2022. október 31., hétfő

M. J. ARLIDGE: SZERET, NEM SZERET

EREDETI CÍM: LOVE ME NOT
SOROZAT: HELEN GRACE VII. 
KIADÓ: GABO
OLDALSZÁM: 324
EREDETI MEGJELENÉS: 2017
KIADÁS ÉVE: 2018
MŰFAJ: KRIMI, PSZICHO-THRILLER
FORDÍTOTTA: TURCSÁNYI JAKAB

FÜLSZÖVEG:
Szeret…
Egy ​nő holtteste fekszik az úton. Elsőre tragikus balesetnek tűnik. Ám amikor Helen Grace megjelenik a helyszínen, hidegvérű gyilkosságnak látja. De miért venne célba bárki egy imádott feleséget és anyát?
Nem szeret…
A város másik végében megölnek egy gyógyszerészt, de a vevőit életben hagyják. Milyen alapon dönt a gyilkos?
Nem szeret…
Ha Helen nem oldja meg a halálos kirakós játékot, még több vér fog folyni. És ha téved, az az életébe kerülhet.
Helen Grace, aki a börtönből kiszabadulva visszatért a Southamptoni Központi Rendőrkapitányságra, elsőként érkezik a tetthelyre.
Az eddigi legfeszültebb Helen Grace-thriller eseményei nyaktörő sebességgel, valós időben játszódnak le, 24 óra alatt.

A Szeret, nem szeret kicsit kitűnik a Helen Grace kötetek közül. Egyedi, mivel egy nap alatt zajlanak az események egyenes adásban, és a gyilkos kilétére viszonylag hamar fény derül. Ennél a résznél éreztem eddig legjobban érvényesülni a pszichodrámát, ugyanis itt az akció mellett a lélektani mélységet is megtapasztaljuk. Egy-két kis csavar kerül az utunkba, de végső soron itt az a lényeg, hogy Daisy Anderson miért és hogyan jutott el odáig, hogy fellázadjon és megbüntesse a társadalmat. A Szeret, nem szeret eddig a legszomorúbb része a sorozatnak. Hogy miért? Mert itt a gyilkos ámokfutóra sem lehet igazán haragudni. Vagyis lehet, de mégis inkább sajnálatot ébreszt az emberekben.
Ő ugyanúgy áldozat, aki  a naplójában gyakran írt arról a vágyáról, hogy feláldozza önmagát, így vetve véget a szeretet nélküli, fájdalmas életének. Daisy-nek semmi másra nem  lett volna szüksége, csak szeretetre és elfogadásra. De őt nem csupán a társadalom lökte ki önmagából, hanem az édesanyja is elhagyta. Nem maradt semmije, csak a keserűség táplálta harag, ami egyszer csak belobbant, és pusztító erejűvé vált. Valakinek fizetnie kell a szar életemért, azért, hogy újra meg újra belém rúgtak... Nem maradtak gátlások, csak az ösztön és a bosszúvágy. Mégis, Daisy ugyanolyan áldozat, mint azok, akiket felelőssé tett sorsának alakulásáért. A cím is nagyon jól rávilágít a kamasz lány lelkiállapotára. Elképzelem, ahogy tépkedi a virágszirmokat a Százszorszépről – szinte ironikus módon a neve is ezt jelenti – … szeret… nem szeret…
Életében sajnos egy szeretet sem volt valódi, teljes. Csak a látszatot adta, semmi mást. És ezzel ő tisztában is volt. Daisy vágyott rá, érezte belül, de nem tudta megtapasztalni, milyen az igazi szeretet. Amit Jason Swift iránt érzett, az csak egyfajta ragaszkodás, hogy ne őrüljön egyedül a világba, és ne legyen egyedül, mikor igazságot kell szolgáltatnia. A srác egy tudatlan és üres pszichopata, de Daisy nem. Benne rengeteg érzelem van elzárva, csak képtelen kezelni őket, ezért elhatalmasodnak rajta, és elveszti a kontrollt felettük. Értelmes, intelligens, félelmetesen leleményes lány, aki elveszik az érzelmei útvesztőjében. A tartását mindvégig megőrzi, próbálja hideg közönnyel befogadni az ingereket és tetteinek következményét. Nem omlik össze a külvilág felé, csak legbelül érzi a tomboló fájdalmat, ami ránk és Helenre is átragad. Akiben van empátia, megérti Daisy-t. Helen megértette. Igazi haragot az anyja iránt éreztem, aki otthagyta kétségbeesett kicsi lányát, aki ragaszkodott hozzá és szomjazta a szeretetét. Már ekkor elpattanhatott, eltörhetett valami a kis Daisy-ben. Önbecsülése a padlóra zuhant, teljesen értéktelennek érezte magát. A helyzet idővel csak rosszabb lett. És akkor vitatkozhatunk, kinek a hibája ez a mészárlás. Ki tehető felelőssé érte? Lehet, hogy a ravaszt Daisy húzta meg, de az idáig vezető út a lényeges. Ok nélkül senki nem válik gyilkossá. Ennek a pszichológiája pedig kristálytiszta. 
Emilia Garanita is beesik a látókörébe – mert megint ott van, ahol nem kéne lennie –, ezért túszként végzi, ám a minden lében kanál riporter lazán veszi ezt az akadályt is, és még profitál is szorult helyzetéből. Nem is ő lenne, ha nem így tenne. Lehet, hogy icipici zabszem van a fenekében Daisy kiszámíthatatlan viselkedésétől, de nem uralkodik el rajta a pánikhangulat.  Kettős érzés keringhet bennünk Daisy iránt, és teljesen biztos vagyok abban, hogy Helen is így érez. Egyfelől ott van Joanne Sanderson esete. Helen helyettese, Sanderson őrmester már kezdett szimpatikussá válni. Méltósággal viselte mindazt, amit Helen akasztott a nyakába látens bosszúként. A felügyelő valóban haragudott rá, de a tehetségét elismerte, és a szívébe is visszaengedte… csak kicsit elkésett. És ezzel elindul egy érzelmi lavina, ami folytatódik a következő részekben is. 
Nehéz volt a befejezés, nagyon drámai és lassan emészthető. Én sokat sírtam az utolsó oldalakon, főleg, amikor belegondoltam, mennyivel másképp is alakulhatott volna minden. És ehhez nem lett volna szükség semmi extrára.  
Bízom benne, hogy Daisy talál magának egy szebb befejezést az Éjfél könyvtárban, Joanne Sandersonra pedig hosszú, boldog élet vár egy másik világban. 
Mindketten megérdemlik a boldogságot!  

🌟🌟🌟🌟🌟

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése