EREDETI CÍM: EUROPEAN TRAVEL FOR THE MONSTROUS GENTLEWOMAN
SOROZAT: ATHÉNÉ KLUB – II. KÖNYV
KIADÓ: METROPOLIS MEDIA
OLDALSZÁM: 894
EREDETI MEGJELENÉS ÉVE: 2017
KIADÁS ÉVE: 2021
MŰFAJ: TÖRTÉNELMI FANTASY, KALANDREGÉNY
FORDÍTOTTA: SZENTE MIHÁLY
FÜLSZÖVEG:
Az alkimista lányának különleges esete folytatásában Mary Jekyll, Beatrice Rappaccini, Catherine Moreau, Justine Frankenstein és Diana Hyde, miután segítettek Sherlock Holmesnak és dr. Watsonnak a Whitechapel-gyilkosságok megoldásában, békésen éldegélnek a londoni Jekyll-házban.
Ám amikor Mary táviratot kap arról, hogy Lucinda van Helsinget elrabolták, az Athéné Klubnak az Osztrák–Magyar Monarchiába kell utaznia, hogy megmentsenek egy újabb, rettenetes kísérlet alatt álló fiatal nőt.
Hol van Lucinda, és mit csinált Van Helsing professzor a lányával? Meg lehet még menteni őt időben? Marynek és barátainak új szövetségeseket kell találniuk, szembe kell nézniük régi ellenségeikkel, és meg kell akadályozniuk, hogy a titkos Alkimista Társaság megvalósíthassa terveit.
Itt az ideje, hogy a szörny-leányok legyőzzék a múltat, és kezükbe vegyék saját sorsukat.
Mivel az első rész nagyon tetszett, azonnal belevágtam a folytatásba, még a hossza sem riasztott vissza. És aztán csak azt vettem észre, hogy vége lett... Régen olvastam már olyan fantasy könyvet, ami ennyire beszippantott volna. Ami ennyire szórakoztató és tanulságos egyszerre. Ami úgy ismerteti meg veled a világirodalom híressé vagy épp hírhedtté vált ikonikus karaktereit, hogy észre sem veszed. Úgy tanít, hogy nem is tudsz róla.
A különleges hölgyek a második felvonásban meghódítják Európát, különös tekintettel Bécsre és Budapestre. Természetesen úgy vonzzák a bajt, ahogyan az elvárható a hősnőktől. Nem okoznak csalódást. Egy ideig külön válnak útjaik, de így is sikerül a figyelem középpontjába verekedniük magukat a szó szoros értelmében. Az írónő nagyon alapos volt, és tovább bővítette a szörny-gárdát, hogy véletlenül se maradjon ki senki. Kellemes meglepetésként ért, hogy Vlad Tepes – Drakula gróf – mellett Carmilla (Mircalla) Karnstein grófnő és Laura Jennnings is csatlakozott a lányokhoz (rájuk nem számítottam, de örültem nekik). Kész enciklopédia ez a könyv. Végigkalandozzuk a 19. századi Londont, felülünk az Orient-Expresszre, és az Osztrák-Magyar Monarchiát is bejárjuk, közben izgalmasan várjuk, hogyan sikerül, illetve sikerül-e megmenteni Lucinda Van Helsinget, aki szintén az Alkimista Társaság transzmutációs kísérletének egyik áldozata lett.
Izgalmasabbnak és mozgalmasabbnak éreztem a folytatást, tetszett, hogy mindenki elmeséli a saját történetét, illetve Catherine mindenkinek adományozott saját szemszöget – gondolok itt a főbb mellékszereplőkre – mert továbbra is ő írja a regényt, amit továbbra is meg-megszakítanak a főszereplők kommentárjai. Az is jópofa, ahogy elspoilerezik néha a történetet. Ezeken olykor jókat nevettem. Morognak és szidják egymást, folyton beszólogatnak a másiknak, de mégis összetartanak. Catherine nem is olyan rejtett hirdetései is megmosolyogtattak. (én is elolvasnám azokat az Astarte-könyveket) 
A kalandokba ágyazottan kapunk betekintést a népi babonákba, hogyan és miként alakult ki a vámír-kultusz, honnantól tudomány és honnantól fantázia? Vajon minden levezethető pusztán tudományos alapon? Ezek a hipotézisek tényleg gondolkodásra késztetik az embert.
A leírások hátborzongatóan élethűek, komolyan néha azt éreztem olvasás közben, mintha filmen is látnám az eseményeket. Mintha én is részese lennék a történéseknek. A kalandok mellett egy kis sejtelmes romantikát is kapunk, csak icipicit, de ennyi épp elég ahhoz, hogy megízesítse a nagy egészet. A sok szálon futó történet nem zavaros, mindig tudjuk, éppen hol – vagyis kinek a fejében, szemszögében járunk. Nincs semmi vészesen túlmagyarázva, politikai fejtegetésekbe nem bonyolódunk.
Itt aztán tényleg senki nem tudhatja pontosan, ki kicsoda valójában, így sorra érnek a meglepetések, nem csak minket, olvasókat, hanem a lányokat is. Még egy-két jellem is megkérdőjeleződik az ok-okozati összefüggések alapján, így további gondolkodnivalóval lát el minket az írónő. A tegezési forma valóban közvetlenebb, ezzel közelebb kerül hozzánk mindenki. 
Az egyik legjobb karakter szerintem Irene Norton, akit semmitől sem kell félteni Bécsben, olyan ügyesen tartja kezében a dolgokat. Hagyja Dianát is kibontakozni, aki ismét bebizonyítja, hogy bár örök lázadó, fegyelmezetlen vadóc, de vészhelyzetekben képes olyan döntéseket hozni, mellyel ledöbbent mindenkit. Mary, akinek születéséről szintén kideül néhány érdekes dolog, próbál továbbra is jó szervezőnek biztonyulni, néha azonban kicsúsznak a dolgok az irányítása alól. Sok erkölcsi kérdés is terítékre kerül, mint példásul: ki az igazi szörnyeteg? Megbocsáthatunk-e annak, illetve bízhatunk-e abban, aki végig hazudott nekünk, de ezt nem ártó szándékkal tette.
A lezárás szép, kerek egész, de Theodora Goss a folytatást is előkészíti nekünk, tehát további izgalmak várnak az Athéné Klub tagjaira.
TÖRTÉNET: A nyomozás háttérbe szorul, és a kaland veszi át a helyét. Izgalmakban és fordulatokban nincs hiány, ahogyan a misztikum is képviselteti magát, szépen keveredve a történelmi alapokkal. Több helyszínt megismerhetünk, köztük Stájerország erdőit, Bécset és Budapestet. A 19. század vége tapinthatóvá válik számunkra.
BORÍTÓ: Az előzőhöz hasonlóan egyszerű mégis sokatmondó, és szervesen kapcsolódik az elmesélt történethez.
KARAKTEREK: Mindegyik lány mélyül egy-két újabb jellemvonással, ami még színesebb egyéniséggé formálja őket. Különbözőbbek már nem is lehetnének, de mégis kitűnő csapatot alkotnak így együtt. Az új szereplők is hamar testet öltenek, ők sem maradnak jellem nélkül. Mindenki külön kis egyéniség, még azok is, akik a háttérből mozgatják a szálakat, nem pedig a fősodorban vívják a küzdelmet.
🌟🌟🌟🌟🌟
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése