EREDETI CÍM: THE PARIS LIBRARY
KIADÓ: LIBRI
OLDALSZÁM: 470
EREDETI MEGJELENÉS: 2020
KIADÁS ÉVE: 2021
MŰFAJ: TÖRTÉNELMI
FORDÍTOTTA: CSÁKI JUDIT
FÜLSZÖVEG:
1939-et írunk, és Odile Souchet, a fiatal párizsi lány nem is lehetne boldogabb: felveszik könyvtárosnak az impozáns Amerikai Könyvtárba, és a jóképű Paul személyében a szerelem is rátalál. A náci csapatok bevonulása azonban egy csapásra véget vet az idillnek, és Odile világa összeomlani látszik. Hogy megmentse mindazt, ami fontos a számára, munkatársaival csatlakozik az ellenálláshoz, és úgy harcol, ahogy lehetőségei engedik: a könyvek segítségével. Heroikus küzdelmük ellenére Odile-nek hamarosan szembe kell néznie a szörnyű igazsággal: valaki elárulta.
1983: Lily, a Montanában élő magányos kamasz lány felfigyel idős szomszédjukra, Mrs. Gustafsonra, akit a helyiek csak úgy hívnak, „a háborús menyasszony”. Ki ez a rejtélyes nő, és miért költözött a kisvárosba, ahová látszólag semmi sem köti? Lily kutatni kezd az öreg hölgy múltja után, és egyre több közös vonást vél felfedezni kettejük között. Egy nap sötét titokra bukkan, amely az egész addigi életüket megváltoztathatja…
Janet Skeslien Charles lebilincselő regénye varázslatos óda a könyvekhez, a barátsághoz, Párizshoz, és nem utolsósorban azokhoz a hétköznapi hősökhöz, akik sokszor ott munkálkodnak, ahol a legkevésbé sejtenénk.
„Mindegy, milyen elkeseredett voltam, az Amerikai Könyvtárban mindig akadt valaki, aki összelapátolt, és egyensúlyba hozott. A könyvtár több volt, mint téglák és könyvek; a habarcs az emberek voltak, akik törődtek egymással. Jártam én más könyvtárakban is... Nem volt semmi baj ezekkel... csak hiányzott belőlük az emberek közössége. Az Amerikai Könyvtár viszont – otthon volt.”
Már olyan régóta szeretnék egy elfogadható értékelést írni erről a remek könyvről, csak eddig a szavak cserben hagytak. Már belefáradtam a háborúk borzalmainak olvasásába. Remegve vettem a kezembe ezt a regényt is, előre rettegve attól, most a második világháború melyik sötét szakasza kerül megvilágításba. A félelmem nagyobbrészt alaptalannak bizonyult, mert bár ott zajlott előttünk Franciaország megszállásának rémtörténete, mégsem bonyolódtunk bele ennek mélyebb ábrázolásába. Most egy olyan fejezet megfestését választotta a szerző, mely eddig kevésbé ismert, mégis rendkívüli fotossággal bír. Ez pedig nem más, mint a könyvtárosok kitartó, alázatos munkája. Az ő sajátos, és cseppet sem veszélytelen küzdelmük. A támogatásuk, hogy egy hely legalább maradjon ebben a csúnya világban, ami menedéket jelenthet az emberek számára. A párizsi Amerikai Könyvtár még a legzordabb, legvészterhesebb időken sem zárt be, és a könyvek sok embernek nyújtottak vigaszt és plántáltak reményt az elgyötört szívükbe. Mindez pedig a bátor könyvtárosok érdeme, akik hétköznapi hősökként vívják saját háborújukat. Ebben a korszakban az írott, vagy akár kimondott szavak varázserővel bírtak, és a reményt erősítették a lelkekben. 
A fiatal és örök optimista Odile Souchet is beáll eme nagyszerű emberek közé, és könyvtárosként kezd dolgozni. Azonban hamar megtapasztalja – amint kitör a háború – , hogy sokkal több áll emögött a munka mögött, mint azt korábban gondolta volna. De ő elkötelezett, és küldetésként vállal minden rábízott feladatot. Nem egyszer még édesapjával is összetűzésbe kerül, aki rendőrként kezdi elveszíteni lánya megbecsülését.
Ez a korszak hajlamos volt arra, hogy korábbi barátokat egymás ellen ugrasszon. Az erkölcsi mérce is más megítélés alá kerül. Margaret esete tökéletesen megmutatja, hogy a dolgoknak számos színárnyalata létezik, nem lehet valami egyszerűen csak fekete és fehér. Ő az egyik legőszintébb karakter a regényben, akinek sorsa számos lélektani ellentmondást rejt magában. Amit tett, az egy külső szemlélő számára elítélendő cselekedet lehet, de mégis hány ember életét megmentette döntésével. Árulónak nevezhetjük őt emiatt? És örülhetünk-e annak az agresszív hullámnak, ami a nácik elűzése után végigsöpört Párizson? Széljegyzetben kerül megemlítésre, de ez épp elég ahhoz, hogy elgondolkodhassunk rajta, vajon csak a fritzek voltak szörnyetegek?
Ez a regény nem domborítja ki a második világháború kegyetlenségeit, hanem az érzelmekre és érzésekre helyezi a hangsúlyt. Minden szereplőnek mélyen szembe kell néznie saját magával és tudatos vagy nem tudatos tetteik, mondataik későbbi következményeivel.
A történet váltott szemszögben íródott, a jelen és a múlt éles kontrasztba kerül egymással. Odile az 1940-es évekbe enged betekintést, míg Lily, az édesanyját korán elvesztő amerikai kamasz lány a jelent mutatja be. Viszont az események egy ponton összeérnek, a kapocs pedig Odile lesz. A múlt és a jelen tehát összeforr a személyében. Odile-t nagyon megszerettem, ő idősebb korában is fiatalosan gondolkozik, és a viselkedése is ilyen. Sok mindenre felnyitja Lily szemét, általa indul meg a lány személyiségfejlődése és bontakozik ki előttünk lépésről-lépésre. Lily világa kitárul a könyvek megismerésével, Odile magánya pedig felrepedezik. A kimondott titkok is megkönnyebbülést hoznak. Azonban nem csak Lily tanul Odile-tól. Ez a tanulás kölcsönös, még ha nem is mindig teljesen direkt, hanem látens módon megy végbe, gondolok itt példéul Lily kapcsolatára a mostohaanyjával. 
Több fontosabb mellékszereplő is kapott külön fejezetet. Én nagyon aggódtam Miss Reederért, az igazgatónőért, Margaretért, Borisért, Rémyért, Bitsiért és Eleanorért is. Akit nem tudtam megkedvelni, az Paul. Ő nem volt olyan bátor, hogy felvállalja azt, amit művelt. Ám ha meg volt győződve arról, hogy jót cselekedett, miért titkolta Odile elől? Nem hiszem, hogy a lányt féltette az igazságtól, inkább saját magát. A véletleneknek köszönhetően mégis kiderül az igazság. Az is, hogyan és miként kerül Odile Amerikába.
A varjúlevelekről most olvastam először, és nagyon ledöbbentem a létezésükön, ahogyan Odile és Lily is. És nagyon elszomorított, hogy voltak, akik kihasználták a megszállást személyes bosszújuk vagy konfliktusuk rendezésére.
Ez a regény mégis a reményről és a szeretetről szól. A bátor könyvtárosokról. Odile és Lily csodálatos barátságáról, kapcsolatáról. Ahogy rájönnek, hogy szükségük van egymásra.
A történet mindvégig olvasmányos, és szépen előkészítve derülnek ki a titkok. A leírások részletesek, könnyű elképzelnünk magunkat a könyvtárosok között. A könyvtárat szinte misztikus helyként mutatja be a szerző. A könyvek birodalma mindenkinek személyre szabottan kínál menedéket. Elbújni egy történetben, vagy csak beszívni a könyvek sajátos illatát.
„Ne hallgass rá, amikor valaki azt mondja, ne törődj valakivel – nyúlj utána, legyél a barátja. Az emberek nem mindig tudják, mit csináljanak vagy mit mondjanak. Próbáld meg ezt nem ellenük fordítani; sosem tudhatod, mi rejlik a szívükben. Ne félj különbözni. Álld meg a helyed. Ha rossz idők jönnek, ne feledd, hogy semmi sem tart örtökké. Fogadd el az embereket olyannak, amilyenek, nem olyannak, amilyennek te szeretnéd látni őket.”
🌟🌟🌟🌟🌟🌟🌟🌟🌟🌟
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése