VAVYAN FABLE - FANYARÉDES

EREDETI CÍM: FANYARÉDES
SOROZAT: HALKIRÁLYNŐ – XIII. KÖNYV
KIADÓ: FABYEN
OLDALSZÁM: 368 
KIADÁS ÉVE: 2019
MŰFAJ: KRIMI

FÜLSZÖVEG:

A ​HALKIRÁLYNŐ SOROZAT LEGFRISSEBB TÖRTÉNETE

Denisa kómában

„Fél percig se rágódom azon, hogy ez valóban megtörténik-e, netán álmodom vagy képzelem. Egyszerűen elfogadom: most ez jut nekem. Nem kekeckedem racionálisan, miszerint test nélkül aligha fázhatnék-melegedhetnék, tehát a hevületet sincs mibe töltögetni.

Hevület? Olyasvalami, ami térben és időben suhantat engem, szabad bejárást teremtve bárhová-bárkibe. Csakis az rugózzon az észérves-logikázós miérteken-hogyanokon, aki minél gyorsabban szeretne megtébolyodni. Ami engem illet, éber és orientált állapotomban is túlnyomórészt emocionális vagyok, olyan adást is fogok, amelyet mások nem észlelnek, ergo hihetetlennek tartják a vételt, engem pedig dilisnek.

Nem mattítja a portrémat, hogy az EQ-m markánsabb az IQ-mnál. Ebből következően nem fogok belefagyni az értelem hidegébe, és például ilyen racionális agyasságot sem szólok soha: <azért nem olvasok, mert nem akarok álomvilágban élni>.”

Örömmel vettem észre magamon, hogy visszajött a kedvem az olvasáshoz, és áttételesen az íráshoz is. Egy kis vérfrissítés sosem árt :) Mivel a fantasyt kicsit túladagoltam, a krimikre röppentem rá, így következő olvasmányom is ebből a műfajból került ki, bár ő mégis különleges. Elég csak Vavyan Fable nevét megemlíteni, és máris rájövünk, miért. 

A Fanyarédes már régóta ott lapult a polcomon, és kezembe is vettem többször, sőt neki is kezdtem, de aztán visszavonulót fújtam. Valahogy a regény és a hangulatom nem ringatóztak azonos hullámhosszon. Aztán eljött a pillanat, mikor már hiányozni kezdett a Halkirálynő kis csapata. És belevágtam. Azonnal elmerültem a történetben, és mikor vége lett, agyalni kezdtem, vajon miért is vártam vele idáig? Így elvonási tünetként a következő epizód iránti vágyam is életre kelt. Azóta is aktív. 

A Nagyszerűek visszatértek :) 

Kapunk ismét egy több szálon futó történetet, melyeket el kellene varrni. Gonosztevőkből ezúttal sincs hiány. Aminek örültem, hogy újra láthatjuk Martin szemszögén keresztül is az eseményeket. Bár néha meg kellett néznem a lap tetején a jobb csücsökben, kinek a fejében vagyunk éppen, mert bennem kissé összefolyt Belloq és Martin elbeszélése. Denisa passzívan aktív parazsaruvá lépett elő, aki testileg kómában fekszik többfunkciós szuperágyban, ám így sem tétlenkedik, ugyanis ki-be járkál a fejekbe, találkozgat elhunytakkal, és igyekszik segíteni a nyomozásokban. Jó volt, hogy őt sem kell nélkülöznünk teljesen – hiszen ha nincs Denisa, a Halkirálynő-sorozat elvesztené fényét, erejét, igazi lényegét –, de azt szeretem, ha húsvérként üldözi az ellent, nem úgy, mint paranormális jelenség. Poén lenne, ha ez a képessége megmaradna – ahogyan ő is elgondolkodik rajta – ám vesszen, ha ez az ára annak, hogy visszakapjuk a járóképes verziót. 

A történet nem volt bonyolult, és egyáltalán nem az ezer csavar a lényege a Halkirálynő epizódoknak, hanem az egyedi szóösszetételek, a burleszk-szerű jelenetek sokasága, helyzet és jellemkomikumok tárháza, az ezerarcú, szerethető karakterek, akiket már régi ismerősökként üdvözölhetünk. A gonosztevők és gaztettek semmivel sem jobbak, szebbek, erkölcsösebbek, mint más bűnügyi regényekben, de amilyen formában Meseanyó elénk tárja a szörnyűségeket és pszichopatákat, teljesen más érzület lesz úrrá rajtunk, mintha ezt más író előadásában olvasnánk. A humor felszabadít. Igazi lélekgyógyszerként is alkalmazhatók Fable regényei, ezt tapasztalatból mondom. Annyira jólesik olvasni, mennyire összetartó Denisa és Belloq családja állatostól, és széles baráti köre. Ahogy bátorították az életbe való visszatérésre, mindig volt mellette valaki. Szeretem azt az érzést, ami akkor száll rám, mikor én is belépek ebbe a körbe. Olyan, mintha befogadnának maguk közé. Denisa és Belloq kapcsolata, romantikája egészen különleges, erőteljes, és segít pozitívabban látni a világot. 

Egy újabb potenciális főbb szereplő is kezd előtérbe kerülni, ő pedig nem más, mint Martin partnere, Tasha. Ők ketten igazán jól mutatnak egymás mellett. Azonnal megkedveltem a csajt, és szerintem Denisa is így érezne, ha végre kontaktolnak egymással. Az ő fejében eddig még nem járt.  

A való élet allegóriájaként is olvasható a regény, csak épp oly módon van hangolva, hogy könnyebben befogadhatóvá váljon az a sok mocsok, ami itt zajlik körülöttünk, gondolok a politikai korrupcióra, szervkereskedelemre, gyerekrablásra, emberrablásra, és ilyen-olyan terrorcselekményekre, bandaháborúkra. (Hidegrázást kapok a híradótól, ha véletlenül meghallok egy-két szófoszlányt.)

Ami külön öröm volt még a regényben, hogy Cyd és Quasimodo is csatlakozott – nem hivatalosan – Belloq akciójához. Az orvosi szál (a zakkant Alba házaspárral) volt a legizgalmasabb, ami a zugdokik körül zajlott. Nem kevésszer nevettem fel hangosan olvasás közben. A vége pedig igazán denisásra sikeredett, nem is ő lett volna, ha nem ily módon kerül ki a kórházból. Az utolsó oldalakon nagyon felpezsdültek az események, és erős hiányérzetem támadt, még úgy 150 oldal hibádzott a belső elégedettségemhez. 

Tűkön ülve várom a következő Halkirálynő történetet, és remélem, hamarosan újra találkozhatunk Denisával, Belloqal, Cyd-el, Ellával, Martinnal, Tashával, Donalddal, Uriannel, Fáraó Átkával, Tarzannal, Klepto cicával és a többiekkel. :) Addig marad az újraolvasás :)

TÖRTÉNET: Izgalmas, mozgalmas, a rekeszizmunkat erősen igénybe vevő cselekmény. 

BORÍTÓ: Olyan tipikus Fable-borító, ami beszédesen ábrázolja a regény egyes főbb elemeit. Érdekes továbbá, bár ez már nem kül- inkább belcsín, hogy a szöveg színe nem a megszokott fekete, hanem kék. Sajátos hangulatot ad regénynek. 

KARAKTEREK: Róluk ódákat tudnék zengeni, egyenként mindenkiről. Egyediek, szerethetőek, egyszerűen Nagyszerűek :)