2018. április 23., hétfő

VAVYAN FABLE: CSONTFUVOLA



EREDETI CÍM: CSONTFUVOLA – SOROZAT: HALKIRÁLYNŐ VIII.
KIADÓ: FABYEN
OLDALSZÁM: 458
MEGJELENÉS: 2017 (eredeti: 2010)
MŰFAJ: KRIMI

FÜLSZÖVEG:
A két súlyosan sérült kommandós, Daniel Belloq és Steve Delgado a tóparti nyaralóban lábadozik. Steve mélységesen depressziós, nem hajlandó felkelni, mosdani, étkezni. Akciócsoportos társai mindent elkövetnek talpra állítása érdekében, de még a nyári Mikulás-terápia se válik be nála. Tán-tán Nympha, a könyörtelen gyógytornásznő segíthet. 
Denisa válósat álmodik, ezért sürgősen a tóhoz száguld, hogy Belloqkal lehessen. Idilljük hamar véget ér; lovaglás közben géppisztolysorozatot zúdítanak rájuk egy dzsipből. A kergült ló elhagyott farmra robog Denisával, ő pedig a kútból áradó hullaszag éreztén mozgósítja a helyi erőket. Pedofil gyerekrablás-sorozat nyomára bukkannak, ám a rendőrfőnök nem akar statisztikarontó ügyeket a városában.  
Belloq nem kíván résztvenni az ügyben, arra hivatkozva, hogy besokallt, kiégett. Amikor azonban mesterlövész flintával megsebesítenek néhány helybéli hobbivadászt, feltámad benne a zsaru. Színre lép Gerret Flach, a nagy hatótávolságú vonzerővel bíró, örökbarna bőrű megyei főügyész-helyettes, és felkéri őket a nyomozásra. Denisa, Belloq, Steve, a kezdő zsaru Martin és a furabogár Cyd nekilát, hogy felderítsék a két bűnügyet.
A gubancos szálak ekkor még alaposabban összekuszálódnak. A gyerekrablási gaztett véres fordulatot vesz. A hobbivadölők vadásza bedurvul. Eddigi és leendő áldozatai nem hajlandók együttműködni a zsarukkal, ugyanis szerintük ők a greenpeaces támadók.
Nympha és Gerret Flach feromon-kisugárzása felbolydítja a kedélyeket; közös barátaik, Marcel és Dalia esküvői készülődése ámokozássá fajul, Belloq kamasz lánya kritikusan életun és világfáj, de még házi kedvenceik is agyászra szorulnak. Továbbá a válságos írómester, Donald is jelen van, hogy pipatüzeket okozzon.

Végül persze az akciócsoport közbelépése is szükségessé válik
A HALKIRÁLYNŐ-SOROZAT 
ÚJ EPIZÓDJÁBAN.

Isten hozott mindenkit, Borulat City-ben!  
Sok véleményt hallgattam a Csontfuvoláról, jókat, kevésbé pozitívakat és rosszakat egyaránt. Nem vagyok elfogult, illetve igyekszem nem az lenni, de engem eddig ez a Halkirálynő ragadott meg, ha nem is a legjobban, de majdnem. A fejezetek ezúttal címesednek egy-egy idézettel, amik nagyon találóak. Denisa és Daniel szemszögéből is betekintést nyerhetünk a történésekbe, ugyanis felváltva beszélnek el.
Denisa, válós-rémálmából felocsúdva rögvest kiruccan Mogorvájához, így újra együtt a család, a sok aberrált között a harmónia is visszaköszön. Erre azért szükség van. Annyira nagyon szívemhez közeli ez a részlet: Zsenge korú ivadékom egyelőre főleg négykézláb csattog a talajon, csupán néhány recézett tejfogat birtokol, és még csak kisdednyelven cseveg, ám azt máris tudja, hogy az ember mesével alszik el. Mihelyst eljön a lefekvés ideje, összebújik velem az ágyon, és karattyos-halandzsás babaszlengjével – számomra mégis értelmezhetően – elmeséli, mivel töltötte napját, mi fontosat figyelt meg az élet dolgai témakörben, mekkorát fürdött a tóban. Még lovagolt is: elvitte apját néhány körre a közeli réten. A beszámoló végére mindketten elszenderedünk, Urian mélyebben. Utóbb nehezemre esik megválni finom illatától, testmelegétől. 
A kocsit vezető Belloq vállára hajtom a fejemet.  
– Hiányoztok – gyónom – Halálosan hiányoztok.” 
Daniel és Denisa
Zseniális huszadik századi (kór) képet kapunk az emberi társadalomról: „Rosszul viselem a koromat. Azt, amelyben élek. A legenda szerint Szaisz egyiptomi városban volt egy lepellel letakart kép, és aki az átkos fátylat fellebbentette, többé nem mosolygott. Úgy látom, az emberiség önhibáján belül szaiszi fátylas korszakba jutott.” 
Bebizonyosodik, valóban nagy a Mindenható állatkertje… de ezzel még túl finoman is fogalmaztam. Sokunknak, az írónőt is beleértve, szerintem tele lett / van a puttonya már a sok reklámtól, giccsparádétól álszenteskedéstől, képmutatástól, valamint a „bűnhődjenek az ártatlanok” rigmustól, ami sajnos úton útfélen bebizonyosodik. Magyarán, az emberiségtől senki és semmi nincs biztonságban.
A giccs kerékbe tör, elemészt a kampányvilág, a garázdák élik világukat a becsületes álorcával. Itt aztán kap a társadalom pofonokat, ami hol Donald, hol Daniel, hol Denisa, hol Martin és Ella tolmácsolásában vágódik hozzánk, emésztendő. Szembeköszön velünk, amit már régóta tudunk: „hogy a korrupció keresztül-kasul behálózta a világot. A szervezett bűnözés réges-régen beszervezte magát a törvényhozásba, az igazságszolgáltatásba, s persze a bűnüldözésbe is. Maffiátusban élünk. Vagy gengszterátusban. Esetleg kuplerátusban. Már ha ez élet.
Most egy aprót visszanyal a fagyi. Nem kis megkönnyebbülést éreztem a történet végén, mikor a gazdag, unatkozó milliomosokat sittre vágták, mert odaérdemesültek. Így jobban megbűnhődnek, mintha Frivola megölte volna őket. Ezt szerintem a lány is belátta. Nekem nagyon szimpatikus volt a bosszúálló, sötét angyal szerepében. És minden együttérzésem az övé. 
A házában privát oltárt tartó zsarufőnök, –  becstelen nevén Josh Leviton – bukása is felért egy katarzissal, ahogy a gyerekkupecek bezsákolása szintén.  
Denisa és Daniel ismét aktívan töltötte a szabadságát. Külön szupi volt olvasni Allegra Mustang nevét, – aki emlékfutamozott – Donald kortársa írásügyileg, és már Kyra és Vis Major is megjelent néhány mondat erejéig. Szeretem, ahogy összefonódnak a regény szálak.
Csontfuvola mintha a Habospite előfutára lenne. Már tűkön ülök, hogy olvashassam. ;)
Donald már kezd egy kicsit idegesíteni, ennyire szerencsétlen még Athéna sem volt a Mesemaratonban. Nagyon gáz a fickó.
Martin
Aztán tető fokára hág az irónia. A fősodor, Daniel és Denisa szemével: „A fegyverbarátok felhörpintik a célzóvizet, majd gyilokdühtől, mólétól fűtötten szétszélednek a jobb sorsra érdemes természetben, és vaddisznónak tévesztik egymást.” (Daniel) „Vigyázat, vizionálok: a vadászházban van egy félrelövések vagy oppácska!” nevű fal. Szabadidő-vadölőink ide kalapálják fel a tévedésből leterített cimborák koponyáit. Szép nagy fal, hamarosan megtelik trófeával.” Leegyszerűsítve: Nem gondolkodunk. Nincs mivel. Lövünk. Van mivel.
Hihetetlen, mennyire nem veszített aktualitást! Mondjuk még csak 2010-es. De ez 20 év múlva is elmondható lesz sajna. Fő az optimizmus.
Irtóra megfogott ez a Halkirálynő. Imádom az állatokat, sok kis kóbor apróságot fogadtunk már be, és nagyon felmegy bennem a pumpa, ha arról hallok, amitől Denisának a könnye is kicsordult. Martin egyre szimpibb csávó, már mélyen bemasírozta magát a szívembe. Mindig talál valami ellen tüntetni-valót Jelen esetben például: „A hobbivadászat ipari és agyatlan méretűvé növekedése ellen demonstrálunk. Kegyetlenül aktuális, nemde? Jövő héten a költöző-vonuló madarak vadászatát igyekszünk betiltani. Az is vészesen aktuális. A következő héten a felelős környezetvédőket leugatók miatt vonulunk fel. És így tovább, téma bőven akad. Mellesleg a Föld alig várja, hogy kiveszejtsük magunkat, mert ő tudja az igazságot: van élet az ember után!”  
Ella lány persze rögtön csatlakozik. Éljenek az állatok, és vesszenek a kínzóik! Szubjektíve én is így vélekedek a dolgokról, ahogy Meseanyó tollából kiszökött. „Az egyik észdíj-várományos vadülő felzavart egy vadkant. A dühödten támadó disznó kiverte kezéből a flintát, és a sátorvasra taposva el is sütötte a fegyvert. Egy golyóval kettőt ütött, azóta kevesebb nemző jut az emberiségre. Segáz. Hadd éljen a vad az önvédelem jogával. Így menten sportszerűbb.”  

Nagyszerűek ismét igazságot szolgáltatnak, és mindenki odakerül ahová való. Ez a könyv egy nagyon korrekt társadalomkritikával bombáz, a már megszokott, maró humorával. Remélem, még sok folytatást megér a történet! Egyszerűen nem lehet megunni! ;) Naaaa, lécci lécci lécci! ;)

5 / 5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése