EREDETI CÍM: THE PASSENGER
KIADÓ: KÖNYVMOLYKÉPZŐ
OLDALSZÁM: 384
EREDETI MEGJELENÉS: 2016
KIADÁS ÉVE: 2020
MŰFAJ: PSZICHO-THRILLER
FORDÍTOTTA: GUTI ESZTER
FÜLSZÖVEG:
Eltűnni a legkönnyebb…
A férje holtteste még ki sem hűlt a lépcső alján, de „Tanya Dubois” már menekül is. Megint. Mikor a rendőrség rájön majd, hogy ő igazából nem is létezik, olyan kérdéseket tennének fel, melyekre nem válaszolhat.
Hősnőnk mindent megtenne, hogy a múltjára ne derüljön fény, így keresztül-kasul utazik az USA-ban, folyton új személyazonosságot kreálva magának. Útközben összefut Domenickel, egy rejtélyes szándékú zsaruval, és egy problémás nővel, Blue-val, aki átlát a szitán, és akiről nem lehet tudni, barát-e vagy ellenség.
„Lehet, hogy a bújócska csak egy játék, de olyan játék, amit tudnod kell jól játszani.” (Debra Maze)
Már egy ideje kíváncsi voltam erre a könyvre, és örülök, hogy végre sorra is kerítettem. Nem voltak elvárásaim, igyekeztem kiszorítani a negatív kritikák általi előítéletet. És mennyire jól tettem! Nekem kimondottan tetszett ez a könyv, azt viszont nem is gondoltam volna, hogy a végére még kedvenccé is avatom.
Először Lisa Lutz írónő stílusa fogott meg, a nyers, önironikus és cinikus humor, amit főszereplőnk abszurd helyzetei és önmaga elbeszélésére alkalmaz. Nem az a tipikus nyomozós, sok szálon futó thriller, hanem itt inkább egy extrém bújócskába nyerhetünk betekintést, mikor is ezer nevű kaméleon hősnőnk próbál más személyek bőrében boldogulni, több kevesebb sikerrel. Menekül a múltja elől, aztán menekül önmaga elől is újra és újra, és lassan már azt is elfelejti, ki is ő valójában, annyi név és személyiség tapad rá matricaként. Minden hazugság, ami körülveszi. Az írónő érdekesen tárja fel az egyes személyiségeket, amiket Tanya kénytelen viselni. A lány szinte már skizofrénné válik, hiszen rengeteg identitás rejtőzik benne. De azért mindvégig igyekszik megőrizni a józan eszét, pedig már kezd belefáradni az állandó átalakulásba és menekülésbe.
 |
| Lisa Lutz írónő |
Részletesen elmeséli nekünk, hogyan is boldogul, mit kell tennie ahhoz, hogy új alakot öltsön, és közben érzi, hogy egyre rosszabb emberré válik, olyanná, amit mindig is igyekezett elkerülni. Először a rideg közöny érződik ki a hangjából, de aztán a felszín alól előbukkan az érző nő is. Tetszett, hogy ez nem direkt módon történik, hanem kis epizódokba ágyazva, elejtett megjegyzésekként. Utasunk kitűnő úszó. A víz hol menedéket nyújt számára, hiszen mindig megnyugtatja, ha úszhat, hol pedig ellenségévé válik, és keserű emlékképként tapad múltjához. De tisztára mossa előttünk valódi személyiségét.
Számomra inspiráló volt a lány kitartása és talpraesettsége. Bár félt, sőt rettegett attól, amit a holnap rejt magában, mégsem hagyta, hogy eluralkodjon rajta a pánik, hanem mindig alkalmazkodott az élet adta szituációhoz. Bár hosszabb távú tervei sosem voltak, mindig csak rövid időre tervezett, vagy épp improvizált. A végén pedig már belesüppedt a minden mindegy érzésbe.
Amit furcsálltam kicsit, az a Ryan-al való kapcsolata. Szerintem a srác bűnbánata egyáltalán nem őszinte, és a lány helyében én biztosan nem álltam volna szóba vele azok után, amit tett vagy épp nem tett. Ha nem jön a képbe Blue, akkor biztosan elvarratlan marad Tanya életének ez a része. És a srácot sem értem. Szertlek, de tönkretetted az életemet... mert? Én úgy emlékszem, fordítva történt. No mindegy. Ezt a viszonyt logikátlannak éreztem, főleg a lezárását, ami üres lett és semmitmondó. És még az igazságérzetünket sem hagyja nyugodni.
Blue karaktere nagyon jól lett megalkotva. Hozzá elég sok fordulat kapcsolódik, dinamikusan tartja a regényt. Pontosan olyan ellentmondásos jellem, akiket nagyon szeretek. Ismerjük és mégsem. Bűnös mégis ártatlan. Akárcsak Tanya. Hogy mik a céljai, az csak a végén derül ki, de mikor kiderül, akkor újragondoljuk egész lényét és hozzá fűződő viszonyunkat. Eddig az egyik legrokonszenvesebb bűnöző, akivel találkoztam. 
Tanya csinál elképesztő dolgokat, és mikor valami rosszul sül el, az sosem szándékos, csak épp belesodródik. Mint például önkéntes világmentő akciója.
A fülszöveg írója pedig lehetett volna kicsit figyelmesebb, mert körülbelül a fele könyvet elspoilerezi. Ettől függetlenül gondoltam, hogy ott fog véget érni minden, ahol elkezdődött a lány életében, de akkor sem kellene lelőni az egyik főpoént már akkor, mikor még ki sem nyitottuk a könyvet.
A cselekmény izgalmas, ami egyaránt zajlik a világban és a lélekben. Pszichológiai hullámvasút önértékeléssel és öniróniával megspékelve. Minden kérdésre választ kapunk, és az igazságérzetünk is helyrebillen valamennyire. Hogy a lányra ez mennyire igaz, azt nehéz megítélni, de ő is megkapja a maga kis happy endjét. Viszont az utána nyomozó rendőröket nem tartom valami nagy ásznak. Túl gyorsan került helyre minden, és ez nem a nyomozóknak köszönhető, hanem valaki másnak. Én örültem ennek a befejezésnek, de margóra írt kis jegyzetben azért kíváncsi lennék, hogy számolták el Tanya afférjait, amiket kénytelen volt elkövetni egy-egy átalakulása vagy menekülése alkalmával. Spongyát rá? Legyen!
Vannak hibái és furcsa epizódjai Az utasnak, de ennek ellenére szórakoztató, izgalmas olvasmány, nagyon élvezetes elbeszélő stílusban előadva. Mivel hasonlót még csak filmen láttam, ezért beiktatom a kedvenceim közé.
Könnyű azonosulni a főszereplővel, és beleolvadni a történetbe. A sztori széles vászonra kívánkozik. Megállná a helyét mozifilmként, megfelelő szereposztással kasszasikergyanús alkotás lenne. Remélem, egyszer... talán... Hajrá!
🌟🌟🌟🌟🌟
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése