Hőseink a már felnőtt Joshua városának vendégei, ám nincs idő az ünneplésre, mert az Életfa felett megjelenik Vidfornir, az aranysas, aki az óriások eljöttét, s ezzel a világ pusztulását jelzi.
Csak egy módon lehet elkerülni a véget. Le kell győzni a mágikus erővel bíró aranyszarvasokat, mert csak az agancsukból készített varázspor tudja elpusztítani az óriásokat. Ám mindehhez a titokzatos, de annál zsugoribb törpéktől kell segítséget kérniük. Cserébe azok kristálykoponyákat követelnek, melyeknek megszerzése szinte lehetetlen… A csapat mégis elindul szent célja felé, ám máris Moro lidérceibe ütköznek. A túlerő reménytelen, hacsak az angyalok szövetségre nem lépnek a barbár vikingekkel…
De vajon Elijahé lesz-e végre Sophiel? Netán a viking vezér vagy Arshamon szerzi meg őt magának? Megmenthető-e még Gabriel lelke? Megesik-e Ariel szíve az iránta rajongó, nővé serdült Machielen? És vigaszra lel-e a hitevesztett Joshua?
A válaszért ezúttal is varázslatos helyszínekre kell repülnöd, kedves Olvasóm, de vigyázz! A mélyben rejlő kincs ragyogása, a hatalom íze és a szerelem mámora téged is megrészegíthet!
Az
Összetört glóriák negyedik epizódja is napvilágot látott
, pedig
Eszter fantasy sorozatát néhányan már az első rész után leírták. Véleményem szerint rosszul döntöttek azok, akik hátat fordítottak ennek a fantasztikus mese-világnak.
Eszter könyvei megismertetnek egy olyan mítosz világgal, ami nincs annyira szem előtt, mint mondjuk a római és a görög mitológia. Az északi istenek és a viking kultúra iránti érdeklődésemet pontosan ennek a könyvsorozatnak köszönhettem. Mi van akkor, ha én is úgy döntök, glóriás pályafutásomat lezárom az
Elveszett lelkekkel? Bizony, szegényebb lennék pár érdeklődési körrel. Eszter igenis sokat fejlődött az első kötet óta, engem már a
Hívogat a fény meggyőzött.
 |
| Vikingek |
De maradjunk az aktualitásnál.
A Mennyország kulcsa. Eddig ez a rész volt a legizgalmasabb, legpörgősebb és legsokoldalúbb, hiszen az angyalok és a skandinávok mitikus birodalma után bemutatásra kerül a törpék világa is, Svartalfheim, valamint a viking szokásokból is kapunk némi ízelítőt. Persze történelmi hitelességgel, bárki utána olvashat, én is megtettem. Sajnos nem épp szívmelengető mondjuk a temetkezési szokásuk, ami engem konkrétan elborzasztott. (ezért nem is azt képesítettem ide, inkább a vigadókat) Kiakadásomat tolmácsoltam is Eszternek erről a "fafejű" népségről. Hogy? Miért? Ez esztelenség! Barbárság!
Sophiel teljesen azt mondta ki, amit én is éreztem. Ennek az egésznek semmi értelme.
Ramodiel szólaltatja meg az olvasó gondolatait, ellenérzéseit, durva kifakadásával.
Erik gondolkodóba is esik, ahogy meghallja, hogy a Valhalla mégsem teljesen olyan, mint amilyennek ők képzelik.
 |
| Mizariel |
A régiek mellett új szereplők is felbukkannak. A
Diril utáni légüres tér némileg telítődik, itt sem maradunk gonosz nélkül. A boszorkány helyébe lép a sötét angyallány,
Mizariel, aki szintén ellentmondásos karakterré növi ki magát a szemünk előtt. Míg Diril megfontoltan és céltudatosan volt tapló, addig
Mizarielt sokkal inkább az indulatai vezérlik tettei végrehajtásában. Én őt sem nevezném egyértelműen rossznak, mert most épp a kristálykoponyák befolyása alatt van, amik némileg módosítják a tudatát és hatalomvággyal töltik fel. És tessék... a 13 kristálykoponya legendája is előnyomakszik, ami szintén jól bevált fordulat. Még csak gyűjtögetik őket, szerencsére eléggé szét vannak szórva a világban. De a játékba
Arshamon beveszi a
jötünöket is, a déróriásokat, és úgy néz ki, egy kozmikus háború van kitörőben. Kérem tegyék meg tétjeiket!
Már
Vidofnir is megjelent az égen, indul a visszaszámlálás.
 |
| Elijah |
Én biztosan
Elijah csapatára voksolok, ami kiegészül még pár fővel. Ott vannak először is a
Björnsson fivérek,
Erik és
Refill (nekem nem lettek a szívem csücskei barbarizmusukból kifolyólag, de azért az ellenségük sem lennék... vajh miért?)
 |
| Machiel |
Egyik favoritom
Machiel, aki harcosként száll alá, de utóbb kiderül, bármi másban jobban teljesít. A háború csak ürügy volt, ő is a szerelmet keresi, ahogy
Sophiel, csak hát Sofi már lépéselőnyben van hozzá képest. Amilyen reménytelen eset volt korábban
Sophiel... hát már ellene sem mernék nagyon fogadni. Nagyon jó a tanára. Minden téren. Meg van egy holdsarlója is.
Machiel naivsága, – ahogy
Ariel behálózásán ügyködik, illetve még ezt is rosszul csinálja, de olyan ari, nem lehet nem szeretni – szöges ellentétben áll azzal a modorral, amit
Mizariellel szemben tanúsít; válaszreakciója kibillenti egyensúlyából a túlzottan magabiztos angyallányt. Benne is van spiritusz.
Arshamon és két bratyója semmit sem változott, ugyanolyan ellenszenvesek mint voltak. Húzzanak a pokolba!
 |
| Azura |
 |
| Olaf (Sahranfer) |
Viszont,
Gabriel mellett már
Sahranfer (Olaf) és
Azura is kezd ébredezni. Nekik nagyon örültem. Az íjászlány és a varázsló ébredező románca egyben a szívük keménységét is oldja. A sötét oldal kezd csappanni. Ne feledkezzünk meg
Joshuáról sem, aki időközben szépszál harcossá érik, de a hitét sajnos elveszti, mert
Mizariel, zakkantában meggyilkolja a feleségét,
Kate-t. Ez nem volt szép! De
Heliga Korset ura idővel visszatalál az angyalokhoz, és új szerelem ébredezik benne
Fridr iránt, aki egy jó boszorkány, és segít
Gabrielnek, hogy kiűzze magából
Arshamont.
 |
| Joshua |
A show tovább bonyolódik a Végzet Kardjaival, a sellőkkel, a hiányzó koponyákkal és az Aranyszarvasokkal. Lesz itt izgalom garmadával! Nem csoda, hogy olyan hamar a végére értem a könyvnek.
Ami annyira nem tetszett, az
Elijah túlzott ragaszkodása
Sophielhez. Néha úgy viselkedik vele, mintha nem a szerelme hanem a tulajdona volna. Talán kicsit több teret engedhetne neki, mert az angyallány belefullad ebbe a nagy szerelembe. És mi az, hogy parancsolgat neki? Oké, hogy meg akarja védeni, de ez akkor is túlzás! Bár
Sophiel elég makacs ahhoz, hogy teljesítse a parancsokat ;) Ha nem vesznek vissza, kettejük vesztét épp hatalmas szerelmük fogja okozni, ami elvakítja őket. Tudom, hogy ilyenkor nehéz az észre hallgatni, ám mégis ajánlatos bizonyos szitukban. A déróriások támadása épp egy ilyen.
Bardo humorát sem kell nélkülöznünk. A srác ugyanolyan mint volt, pimaszságával oldja a feszültséget, mind társaiét, mind az olvasókét. Aki a háttérből jobban szem elé kúszott, az
Ramodiel.
 |
| Ramodiel |
Őt nagyon megszerettem laza őszintesége miatt. Talán jobban összepasszolnának
Machiellel. De hát az angyallány szíve a vörös csávóért dobog (de azért
Gabriel sem hagyja hidegen az érzékeit). Van ez így.
Egy minden szempontból vizualizálható fantasy világ tárul elénk, valóságos elemekkel fűszerezve. Eszter mindvégig képes fenntartani az érdeklődést. Természetesen egy olyan zárlatot kapunk, ami magában hordozza a folytatás ígéretét, és ezáltal alig várjuk, hogy végre olvashassuk az ötödik felvonást.
5 / 5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése