NEON GENESIS EVANGELION

EREDETI CÍM: SHINSEKI EVANGELION

MEGJELENÉS ÉVE: 1995. október 4.

MŰFAJ: ANIME, SCI-FI, DRÁMA, LÉLEKTANI

EPIZÓD: 26

EPIZÓDHOSSZ: 25 PERC

FŐSZEREPLŐK: 

Ikari Shinji (harmadik gyermek) – Ogata Megumi

Ayanami Rei  (első gyermek) – Hayashibara Megumi 

Souryuu Asuka Langley (második gyermek) – Miyamura Yuuko

Katsuragi Misato százados – Mitsuishi Kotono

Akagi Ritsuko – Yamaguchi Yuriko

Ikari Gendou – Tachiki Fumihiko

Kaji Ryouji – Yamadera Koichi

AHOGY ÉN LÁTOM 

Megpróbálkozom a lehetetlennel, és írok egy blogbejegyzést a Neon Genesis Evangelionról. Most kezdem csak igazán érezni az anime utóhatásait. Remélem, sikerül leképeznem azt, ami bennem kavarog még kimondatlanul. 

A Neon Genezis Evangelion (szinte) véletlenül jött szembe velem, és úgy kezdtem bele, hogy semmiféle előismeretem nem volt róla a néhány szavas tartalomismertetőn kívül. Az pedig úgy vázolta fel, mint egy teljesen átlagos sci-fi mecha történetet a szokásos felállással klisésítve: 14 éves gyerekek kezében a világ sorsa, mert a támadó idegen lényeket csak ők képesek legyőzni egy hatalmas robotot irányítva, mivel minden más fegyver hatástalan ellenük. Ez így ismerős, ugye? 

Egy titkos katonai szervezet, amely ezúttal NERV névre hallgat, begyűjti a potenciálisan alkalmas jelölteket, és mintegy belekényszeríti őket ebbe a „világmegváltó” helyzetbe, függetlenül attól, hogy az alanyok szeretnék-e ezt vagy sem. Nem hagynak más választást számukra, pszichológiai terrorral gyakorolnak nyomást rájuk. Igen, itt már beköszön egy kis lélektan. Gondolhatjuk, ez így rendben van, végülis elég sok minden forog kockán.

Ikari Shinji

Aztán fellélegzünk, mikor a karaktereket is bemutatják nekünk. Elkezdődik a nagy kaland. Mivel rendkívül színes a személyiségtípus-felhozatal, biztosan találunk köztük olyat, akivel képesek leszünk azonosulni. Elsőként a szeretethiányos és hallgatag Shinjit ismerjük meg, aki magányosan éli életét, miközben édesapja iránti gyűlölete lángol szívében, melyet nem ért pontosan. Mivel két lábbal áll a depresszió mocsarában, egy olyan személlyel költöztetik össze, aki épp az ellentéte. Katsuragi Misato százados (később ezredes) megérzi a fiúból áradó lelki sivárságot, így a gyámjává válik. A lány extrovertált személyisége hatással is van a fiúra, és lassan kezd kinyílni. Szocializációját az iskola is felgyorsítja, ahol barátokat is szerez, és végre igazi gyereknek érezheti magát, aki olykor zárójelbe teheti felelősségteljes munkáját. Misato-t nem nehéz megszeretni, hiszen egy lökött, ámde tehetséges és jószívű nő, aki még elhiszi, hogy a világ valóban egy szebb hellyé válhat a kozmikus ellenség likvidálásával. Ayanami Rei megjelenésével egy kicsit már pislákolni kezd bennünk a kételkedés lángja, vajon milyen irányt vesz az anime. Az erősen introvertált, szótlan lány csupán egy ember társaságában mutat valódi érzelmeket, ez pedig nem más, mint Ikari Gendou parancsnok, Shinji apja. Aztán jön Asuka, és el is párolog kezdeti gyanúnk, mert a lány nem hagy minket filozófiai miért-téziseken töprengeni. A kis vörös tsundere letarol mindenkit, bájosnak épp nem nevezhető természetével. Mégis, van benne is valami, amitől megszeretjük (néha ugyan tényleg mélyre kell nyúlni ennek miértjéért). Bepakolják őt is Misato-hoz, hátha így hárman pozitív hatást gyakorolnak egymásra. Ez félig-meddig sikerül is. Aztán minden a feje tetejére áll.

Katsuragi Misato

Az anime a komolyságot sok vicces és képtelen jelenettel ellensúlyozza, tehát már-már a slice-of life fíling tör felszínre komikus behatásokkal. Az iskolai élet sok vidám percet eredményez, nem csak nekünk, kis hőseinknek is. Bár Rei kakukktojás marad a sorban, ő mintha saját elméjébe zártan élné mindennapjait. Mintha indikátorként jelezné előre, hogy valami olyasmi fog történni, amire eddig nem számítottunk. A kétely csírája ismét kihajt. Nem, ez nem egy hagyományos mecha. És egy idő után már nem is próbál az lenni, kinövi saját sablonjait és kliséit. A szórakoztató sci-fi-mecha átalakul szuggesztív pszichoalalízissé. Ugyan még így is szórakoztató marad, de a hatalmas pálfordulást nehezen emészti meg az ember, főleg az, aki nem ilyen típusú animére számított. Hanem olyanra, ahol a szolidan kibontott mondanivaló mellé elszórtan társul az enyhe pszichológiai tartalom. Itt azonban hatalmas dózissal érkezik, teológiai és filozófiai mélységekkel. A bibliai Teremtéstörténet bontakozik ki előttünk hirtelen, melyet az ember megfordít, és saját képére formál. Elkezdjük összerakni magunkban a képet: az EVA-projekt keretében a pilóták Unitokat használnak az Angyalok ellen, akik a végítéletet (lehalábbis nagyon így tűnik) akarják elhozni az emberiség számára.

Units

Miért hívják a támadó organizmusokat angyaloknak? Az angyalok nem gonoszak. Miért nevezik el őket a Bibliában szereplő angyalokról? Számos kérdőjel kezd villogni fejünk felett. Ez a fordított Teremtéstörténet a szívünkbe mar. Az emberi merészség és aljasság döntögeti a rekordjait. Az ember kilép korlátai közül, és mindenhatót játszva felhasználja az Angyalokat arra, hogy Istent teremtsen. A Unitokról kiderül, hogy biomechanikus alapon működnek, tehát félig élőlények. Azt már tudjuk, a projekt neve miért EVA. De ha Éva létezik, Ádám is itt van valahol? Félelmetes ebbe belegondolni, de az anime nagyon szépen levezeti az egészet, részletesen bemutatja és elmagyarázza, hogyan fogant meg az elképzelés, ami testet is öltött. Persze nem egyenes úton kapjuk a magyarázatot, hanem hazugságok sűrű hálóján átbukdácsolva. A hangulat egyre sötétebb és sötétebb lesz, és a korábban megismert karaktereink lelkivilága és személyisége is eképpen módosul.  Misato elől eltitkoltak sok mindent, még a legjobb barátnője, Ritsuko sem bízott benne annyira, hogy ezt a félelmetes titkot megossza vele. Mert nagyonis nyilvánvaló okból támadnak az Angyalok. És nem az egész Világ az ellenségük. Kaji, aki szerintem az egyik legrokonszenvesebb szereplő a történetben, fellebbenti a fátylat a NERV valódi céljáról. Persze azt csak később tudjuk meg, hogy egy személyes dolog áll a háttérben, melyről még a NERV sem tud. Csakis egyvalaki. 

És elindulunk egy pszichológiai hullámvasúton. Mindenki háttértörténetét megkapjuk, szép kórképet rajzolnak elénk az alkotók. Misato és Kaji románca kis melegséget csempész a komor valóságba, de ez is kihűl a lelki ridegségben. A lány elfojtott apakomplexusa elemi erővel tör elő amikor együtt vannak a sráccal. Misato utálta apját, mert csak a tudománnyal törődött, mégis ragaszkodik az emlékéhez, és mindenkiben őt keresi. Hová tűnt a korábbi, bohókásan lökött lány? Kiderül, amit amúgy is sejtettünk, hogy mindenki sérült lelkileg, és az okokat kendőzetlenül tárják elénk. A szorongás és a félelem válik főszereplővé, és gomolyog át a fókuszba. Mindenki másért növeszt áthatolhatatlan falat maga köré, és mindenki máshogy próbálja feldolgozni azt a traumát, ami jelenlegi állapotához vezetett.

Souryuu Asuka Langley 

A fejlődéslélektan fázisait is lemérhetjük, és a visszacsatolást is több szemszögből vizsgálhatjuk meg. Asukában lávaként forr a harag, és ezt környezetére vetíti ki, pedig csak magányos, akinek sok ideig semmije sem volt a büszkeségén kívül. Erős megfelelési kényszer hajtja, mert úgy érzi, csak akkor ér valamit, ha szem előtt van, ha bizonyíthat. Akkor beszélnek róla, és nem lesz egyedül. Paradox módon mégis eltaszítja magától azokat, akik törődni próbálnak vele. Labilis személyisége közel áll a teljes összeroppanáshoz. Shinji újra bezárkózik, kezdeti élénksége kifakul, és önbizalmát is elveszíti. Valamint hitét az emberekben és a világban. Egyúttal erősebb is lesz, még ha öntudatosnak nem is lehetne definiálni. Rei valóban egy mozgó bábura emlékeztet, ahogyan Asuka „nem túl bölcsen” meg is jegyzi, de könnyei mégis valódiak. Ő sem tudja, hogy ki valójában, és érzéseit mélyen elzárva, hét lakat alatt tartja. Nem ismeri őket.

Ayanami Rei

Amint fény derül az EVA sötét titkára, egyre több indulat feszül egymásnak, míg végül a helyszín teljesen megváltozik, és a szereplők tudatában találjuk magunkat, akik létezésük értelmét próbálják megfejteni. Ki vagyok én? Miért harcolok? Kell indok a harcra? Mi a boldogság? Magányos vagyok? Ha megölsz valakit, aki mások szerint az ellenséged, akkor bűnös vagy? Megéri szeretni? Hogy szeressek? Az önismeret mélyén tapogatóznak, és több világ is felépül a lelkükben, alternatív valóságok, melyek egy lehetséges jövőt láttatnak. Mit válasszak? Azt a világot, melyben egy kis mosoly is őszinte ajándék? Az utolsó Angyal megjelenésével ambivalens érzések születnek bennünk. Ők tényleg gonoszak, vagy valami más áll a háttérben? Itt még egy karakterről szeretnék ejteni néhány szót: Nagisa Kaworu kapta a legangyalibb ábrázolást a történetben, ő tényleg olyan, amilyennek elképzelhetjük az angyalokat: könnyen barátkozó, segítőkész és bátorító, csupa mosoly. Amikor kiderül, kicsoda ő valójában, megdöbbenve esik le az állunk. De ezt a készítők képesek tovább fokozni... mikor már elöntött minket a feltárt depresszió, Rei-ről is kezd körvonalazódni a valóság, a rébuszokból kibontja őt az anime, persze hagy még bőven nyitásra váró ajtókat. 

Összegzésként elmodhatom, hogy a Neon Genesis Evangelion címet utólag fogjuk tudni értelmezni teljes mértékben. Az anime grafikája részletesen kidolgozott, gyönyörű, egyáltalán nem éreztem „régiesnek”, pedig 1995-ös születésű. A zenéje éppoly hatásos, mint képi világa. Tetszett, hogy a hangsúlyos, epikusabb jelenetek komolyzenei aláfestést kaptak, így hatásuk fokozódott. Már több animében is hallottam felcsendülni az Örömódát, épp olyanokban, melyek ezer szállal kötődnek a pszichológiához. (Gunslinger Girl) 

„Bárhol megtalálhatod a Mennyországot, hogyha igazán megpróbálsz élni.”

Ez az anime tehát felcsigáz, szórakoztat, meg is nevettet, megajándékoz sok szerethető karakterrel, aztán kifacsar lelkileg, és összetör mindenkivel együtt. Nagyon szeretem a pszichológiát, és az ilyen jellegű történeteket, de a zárlatban már túlságosan direkt módon zúdították nyakunkba a freudi pszichoanalízist. Jobban örültem volna, ha konkrét lezárást kapunk, szájbarágósat, amitől megnyugszik a lelkünk, még akkor is, ha drámai az irány. De így csak egy csomó kérdés lebeg a levegőben, amelyekre vagy találunk választ, vagy nem, ez a kitartásunktól függ, és attól, kivel mennyire szimpatizálunk. Tudom, hogy készült folytatás, és anélkül a befejezés értelmezhetetlen és hiányos. Tehát szükséges az összkép megismeréséhez.

Ezért lett csak majdnem kedvenc.