A. O. ESTHER: GOMBNYOMÁSRA 2.

EREDETI CÍM: GOMBNYOMÁSRA – SOROZAT: GOMBNYOMÁSRA II.
KIADÓ: DECENS MÉDIA MAGAZIN

OLDALSZÁM: 494

MEGJELENÉS: 2014 

MŰFAJ: DISZTÓPIA

FÜLSZÖVEG:

Mia és Russel a megalopolisz egy távoli szegletében, Talbot házában raboskodva a szökésüket tervezik, ám minden rezdülésüket a ház intelligens számítógépe, Veronica figyeli. Elég egy rossz lépés, és a csuklójukon villogó bilincsen keresztül megbüntetik őket.
Liam és Dylan a cellájukban üldögélve várják a pillanatot, hogy a többi halálraítélttel együtt száműzzék őket a dzsungelbe, amikor megtudják, a mutánsokat előre beetették a kapu előtt, hogy senki ne élje túl a kivégzést. A két, mindenre elszánt vadásznak azonban sajátos terve van a szabadulásra…
A Hobbs-birtok feketébe öltözik, miután a fényújságban levetítik a kintieknek a 268-as kapunál történt mészárlást. Stella valósággal belerokkan a gyászba, amikor Hobbs dokiék hírt kapnak Russelékről. A lány végső kétségbeesésében Ryannel Manipurába utazik, hogy segítsen a bátyjának és Miának a szökésben, ám nem sejti, hogy ezáltal az ő élete is veszélybe kerül.
Doktor Cohen sem tud békében nyugodni: ismét Miához fordul, és arra kéri, segítsen megtalálni a mágikus követ, amelyet egy legendás, sumér királynő titka rejt, és amely megoldást jelenthet a Manipurában kialakult önkényuralom megdöntésére.
De vajon sikerül-e Miának és Russelnek elmenekülnie Manipurából? Hogyan élik túl a vadászok a kivégzést? Létezik-e olyan seb, amelyet nem gyógyít be az idő sem és valósággá válhat-e egy égben köttetett szerelem?

Hű, de rég is írtam a Gombnyomásra első részéről ;) Ha egyszer elkap a gépszíj... tudom, többször is lehetne ilyen. Pedig most abszolút nem vagyok jó passzban, mivel a bacik jelenleg ostromot indítottak ellenem. Úgy tűnik azonban, hogy kissé kábán mégis aktívabban működöm. Ebből persze senki ne vonjon le messzemenő következtetéseket, én sem teszem ;) Ehelyett próbálok egészségesebb állapotban is aktívabb maradni írás tekintetében. Sokkal könnyebb mindenről akkor értekezni, mikor még friss az élmény... de úgy kell nekem. Na, nem sírok többet, hanem a lényegre térek.

Mivel Eszter épp a zárlatoknál lövi tetőfokára a feszültséget, ezért mondhatnám, hogy minden ott folytatódik, ahol abbamaradt. Az első kötetben előforduló mellékszereplők közül számosan előtérbe lépnek, velük ezért is nem foglalkoztam a Gombnyomásra írásomban.
Hőseink bebizonyították, hogy valóban képes megváltozni a világ egyetlen gombnyomásra. Viszont azt nem látták előre, „mit hoz a holnap...” (első rész, 470. oldal) Miután a mintapolgárokról, amilyen Milton szenátor is, kiderül, hogy a manipulációkban ezerszer profibbak, mint az erkölcstanban, feje tetejére állnak a dolgok Manipurában. Ám amilyen körmönfontak, az auracsalás lelepleződését is sikerül a saját hasznukra fordítani. Kimosakodták magukat szépen a katyvaszból. Akiket összefüggésbe hoztak valamilyen módon az összeesküvéssel, száműzték a vadonba, lefordítva: kajának szánták a mutánsoknak.
Eszter egy nagy vérfürdővel indít, és miután kellőképpen kirojtozta az idegeinket, még akkor sem nyugodhatunk meg teljesen. A fordulatok nagyon gyorsan követik egymást.

Stella

Korábbi kedvencem, Amanda sajnos eltűnt a látómezőből, de legalább nem mutáns-kajaként, hanem kapott egy esélyt az élettől... azaz Liam-éktól. Róla most ennyi lábjegyzet elég is lesz.. később még úgyis felbukkan... Stelláról viszont muszáj többet körmölni, hiszen ő lett Mia mellett az abszolút női főszereplő. Szépen kiteljesedett a karaktere. Szegény lány kap hideget meleget Esztertől, hogy végül szívós amazonná válik, még ha látszatra törékeny kislány is marad, aki továbbra is ódzkodik az erőszaktól, viszont a sors „csakazértis”-alapon belekeveri olyan szituációkba, melyből csak úgy tudja kiverekedni magát, ha gyilkol. Ez is megy neki, de van egy olyan érzésem, nem szeretné, ha rutinossá válna ezen a területen. Ryan, aki korábban segítségére volt, kimutatja foga fehérjét, és tanúbizonyságot tesz arról, hogy a vér bizony nem válik vízzé. Aki gazdag manipurai ficsúr volt, az az is marad. Bizony, Stella számos olyan leckét kap az élettől, melyből sorozatosan vonogatja le a tanulságokat. Már könyvet is írhatna, annyi összejött neki. Sajátos bokszmeccset vív a sorssal, amelyben csak ő kapja a pofonokat. Úgy tűnik azonban, hogy előnyére válik a lelki stressz, hiszen szép lassan igazi, ön,- és céltudatos nővé érik.

Dylan

Ezt Dylan is észreveszi, aki nyomulna, ha nem értené félre folyton Stella érzéseit. Úgy bírom, hogy a szereplők próbálják kitalálni, vajon mit gondolhat vagy érezhet a másik, ahelyett, hogy megkérdeznék az illetőt. Ez néha nagyon bosszantó tud lenni. Ám minden szerencsére frankón van megírva abban a bizonyos Nagykönyvben, és egy újabb szerelem bontja ki virágait. A bimbózáson már túl voltak eddig is. Én nagyon drukkoltam nekik.

Mia mint Mrs Barlow  

Liam és Mia egy kis szünetet tart éppen. Úgy alakulnak a dolgok, hogy a lány kénytelen eljátszani Russel feleségét Manipurában.  Ők lesznek Mr és Mrs Barlow, akik Talbot lenyúlt pénzéből élvezik az életet. Látszólag... ugyanis nem ez a fő céljuk. Miának a szerep annyira nem esik nehezére, mert az öcsi jó fej, és nem esik kísértésbe. Sajnos a szíve nem Amandáért dobog, hanem ott van Kristen, Dylan húga, egyelőre plátói szinten. Pedig milyen jó lett volna, ha... Igen. Akkor kicsit vissza Amandához. Sajnálom, hogy ez a karakter félre lett söpörve... hiába, mindig azokat kedvelem meg, akik csúnya véget érnek a sötét oldalon. (na jó, ennyire azért nem drámai a helyzet). A manipurai lány nem tehetett arról, hogy olyan amilyen, ő ilyen nevelést kapott. Az áruló sem ő volt, hanem az anyja. Sok mindenben segített, Miának és Russel-nek egyaránt. Liam ezt mintha elfelejtette volna, nagyon közönségesen bánik a lánnyal. Ez nem tetszett a regényben. Amanda is mondott olyanokat, amiket nem kellett volna, de akkor is. Lehet, hogy elfogult vagyok vele szemben, a lényeg, Liam népszerűségi indexe kicsit zuhant a szememben. Ám nem leszek annyira szigorú férfi főhősünkkel, hiszen az akkori idegállapota épp nem tolerálta Amanda manipurai stílusát. Betudjuk ennek a hirtelenséget. Még nem esett ki a pixisből.

Russel mint Mr Barlow

A Gombnyomásra második részében mélyebb ábrázolást kapunk Manipuráról. Nem csupán a szenátorok süllyedtek nyakig a bűn mocsarába, hanem az átlagemberek sem olyanok, amilyennek elsőre tűnnek. Mián demonstrálja az egyik elvadult díszpolgár, hogy ez a város bizony eldobhatja minden illúzióját. Mia szavai által mi is láthatjuk a kontrasztot, a külső és belső világ között „Manipura a mai napig lenyűgöz a maga tökéletes szépségével. De magányos voltam itt és boldogtalan. Odakint minden olyan más. Az emberek figyelnek egymásra. Őszinték a mosolyok, igazak a szavak. Itt minden délibáb. ... Ez egy hamis világ ... a vakító fényesség mögött sötét titkok lappanganak.” 
Újabb szereplőkkel bővül a regényfolyam. Mia találkozik Charlotte-al, aki a biológiai édesanyja, de érzelmileg nem sok közük van egymáshoz. A lány nagyon várta már a vele való találkozást, de ez sajnos nem úgy sikerül, ahogy elképzelte. Az érzelmi többlet nem jelentkezik, a szeretet csak kis dózisban árasztja el. Csalódott ebben az asszonyban, és ezt nagyon nehezen képes feldolgozni. Szerintem ez így van jól, a tündérmesei feeling nem illett volna a képbe. Több idő kell a megbocsátáshoz.
Angyaldomb lakója, Ria mama, Dylan nagymamája is feltűnik a színen, és okoz meglepetést mind a Hobbs-birtok lakóinak, mind az ellenségeinek. A kettő végülis összefügg egymással.
A beharangozott Max is nagyon aranyos. Nem gondoltam volna, hogy a valóságban is létezik ;) (Azt tudtam, hogy hiúzok vannak, csak azt nem, hogy személy szerint ő is, no, dolog megmagyarázva.) :D Remélem, viszontláthatjuk még a folytatásban. Végig megőrzi a függetlenségét, de azért igyekszik kötődni valamennyire Stellához. Felvidítja a lányt. Igazi mókamester. Mintha érezné, hogy Stellának most nagyon nagyon sok szeretetre és törődésre van szüksége. Empatikus jószág.
Remekül szórakoztam a könyv olvasása közben, az első kötetben meglévő lendület kitart a folytatásban is, csupán a szerelmes részek puhítják fel néhol a magot, de kárt nem tesznek a nagy egészben. Vannak regények, melyeknél a túlcsorduló romantika, illetve az ezzel járó testiség ábrázolása már súrolja a jó ízlés határát, illetve kizökkenti az embert. Rossz az, ha kiesem a történetből az ilyenek miatt. Liam aggodalmaskodása talán kicsit eltúlzott, – hajaz nagyon Elijah-ra ebben is – ám Mia szerencsére tudja bizonyítani, hogy ő nem egy „talpraesetlen” csajszi. Bárcsak létezne a való életben is ilyen önzetlen, mindenen túlmutató szerelem. (fehér holló kategória, szkeptikus vagyok) Abban viszont egy cseppet sem kételkedem, hogy a Milton szenátorok és Ryanek bizony köztünk élnek, beolvadva a társadalomba, szívják az emberek vérét, kihasználják a gyengéket, manipulálják a hiszékenyeket, hamis illúzióba burkolják a valóságot. Mért, nem?

Hogy mégse ez legyen a végszó... Eszter, csak azt tudom ismételni, amit mindig: írj, írj, írj! A regényeidet minél több ország ismerje meg! Teremts sok szerethető karaktert nekünk! (az én ízlésemet már ismered ebben a tekintetben)  :D Az sem lenne ellenemre, ha a mozivászonról köszönnének vissza Liamék. ;)

5 / 5