EREDETI CÍM: VIS MAJOR – SOROZAT: VIS MAJOR I.
KIADÓ: FABYEN
KIADÓ: FABYEN
OLDALSZÁM: 492
MEGJELENÉS: 2004 (eredeti: 1993)
MŰFAJ: KRIMI
FÜLSZÖVEG:
A ZSARU NEM JÁR EGYEDÜL...
A boldog-boldogtalan őslakók által csak Fertő Cityként emlegetett nagyváros éjszakájában tort ül a bűn. És mintha ez nem volna épp elég: jut belőle a nappalokra is. A helyi rendfenntartókat nem véletlenül emlegetik egy napon a középkor szent őrültjeivel. Ehhez a küzdelemhez gyomor kell, idegek.
Meg stukker.
Meg könyökütés.
Mindezen földi jókkal felfegyverezve, oldalán a hirtelen, szőke Kyra Emettel járja a nagyváros dzsungelét a modern szamuráj, Vis Major. A bűnüldözés leghatékonyabb fegyvere ő a húszas kaliberű smasszerpuska óta. Egy-jobb napjain két-lépéssel mindig a rosszfiúk előtt jár.
Rendszerint győz.
Utcahosszal…
Egy regény, melynek tempójával csak egy Ferrari Testrossa, élvezeti értékével viszont az égvilágon semmi sem versenyezhet.
Sokáig hanyagoltam a Vis Major szériát, úgy gondolván, úgysem veheti fel a versenyt a Halkirálynővel, amit annyira nagyon szeretek. Átrágni magam egy másik zsaru világba, más szereplőkhöz, hozzászokni az ő stílusukhoz stb. Szkeptikusan álltam a dologhoz, de aztán mégiscsak belevágtam. Mert ugye ha ezt olvasom előbb, biztosan a Halkirálynő vált ki belőlem ilyen érzéseket. Tuti. És jött a nagy paff, persze teljesen pozitív értelemben értve. Mi a fenének nem álltam ennek neki korábban? Hiszen itt nem spin off-ról van szó, egyszerűen egy másik sorozatról ugyanannak az írónőnek a tollából. Egyáltalán nem ért csalódás, sőőőőt.
A történetet Kyra meséli ezúttal. A helyszín Fertő City, ahol virágzik a bűn, terjed a szubhumán. Ide kéri át magát Kyra Emett, mondván, változatosságra vágyik a korábbi kultúrkörnyezetből kinővén, ahol elit bűnözőket hajkurászott elit környéken, elit főnökkel. Társa a válófélben lévő Vis Major lesz, aki a bűnt saját törvényei szerint üldözi. Végiggondoltam, mennyit fáradoztam azért, hogy ide kerülhessek. „Hátrahagytam egy klassz főnököt, E.T.-ért. Jobbnál jobb kollégákat cseréltem el: a hernyótalpas Vis Majorra.” (29. oldal)
A főnök, HáKá, (Hidrokefál) Kyra elnevezésében E.T. össze is passzentolja őket, cirkálhatnak az éjszakában.
Kezdetben nagyon nem jönnek ki egymással.
„– A kocsit nem vezetheted. Semmit sem tudsz, nem is csinálhatsz semmit. A terepet én ismerem. Bárhová megyünk, te csak hallgass, kísérj, mint az árnyék, ha már muszáj, és akkor nem lesz zűr közöttünk. Nos?
– Szívesen leköpnélek – biztosítottam.”
Kyra jellemzése Vis Majorról: „Mindig is kitűnő megfigyelőnek tartottak. Csalhatatlanul megfigyeltem, hogy a szikla felettébb szemét alak. Ezt nem kötöttem az orrára. Tovább figyeltem, miként etológus a lisztkukacot. Be nem állt a szája. Hogy ő már ezer éve itt dolgozik, ismer mindenkit, piszkosul tudja a dolgát, és teszi is, etceterá. Szóval a szokásos sóder.
Talpig feketében járt, vászonnadrágja ugyancsak tapadt rajta, viszont bőrkabátja három számmal nagyobb volt a kelleténél. Inge, cipője is feketéllett.
De fekete volt az egész hapsi. Nyakba omló, fényes, – vagy fényesített haja, félbetört ceruzaként ívelő szemöldöke, laza szemhéj alatt, keletiesen ferde résben bujkáló szeme.
Fekete volt az arcán lappangó borosta is.
Bőrszíne, szép vonalú orra is ázsiai beütésre vallott. Az egész tagnak volt valami vad szamuráj-jellege. Csak széles, dús szája és gólem termete nem illett a képbe.”
A növénymániás, műkörmös Kyra, mindenben eminens, és az egója bizony magasabban szárnyal, mint egy űrsikló. (Ő lehet Dani felnőttkori megfelelője.) „Nahát, gondoltam, kétségkívül az én intellektusom ragyog két Napnyi fénnyel, de azért a rutin sem haszontalan.”
Vis Major természetesen szintén véleményezi kolléganőjét. „Ha olykor végighallgatnád magadat, megállapíthatnád, milyen szörnyű, amikor egy buta ember okos.”
Nagyon tetszett az irodalomról való fecsej:
„Szinte izgatottan tártam szét a zacskó sarkait. Hátha mégsem ábécés könyv. A szamuráj ismerte a betűket, de olvasni nem tudott. S az ilyenfélék mit vesznek magukhoz a könyvüzletben? Igen, ponyvát.
– Pfuj – mondtam.
– Tessék? – kérdezte.
– Nahát, micsoda irodalom-alatti hulladékkal rontod a szemedet?! – hörrentem, hátrahajítva egy Fabyen nevű szerző művecskéjét.
– Mi a baj? – érdeklődött.
– Magadnak vetted?
– Igen. És? Olvastad?
– Efféle mocsokkal nem szennyezem be magamat.
– Mit nevezel mocsoknak? – firtatta.
– Az efféléket – közöltem.
Megcsóválta a fejét.
– Engem azért nyomasztana, ha alig akadna a fejemben egy-két saját gondolat. – sóhajtott.
– Ezt hogy érted?
– Ahogy mondtam. Volt már a kezedben Hammet, Chandler, Christie vagy King? Netán Fabyen?
– Ha nem forgattam a ponyváikat, nem vethetem meg őket!? Mintha előbb gyilkolnom kellene ahhoz, hogy elítélhessem a gyilkosokat?!
...
– Mondd meg, mit olvasol, és megmondom, ki vagy.
Rám nézett.
– Mondd meg, mit NEM olvasol, és megmondom, mekkora sznob vagy. Ezt egyébként elszúrtad, Kékharisnya: öngól. Ha azt mondom, Hammet, még a legnagyobb sznob is lekapja a kalapját, ez idő szerint.”
Aztán persze Kyra, nem sokkal később önkritikát gyakorol: „Hiszen te eddig tök sznob voltál.”
És innentől kezdve már tényleg szerethetővé válik, hiszen már Raymond Chandlert is kivégzi betűügyileg, amire roppant büszke is lesz. Kitárul a világa.
Ugyebár ők akció zsaruk, nem nyomozók, ezért hivatalosan nem bogozhatják ki a szálakat, ahogy azt Denisa teszi. Le kell passzolniuk az ügyet, de Kyra agya folyton pörög, és megérzései gyakran bizonyulnak helyesnek. Önmagában mindig megoldja az adott bűntényt és le is vezeti. szépen. Először általában kinevetik okfejtései miatt, aztán mégis folyton neki lesz igaza. Itt sok kisebb bűncsata vázolódik fel, nem olymódon alakul a történetvezetés, ahogy azt a Halkirálynőnél megszoktuk. De ez nem baj.
A szerelmi szál természetesen kiburjánzik, az elején még oly valószerűtlen kapcsolatból szövődik. A szamuráj lesz Kyra életének pasasa, a fickó azonban még nyeli előző házassága kínkeserveit, viszont hevül a szíve Kyra irányába. Mi meg drukkolunk nekik.Ami szintén érdekes volt, az a tetovációs szitu. A szamuráj, minden sérülése után, Bebermeyer tetováló szalonjába megy kúrálódni. A kínai művész leápolja, utána a seb helyét ellátja valamilyen figurával. Vis Major már számos pikcsörrel büszkélkedhet. Kyra furcsának tarja, persze mindene tiltakozik a bőrpingálás ellen, hogy rajta soha... ám végül ő sem marad ki a szórásból. Mert az akciók során nem marad le Denisa mögött a sebkollekcióval. Első alkalommal egy széklábbal találkozott hasmánt, méghozzá tompa felűvel, persze annak másik végét egy szubhumán tartotta. Ennek eredményeként egy szétnyíló cipzár díszelgett a köldöke alatt, miután magához tért. Gyorsan megbarátkozott a gondolattal. Aztán következett egy lőtt seb a csípőjén, és egy újabb tetkó, egy tükörvers:
s ha addig élek
is: inkább engem hagyj el,
mint magad, Kedves! (Fodor Ákos)
Ez mindig a szamurájra fogja emlékeztetni. ;)
Az erkélyen, békés, viharmentes estéken olvastam a Vis Majort, és ezért teljesen át tudtam teleportálni magam Fertő City világába. Egyszer a nagyon késésben lévő vonat is elővetette velem, és így el tudtam vonatkoztatni a gyilkolászó kánikulától. Tényleg olyan, mintha filmen peregne előttem. De ez csak ilyen belső vásznon értékelhető, mert egyre inkább vagyok azon a véleményen, hogy jobb, ha nem nyúlnak Fable könyveihez a mozi guruk, mert csak elrontanák az egészet, úgy ahogy van.
Meggyőzötten tovább olvasom a sorit, sőőőt már a második köteten is túl jutottam. Kyra megígérte:
„ – Mondod te még, hogy Kyra Eleison!”
És lőn... de ez már egy másik bejegyzés lesz...
5 / 5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése