EREDETI CÍM: NÁSZ ÉS TÉBOLY
SOROZAT: AMBZÓZY BÁRÓ ESETEI – IV. KÖNYV
KIADÓ: KÖNYVMOLYKÉPZŐ
OLDALSZÁM: 492
EREDETI MEGJELENÉS: 2017
KIADÁS ÉVE: 2020
MŰFAJ: TÖRTÉNELMI ROMANTIKUS, KRIMI
FÜLSZÖVEG:
1894 kora tavaszán a fiatal Ambrózy Richárd báró elveszítette bal karját, és vele lelkének azon részét is, mely gyöngéd érzelmekre tette képessé. Ama borzalmas éjszaka hét esztendővel később még mindig sötét árnyat vet az Osztrák-Magyar Monarchia legismertebb magánzó detektívjének életére, és ha ez még nem volna elég, a múlt kísértetei ismét felbukkannak.
1901-ben Ambrózy báró nősülni készül, ám az oltárhoz vezető utat hátborzongató gyilkosságok sora szegélyezi. Vajon képes lesz-e Mili kisasszony, a detektív hű társa és tanítványa egyszerre megküzdeni a régmúlt és a jelen szörnyetegeivel?
Nem kétséges, hogy igen, hisz rafinériája és makacssága végtelen – ám az már közel sem tudható ily biztosan, hogy közben ő maga mit veszít el.
A békebeli bűn- és szívügyek végső titkai, melyek a Leányrablás Budapesten, A Rudnay-gyilkosságok és az Ármány és kézfogó című regényekben nem fedték fel magukat, a sorozat eme záró kötetében végre kilépnek a fényre.
Hűha...! Elsőre csak ezt tudom mondani. A hosszú utazás során, amit eddig megtettem Miliékkel, kétségkívül ez a „kaland” volt a legizgalmasabb, legagyafúrtabb, legdurvább. A thriller kőkeményen jelen van, ám az egyre sötétebb és baljóslatúbb hangulatot a szereplők szeretetreméltó jelleme, párbeszédei eloszlatják.
De akkor vissza az elejére... Az Ármány és kézfogó utolsó mondata után nem egészen erre számítottam, úgyhogy már az első oldalakon sikerült meglepnie az írónak. A kínosból titokzatossá – vagy épp fordítva – váló szituáció bravúros csavar már a regény legelején. És ezután csak úgy berobbannak az események, melyek két idősíkon zajlanak. Végre kapunk múltidézést is 1893-ból, mikor Richárd tartása, méltósága igencsak romokban hevert összetörve az ivókban, de még két karral rendelkezett. Természetesen a végtag elvesztésének történetére is fény derül, ahogyan sok minden másra. Választ kapunk rengeteg bennünk megfogalmazott kérdésre, mely jó ideje foglalkoztat minket. Legalábbis én már tűkön ülve vártam, hogy megvilágosodjon előttem, ki is az a titokzatos Rózsalány a festményen, és milyen szerepe van az egyre többször előkerülő Kaméleonkának a háborgó események tengerében. Ebben a kötetben sok titokról lehull a lepel, némelyiken pedig erősen ledöbbenünk.
 |
| Pilisy Róza |
Visszatérő ismerősként üdvözölhetjük Mück Márikát is, immáron komornai minőségben, és én nagyon örülök annak, hogy mitsem változott a Tabánban „csiszolódott” természete. (...) „Márika komornává való kiképzésén fáradoztam. Ez sem tűnt kisebb feladatnak, mint fülön csípni egy többszörös öldöklést elkövető, ravasz gyilkost, mivel a kislánynak egészen egyedi elképzelései voltak frissen szerzett munkaköréről.” Neki köszönhetjük a legviccesebb pillanatokat. Volt, hogy hangosan felnevettem egy-két lereagált mondatán. A korát messze meghaladó szellemiségű Erdős Renée és a minden rosszból-jóból kihagyhatatlan Tarján Vili sem marad elfeledve, sőt a kissé lazább erkölcsű de igazságos és jószívű Pilisy Róza is képviselteti magát; ő kimondottan erős szállal kötődik a cselekményhez, a múlba visszanyúlón.
Ebben az esetben nincs könnyű dolga Milinek és Richárdnak, mivel egy kimondottan intelligens, művelt de igen kegyetlen gyilkossal van dolguk, aki bevonja őket egy bizarr társas-játékba. Rózsaszín borítékban érkező levelei tartalmazzák az utasításokat, és ha ezek nem teljesülnek, akkor mindig meghal valaki, titokzatos körülmények között.
Az idősík mindig akkor vált át, mikor a legizgalmasabb fordulat kerül előkészítésre. Ambrózy báróval még nem vagyok teljesen kibékülve, próbálom én megszeretni, de ebben nem segített az a fajta életvitel, amit leművelt „gyász” címszó alatt. Ég és föld a korábbi és jelenbeli Richárd, és mindegyiket más miatt nem kedveljük. A nők iránt tanúsított elutasítása némileg megalapozottá válik, viszont Milivel szemben nem teljesen indokolt. Ám szerencsére némi enyhülés tapasztalható ezen a téren is, a bizarr eseményektől függetlenül, vagy talán épp azok hatására? Ezt a végén majd átgondolva mérlegeljük. Mili továbbra is megtartja makacsságát, de vigyáznia kell önfejűségével, mert komoly a tét. Hangay Emma most kevesebbet szerepel sajnos, de az ő alakuló sorsát is felvázolja Böszörményi Gyula. Jelenleg nem túl fényes a helyzete Marosvásárhelyen a sok tudatlan és rosszindulatú pletykafészeknek köszönhetően. „A testvérem sok év keserves bujkálás után végre hazatalált, mégsem érezte magát otthon. ...róla is rút pletykák terjedtek szerte, így Emmát egykori barátnéi levegőnek nézték, meghívást pedig sehová nem kapott.” Az Ármány és kézfogó kézfogójához hasonlatosan a címbeli nász is olyan szituációt eredményez, melyre nemigen számítunk. 
Mili próbálja méltósággal viselni a megpróbáltatásokat, amikből lelkileg is kijut neki bőven. Nem könnyű a külvilág felé vetített, igaznak hazudott hamis illúziót fenntartani, főleg úgy nem, hogy ő a lelke mélyén igaznak szeretné elfogadni azt. Ambrózy Richárd báró közelebb kerül hozzánk, mikor önmaga dönt úgy, hogy elég volt a borgőzös tébolyból, és ideje jó útra térnie. Nem mellékes persze az sem, hogy saját szemével tapasztalja, milyen alakok közé keveredett. Leleplezésükkel meg is alapozza detektív karrierjét, elvégre mindenkinek szüksége van olyan elfoglaltságra, hobbira, amiben kiteljesedhet. A szerelem is megérkezik életébe, ami aztán olyan lavinát indít el, melynek következménye a jelenbeli állapot. Nagy a kontraszt a két Richárd között, de legalább kiderül, miért is olyan morc Mili detektív-mestere. Nem merem tovább fűzni a szót, mert a Nász és téboly egy olyan regény, ami hullámzik a fordulatoktól, csattanóktól, és szinte minden fejezetben kapunk olyan információt, mely vezérfonalként szolgál a végkifejlethez. Nincsnek elhúzott, felesleges részek. Szükség volt a múlt részletes bemutatására ahhoz, hogy megértsük a jelen eseményeit, valamint a báró tartózkodó természtét.
Zárásként annyit írnék még, hogy úgy érzem, ez a könyv sorozat részről-részre egyre izgalmasabb, és a bűnügyi szálak is egyre mélyebbek, kidolgozottabbak, csavarosabbak, összetettebbek lesznek. A romantika óvatosan bújik elő, megmutatja magát, de még nem ragadja el a fősodor.
TÖRTÉNET: Igazi thrillerbe oltott történelmi romantika, ahol csak úgy peregnek az események, és mi alig győzzük kapkodni a fejünket. Igényesen megírt, kidolgozott eseménysorozat bontakozik ki előttünk abszolút korhű stílusban. Izgalmas, néhol sokkoló, néhol vicces, szórakoztató és letehetetlen.
BORÍTÓ: Az igényes jelző illik rá leginkább, de ez annyira alap a Könyvmolyképző kiadónál. Milit még mindig nem ilyennek képzelem, de a külső nem akadályoz meg abban, hogy a saját elképzelésem szerint alakítsam a szereposztást.
KARAKTEREK: A már ismert kedvenceink semmit sem váloztak, bájos, szókimondó, őszinte csevegésük miatt egyszerűen nem tudjuk őket nem szeretni. Természetesen kapunk a gonosz oldal képviselőiből is egyedeket, de ahogyan azt Böszörményi Gyulánál megszokhattuk, kapnak előtörténetet és motivációt, így levezetésre kerülnek a kialakult személyiségek és ezeknek torzulása is. Semmi és senki nem céltalan. Az összetett és ellentmondásos jellemek terén is gazdagságot tapasztalunk, a fejlődés pedig folyamatos.
Csillagos ötös: 🌟🌟🌟🌟🌟
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése