2021. június 18., péntek

BÖSZÖRMÉNYI GYULA: LEÁNYRABLÁS BUDAPESTEN


EREDETI CÍM: LEÁNYRABLÁS BUDAPESTEN
SOROZAT: AMBRÓZY BÁRÓ ESETEI – I. KÖNYV
KIADÓ: KÖNYVMOLYKÉPZŐ
OLDALSZÁM: 334 OLDAL
EREDETI MEGJELENÉS ÉVE: 2014
MŰFAJ: TÖRTÉNELMI KRIMI

FÜLSZÖVEG:
Budapest, 1896.
A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.

Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.

A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.

A Hangay lányok története igazán figyelemreméltó. 
Biztosan rengetegen örülünk annak, hogy Böszörményi Gyula először meg, aztán pedig tovább álmodta Ambrózy báró eseteit. 
Böszörményi Gyula 

A történelmi regényekkel mindig is óvatosan bántam, de aztán Izolde Johannsen, majd Fábián Janka regényei meggyőztek arról, hogy lehet érdekesen is tálalni a történelmet. De még mennyire! Böszörményi Gyula úgy festi le nekünk a 19. század végi, 20. század eleji magyar vonatkozású eseményeket, a híresebb városokat, az 1896-os milleniumi kavalkádot, hogy képzeletünk filmszerűen képes azt befogadni és rekonstruálni. Mintha mi is ott lennénk az erdélyi származású, még csak 17 éves Hangay Emmával,  aki épp rácsodálkozik a világra. 
A milenniumi ünnepség - Budapest 1896
Böszörményi Gyula valóban létező személyekkel népesítette be regényét, de történetüket saját fantáziájával színesítette. Mindenkinek utána tudunk nézni a takaros, részletes lábjegyzetekben. Már az első oldalakon érződik, hogy a szerző alapos kutatómunkát végzett, és ez a benyomásunk egyre csak mélyül a regény előrehaladtával. Annyira gördülékeny, olvasóbarát stílusban vetül elénk a hajdani kor, hogy észre sem vesszük, ahogy részesévé válunk. Ezt az élményt a könyv nyelvezete is elősegíti. A főbb szereplők, kiváltképp a Hangay lányok, EmíliaMili kisasszony – és Emma, nagyon szerethetők, nem okoz gondot a velük való azonosulás. Persze nem csupán ők azok, akik eljutnak a szívünkhöz, rengeteg üde színfolttal dicsekedhet a regény, itt van mindjárt a báró édesanyja, Agáta mama, Kugler Tóni és Madame Orlóczy. Ambrózy Richárd báróról még nem tudok nyilatkozni, fogalmam sincs, hogy kedvelnem kéne vagy épp nem szeretni, a nőkről alkotott nézetei miatt.  
A krimi „címke” sem véletlen. Ahhoz azonban, hogy nyomozni lehessen, szükség lesz bűnesetre is – amit a cím szépen sejtet is –, így az árnyoldal alakjai sem bújócskáznak velünk sokáig. Ők is olyan elevenek, hogy akár leléphetnének a lapokról. 
Emma
és Emília mindketten határozott, erős jellemek, éles eszű marosvásárhelyi lányok. Emília kissé szabadelvű leányzó, „ami a szívén, az a száján-típus, sokszor cselekszik spontán. Emma ennél megfontoltabb, óvatosabb, de ugyanolyan jól feltalálja magát patthelyzetekben, mint a húga. Emíliának rejtett képességként olykor színészi tehetségét is meg kell villantania, így válik például az elmegyógyintézeti fejezet rémisztővé és lebilincselővé egyaránt – akárcsak Kaméleonka. Bár történik egy leányrablás, sőt gyilkosság(ok) is, ebben a regényben még nem mélyülhetünk el annyira a nyomozás rejtelmeiben, csak egy színes képet kapunk arról, Ambrózy Richárd mennyire tehetséges a bűnügyi rejtélyek kibozásában. Hobbi-nyomozóként besegít a rendőrségnek, és mindezt annyira ügyesen csinálja, hogy maximálisan elismerik szakértelmét. Megszületőben van a magyar Sherlock Holmes
Remélem, jobban belebonyolódhatunk majd a rejtélyes részletekbe, és az első regényt egy zseniális bevezetésnek tekinthetjük, mely lefekteti az alapokat, ebből aztán kifejlődik egy ágbogas krimi történet. Az egyéniségeket a párbeszédek is szépen alakítják, árnyalják, élesítik, erősítik; Mili kisasszony és a báró finom humorral átitatott szópárbajai sokszor csalnak mosolyt az arcunkra. 
Két szemszögből is ráláthatunk a történésekre, hol Emma, hol pedig Emília lesz az elbeszélő. A nem távoli múlt és a jelen váltakozik, aztán az idősík összeér, és minden a jelenben folytatódik. A váltott szemszög viszont megmarad. Kezdetben Emma történetét izgalmasabbnak éreztem, őt kedveltem meg legelőször, de Emília talpraesettségét is megmosolyogtam, amikor például hirtelen felindulásból – az ügye(e) érdekében – cselédnek áll, mielőtt kinevezi magát nyomozónak. Ambrózy báró hidegebb mint egy jéghegy, és látszólag a női nemet sem tartja sokra, ám mégis mindig ott terem, mikor a kisasszony épp bajba készül sodorni magát. Nagyon jó kis csapat ők ketten. Mi tudjuk, Mili sejti, a báró meg csak rájön egyszer... 
Ebben a kötetben inkább a szereplőket ismerhetjük meg több érdekes – akciódús – szituáción keresztül.  Én nem éreztem, hogy egy pillanatra is vesztene a regény a dinamikájából. Emma élete kalandosabb, de egyben tragikusabb is, és a rejtélyek inkább körülötte csoportosulnak. Azt, hogy ki állhat a lányrablás mögött, csak sejteni lehet, Emília biztos benne, Ambrózy szerint a dolog nem ennyire egyszerű. A rút oldalt ezúttal Róza néni, a cseppet sem szeret(het)ő nagynéni, és Schützer Ottó, a fia képviseli (többek közt). És még néhány hóhemvagány. Eme két – a szimpátia, empátia és rokonszenv jeleit nyomokban sem tartalmazó – személy körül is történnek érdekességek, izgalmak. És indulhat is a nyomozás!
A lezárás egy pofonnal is felért – volna – ha nincs a kezemben a második kötet. Az író nagyon jól ért a feszültség fokozásához. Nem csak köteteken átívelve, hanem köteteken belül is. A műfajok keveredése is kedvemre való volt, kaland, krimi, történelem, dráma, és az egyensúly tökéletes! A romantikát nem említem, mert az itt még nem szökkent szárba. Kisebb megnyilvánulásait láthattuk, de mégsem mérvadó. Voltak olyan részek, ahol felnevettem, voltak, ahol csak folytak a könnyeim. Nagyon lehetett érezni ezt a regényt! 
Bevallom őszintén, Böszörményi Gyula munkásságát eddig csak felszínesen ismertem, de ez mostantól megváltozik! 

TÖRTÉNET: Történelembe oltott kaland, akció, dráma és sok-sok rejtély. Mozgalmas, élénk,  táplálja és színesíti a fantáziánkat. Pattogó párbeszédek, korhű nyelvezet, élvezhető stílus, izgalmas fordulatok. Nem válik sehol érzelgőssé, az érzelmeket, érzéseket minden túlzás nélkül, őszintén kapjuk meg. 

BORÍTÓ: Szép, kidolgozott és igényes, mégis, az én képzeletemben életrekelt Hangay lányok egyikére sem hasonlít a fedőlapon található kisasszony. Ettől függetlenül azonnal elénk idézi a regény hangulatát és a korszellemet. 

KARAKTEREK: Annyira élnek, hogy hihetetlen, és minden szituáció tovább formálja őket! A főszereplők szerethetők, a rosszak pedig olyanok, hogy okkal haragudhatunk rájuk. Kapnak ők is háttértörténetet, a múltban számukra is volt választási lehetőség. Reális gonoszok szörnyű motivációval. 

5 / 🌟🌟🌟🌟🌟

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése