdús, szerethető karakterek, az egyedi humor-szféra, a gonoszok árnyalt jellemzése, mind mind összecsomagolva érkezik ebben a regényben. Ha ki akarsz kapcsolni, és már rég nevettél tiszta szívből, akkor Vavyan Fable művei Neked valók!
5 / 5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése