EREDETI CÍM: DOROTHY MUST DIE
KIADÓ: GABO
OLDALSZÁM: 436
EREDETI MEGJELENÉS ÉVE: 2014
MŰFAJ: FANTASY, IFJÚSÁGI
FORDÍTOTTA: TURCSÁNYI JAKAB
FÜLSZÖVEG:
Én nem kértem ezt.
Nem akartam hős lenni.
De amikor az egész életedet – veled együtt – elsöpri egy tornádó, nincs más választásod, mint menni, amerre visz, nem igaz?
Persze hogy olvastam a könyveket. Láttam a filmeket. Ismerem a dalt a szivárványról és a boldogság kék kismadarairól. De azt sosem hittem volna, hogy Ózfölde ilyen. Az a hely, ahol a jó boszorkányban nem lehet megbízni, a gonosz boszorkányokról kiderülhet, hogy ők a jók és a szárnyas majmokat kivégezhetik lázadásért. A sárga téglás út még megvan – de már az sem a régi.
Mi történt itt? Dorothy történt.
Azt mondják, sikerült visszatérnie Ózföldére. Magához ragadta a hatalmat és a hatalom a fejébe szállt. És már senki nincs biztonságban.
Amy Gumm vagyok – egy másik lány Kansasből.
Beléptem a Gonoszok Forradalmi Rendjébe.
Kiképeztek a harcra. És küldetésem van: eltávolítani a Bádog Favágó szívét. Ellopni a Madárijesztő agyát. Elvenni az Oroszlán bátorságát.
Dorothynak pedig meg kell halnia.
Mivel nem olyan régen fejeztem be a Holdbéli krónikák harmadik részét, ami Aranyhaj történetét dolgozza fel – és át –, modernizálva a mesét, rájöttem, nagyon is tetszenek ezek az újragondolások. Így csiribí-csiribá, Amyvel (főszereplő) együtt én is elmerészkedtem Ózföldére. Annyi különbséggel, hogy én önként, ő nem teljesen. A tornádók szisztematikusan csak kansasi tinilányokat szállítanak varázslatos városokba, így nekem be kellett érnem a képzeletemmel. Bár annak szárnyán is élvezetes volt az utazás. Le merem fogadni, hogy jobban élveztem, mint Amy Gumm.
 |
| régi ismerősünk, a kansasi tornádó |
Most, hogy sikerült belevágnom mindennek a közepébe, visszatérek a kezdetekhez, mert úgy illik. Korábban már szemezgettem ezzel a könyvvel, és bevallom őszintén, a címe miatt döntöttem az olvasás mellett. Izgatta a fantáziámat, hogy az édes kis Dorothynak – közkívánatra – miért is kellene jobb létre szenderülnie? Mi csúszhatott félre ennyire Ózföldén, hogy a szerepek így megváltoztak? Mint kiderült, nagyon sok minden. Jóformán csak a Sárga Téglás út maradt ugyanaz. Meg a tornádó természetesen.
Amy – egy rosszba forduló sorsú young adult tini – épp próbálja eldönteni, hogy milyen viszonyban van az édesanyjával, aki látszólag mindennel és mindenkivel foglalkozik rajta kívül of course. A suliban sem mennek a legjobban a dolgok, de legalább nem lesz behódoló lúzer. Ő az a visszabeszélős típus. Pont ettől keveredik bele egy olyan „verekedésbe”, ami meg sem történik, csak verbálisan. De miért pont neki hinnének. No segáz. Amyt felkapja a zabolázatlan tornádó és lepakolja lakókocsistól Ózföldén. Vele érkezik Star, a kis patkány is. Amy sem lehet teljesen egyedül, hiszen Dorothynak ott van Toto.
 |
| Amy Gumm |
Hamar rájövünk – Amyvel együtt –, hogy ez nem az a barátságos és békés mesebeli birodalom, ahogyan a filmből ismerhetjük. „egy dolog azt hinni, hogy Ózföldét megrontotta valami nagy gonoszság, de Dorothy valaha jó volt. Megküzdött a Gonosz Boszorkánnyal, és felszabadította Ózföldét. Hogyan változhatott meg ennyire?” Gazdát cseréltek a jelzők is, a Gonoszok Forradalmi Rendje – Glamora, Gert, Nox és még néhányan – tűnik a jófiúk csapatának, míg Glinda, az északi boszorkány mágiát bányász és rabláncra veri a mumpicokat. Amy akaratán kívül belekényszerül egyfajta hős szerepbe, mely ellen lázadozik kezdetben, de aztán belátja, nincs más választása. Dorothynak valami nagyon megártott, és ettől a vérszomj és a terror vált uralkodóvá Ózföldén. Az Oroszlán kegyetlen gyilkos, aki az emberek félelmével táplálkozik, a Bádog Favágó hidegvérű mészáros, de a Madárijesztő a legrosszabb; – mint egy aberrált pszichopata Frankenstein – brutális kísérleteket folytat Ózfölde lakosain, akik nem önként jelentkeztek kísérleti alanynak. Dorothy rémuralma szinte határtalan, mindenki rettegésben él. Csak nagy titokban mernek lázadozni. Amy rögtön a történet elején megtudja, mennyi elég ahhoz, hogy „magatartás-javításra” küldjenek valakit. Ollie, a kis szárnyas majom például „a szájalás bűncselekményét” követte el. Fel- és aztán eltünedeznek rejtélyes alakok, úgy mint Ózfölde tényleges hercegnője, Ozma, és egy Pete nevű kertészfiú. (satöbbi) Ők vajon milyen szerepet játszanak ebben a bonyolult játékban? Amy egy tisztességes kiképzést követően, hogyan lesz képes egyedül szembeszállni a valóban gonosszá vált Dorothyval és csatlósaival? Egyáltalán miért lett ilyen Dorothy? Kapunk sejtelmes válaszokat, de mivel ez egy négy részes történet, nem mindenre rögtön az első rész végén. Szegény Amy, miután megtapasztalta az e világi kegyetlenségeket, végkövetkeztetésre jut: „Már úgysem számított, ki a hibás... Nem számítottak többé az okok. ... És én ezt nem magamért teszem. Hanem Indigóért, Maude-ért, Jelliáért és mindenkiért, aki Dorothy miatt szenvedett. Az olyan embereknek, mint Dorothy, nem szabad megengedni, hogy irányítsanak. Nem érdemelnek meg egy olyan helyet, mint Ózfölde. ... Nem számít, mennyi időbe telik – nem számít, kit kell előtte elpusztítanom –, de Dorothynak meg kell halnia.”
 |
| ... nagy a kontraszt |
A világ felépítése összetett és látványos, az élőlények – szárnyas majmok, mumpicok, kreatúrák – is kidolgozottak, mozihűek. Levetíthetjük őket magunknak, könnyen elképzelhetjük Ózföldét és a Smaragdvárost. A szereplők közül Amy az, aki a legívesebb jellemfejlődést és karakterépítést mondhatja magáénak, hiszen a többiekről még nem derül ki minden. Sok a megválaszolásra váró rejtély még a Rend tagjai körül is. Ettől azonban nem kell megijedni, ugyanis folyamatosan építi magát a cselekmény, és unalommal nyomokban sem találkozhatunk. Történnek tragédiák, de azért optimizmusunkat sem rabolja el végleg az írónő. A műfaji besorolásnál igencsak sokrétű regény horrorisztikus elemeket is tartalmaz, nem merül el bennük, de jelen vannak. Romantikát még nagyon ne keressünk, ettől Amy is csak összezavarodott. Ő legalább annyira nem értette a boszorkánymester, Nox hozzá való viszonyulását, mint én. Szóval itt még nincs szárba szökkenő románc.
 |
| Danielle Paige írónő |
Mivel nekem tetszett az első menet, ezért meg tudom szavazni a baráti max pontszámot, mert még bőven tart a lelkesedésem. Remélem, végig.
U.I.: Bármennyire is szeretem ezt a mesét, már sosem tudok úgy tekinteni Dorothyra és társaira, mint a regény előtti időkben.
TÖRTÉNET: Az ismert mesebirodalom kifordítva, eltorzítva. Egy új hősnő, akinek meg kell mentenie Ózföldét attól, aki korábban már megmentette, és most készül újra tönkretenni. Egy fiatal lány, akinek legnagyobb félelme, hogy ő is olyanná válik, mint elődje, a másik kansasi utazó. Akció, kaland, dráma, boszorkányok, árulás, mágia és sok-sok rejtély. Érdemes rálépni arra a Sárga Téglás útra. Ha megtetted, nem ereszt. A könyv olvasmányos, üteme gyors, a leírás részletgazdag, könnyen befogad, és tovább táplálja a fantáziád.
BORÍTÓ: Nem épp a legszebb, amivel életem során találkoztam, de a betűtípus elkenve az ismerős ruhán, telitalálat! Dorothynak ezer gönce van, de mindegyiken ez a minta pompázik, tehát a borító jól együttműködik a tartalommal.
KARAKTEREK: Ami Amyt és Dorothyt illeti, őket részletesebben ismerhetjük meg a többieknél, de senki nem marad jellem nélkül, a karakterábrázolások részletesek, és ahol kell, félelmetesek is. Mindenkit vizualizálhatunk, érzéseket, érzelmeket is bőven váltanak ki belőlünk.
5 / 🌟🌟🌟🌟🌟
