LEIGH BARDUGO: WONDER WOMAN - A HÁBORÚHOZÓ

 

EREDETI CÍM: WONDER WOMAN – WARBRINGER

SOROZAT: DC ICONS

KIADÓ: KÖNYVMOLYKÉPZŐ

OLDALSZÁM: 480

EREDETI MEGJELENÉS: 2017

KIADÁS ÉVE: 2020

MŰFAJ: FANTASY

FORDÍTOTTA: FAZEKAS SÁNDOR

FÜLSZÖVEG:

„Harcos ​nővértársam, pajzsod és kardod vagyok.

Amíg én élek, az ellenségeid számára nincs menedék.

Számíthatsz rám az utolsó leheletemig, a te ügyed az enyém is.”

– AZ AMAZONOK ESKÜJE –

Diana, az amazonhercegnő leghőbb vágya, hogy kivívja legendás hírű nővérei elismerését. Amikor azonban dicsőséget szerezhetne magának, nem él a lehetőséggel, hanem a száműzetést kockáztatva megszegi az amazonok törvényét, és megmenti egy halandó életét. Ám ezzel az egész világot végveszélybe sodorja.

Alia Keralis csak egy rövid időre akar elmenekülni folyton atyáskodó bátyja elől a tengerre. Nem sejti, hogy az életére törnek. Ellenségei úgy vélik, már a puszta létezése kirobbanthat egy világháborút. Amikor Alia hajóján bomba robban, egy rendkívüli erejű, rejtélyes lány menti ki őt a vízből. Hamarosan szörnyű igazsággal kell szembenézniük: Alia Háborúhozó, a hírhedt trójai Helené leszármazottja, akinek az a sorsa, hogy elhozza a világra a Vérontás és Szenvedés korát.

A két lány egy seregnyi ellenséggel találja magát szemben, akiknek eltökélt szándéka elpusztítani a Háborúhozót. És csak együtt van esélyük megmenteni a világaikat.

New York Times bestseller

Vajon a jó most is győz, vagy ezúttal a világ pusztulását okozza?

Élvezd a történetet!

„A csatákat gyakran azért veszítik el, mert nem tudják, milyen célért vívják a háborút.” 

Mindig is nagy rajongója voltam a görög mitológiának. Az Istenek világa lenyűgöző. A Marvel és DC képregényeket és az ebből készült mozifilmeket eddig nem igazán kedveltem, de mióta a kedvenc hőseimet is fókuszba helyezték, kezd megváltozni a hozzáállásom.

Leigh Bardugo írónő

Bevallom őszintén, Wonder Womant kevésbé ismertem, és nem is gondoltam volna, hogy ennyi szállal kötődik kedvenc témakörömhöz, az ókori görög mitológiához. A filmek után a könyv sem maradhatott ki, mely a DC Icons sorozaton belül jelent meg. Legelőször a Catwomant olvastam, ami abszolút meggyőzött arról, hogy érdemes odafigyelni ezekre a YA eredettörténetekre. Sejtettem, hogy semmi köze nem lesz a regénynek a filmekhez, hogy Diana másképp ismerkedik meg a Halandók Világával, mint ahogyan azt mozgóképen szemléltették. De eleve szükségtelen kapcsolódási pontokat és hasonlóságot keresni. Ebben az esetben nem arról van szó, a könyvet vagy filmet ismertem-e előbb. Előfordul, hogy köze sincs a regényben szereplő karakternek a filmvásznon megjelenített verzióhoz, viszont most nem zavart, hogy Dianát Gal Gadot-ként képzeljem el... persze tizenhétéves kiadásban. Szerintem tökéletes amazon hercegnő. 

Tehát nekivágtam a nagy kalandnak, és beléptem a Themyscirán élő amazonok birodalmába. Talán azért is került közelebb hozzám ez a történet, mert kiemeli az Isteneket a legendák közül, és valóságossá teszi őket, ahogyan az amazonokat is. Az írónő, Leigh Bardugo, akit eddig sajnos nem ismertem, gyönyörűen mutatja be a szigetet annak minden szépségével együtt. Az amazonok törvényeit, a harcosok becsületét is megismerjük. Ez egy elzárt világ, melyet a béke, nyugalom ural mindaddig, amíg meg nem jelenik a színen egy újabb Haptandra, azaz Háborúhozó, és el nem kezdődnek a bonyodalmak. Helenéről is sokat olvastam már, és most kap egy újabb szemszöget. Az ő leszármazottai hozzák el a Földre a Vérontás Korát, amit nem ártana megakadályozni, ha ez lehetséges. Az Orákulum szerint az. És mivel Diana mindig is bizonyítani akarta, hogy jogos helye van az amazonok között, kapva kap az alkalmon. Viszont ehhez el kell hagynia a szigetet, és  belecsöppenni egy számára eddig csak könyvek lapjain látott világba. Amikor New Yorkban találja magát, minden képzeletét felülmúlja a látvány és zűrzavar, amit a város mutat számára. Diana bár erős, képzett harcos, emellett művelt, okos és intelligens, mégis gyermeki csodálkozással és némi naivsággal szívja magába ennek a világnak a benyomásait. Egy ilyen tisztán természetes, őszinte lányt vajon megérdemel a Halandók Világa, melynek lételeme az örökös háborúskodás? Alia, a megmentett Helené-leszármazott makacsul ragaszkodik életéhez, amit egyre többen próbálnak elvenni tőle, nemesebb célok érdekében. Azonban Diana ezt nem hagyja, és önként testőrévé szegődik. „A Háborúhozónak el kell jutnia a Therapnéban lévő forráshoz, még mielőtt Hekatombaión első estéjén lemenne a nap. Ahol Helené megpihent, a Háborúhozó megtisztul. Megtisztul a halál szennyétől, ami bemocskolta a családja vérvonalát. Az erejét onnantól meg tudja zabolázni, és soha nem száll róla tovább. ” Akkor hajrá! A feladat adott. A legendák és a valóság kettős játéka nagyon jól kiütközik a regényben. Hogy mi igaz és mi mese, megkérdőjeleződik.

Alia nem az a hisztis liba, aki csak azért kételkedik és tagad, hogy emelkedjen az oldalszámmal együtt a vérnyomásunk is. Hamar belátja, hogy nem küzdhet a sorsa ellen, ami így vagy úgy beteljesül. Kapunk még néhány főbb szereplőt Nim, Theo és Jason személyében, akik közül én mindenkit kedveltem, kivéve az utolsó számú jelöltet. A srác valamiért nem került közel hozzám. Éreztem végig az iránta való ellenszenvet. A viselkedése, a megnyilvánulásai, mind annyira taszítóak voltak. De el kell ismernem, mégis fontos szerepet tölt be a regényben. Egy olyan tézisen is elgondolkozhatunk, miszerint: születhetnek-e valódi hősök egy olyan háborúban, melyet ismert eszközökkel meg lehet akadályozni? Hősök-e azok, akik egy ilyen globális pusztításban kiemelkednek „dicsőséges” tetteikkel? Egyáltalán ki az igazi hős? Aki önző módon dicsőségért ácsingózik csupán, vagy önfeláldozó, és tisztában van azzal, igenis van veszítenivalója, mégis aszerint cselekszik, ahogyan azt becsülete diktálja? A történetben a múlt és a jelen értékei egyaránt felvonulnak, születnek hétköznapi hősök is, akik nem eszményképet formálnak, csupán alkalmazkodnak az adott helyzethez, és kitartanak a végsőkig. 

Themyscira

Kellemes meglepetés volt számomra ez a regény, ami csordultig van görög mitológiával, izgalommal, humorral és még elgondolkodtató is, de nem szájbarágósan kell levonnunk a tanulságot. Az akció dinamikus, mindig történik valami, és olyan meglepetések is érnek, amikre nem vagyunk felkészülve. A valóságos helyszínek keverednek a képzelet alkotta helyekkel, de minden olyan élethűen van megfestve, hogy akár létezhetne is. A szereplők közül találunk olyat, akivel könnyű azonosulni, de mindegyikük vált ki belőlünk ilyen-olyan érzelmet. A jellemek rendkívül jól sikerültek. Nimről kiderül, hogy a divattervezés mellett mennyire komplexen látja a világot, és képes apró jelekből is tűpontos következtetést levonni, pedig egy deka szuperereje sincs. Tűzrőlpattant, kemény csaj, aki nem roppan össze akkor sem, mikor a dolgok elég erős balfordulatot vesznek. Theo egy meg nem értett programozó zseni, aki nem kamatoztatja kellőképpen a tudását, de bizonyítást nyer, hogy vészhelyzetekben a szórakozott, vézna és esetlen ficsúrból megbízható bajtárs válik. Alia felelősségteljes lánnyá változik, aki nagyon is tudja, mi forog kockán, és életénél előbbre valónak tartja a világháborúk megakadályozását. Nem hisztizik, nem tesz direkt keresztbe Dianának, sőt még az amazon esküt is megkötik. A kapcsolatok alakulása is színes, és élvezhetően van megkomponálva. A párbeszédek sem erőltetettek, a humor végig ott bujkál a dialógusokban. Jason karakterét sótlannak éreztem, az őszinteség minden jele nélkül. Hiányzott az a kapocs, ami összeköt vele, és a bizalmamat sem sikerült elnyernie. Diana tiszta, nemes lélek, aki ösztönösen cselekszik, legyen szó akár egy egyszerű tóban fürdésről, vagy egy kevésbé egyszerű mentőakcióról. Nekem ő volt a legszimpatikusabb, tehát a kedvenc jelzővel is őt illetném. Az a természetes báj, ami sugárzik belőle, nagyon rokonszenvessé teszi. De mindenkiben mást szerettem.  

A Háborúhozó bár YA eposz, szerencsére nem domborítja ki a romantikát – igazából alig van benne – és nem alkot felesleges féltékenységi konfliktusokat. Jéé, enélkül is lehet működőképes egy történet! A klisésedés annyira nem mélyül el, jelen van ugyan, de nem zavarón. Nincs bajom azzal, ha egy karakter a saját neméhez vonzódik, én mindig fogadást kötök magammal, hogy melyik szereplő lesz az, és mikor bukkan fel. Tegyék meg tétjeiket! :) Itt viszonylag hamar kiderül. 

Romantika... azt az egy csókot igyekszem megbocsátani. 

Nem elfogultságból kap tőlem maximum csillagot – vagy napocskát –, hanem mert valóban megfogott az összkép. Ezt ritkán jegyzem meg, pedig gyakrabban kellene, alig találtam korrektúra hibát. Ez is sokat hozzáad egy könyv igényességéhez, és számomra fontos szempont. 

TÖRTÉNET: Pergős és izgalmas eredet történet Diana Prince-ről, aki igyekszik valódi amazonná válni. A bátorságról, hősiességről és felelősségvállalásról, valamint a tiszteletről és becsületről. Olvasmányos és izgalmas kalandok sorát élhetjük át, melyek során kísérőnkül szegődnek a görög mitológia alakjai is. 

BORÍTÓ: Ahogy azt megszokhattuk a Könyvmolyképzőtől, ismét igényes, szépen kidolgozott külalakkal büszkélkedik a könyv. Ami kimondottan tetszik, hogy Diana arcát nem látjuk, így nyugodtan olyanná formálhatja képzeletünk, amilyenné szeretné. A háttérben lévő sziklák és kitörni készülő vihar is sejtetni enged néhány történés-foszlányt. Jó érzés a kezünkbe venni. 

KARAKTEREK: A szereplők megformálása extrajól sikerült, és ez nagyban hozzájárul az élményhez. Az egyéniségek és jellemek rajza profi. Én nem éreztem annyira a sablonosság veszélyét érvényesülni az eredetiséggel szemben. Jól működnek együtt, csapatban és egyénenként is. Túlélnék még néhány kalandot velük... 

🌞🌞🌞🌞🌞

NEAL STEPHENSON - NICOLE GALLAND: A D.O.D.O. FELEMELKEDÉSE ÉS BUKÁSA

EREDETI CÍM: THE RISE AND FALL OF D.O.D.O.

KIADÓ: FUMAX

OLDALSZÁM: 616

EREDETI MEGJELENÉS: 2017

KIADÁS ÉVE: 2018

MŰFAJ: SCI-FI, FANTASY

FORDÍTOTTA: KODAJ DÁNIEL

FÜLSZÖVEG:

„Kegyelmed ​az mennyeknek országába készűl, de lehet, hogy ott fele annyi se az csodáknak száma, mint az huszoneggyedik században.”

A mágia nem több, mint dajkamese gyermekeknek. Meg titkos ügynököknek.

Ugyanis a mágia nem létezik…

Már.

Pucér vikingek túszejtő akciója a Walmart mirelit-osztályán, kormányszervekbe beépülő boszorkányok, a mágiától megfiatalodott magyar szépség, Kárpáthy Erzsébet – köszöntlek a világban, amit a D.O.D.O. adott nekünk!

Minden rendben volt, amíg Melisande Stokes nyelvész professzor le nem fordította a dokumentumokat, amelyek szerint a mágia igenis létező, működő jelenség volt 1851-ig. Meg is alakul a Diakrón Operációk Döntéshozó Osztálya, hogy építsenek egy szerkezetet, ami újra lehetővé teszi a varázslást, és annak segítségével többek közt az időutazást is.

A kormány azonban megvonja az anyagi támogatást, pedig az egyre nagyobbra duzzadó szervezet működtetéséhez pénzre van szükség. Sok pénzre. Ezt a múltban elrejtett, a jelenben kiásott ereklyék értékesítésével kívánják előteremteni. De ez nem olyan egyszerű, mint ahogy elképzelik. Mert ha belepiszkálsz a múltba, sosem tudhatod, mivé alakul a jövő…

Ez az egyedi, humorral és nyelvi leleménnyel átitatott fantasztikus regény a sokszorosan díjnyertes, és New York Times-sikerlista-vezető Neal Stephenson műveire jellemző őrült komplexitást és ötletességet ötvözi Nicole Galland közvetlen, emberközeli stílusával.

Kétségkívül ez a könyv az év eddigi legnagyobb meglepetése számomra, bár még csak a felénél járunk 2021-nek. A regény sok helyen összecseng a St. Mary krónikákkal. Nem csak az időutazás miatt vonható párhuzam a két történet között, más ponton is asszociálhatunk. (Én találtam hasonlóságot Melisande és Max személyiségében is, és ott a dodo... ha nem is ugyanabban a kontextusban...) Van egy olyan érzésem, hogy a D.O.D.O. szerzőpárosa ismeretséget kötött már Jodi Taylor múltjáróival. Szerintem. Na de ki az a Melisande? Ideje rendezni a soraimat a kicsit hirtelen in medias res után...

Én teljesen így képzelem Erzsébetet

Kezdjük a történelemmel. A history visszavág, ha belepiszkálnak, nem jó szórakozni vele. Azonban... „A történelem önmagában nem gonosz, még ha egyes szereplői gonoszak is.” Ez Kárpáthy Erzsébet – fiatal és egyben ősöreg boszorkányunk – álláspontja. (Max lehet, hogy tiltakozna fél strófányit az állítás ellen, de ez most Melisande Stokes és a dodonauták története.) A D.O.D.O. – Destruktív Óvodások Degenerált Osztálya Diakrón Operációk Döntéshozó Osztálya – mixeli az időutazást a mágiával, így kicsit eltolódunk a fantasy felé, de ez épp hogy előnyére válik a regénynek. Mondhatjuk, hogy lerágott csont az időutazás, és újat nem igen lehet már írni róla... és akkor ér a meglepetés. Mert igenis lehet. A könyv egyedisége kétségkívül a stílusában rejlik, mely először az 1851-es viktoriánus Angliában ragadt Melisande Stokes elbeszélése – írása – nyomán bontakozik ki, aztán később, ahogy terebélyesedik a D.O.D.O. szervezete, egyre többen válnak elbeszélővé. Hol dokumentációkból, hol netes információs csatornákon keresztül, hol pedig Gráinne levelei által folynak előttünk a történések. A tudományos – főként jogi – szakzsargon, a bürokrácia és a nem megfelelő táplálkozás is kap kis fricskát a szerzőpárostól. Kitűnő szatíra ez a könyv a társadalomról – „hájasok földjéről” – amit többek közt a Walmart Ének is erősít. „Walmartnak hívják a kincses kazamatát, / Hőbörgő hájpacni mutatta meg nekem”. 

Már említettem néhány szereplőt, akit be is mutatnék néhány mondatban. Dr. Melisande Stokes nem történész, mint Max, hanem nyelvész, aki főként a holt nyelveket vágja perfektül. Van egy mentora, Blevins, aki bár nagy koponyának hiszi magát, mégis csak egy idegesítő parazita, aki miatt nagyon sok esemény olyan fordulatot vesz, amitől a történelem joggal lesz durcás. És sajnos demonstrálja is, hogy még mindig ő az erősebb. Azt hiszem, ezt nevezik diakrón nyírásnak, aminek senki sem szeretne szem- fül és egyéb tanúja lenni. Tristan Lyons alezredes felbukkanásával – akinek személye körül minden államtitok – fordul ki négy sarkából Melisande világa. Ezután kénytelen elhinni azokat a dolgokat, melyek hihetetlenek. Léteznek boszorkányok, létezik mágia – pontosabban létezett, csak most dögrováson vegetál – és ha már homár... az időutazás is lehetséges. Bizonyos keretek között. ... „az derült ki, hogy a tudományos forradalom hajnalán (Kopernikusz 1543 és a többi) a mágia lényeges és mindennapos társadalmi jelenség volt, a boszorkányokat pedig a legtöbb helyen ugyanolyan félelem és tisztelet övezte, mint a hadvezéreket...” Oda szenszei, miután eldiskurál Tristanékkal és velünk Schrödinger macskájáról – hazudnék, ha azt mondanám, minden egyes szavát és elméletét kristálytisztán értettem – tudtán kívül lerakja a dodo alapköveit. Aztán betoppan Erzsébet, aki régi ismerőseként tartja számon Mel-t, holott még nem is találkoztak. Melisande-nak legalábbis nem rémlik. 

Gráinne...?

Vagy mégis? Szerintem Kárpáthy Erzsébet a legerősebb és legkarakánabb személyiség a regényben, aki kihasználva érzi magát, de motiválja, hogyha teljesíti a kéréseket – mert parancsokat nem fogad el, illetve csípőből elutasítja azokat – hazamehet Budapestre, és leköpheti az ellenségei sírját. Ám Erzsébet mellett ott van még egy olyan színes egyéniség, aki az egész regény aromáját adja. Ő nem más, mint Gráinne, az ír boszorkány, Grace O' Malley kéme, aki álcázásul kurtizánként tevékenykedik az Erzsébet-kori Londonban, és meg kell hagyni, nagyon jó benne. Leveleihez először nehezen szokhat hozzá a szemünk, megbotlunk minden sorban, de aztán hozzáidomulunk a stílushoz, ami fergeteges. Nem tudok mást írni. A fordító – Kodaj Dániel – egy zseni! Emelem kalapom tehetsége előtt, ugyanis maximálisan kihasználva édes anyanyelvünket, élénkebbre varázsolta a szöveget, mint amilyen az valójában. Nem mintha az eredeti rossz lenne. Gráinnét azonnal megkedveltem, nem csak azért mert ír származású, hanem azért is, ahogyan flegma eleganciával kezeli dolgait. Mindenkit lehengerel, néha a szó legszorosabb érelmében. Ő az, aki a legtöbb meglepetést okozza a múltjáróknak dodonautáknak. A regény nyelvezete több réteget foglal magába, a könnyed cinizmuson keresztül a kissé archaikus stílusban megnyilvánuló nyers és sikamlós naturalizmusáig. Van itt minden: tudományos elmélkedések, egyszerű elbeszélés, kicsit bonyolultabb elbeszélés, levelezés, naplójegyzetek, pergő vita hevítette párbeszédek mai és kevésbé mai nyelven előadva. A könyv egy komplett enciklopédia, mely dokumentálja a címben említett szervezet ténykedéseit. A sok mozaikszótól már zsongott az agyam, de a humor még ezekben is megjelenik. A történet keretbe foglaltan tárul elénk, az eleje lesz a vége, és utána, ami elkezdődik, azt a képzeletünk jegyzeteli tovább. Az időutazásos dolgokba én hajlamos vagyok belezavarodni, mert mindig továbbgondolom, de ha ennyire nem merülünk bele a részletekbe, nem akadunk fenn rajta. A töredezettség néha zavart kicsit, mikor Melisande elbeszélését megszakították a különféle naplójegyzetek, és egyéb helyről szivárgó információ áramlás. Aztán hozzászoktam. Szerintem teljesen követhető, rekonstruálható a történetfolyam. Még így is. Be tudunk kapcsolódni, sőt azonosulni is tudunk a szereplőkkel. Egy-kettővel különösen nem nehéz. 

Úgy érzem, a dodonauták felelőtlen időutazók, ugyanis esetükben az interakcióknak direkt, látható nyomaik vannak, mármint olyanok, amiket szándékosan idéznek elő. Ez veszélyes. Ami még érdekes, az a több szálon zajló időfolyam, melybe könnyű belezavarodni. Ez Melisande-nak is sikerül. Ha változtatni akarsz –  icipicit csalni, hogy vagyont szerezz – azért keményen meg kell dolgozni! 

Mindent összegezve egy kellemes olvasmány a D.O.D.O. mely egy újabb szemszögből közelíti meg az időutazást, és újabb szabályokat állít fel erre vonatkozóan. Mit szabad és nem szabad megtenni, mik a következmények, ha a „nem szabad” mégis becsúszik. Az anakron boszorkányok különféle módokon illeszkednek be a társadalomba, ez sok helyen humorforrás. Nagyon jól sikerült érzékeltetni a régmúlt és a jelen különbözőségét, a tudományról alkotott nézeteket. Előny-e vagy hátrány? Néhány hipotézis összecsap egymással, és mindegyikben van némi igazság. De nem is fűzöm tovább a szót... szerintem mindenképp megérdemel egy esélyt :) 

TÖRTÉNET: Izgalmas dokumentáció egy szervezetről, mely kezdetben a mágia feltámasztását tűzte ki célul, de aztán a dolgok valahol félrecsúsztak. Miért épp a boszorkányokat ne használják ki a felsőbb hatalmak, ha napirendre kerül egy újfajta meggazdagodási lehetőség? Finom humorral átszőtt kritika a társadalomról és a minden egyszerű dolgot túlbonyolító bürokratikus rendszerekről. Mindez fogyasztható formában tálalva, erősen ironikus-szatirikus éllel. 

BORÍTÓ: Én azonnal beleszerettem, amint megláttam. Igényes, figyelemfelkeltő, jólesik kézbe venni. Az idő szálai, a dúcpontok, és középen természetesen a dodo. Úgy gondolod, érted a világot? Gondold ezt át. Igen, ez mindent elmond.  

KARAKTEREK: Igazán színes kis társaság gyűlt össze a könyv lapjain, akik közül néhányan a tudatunkba égnek. Találkozunk átlagemberekkel, kissé szórakozott tudósokkal, anakron utazókkal, akik úgy érzik magukat a 21. században, mint Alice Csodaországban. Én gonosznak egyiküket sem nevezném, csupán megrögzött célorientáltnak, akik eszközeiket úgy válogatják, hogy sikerüljön az, amit elterveztek. 

5 / 🌟🌟🌟🌟🌙

CSILLAGTALAN TENGER BOOK TAG

Kedves Annie04 :) Köszönöm szépen az ismételt meghívást! :* 

1. Korona: kedvenc fikcionális uralkodóm

Ha friss élmény, akkor legyen Ozma, Ózfölde királynője, a Dorothynak meg kell halnia című könyv-sorozatból. Amint magához tért, bizonyítja is rátermettségét. 

2. Szív: melyik könyv törte össze a szívemet utoljára?

Nem tudok mást írni, mint a Heartless – Szívtelent, Marissa Meyertől. Az utolsó oldalakat könnyes szemmel, csendes mélabúval olvastam végig. 

3. Madártoll: egy könnyed olvasmány

Számomra könnyed, szórakoztató és élvezetes élményt nyújtott Sarah J. Maas-tól a Catwoman - Lélektoljvaj. Vannak szomorúbb részei, ez igaz, de mégis kárpótol minket Gotham City sziréneinek ténykedése, akik kicsit felbolygatják a milliárdosok csilivili életét. 

4. Kard: egy szereplő, aki folyton kihúzza a főhőst a pácból

Ambrózy Richárd báró mindig ott terem, mikor Hangay Mili kisasszonynak épp improvizálni támad kedve, vagy épp bajba keveredni. Hangay Emma is sokat köszönhet a bárónak, így választottam az Ambrózy báró esetei sorozat :) 

5. Méh: egy végkifejlet, amitől elakadt a szavad

Legyen akkor A D.O.D.O. felemelkedése és bukása, bár nem csupán a végkifejlettől akadt el a szavam, hanem úgy alapjáraton az egész könyvtől, különös tekintettel Gráinne leveleire, amik zseniálisak. Itt is megköszönöm a fordítónak, Kodaj Dánielnek ezt a nem semmi teljesítményt, de majd a Dodo bejegyzésemben külön kitérek rá :)

6. Kulcs: egy világ, amelynek ajtajához szívesen találnál kulcsot

Ha vége van Dorothy és a Jó boszorkányok ámokfutásának, valamint a hely újjáépítette önmagát, szívesen ellátogatnék Ózföldére, a Danielle Paige által alkotott világba, mert gyönyörű.  

+1 átírt kérdés.

7. Melyik könyvbe kerülnél bele, az egyik szereplő bőrébe?

Ez nagyon fogós kérdés. Hirtelen fogalmam sincs, de mégis... Ha zárójelbe tesszük az intenziv osztályon tett látogatásokat, és az időnkénti kómás állapotot, én nagyon szívesen lennék Denisa Wry, Mogorva –alias Daniel Belloq – oldalán a Halkirálynő sorozatban :) Még egy karaktert említenék, ő nem más, mint Madeleine Maxwell (Max), a St. Mary-krónikákból. Bár inkább vele ökörködnék és múltjárnék, mint a helyében, ezért ez csak félmegoldás :) Akkor legyen a Semmi lány, és máris költöznék Jenny Dove-ként a Frogmorton Farmra. :) 

Ő lenne akkor a mostani Book Tag, de megyek is, és rágyújtok egy történetre, mert az ihletem váratlanul visszatért. :)

DANIELLE PAIGE: A GONOSZ ÉBREDÉSE

EREDETI CÍM: THE WICKED WILL RISE

SOROZAT: DOROTHY MUST DIE - II. KÖNYV

KIADÓ: GABO

OLDALSZÁM: 360 OLDAL

EREDETI MEGJELENÉS: 2015

KIADÁS ÉVE: 2016

MŰFAJ: IFJÚSÁGI FANTASY

FORDÍTOTTA: TURCSÁNYI JAKAB

FÜLSZÖVEG: 

Amy ​Gumm vagyok – egy másik lány Kansasből.

Miután egy tornádó végigsöpört a lakókocsiparkunkon, Ózföldén kötöttem ki.

De ez az Ózfölde nem olyan volt, mint a könyvben és a filmben. Dorothy visszatért, és elkezdte kilopni a varázslatot a földből. A Varázsló is újra eljött.

Glindát már nem lehetett Jó Boszorkánynak nevezni. És ki maradt meg a Gonosz Boszorkányok közül? Egyesítették erőiket a Gonoszok Forradalmi Rendjében, ahová engem is be akartak sorozni.

A küldetésem? Megölni Dorothyt.

És amikor egy csapat egykori – vagy talán nem is csak egykori – gonosz boszorkány akar valamit, elég nehéz nemet mondani. Csakhogy a merénylői küldetésem nem a tervek szerint alakult. Dorothy még mindig életben van. A Rend eltűnt. És az otthonom, amelyet mindenáron magam mögött akartam hagyni, veszélybe kerülhet.

Ezen az eltorzult és megosztott helyen valahogy meg kell találnom Noxot és a Rend maradékát, megvédenem Ózfölde igazi uralkodóját, legyőznöm Dorothyt és csatlósait – miközben megpróbálok rájönni, mit keresek itt valójában. De kiben bízhatok meg egy olyan országban, ahol a jó és a rossz közötti határvonalat egy erősebb szél is átrendezheti?

KI AZ IGAZI GONOSZ?

„Egyszer volt, hol nem volt, egy Amy Gumm nevű lány, akit Ózföldére vetett egy tornádó. Keményen küzdött; hűségesen és vadul. Olyan dolgokat vitt véghez, amelyekre álmában sem gondolt volna. Megtanult varázsolni; kém lett. Hazudott, lopott és börtönbe vetették. Ölt, és nem bánta meg. Volt jó, gonosz és sok minden a kettő között. Sőt egyszerre a kettő, és már neki is nehezére esett különbséget tenni közöttük.”

Amy, csalódtam benned! :( Nagyon szomorú ezt leírni. Egyre nehezebb eldönteni, ki az igazi gonosz! És tudod, mi a gáz? Hogy már azt sem tudom, Te, hová tartozol. Eddig tudtam, de már nem vagyok biztos benne. Eddig kedveltelek, de most olyan nagy gebaszt okoztál, ami megbocsáthatatlan. És Amy, nem azzal van a gond, amit tettél – ez a hősök dolga – hanem azzal, ahogyan tetted! Nem csoda, hogy az immáron szárnyatlan majmok is rettegni kezdtek tőled. És még tovább fokozom, a legnagyobb probléma nem is a hogyan. Hanem az, hogy élvezted! Ám nem ítéllek el teljesen, mert tudom, mennyire nehéz megállni a helyed egy olyan világban, ami percről percre változik, és egyre szeszélyesebb. Ahol senki nem mond igazat neked, vagy a teljes igazság apró részleteit osztja csak meg veled. Kénytelen voltál improvizálni, és azt is értem, miért ragaszkodtál és bíztál meg abban, akiben nem kellett volna. Ha erről az oldalról nézem a dolgokat, felmentelek. Persze egészen nem tudlak. Haragszom rád a legnagyobb ballépésed miatt – rendben, jót akartál. Tudom, de... De előtte nem árt gondolkodni! Ha tudtad, Ozma mennyire fontos Ózfölde számára,  mégis milyen megfontolásból tetted azt, amit? Létezik rá logikus magyarázat? Ebből nem lesz könnyű kivakarnod magad! Ahelyett, hogy előlendítetted volna a dolgokat, ártatlan lények haltak meg. A Magril által őrzött Kétség Ködében vergődve meg voltál győződve arról, ki vagy valójában. Hogy tudod, ki vagy te! Hát én ezt erősen kétlem! Már senki nem tudja, ki vagy Te! Senki! Amy, nézd el a kifakadásomat, de nagyon felidegesítettél! Ám ettől függetlenül drukkolok neked a küldetésedhez, bár egy-két esemény átírt néhány dolgot, nem igaz? Dorothy – készakarva – besegített pár tételben, bár nem azért, hogy neked könnyebb legyen! 

Utadra engedlek, hajrá, Kansas lánya! De csak óvatosan azzal a sötétséggel, ne hagyd, hogy teljesen elemésszen! Bár haragszom, de bízok benned! 

Szóval... ez a második nekifutás Dorothy megölésére sokkal sötétebb szálakon zajlott. Bár a tájleírások, a mágia visszatérte, Lulu királynő otthona, az önáló életre kelt sárga téglás út, a Virágok Tengere, a Harcoló Fák erdeje, és a Szivárvány Citadella olyan gyönyörűen lett bemutatva, hogy többször is elolvastam és levetítettem magamnak 3D-ben. Az Elveszett Dolgok Szigete kissé szürreális színezetet öltött, mégis odaképzeltem magam. Egyáltalán nem nehéz vizualizálni a regényt, Danielle Paige mesterien ért a világépítéshez. (és romboláshoz) Amint a 3D véget ért, elszomorodtam, mert eszembe jutott, Ózfölde milyen gyönyörű hely is lehetne. Akárcsak a porig égett Smaragdváros. Az oroszlánnal vívott epic fight szép volt, és a dühödt motivációt is megértettem – szegény Star –, csak uralni kellene valahogy, és nem hagyni, hogy elnyeljen. Csábító tud lenni a sötét oldal, ha megmutatja mágikus hatalmát, és ezt első kézből tapasztalja meg Amy. Inkább úgy mondom, testközelből. Végre választ kapunk Pete és Ozma titkára is, kik ők valójában, és még néhány dologra, de emellett újabb kérdések garmadája születik. Glinda tovább rontja az amúgy is eléggé rossz helyzetet. Dorothy az egyetlen, aki ugyanolyan, mint volt. Viszont sejtem, mi tette gonosszá. Így akkor az ő megítélése is kettős mérce szerint kell, hogy megtörténjen. Aztán itt a Varázsló, aki szintén okoz meglepetést, nem csak az olvasóknak, hanem Dorothynak és Amynek is egyaránt. A gonosz pedig ébredezik, és már a mágiát is uralma alá kezdi vonni. Amy több részküldetést is kap, amit félig-meddig sikerül kiviteleznie, de inkább kevesebb, mint több eredménnyel. És az idő egyre csak fogy! 

Végülis nem nevezném rossznak ezt a történetet, csak Polikróm – a Szivárvány Lánya – miatt érzem úgy, hogy félresiklott valahol Amy hősködése. De nagyon! Az izgalom és a dinamika jelen van ugyanúgy, mint az első kötetben, és mindvégig fenn is marad. Újabb szereplőket ismerhetünk meg részletesebben, értve ezalatt Lulu királynőt, a kissé zakkant de jószívű és erőskezű szárnyatlan majom vezért. Ozma is kezd kibontakozni, körvonalazódni, ébredezni. Amy pedig belépett az ellentmondásos személyiségek táborába, akiket elméletileg szeretni szoktam. Majd elválik... adok neki esélyt, hogy visszanyerje szimpátiámat. :) Ha több hülyeséget nem csinál... Nox most nem sok vizet zavart, róla még mindig nem tudni sok mindent, de néhány dolog azért kiderül. Az a kis romantika ebbe a helyzetbe nem illett. Ehiszem, hogy Amy tartozni akar valakihez, de akkor bízzon meg jobban választott pasijában. Ha stabil a bizalom, akkor nagyon sok minden máshogy történt volna. De így... most már mindegy... A tét azonban egyre nagyobb, már nem csupán Ózfölde került veszélybe, úgyhogy jobb, ha a szentimentalizmust elhagyva, Amy arra koncentrál, ami előtte zajlik. Mert egyre globálisabb és aggasztóbb a probléma. 

TÖRTÉNET: Izgalmakban és gyönyörű – képzeletet tápláló – tájleírásokban gazdag eseménysorozatot kapunk az írónőtől. Színes világ tárul elénk, és rácsodálkozunk, milyen hatalmas is Ózfölde, de egyben arra is rádöbbenünk, mennyi csodát kellene megmenteni az ébredező gonosztól, ezért szomorúan pergetjük a lapokat. A fantasy elemek káprázatos sokasága tárul elénk kalandba, drámába és néhol kis horroba ágyazva. Ózfölde valóban elvarázsol, és aggodalommal tölt el helyzetének alakulása. 

BORÍTÓ: A selytelmes sötétség átszivárog a lapokról a borítóra, és mintha egy boszorkány alakját mutatná. Vajon a gonosz és a jó határa összemosódik vagy eltávolodik egymástól? Egyszerű mégis sokat sejtető. 

KARAKTEREK: Egyre ellentmondásosabbakká válnak, és nem csak számunkra, önmaguk számára is. Amy esetében sok lesz a belső dilemma, és szó szerint kell megvívnia belső démonaival. Ebben a csodavilágban a szereplők is erős kontúrokat kapnak, így lesz stílusuk és véleményük. Interakcióik csattanósak, olykor bizonytalan kimenetelűek. Elgondolkodhatunk rajtuk, kapcsolatba lépnek velünk. Érezni lehet őket, megérteni nem mindig. Néhányuk körül még nagy a homály, ettől függetlenül van egyéniségük. 

5 / 🌟🌟🌟🌟

BOOK TAG - HÚSVÉT (KICSIT MEGKÉSVE)

Hosszú idő után újra ismét egy Book Tag a blogomon :) Bár kissé megkésve, mert húsvét az bizony már elmúlt. De majd legközelebb jobban odafigyelek a dátumokra :) 

Köszönöm szépen a kihívást Annie04-nek :) 

1. Nyuszik – Egy könyv, amiből lehetne több is, azaz örülnél, ha lenne folytatása:

Tudom, hogy rengeteg része van így is, de Jodi Taylortól a St. Mary krónikák számomra megunhatatlan, szóval jöhetne még sok-sok. 

2. Tojás – Egy könyv, ami meglepett:

A második gondolatomat írom le, ami nem más, mint: A D.O.D.O. felemelkedése és bukása. A Tag írásakor még nem olvastam végig, de ez nem befolyásolja a meglepettségemet. Az csak mélyülhet... 

3. Vadászat – Egy könyv, amit nehéz volt megkaparintanod:

Nora Roberts: A tudás kulcsa című könyvére jó sokáig vadásztam, mert sem a könyvtárban, sem a könyvesboltban nem találtam, tehát előjegyeztem, és mikor már teljesen letettem róla, jött az értesítés, hogy küldik, ha szeretném. :) 

4. Bárányok – Egy gyerekkönyv, amit mai napig élvezel:

Sok ilyen van, de amit konkrétan rongyosra lapozgattunk anyuékkal, az A dzsungel könyve.

5. Tavasz – Egy könyvborító, ami a tavaszra emlékeztet:

Most úgy hirtelen: Fábián Jankától A könyvárus lány. 

6. Feltámadó a halálból – Egy könyv, egy elhunyt írótól:

Jane Austen: A mansfieldi kastély

7. Kosarak – Egy könyv, ami jelenleg a kívánságlistádon szerepel:

Nem olyan régen került fel ez a képregény. Eddig sosem tetszett annyira a DC világa, de mióta olvastam a Lélektolvajt, ez megváltozott. Harley Quinn-t mindig kedveltem, de most már olvasnám is :)  – Tehát legyen akkor a Harleen Stjepan Šejić-től :)

8. Cukorka – Egy könyv, ami édes:

Számomra az idei, 2021-es év egyik legédesebb könyve Jodi Taylortól a Semmi lány.