EREDETI CÍM: THE STRANGE CASE OF THE ALCHEMIST'S DAUGHTER
SOROZAT: ATHÉNÉ KLUB – I. KÖNYV
KIADÓ: METROPOLIS MEDIA
OLDALSZÁM: 504
EREDETI MEGJELENÉS: 2017
KIADÁS ÉVE: 2020
MŰFAJ: TÖRTÉNELMI FANTASY, KRIMI
FORDÍTOTTA: SZENTE MIHÁLY
FÜLSZÖVEG:
Miután nagybeteg édesanyja elhunyt, Mary Jekyll kénytelen szélnek ereszteni házanépét. Hajdan jónevű orvos-tudós édesapja, dr. Henry Jekyll tisztázatlan körülmények között távozott az élők sorából, így az ifjú hölgy szűkös időknek néz elébe. Ám hamarosan ennél is több fejtörést okozó problémákkal kerül szembe, kezdve nyomban egy vadóc leányzóval, és a gyanúval, hogy apja hajdani barátja, a gyilkossággal vádolt Edward Hyde talán még életben van. Mary már csak megélhetési okokból is kénytelen a rejtély nyomába eredni, s ehhez nem mástól kap segítséget, mint a híres detektívtől, Sherlock Holmestól, és az ő krónikás hajlamú társától, dr. Watsontól. Ahogy nyomozásuk kibontakozik, úgy lépnek a színre újabb, a viktoriánus kor krimi- és természetfeletti horror irodalmából ismerősnek tűnő szereplők, hogy ki-ki megpróbálja megfejteni vagy épp elfedni a szálakat, melyek egy hajmeresztő dolgokra képes, titkos társasághoz vezetnek.
A magyar születésű, de Amerikában felnőtt Theodora Goss trilógiájának első része letehetetlenül izgalmas, ám nemcsak kalandokban, de emlékezetes szereplőkben, humorban és egyéb rabul ejtő elemekben is gazdag történet, mely 2018-ban megkapta a legjobb első regénynek járó Locus-díjat, és jelölték a Nebula- és World Fantasy-díjakra is.
A könyvet ajándékba kaptam, és mivel már a fülszöveg felkeltette az érdeklődésem, előre vettem a listámon. Kezdetben tartottam tőle kicsit, mert az a horror címke ott virít az adatlapján, én pedig ilyen regényeket nem szoktam olvasni, de félelmemet elnyomva mégis győzött a kíváncsiság. És ezt egyáltalán nem bántam meg. Ebben a vikroriánus kort idéző történetben szépen összegyűltek a rémirodalom ismert alakjai. A főszerep azonban a második generációé, az Athéné Klubot megalkotó lányoké. 
Érdekes és mindenképpen egyedi, ahogy a magyar származású írónő a Whitechapel-i gyilkosságokat összekapcsolja az Alkimista Társaságnál ténykedő tudósokkal, ráadásul még Sherlock Holmest is felvonultatja Dr. Watson társaságában. A leírások egyfajta gótikus horror hangulatot teremtenek, így elevenedik meg a Whitechapel, ahol egyébként jártam személyesen is. Persze nem mélyülünk el az előbb említett műfajban, inkább a kaland és a rejtély válik dominánssá. Theodora Goss precízen, fantáziadúsan turmixolta össze a már létező regényalapokat és alkotott egy új történetet, melynek nem csupán narrációja egyedi. Az egész egyfajta bizarr meeting-partivá alakul, mely végig tökéletesen működik. Az akkori és mostani társadalmi problémák mellett a nők helyzete is bemutatásra kerül, a nem túl kényelmes divatra külön kitér a regény, és a feminizmus, valamint a női egyanjogúságért való küzdelem is megmutatkozik foszlányaiban. 
Mindegyik lány külön egyéniség, csupán abban hasonlítanak egymásra, hogy a tudomány áldozatai – csúnyább szóval termékei – akiknek nem volt beleszólása a dolgok alakulásába. A legfiatalabb, szinte még gyerek Diana Hyde egy kis vadóc, aki a leglátványosabban lázad szinte minden ellen. Mary Jekyll megfontolt lady, akinek hirtelen szakadt nyakába megannyi felelősség. Catherine Moreau írói vénával rendelkező hiperintelligens magányos farkas puma, aki rájön, mégsem teljesen jó egyedül. Beatrice Rappaccini gyönyörű, művelt de épp ennyire mérgező szerény botanikus tudós lány. Az óriásnő, Justine Frankenstein magával hozta előző életéből az alázatot, bár fogékony a hitre és vallásra, mégis művelt és okos, reálisan látja maga körül a dolgokat. Mi történik, ha ez a kompánia összefog, és belevetik magukat egy nyomozásba?
 |
| Theodora Goss |
A regény előadásmódja is egyedi, ahogy fentebb már említettem. Catherine írja a történetet, melyet meg-megszakítanak a résztvevők kommentárjai. Engem ez nem zavart, még jobban ráerősített a jelenlétükre. A cívódások és beszólógatások közvetlenebbé teszik a szereplőket, és mi is érezzük, hogy kezdenek tényleg csapattá kovácsolódni.
Külön bravúr, ahogy Mary Shelly is beleszövődik ebbe a kusza történetbe a Frankenstein-vonal kapcsán. Nem semmi képzettársítások és elméletek látnak napvilágot sorról sorra. Hogy jutott ez az írónő eszébe... nem tudom, de le a kalappal! Még a nevek választása sem véletlen, a Catherine tetszett a legjobban: cat in here / cat here in. És tényleg :)
Bár megmutatkozik Sherlock Holmes zsenialitása, de a regény erőssége nem a krimi-szálban rejlik, mivel a Hasfelmetsző-rejtély megoldása annyira nem bonyolult, mint amilyennek elsőre tűnik, és nem kell az utolsó oldalig várnunk, hogy kiderüljön, kinek a véres keze van a dologban. A világ- és karakteréptés a lényeg, a lányok kalandos egymásra találása és boldogulása, valamint mindegyikük történetének megismerése. A regény vége epilógus jelleggel meséli el a klub megalakulását, de előre is vetíti az újabb kalandok ígéretét, hiszen Lucinda van Helsing még hiányzik a csapatból. A levele viszont már megérkezett...
Theodora Goss humora finoman ivódik a regénybe. Annyira talán nem ütős és robbanékony mint Jodi Tayloré, de mindenképpen kellemes.
Összhatásként most jöjjön az icipici feketeleves – (ezt @Lione is megemlítette már, de én sem tudom tovább magamban tartani) –, ami nem a fordítást illeti, mert az remek, se nem az írást és szerkesztést, mert az fantasztikus, hanem a kivitelezést... mert ott van még hová fejlődni. Tényleg nagyon szeretem a Metropolis Media kiadót, a St. Mary-ért nem győzök elég hálás lenni, de... akkor is ott az a de... Olyan érzésem volt/van mind a St. Mary-krónikák, mind a mostani regény esetében, mintha korrektúrázóval egyáltalán nem találkozott volna a regény. Erre jobban oda kellene figyelni, ugyanis sokban rontja az olvasás élményt az, ha alig találunk oldalt, ahol ne lenne kisebb-nagyobb szembeszökő hiba. Megérné az a kis plusz energia az igényesség jegyében.
TÖRTÉNET: Elsőosztályú kalandos, nyomozós, vicces, izgalmas és elgondolkodtató crossover, mely az általunk eddig azt hittük, hogy ismert rémtudósok és egyéb elhíresült alakok új szemszögű bemutatása. Megtudjuk, hogy a fókuszban ténykedő „szörny” lányok, hogy boldogulnak felmenőik rajtuk nyomot hagyó öröksége árnyékában. Szerintem nem kell félteni őket. Én az arányokat is megfelelőnek éreztem, nem fulladt unalomba sehol az elbeszélés.
BORÍTÓ: Nincsen túlcsicsázva, nekem tetszett az egyszerűsége. Minden látható a fedőlapon, amit a regényben megtalálhatunk és kulcsfontosságú. Tetszik, ahogy a puma a címen sétál. Végül is Catherine az írója, nem?
KARAKTEREK: Sok erős, határozott jellemű nőt ismerhetünk meg, akik mindegyike színes egyéniség. A jellemábrázolás teljes ívű. Gyorsan meg lehet szeretni a lányokat, mindegyiküket más-más miatt zárhatjuk a szívünkbe.
🌟🌟🌟🌟🌟
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése